Brassói Lapok, 1922. április (28. évfolyam, 75-99. szám)
1922-04-01 / 75. szám
75 nAm hatalmasság. A gyorsvonathoz külön kocsit csatolnak a számára. Utolsó pereiben érkezik. A hosszas , feltűnően sovány generális ideges s nem a legbarátságosabb hangon beszélget azokkal az orosz tisztekkel, akik kisöretében vaknak s az útimarsallával, aki a podgyászaira ügyel. Ezeken a csomagokon meglátszik azonban, hogy Vrangel letört nagyság. Két-három ütött-kopott bőrklffer, néhány viharvert cekkjert s két újságpapírba spárgával átkötött csomag..... Maga a frenerális típusa a «ruganyos léptek»-kel haladó katonának. Látszik rajta, hogy vigyáz arra, hogy méltóságos legyen. Felöltő nélkül van, díszzési markolata rövid orosz kard az oldalán.... A vonat fütyül,é s Vrangel mégis fél, hogy a masiniszta nem respektálja uralkodói allűrjeit,mert gyorsan felugrik a lépcsőre. Pedig még két kozják ■gi'-nerálist igyekszik Vrangelhez. Két öreg ősz katona, az egyik bicegve közeledik. A vonatvezető mégis megvárja ezeket, noha ez néhány perc késést jelent. A két kozják tiszt előírásos hapitákban áll meg a vasúti kocsi előtt, amelynek ajtaján Vrangel néz ki. Vrangel is merev vigyázz-állásban szalutál, aztán barátságosan int bajtársainak, s a vonat elindul. A kozlálkok hosszan s látható meghatottsággal néznek utána. Vrangél pedlig visszafordul. Az egész után nem látni többié. Karlócán elsőnek az úti marsal ugrik le s veszi át a csomagokat, az ütött kopott bőröndöket, a rossz cekkírt, meg az újságpapírba bugyolált bátyut. Két orosz tiszt várja a vezért. Mind a kettő merev vigyázóban ,szalutálva. Régi osztrák tábornokokat fogadtak így. A gyorsvonat közönsége az ablakokban, ajtókban áll, s nézi a parádé-paródiát. Egy magyar utas, úgy látszik, haragszik a kommunistákra, vagy pedig a vérében van, hogy éljenezzen, elkénítja magát: — Éljen Vrangel! Vrangel nem lehet közömbös az ünnepléssel szemben,mert oda fordul s jó hangosan azt mondja: Jó napot, így jó napot,rövid ó-val , hosszú ,á-val. A magyarok csodálkoznak, hogy Vrangel a magyar éljen-re magyar jó napottal válaszol, — valószinüleg magyar foglyoktól tanulta el ezt a két szót, — de nincs több éljen, nincs zsió, Vrangel csalódottan fordul a katonáihoz s gyalogszerrel indul az állomásról a város felé. Újvidék, márc. 25. (A Br. L. munkatársától.) A jugoszláviai magyarság és németek megindult szervezkedése élénk hullámzást idézett fel az SHS birodalom politikai köreiben. Különösen a radikális és demokrata körökben észlelhető erős zsitongás. Ezek abban a reményben ringatták magukat, mikor hangzatos nyilatkozatokkal, csengő-bongó frázisokkal a szervezkedésre buzdították a magyar és német kisebbségeket, hogy majd a saját érdekkörükbe sikerül csalogatni a magyarokat is, a németeket is. A magyarság és a németség öntudatos és gerinces megmozdulása azonban letörte vágyakozásaiknakvirágait, mert úgy a magyarok, mint a németek nemzeti alapon kívánnak a politikai életbe beleilleszkedni. 1 . E tény nyilvánvalóvá válása a radikálisés demokrata körök ellenszenvei váltotta ki. Ezek az irányzatok ugyanis attól tartanak, hogy a Vajdaságban a nemzeti alapon álló magyarok és németek, kiknek többsége kétségtelen, ragadják magukhoz a belpolitikai vezetést s igy ők talajt veszítenek. És ezért megindult a magyar és német szervezkedése ellen az aknamunka, mely a törvényes keretek között és az állam érdekeinek teljes mértékű respektálásával folyó tömörülést minden irányban elgáncsolni igyekszik. A magyarságra nézve a legszámo Bécsi, márc. 24 . (A Br. L. munkatársától.) Schager Albin drr. osztályfőnök, a királyi család régi bizalmasa, a «Wochenschrift füll Kultur, Politik und Volkswirtschaft» c. folyóiratban igen érdekes új részleteket ír le Zita királynénak beteg fiához Svájcba történt utazásáról és Funchalba