Brassói Lapok, 1922. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

restben igen nagyjelentőségű látoga-­ tásokat várnak.­­ Belgrád, jan. 13. (Rador) A jugoszláv-rom­án egyez-­­mény megkötésére nagy befolyással volt a két állam uralkodóházaiban történt eljegyzés. Az egyezséget az eljegyzéssel egyidőben a­lá is írták. Bukarest, jan. 13­. (Saj. tud.) Mihai Dobreanu, csikmegyei kormánypárti képviselő kilépett a néppártból. Bukarest, Jan. 13 (Rador) Oltescu pénzügyminiszteri ál­lamttitkárt a Banca Nationala cenzorává nevezték ki A nép fiai megértik egymást A horvát faluk népe a zaklatott magyarok védője. I­­­i /­ Eszék, jan. 10.­­ (Saj. tud.) Az eszéki »Magyar Uj­ság»­ az alábbi érdekes tudósítást közli egyik legutóbbi számában:­­ Bjelovar-Krizevci vármegyében, Po-Kovica község mellett fekszik a kis Oso­rva falu, amelyben 35 magyar család él. A község lakói az utóbbi időben nagy bajban voltak, mert az ismeretes miniszteri rendelet értelmében minden oldalról zaklatták őket, hogy passzust szerezzenek. Szegény magyarok, jutot­tak fűhöz-fához, negyven esztendeje él­nek itten­, a beográdi magyar konzulá­­tus természetesen nem adott nekik út­levelet, hisz egyikük se tudott ennyi idő múltán magyar illetőséget igazolni. A belügyminisztérium a zagrebi vládá­khoz küldte őket, a zagrebi visszautasítot­­ta Belgrádba. Így jártak Ponciustól Pilá­tusig, míg végre egyiküknek eredeti Öt- Tété támadt. "Az urak nem­­értenek meg bennünket, forduljunk a községi birá­khoz. A tőzsgyökeres horvát biró meg­értette a bajt, összehívta a környék összes színtiszta horvát községek lakó­it és elébük terjesztette a szegény zak­latott magyarok kérelmét. Itt akarnak élni egytől-egyig, állampolgárok akar­nak lenni, csak hagyják már őket béké­ben. egyhangúlag határoztak a derék horvát parasztok. Dehogy is engedik bántani magyar testvéreiket, községi il­letőséget adnnak valamennyinek és sze­retnék látni, ki meri még őket ezután is zaklatni magyar anyanyelvük miatt. Ha ezektől az egyszerű, romlatlan föld­­mívesektől tanulnának az urak is, ak­kor máról-holnapra megszűnne a nem­zetiségi kérdés az SH3 királyságban. „REDOUT“ VARIETÉ és ÉTTEREM Hi­scher-utca Nemzetközi attrakciók. Történet a bagdadi bazárból — A Bra*­ói Lapok eredeti tárcs­a. — írta: Csermely Gyula. Selymese* ragyoge égbolton »­ magasan tündöklött a délévi nap, ás bár ilyet tó* Varázsolta szobáját a palota kertészének keze és bár márványmeden­cés kis szökőkút hüs vizsugarákat lö­­­vell a magasba, Harun al Rasid, a di­cső kalifa, mégis fullasztónak találta a hőséget a teremben, intett hát a króni­kásának, aki előtte ült és felolvasott ne­ki tőr­­énekeket a régmúltról, hogy nyald­bolja hóna alá a tekercseket és kövess.­.. a kertben majd folytatja. A palotához tartozó kertben, mes­terséges barlangboltozat hüsében, a fel­olvasó folytatta ahol elhagyta ésakaiha csupa fül és merő figyelem lett. Meny­nyi okosság és bölcs szentencia, meny­nyi igazság és találó ítélet hangzott fe­­léje a történtekből, amiket hallott. — Dicsőbb emlékük az elődöknek ez a kró­nika, — mormolta meggyőződéssel és Simogatta a szakállát — mint a turbók, amik sírhelyük fölött pompáznak. A turbók elvégre mulandók, a márvány­ból vagy ércből való emlékek is. Végez velük vagy az idő, vagy ellenség jön és elpusztítja őket,­­hogy se ő ne lássa, íme az őslakó. De a betűt, a szót és az igazságot, amit hirdetnek, a krónikák, nem törölheti ki a világból száz ellenség sem. Meghamisítani a történelmet le­het, de