való vissztéréséről. A cikk főbb tartalma a következő : «Alig adta meg a svájci szövetségtanács a királynénak az engiedelmet arra, hogy Svájcba utazzék, — írja Schager — megindultak az utódállamok cselszövései és kivált Magyarország magyar királyi párisii követe Prlaznovszky István igyekezett azon, hogy a királynénak Svájcba való utazását, mint bizonyos politikai célok eszközét tüntesse fel. Utalt arra a veszélyre is, hogy a királynénak egyidősebb fiával, Ottó főherceggel esetleg titkon tovább utazik Budapestre s királyi férjének a magyar trónról való, magáral vitt lemondó levele alapján a magyar rabb az, hogy mint Romániában, Jugoszláviában is akadnak olyan »magyarok« akik sietnek a magyar szervezkedés ellenségével egy kézre dolgozni és a »radikális« meg »demokrata köpönyegben orozva támadnak saját fajuk legszentebb jogainak érvényesülése ellen. Ezek a politikai vérfertőzők a konkolyhintés mindenféle csalafintaságával igyekeznek a magyarság egységének szétrobbantására összetákolt petárdáikat elhelyezni. Csúszó-mászó alattomos módon kerülgetik a népet és a »jó tanácsadó« maszkjában igyekeznek az egyenetlenség csiráit a szervezkedés talajába beleplántálni. Mások a hatalom bűvkörében sütkérezve törekszenek a saját érvényesülésük útjait úgy megalapozni, hogy áruba bocsátják testvéreik érdekeit, sőt e cél érdekében az aljas rágalmaktól és alaptalan denunciálástól sem riadnak vissza. A magyarság érdekeit lelkén viselő vajdasági magyar sajtó erélyesem száll szembe ezekkel a kútmérgezőkkel, és a szervezkedés vezetői is sorompóba lépnek az aknamunkával szemben. A magyarság pedig nyugodt fölénnyel különbözteti meg az Ezsau hangját a Jáköbétól, nem hallgat sem a prüszkölő »radikálisokra«, sem a talmi »demokratákra«, sem önfaja politikai kalandoraira, hanem felemelt fővel és bátor elszántsággal halad azon az úton, melyet anemzeti alapon való szervezkedés zászlóját lobogtató igazi vezetői jelöltek ki. Itrent legidősebb fiának igyekszik megtetszerezni. Hogy ezek a feltevések rosszindulatúak és minden alap nélkül valók voltak, már abból is szórjik, hogy Károly császár és király sohasem mondott le az osztrák császári és a magyar királyi trónról, bár ami a magyar trónt illeti, Tihanyban az ellenséges érzületű magyar hatalmi tényezők legsúlyosabb pressziója alatt állt. Károly király úgy gondolkodik jogairól, és kötelességeiről, hogy ilyen lemondást soha még legidősebb fia javára sem deklarálna. A párisi királyi magyar követ, akit a párisi cseh és jugoszláv kollégái is tármogattak, a francia kormánynál sikert ért el.A követ úgy a nagykövetek értekezletének, mint a svájci szövetségtanácsnak a legszigorúbb ellenőrzési intézkedéseket ajánlotta, így történt, hogy a nagykövetek konferenciája, amely pár héttel azelőtt hivatalosan kijelentette hogy Károly király kivételével a császári és királyi ház tagjai szt’rdón jömetnek-kelhetnek; a funchali kormányzó utján a Zita királynénak’ már kiadott portugál útlevelet megsemmisítette s ilyképen Zita királynénak fiához való utazását már-miár lehetetlenné tette. Zita királyné erre, mint anya, erélyesen tiltakozott ez ellen az As- blánák ellen, mire a nagykövetek tanácsa mégis megengedte, hogy a királyné tizennégy napig beteg Rewrt fia mellett Svájcban tartózkodhassék. De pár nappal Zita királynénak Svájcba való megérkezése előtt Franciaország Anglia és Itália képviselői innét a királyi magyar párisi követ kezdeményezésére a svájci szövetségtanácsot a királyné utazásának minden politikai következményeiért felelőssé tették. A szövetségtanács erre megszorította intézkedéseit. A szövetségtanácsi intézkedéseken kívül a zürichi cseh és berni jugoszláv képviselet itt külön ellenőrző felügyeletet szervezett. Hat nappal a királynőnek Zürichbe valóérkezése után megint csak a magyar királyi párisi követ inclativisára a francia, angol és olasz követek demarschiot intéztek a svájci szövetségtanácshoz, melyben azt kérik, juttassa a szövetségtanácsi királyné tudomására, hogy a legidősebb fiával titokban Magyarországba utaznék, a királyi családot Madeirából egy még távolabbi Szigetre helyeznék át. Zita királyné látván bizonyos tényezők állandó rosszindulatát, jónak' lárta Svájcból két nappal előbb' elutazni, mint eredetileg tervezte a úgy gondolta,hogy Páriában várja falr gyermekeit Közvetlenül elutazásai előtt a berni francia követ közölte vele, hogy sem ő, sem' a királyi gyermekek' nem tehetik be lábukat Parisba. A királyi családnak csak a Franciaországon való átutazást engedik meg. Útirányul a királynénak a rendkívül farasztó és átszállással járó Zürich—géni—lyon —bordeauxi vonalat írták elő. A svájci katolikus sajtó úgy a királynénak, Svájcban való tartózkodása alatt, mint elutazása után, nagyon barátságosan viselkedett. Még a liberális sajtó is igen tapintatosan írt. A svájci lakosság rokonérzésénekszámtalan jelével árasztotta el a családot. Nagyon kíméletlenek voltak azonban az újságírók, akik úgy Genfben, mint Bordeauxban mindenképen a királyné közelébe igyekeztek térni. A királyné mellé beosztott Lapancze francia rendőrbiztos Bordeauxban úgy nyilatkozott, hogy egész rendőri működése az újságírók távoltartásában állott. Az iátszenvedett gyötrelmek után a királynét Madridban valóságos diadalmenettel fogadták. Udvari szalonkocsiban hozták San Sebastianból Madridba, ahol a király és valamennyi minisztere a ténylegesen uralkodó személyeket megillető minden tiszteletet megadott neki. Úgy a király, mint a királyné és az anyakirályné a szeretet és figyelmesség legmelegebb jeleivel vették körül Zita királynét. Pár nappal utóbb Medina del Campóba megérkeztek a Mensdorf-Pouilly Viktória grófnő és egy svájci gyermekápolónő kíséretében a királyné gyermekei, és most már a királyné gyermekeivel együtt folytatta útját Lisszabonba. Lisszabon közelében a királyi család még egy napot töltött a Lavadro márka alhandrai birtokán, majd az angol «Avon» hajó fedélzetén megérkezett Funchalba, ahol már alig várta hitvesét és gyermekeit Károly király. Zürich, márc. 24. (A Br. L. munkatársától.) Mikor Zita királyné legutóbb Svájcban járt, Zürichben egyik bizalmasának érdekes dolgokat mondott el a madeirai életről. Szokásokból, állapotokról A nép Károly királyt és Zita királynét megérkezésekor a legnagyobb hódolattal fogadta. Ez az érzés igen érdekesen nyilvánult meg december 8-án a Székesegyház előtt. A király és királyné épp kifele tartott a templomból, ezalatt künn a templom előtt a madeirai ifjúság hosszú sorfalat állott. Mikor a király és királyné kilépett a templomkapun, a fiuk mind' mintegy vezényszóra ledobták felsőkabátjukat, úgy, hogy a majdnem egy kilométeri hosszú útvonalat szőnyegként borították a porbadobott kabátok. A felségeknek ezeken a kabátokon kellett elhaladniuk a fiuk sorfala között. Mulatságos, de egyben fájdalmas dolgokat mondott el a királyné a fieiget egészségügyi viszonyairól. A felséges assony egyszer aziránt érdeklődött, van-e Madeira szigetén gyermekorvos? — Gyermekorvos nincs — hangzott a válasz — de nincs is rá szükség Madeirán nincsenek beteg gyermekek. Előfordul, hogy egyik vagy másik meghal, de egyébként a gyerekek mind egészségesek. A felséges asszony tovább érdeklődött, hogy orvos van-e a szigeten? — Hogynem volt a felelet — Van Maderian vagy ötven-hatvan orvba. A királyné élt a gyanúperrel és tovább érdeklődött: — Hol végezték ezek az orvosok tanulmányaikat? — Hát egy páran Lisszabonban, a többit pedig mi képesítettük. Igen mulatságos ez a helyzet. A zürichi beszélgetés alkalmával elmondotta a felséges asszony az egész magyarországi út történetét és annak szomorú folytatását Funthallg. Meghatottsággal és izkerttettel elmlékezett meg a magyar népről, amely az egész után a stép!