semmivé tenni már nem­ lehet és a meghamisított történelemből is előbb -utóbb kitör az igazság... És adja Allah, — folytatta a kalifa — hogy késői utó­dom úgy vélekedjék felőlem, mint én vé­lekedem őseim felől, akikről e krónika szól. Nemcsak történetek és peresetek és szentenciák voltak ott megírva, hanem egyszerű mondások és tételek is. Ilyen megörökített tétel volt a következő: — Allah szárnyakat adott a fecské­nek, kinek a levegőben vagyon terít­ve az asztala, és szárnyakat adott a gó lyányd­­ia, kinek eledele a földön te­rem, az iszapban. Szárny és a szárny között nincs külömbség, de gyomor és gyomor között van. A gólyából tehát sohasem lesz fecske és a fecskéből soha­­sem l­esz gólya.... Az embereknek is szár­nyakat adott az Isten — az eszük és a beszédjük az ő szárnyaik — és ezen szárnyak között igenis van külömbség de a gyomra minden embernek egyfor­­ma. Az emberi sólyomból tehát* ha úgy fordul, szarkamadár, denevér, de még vámpír is lesz.... * A kalifának nagyon megtetszett ez a feljegyzés. Kétszer is felolvastatta ma­gának, és hogy kihallgatásra jelentke­zett a vezére, ennek is elolvastatta ti szentenciát és épen kérdezni akarta: no, mit szólsz hozzá, vezérem, Halit? ....mikor az utca felől nagy­­zajongás hallatszott. Emberek lármáztak: — nem­ tűrünk meg a bazárban, te kópék ! Em­­re, a kádí­­tie, te Ibrahim! * — Nézzél csak ki az utcára, vezé­rem és tudakold meg, — rendelkezett a nagy ur — mi bajuk van azzal az em­berrel? Akit kopeknek, kuvasznak ne­veznek.­­ A nagyvezér kisietett az utcára és csakhamar jelenthette az urának, hogy a­­bazárbeli kereskedők lázonganak egyik társuk, Ibrahim ben Daud ellen,­­hogy eleszi előlük a kenyeret. Pang az Üzletük miatta, ő meg tíz kézzel se győ­zi, annyi vevője van. Most a kádi elé kergetik, panaszra. ■ i— Hát csak érig,­ ki megint az ut­cára és ha visszajönnek, — parancsol­ta a kalifa —, tudd meg tőlük, mit vé­geztek a kádinál? Fél óra múlva megint jelenthette a nagyvezér, hogy mit tudott meg.. A kádi nagyon rövidesen végzett, csak megsimogatta a szakállát és azt mondta, a panaszosoknak, hogy: — majd.­...., gaajd. Majd kimegy a Veiysxincra a ba­­szdrba és majd igazságot tesz, csak vár­janak nyugodtan. " Harun ai Rasid összeráncolta*, a homlokát. — Vagy úgy, — mondta méltatlan­kodva, szinte haraggal — az igazság­nak várnia kell, az ráér? Forró étel­t várjon az igazság, hogy csak akkor nyúl hozzá az ember, mikor már ki halt? Elbocsátotta a felolvasót és mikor maga maradt a vezérrel, közölte vele, hogy el fognak menni a bazárba. — Közönséges embereknek öltözünk és ?Majd meggyőződünk róla, — mondta — vétkes-e vagy nem vétkes az a Daud Vj­oue.je Ihr.Lim?­­ Reggel, vincáról jött utasoknak öl­tözve, elmentek a bazárba és szétnéztek. (Volt ott üzlethelyiség és műhely több mint száz is, de egyiknek sem lett a­kkora forgalma, mint a kereskedőnek, aki a kút mellett árult ( !)- Az-e várjon az az Ibrahim? Néz­zük meg. Közelebb mentek és látták, hogy mig a­ többi boltosa a bazárnak meg a nevét sem irta ki az ajtóra, ez jókora táblát tett ki, melyen ez volt: »Itt árusít Ibrahim ben Daud, a leg­szentebb Alkorán tudója.