átrak, tiszteinek és rapaskodáinak megható jeleivel árasztotta el őket. A nép érzelmei a Dunának azon a részén is megnyilvánultak, ahol már idegen uralom alatt élnek a magyarok. A merre a Gloworfini elhaladt, a parton mindenütt ünneplőbe öltözött nép állott. A Sokaság lelkben tüntetett mellettük egészen addig, mig csak a hajó el nem tűnt a messzeségben. Aknamunka a Jugoszláviai kisebbségek szervezkedése ellen. A csalódott „radikálisok“ és „demokraták“. Akik saját véreik érdeketelten dolgoznak. Zita exkirályné kálváriája. A párisi magyar követ állítólagos akciója a királyné ellen. - Schager dr. osztályfőnök cikke a királyné svájci útjának nehézségeiről. — Zita exkirályné a madeira életről. RHaBDBaBQaaBBDBHBBBIBIU A sevresi szerződés revíziójának következménye. Páris, márc. 30 (Saj. tud.) Bizonyos, hogy a sevresi békeszerződés revíziója maga után vonja a többi szerződések revízióját is. Hírlik, hogy Olaszország a trianoni szerződés revízióját illetőleg az angol álláspont támogatására siet. A fantasztikus' esti kép, a szokatlan környezet tette-e, nem' tudom, de gyermekszivem hirtelen felháborodott, s ahelyett, hogy a csézlára felugrottam' volna, reszketve megszorítottam az öreg ember kezét. — Cserháty bácsi — mondtam, elfulladva, — nekem' azt mondták', hogy magában egy pár hét óta egy másik ember lelke lakik, egy rossz és szívtelen ember lelke lateneml, lehetséges volna, hogy ez megtörténhetett? Én úgy látom, hogy most is olyan jónak tetszik lenni, mint azelőtt, hát hogy lehet mégis, hogy a nénit és Erzsikét és Vorkát megszomorítja? Egy öreg hordó állt a kerítés előtt, — az öreg ember leült a hordóra és ráncos homlokát odaszorította a kezei közé. Úgy tűnt föl nekent, mintha az arca zölddé lett volna valami belső fájdalomtól, aszemeit lehunyta, — olyan volt, mint egy halott, aki a koporsójában fekszik. Aztán lassan magához tért, leültetett a térdére és apailag megcsókolta a siertés fiajamat. — Kis fiam —* mondta halkan, bágyadtan — neked meg fogom mondani a Pszt a igazságot. A szivem dobogóit, ilyenkomolyan egy felnőtt ember még sohasem beszélt velem. — Azért vagyok rossz hozzájuk, mert könnyebbé akarom tenni nekik a válást, ha a jó Isten elszólit közülük... Nekem, fiacskáim, már minden perc ajándék, mert halálosan beteg vagyok. A szivem Itt bent elkopott a hatvanéves munkában. Ha a koporsóba tesznek, talán az ő szivük is megszakadna. — nem,, bizonyosan nem tudnják elviselni, hogy ék soha többé ne legyek köztük. De így, hogy rossz és háizstartos vagyok, talán könnyitek valamit a fájdalmukon, talán egy könnyel kevesebbet ejtenek értem, talán inkább megnyugoszinak a jó Isten végzésében. Gonosznak és durvának kell mutatkoznom, barátocskám, hogy drága szívig a halálon? után meghe szakadjon.... Felültünk a kocsiba és a kis katica megindult velünk a folyóparti országúton Az öreg ember sokáig nem szólt hozzám, de mikor a váricska első lámpái felcsillogtak, szelíden odaszorított a beteg szívéhez. — Egy kis fiú is lehet gentleman, — mondta valami szomorú furfanggal — és te az vagy egészen bizonyos vagyok róla. Ezt a vallomást sohasem' szabadt elárulnod, hanem' tulajdonképen nem' is neklked beszéltem', hanem' az öreg hegynek, a folyónak és az esti fénynek, amik nem . Sokára örökbe elmaradnak tőlem. Ha elárulSzt. Inát még a siromiból is feljárok hozzád éjszakánként.... AMiária-szobor előtt leszálltam a kocsiról és Cserházy bácsi alakja, mint egy túlvilágos árnyék, beleveszett a késő őszi alkonyatba.. BKA8R01 LAPOK IMH Véget ért a nápolyi kikötői munkások sztrájkja. Róma, márc. 30 (Saj. tud.) A nápolyi kikötőmunkások sztrájkja véget ért. A felek a vegyes döntőbíróság kiküldésében állapodtak meg.