«­­A kulifa akaratlanul is nevetett,­­ — Különös ember, — mondta. — Érdemnek mindenesetre érdem, hogy egy bazárárus az Alkorán tudója, de csá­­bit-e ezz­el vevőket is? Csödileni csődit, s látom, több ember megy be az ő boltjá­­ba, mint a szomszédjaihoz.... de vásá­­rolójüc is-e? Menjünk közelebb. Közelebb kerülve hallották­, mint kezeli vevőit Ibrahim. Papucsra alku­­dott az egyik és sokallotta a kért har­madfél piasztert. — Mashallah! — ijedezett Ibrahim — drága ez a papucs.... ugyan mit gon­dol­ti Az Álkorán azt mondja, hogy penimí í­r.m drága a nap alatt, csak a bűneinket fizetjük, meg drágán. Nos, el­­­lentmondasz-e a Koránnak és drágás lod-e ezt a papucsot? , Dehogy is tette a jámbor. Hogy még dírábe essék egy kis árlealkuvás miatt? Inkább kifizette a harmadfél pi­asztert, holott kettőért is megkaphatta volna a sarut. " A kalifa jóízűen nevetett. — Látod, Halil. — mondta a vezér­­nek — úgy van, ahogy felolvasni hal­lottuk. Az ész és a beszéd az ember szárnyai, és ezen szárnyak között mek­kora a különbség ! A többi kereskedő beszél és rábeszél, de egyik sem olyan­­ügyesen, mint ez az Ibrahim,­­pedig botot érdemel a talpára, mert senki sem mon­dja a Korán, hogy semmi sem drága a nap alatt. De hát mit tudja a vevő, hogy­ mi van a szent könyvben, mi nincsen? ! i,C 1 ,1 !Egy másik vevő selymeket mustrált és hogy kevesebbre tartsa Ibrahim az árát, atymáló gesztussal azt mondta, hogy bizony szebbeket is látott a bazár­ban. Fénylőbbeket, lágyabbakat, job­bakat. i ! Más boltos az ilyen beszédre meg­esküdött volna akár tízszer is, hogy szebb selyem egész Bagdadban nincsen, ámde Ibrahim ben Daud csak fölénye­sen mosolygott és­ úgy szólt:1 —• Jobbakat láttál? Fénylőbbeket, simábbakat szebbeket? Hát nem tudod, mit mond a mi szent Koránunk? Hogy a halandó érzékei között a szent a leg­nagyobb csaló. "A sivatagban utazol el Magyarország ügye. A nemzetgyűlés ülése. — Rakovszky a királykérdésről. — A sopro­niak hűségét emlékoszloppal örökítik meg. — Rassay tiltakozik az idegen jutalmaknak a királyválasztásba való beleszólása ellen. — Nagyatádi ragaszkodik a községenkénti titkos választáshoz. — Kecs­keméten február 5-e­n lesz a választás. — Az osztrák-magyar tár­gyalások. — Megállapították a tanácskozások munkaprogrammját. Külön biz­ottságok tárgyalják a pénzügyi és a kereskedelmi ügye­ket. — Közeledés Ausztria és Magyarország között. — Bethlen István nyilatkozata. Budapest, jan. 13 (Saj. tud.) A nemzetgyűlés csü­törtöki ülésén az indemnit­s vitájá­nál Hornyánszky Zoltán a király­­kérdést feszegette. Vita közben Ra­kovszky István többször hangoztatta, hogy nem fenyegette Bethlen István miniszterelnököt akasztással, majd­ a vitézi telkek adományozását tette szóvá és követelte, hogy a telkeket ezután érdem szerint kapják. A királykérdésben Rakov­sky hangoztatta, hogy a királynak nem csak joga, hanem kötelessége volt visszatérni, mert akkor már megszűnt a forradalmi állapot. Hegedűs György a munkás és a zsidó kérdésről beszélt. Azt fejte­gette, hogy miért nem lehet kibékül­ni a munkássággal? Történelmi pél­dázatokkal igyekezett igazolni, hogy a nemzetnek sohasem kellett a zsi­dóság. Szabó József interpellációjában a kormánynak a szoc. demokratákkal való megegyezését tette szóvá. A szo­ciáldemokraták — mondotta — a Ká­rolyi-forradalomkori terrorral dol­goznak. A keresztényszocialista mun­kásságot vallási meggyőződésükért kigúnyolják és üldözik, majd példá­nak fölemlítette a jelenlegi Ganz- Danubius gyári sztrájkot. Vass miniszter válaszolt Szabó, interpellációjára. Vass válaszában ki­jelentette, hogy nem tesz kü­löö­b­­séget munkás és munkás között, de követeli, hogy a munkások se tegye­nek különbséget. A munkásság, mint gazdasági szervezet, — mondot­ta — a kormányzat részére, bármily irányt kövessen is, egyformán érté­kes, éppen ezért a gazdasági szer­vezkedésben az ellentétek kiküszö­bölésére hívja fel a munkásságot.­­ Az interpellációk után a sopro­ni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról nyújtottak be javaslatot. A soproniak tántoríthatatlan hűséget emlékoszloppal kívánják megkö­v­­el­ni. Az emlékoszlopot Sopronban fog­ják felállítani és címerébe a «Civitas fidelissima» jeligét veszik föl. Budapest, jan. 13 (Saj. tud.) A nemzetgyűlés mai indemnitási vitájánál Rassay Károly határozati javaslatot terjesztett be, a volt királyi ház tagjait megillető közjogi jogosítványok ügyében, így kéri főudvarnagyi bíróság meg­szüntetését, valamint tiltakozik min­den olyan külső beavatkozás ellen, és hatálytalannak nyilvánít akár múlt­ban, akár a jövőben kötendő olyan kormánymegállapodást, amely a ki­rályválasztást az idegen hatalmak hozzájárulásától teszi függővé. Budapest, jan. 13 (Saj. tud.) A parlament folyosó­ján ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy a királyi család egyik tagja Budapestre érkezett. Utána jártak a­ hírnek és meggyőződtek arról, hogy a hir felelőtlen elemek kitalálása. Budapest, jan. 13 (Saj. tud.) Nagyatádi Szabó Ist­ván kijelentette, hogy ragaszkodik a községenkénti titkos választáshoz és lajstromos választójogot nem fogad el. Budapest, jan. 13 (Saj. tud.) A Rub­nek Gyula ha­lálával megüresedett kecskeméti vá­lasztókerületben február 5-én lesz a választás. Bécs, jan. 13 (Saj. tud.) Schober és Bethlen a legutóbbi napokban három izben tanácskoztak. A legutóbbi tanácsko­záson főleg a két ország jövőbeli po­litikai­­i 120 nyárról tárgyaltak. Ausz­tria és Magyarország között a keres­kedelmi és áruegyezményre vonatko­zó megállapodásokat biztosra ve­szik, a legnehezebb a pénzügyi és kártérítési kérdések tiszt­ázása. Bécs, jan. 131 (Saj. tud.) Az osztrák magyar, tárgyalásokon részletesen megb­s­él­ték Ausztria és Magyarország jövő politikai viszonyát, azonban a rész­letes megállapodásokat még nem kö­tötték meg. Bethlen István csütör­tökön folytatta tanácskozásait és pénteken visszautazott Budapes­re. .­­ Bécs, jan. 13 (Saj. tud.) A magyar osztrák ta­­nácsko­­ások délelőtti munkaprog­ramját megállapították, az érdemle­ges tárgyalásokat pedig délután kez­dették meg. Tegnap reggel Bethlen miniszterelnök Schober kancellárral a holland követség vendége volt, dél­ben pedig a magyar követségen Beth­len adott ebédet az osztrák delegáció tiszteletére. Bethlen pén­eken haza­utazik, a delegáció azonban még öt­hat napig Bécsben marad, és ez alatt­ az idő alatt befejezik a szaktanács­­kozásokat. Tegnap reggel a kormányel­nö­kök a külügyminisztériumban rövid megbeszélést tartottak. Az együttes­­ülés megnyitásakor Schober kancel­lár örön­ét fejezte ki a fölött, hogy a két állam megkezdte tárgyalásait, majd három bizottság megalakítását javasolta. A bizottságok külön- kü­ön a pénzügyi, a forgalmi és a kereske­delmi ügyeket fogják letárgyalni. Bécs, jan. 13 (Saj. tud.) Tegnap este a külügy­minisztériumban a magyar delegáció tiszteletére lakoma volt. A vacsora folyamán Schober kancellár fekö­­szöntőt mondott és Bethlen minisz­terelnöknek legforróbb köszönetét fe­jezte ki, hogy eljöttek Bécsbe. A közvélemény kedvező előjelét látja, —­­mondotta, — hogy azokat a nehéz­ségeket, amelyek az utóbbi időben a két állam között felmerültek, most már le fogják küzdeni. A függőben maradt kérdéseket nem sokára mind­két félre kielégítő módon fogják el­intézni, és a két ország közös fárado­zása őszinte és benső barátságra fog 12 ■* ***­■■■

Next