Brassói Lapok, 1922. április (28. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-01 / 75. szám

75 nAm hatalmasság. A gyorsvonathoz külön ko­csit csatolnak a számára. Utolsó pereiben érkezik. A hosszas , feltűnően sovány ge­nerális ideges s nem a legbarátságosabb hangon beszélget azokkal az orosz tisz­tekkel, akik ki­söretében vaknak s az úti­­marsallával, aki a podgyászaira ügyel. Ezeken a csomagokon meglátszik azonban, hogy Vrangel letört nagyság. Két-három­ ütött-kopott bőrklffer, né­hány viharvert cekkjert s két újságpapír­ba spárgával átkötött csomag..... Maga a frener­ális típusa a «ruganyos léptek»-kel haladó katonának. Látszik rajta, hogy vi­gyáz arra, hogy méltós­ágos legyen. Fel­öltő nélkül van, díszzési markolata rövid­ orosz kard­ az oldalán...­. A vonat fütyül,é s Vrangel mégis fél, hogy a masiniszta nem respektálja uralkodói allűrjeit,mert gyorsan felugrik a lépcsőre. Pedig még két kozják ■gi'-nerálist igyekszik Vrangel­­hez. Két öreg ősz katona, az egyik bi­cegve közeledik. A vonatvezető mégis megvárja ezeket, noha ez néhány perc ké­sést jelent. A két kozják tiszt előírásos hapitákban áll meg a vasúti kocsi előtt, amelynek ajtaján Vrangel néz ki. Vran­­gel is merev vigyázz-állásban szalutál, aztán barátságosan int bajtársainak, s a vonat elindul. A kozlálkok hosszan s lát­ható meghatotts­ággal néznek utána. Vran­gél pedli­g visszafordul. Az egész után nem látni többié. Karlócán elsőnek az úti marsal ug­rik le s veszi át a csomagokat, az ütött kopott bőröndöket, a rossz cekkírt, meg az újságpapírba bugyolált bátyut. Két orosz tiszt várja a vezért. Mind­ a kettő merev vigy­ázóban ,szalutálva. Régi osz­trák tábornokokat fogadtak így. A gyorsvonat közönsége az ablakok­ban, ajtókban áll, s nézi a parádé-paró­diát. Egy magyar utas,­­ úgy látszik, ha­ragszik a kommunistákra, vagy pedig a vérében van, hogy éljenezzen, elkénítja magát: — Éljen Vrangel! Vrangel nem lehet közömbös az ün­nepléssel szemben,­­mert od­a fordul s jó hangosan azt mondja:­­ Jó napot, így jó napot­,rövid ó-val , hosszú ,á-val. A magyarok csod­álkoznak, hogy Vrangel a magyar éljen-re magyar jó na­­pot­tal válaszol, — valószinüleg magyar foglyoktól tanulta el ezt a két szót, — de nincs több éljen, nincs zsi­­ó, Vrangel csalódottan fordul a katonáihoz s gya­logszerrel indul az állomásról a város felé. Újvidék, márc. 25. (A Br. L. munkatársától.) A jugo­szláviai magyarság és németek megin­dult szervezkedése élénk hullámzást idé­zett fel az SHS birodalom politikai körei­ben. Különösen a radikális és demokra­­ta körökben észlelhető erős zsitongás. Ezek abban a reményben ringatták ma­­gukat, mikor hangzatos nyilatkozatok­kal, csengő-bongó frázisokkal a szer­vezkedésre buzdították a magyar és né­met kisebbségeket, hogy majd a saját érdekkörükbe sikerül csalogatni a ma­gyarokat is, a németeket is. A magyar­ság és a németség öntudatos és gerin­ces megmozdulása azonban letörte vá­gyakozásaiknak­­virágait, mert úgy a ma­gyarok­, mint a németek nemzeti alapon kívánnak a politikai életbe beleilleszked­ni. 1 .­­ E tény nyilvánvalóvá válása a radi­kális­­és demokrata körök ellenszenvei váltotta ki. Ezek az irányzatok ugyanis attól tartanak, hogy a Vajdaságban a nemzeti alapon álló magyarok és né­metek, kiknek többsége kétségtelen, ra­gadják magukhoz a belpolitikai veze­tést s igy ők­ talajt veszítenek. És ezért megindult a magyar és német szervezke­dés­­e ellen az aknamunka, mely a törvé­nyes keretek között és az állam érdekei­nek teljes mértékű respektálásával fo­lyó tömörülést minden irányban elgán­csolni igyekszik. A magyarságra nézve a legszámo Bécsi, márc. 24 . (A Br. L. munkatársától.) Schager Albin drr. osztályfőnök, a királyi család­ régi bizalmasa, a «Wochenschrift füll Kultur, Politik und­ Volkswirtschaft» c. folyóiratban igen érdekes új részleteket ír le Zita királynénak beteg fiához Svájc­ba történt utazásáról és Funchalba való vissztéréséről. A cikk főbb tartalma a kö­vetkező : «Alig adta meg a svájci szövetségta­nács a királynénak az engiedelmet arra, hogy Svájcba utazzék, — írja Schager — megindultak az utódállamok cselszö­vései és kivált Magyarorsz­ág magyar ki­rályi párisii követe Prlaznovsz­k­y Istv­án igyekezett azon, hogy a királynénak Svájc­ba való utazás­át, mint bizonyos politi­kai célok eszközét tüntesse fel. Utalt ar­ra a veszélyre is, hogy a királynénak­­ egy­idősebb fiával, Ottó főherceggel esetleg titkon tovább utazik Budapestre s kirá­lyi férjének a magyar trónról való, magár­­al vitt lemondó levele alapján a magyar rabb az, hogy mint Romániában, Jugo­szláviában is akadnak olyan »magyarok« akik sietnek a magyar szervezkedés el­lenségével egy kézre dolgozni és a »radi­kális« meg »demokrata­ köpönyegben orozva támadnak saját fajuk legszen­tebb jogainak érvényesülése ellen. Ezek a politikai vérfertőzők a konkolyhintés mindenféle csalafintaságával igyekeznek a magyarság egységének szétrobbantásá­ra összetákolt petárdáikat elhelyezni. Csúszó-mászó alattomos módon kerülge­tik a népet és a »jó tanácsadó« maszk­já­ban igyekeznek az egyenetlenség csiráit a szervezkedés talajába beleplántálni. Mások a hatalom bűvkörében sütkérez­ve törekszenek a saját érvényesülésük út­­jait úgy megalapozni, hogy áruba bo­csátják testvéreik érdekeit, sőt e cél ér­dekében az aljas rágalmaktól és alapta­lan denunciálástól sem riadnak vissza. A magyarság érdekeit lelkén viselő vajdasági magyar sajtó erélyesem száll szembe ezekkel a kútmérgezőkkel, és a szervezkedés vezetői is sorompóba lépnek az aknamunkával szemben. A magyarság pedig nyugodt fölénnyel különbözteti meg az Ezsau hangját a Já­köbé­tól, nem hallgat sem­ a prüszkölő »radikálisokra«, sem a talmi »demokra­tákra«, sem önfaja politikai kalandora­ira, hanem felemelt fővel és bátor el­szántsággal halad azon az úton, melyet a­­nemzeti alapon való szervezkedés zász­lóját lobogtató igazi vezetői jelöltek ki. Itrent legidősebb fiának igyekszik megte­tszerezni. Hogy ezek a feltevések rossz­indulatúak és minden alap nélkül valók voltak, már abból is szórjik, hogy Ká­roly császár és király sohasem mondott le az osztrák császári és a magyar király­i trónról, bár ami a magyar trónt illeti, Tihanyban az ellenséges érzületű magyar hatalmi tényezők legsúlyosabb pressziója alatt állt. Károly király úgy gondolkodik jogairól, és kötelességeiről, hogy ilyen le­mondást soha még legidősebb fia javára sem deklarálna. A párisi királyi magyar követ, akit a párisi cseh és jugoszláv kollégái is tár­mogattak, a francia kormánynál sikert ért el.­­A­ követ úgy a nagykövetek érte­kezletének, mint a svájci szövets­égtan­ács­nak a legszigorúbb ellenőrzési intézkedé­seket ajánlotta, így történt, hogy a nagy­követek konferenciája, amely pár héttel azelőtt hivatalosan kijelentette hogy Ká­roly király kivételével a császári és kirá­lyi ház tagjai szt’­rdón jöm­etnek-k­elhet­­nek; a funchali kormányzó utján a Zita királynénak’ már kiadott portugál útleve­let megsemmisítette s ilyképen Zita ki­rálynénak fiához való utazását már-miár lehetetlenné tette. Zita királyné erre, mint anya, erélyesen tiltakozott ez ellen az As- blánák ellen, mire a nagykövetek tanácsa mégis megengedte, hogy a királyné tizen­négy napig beteg Rewrt fia mellett Svájcban tartózkodhassék. De pár nappal Zita királynénak Svájc­ba való megérkezése előtt Franciaország Anglia és Itália képviselői innét a kirá­lyi magyar párisi követ kezdeményezésér­­e a svájci szövetségtanácsot a királyné utazásának minden politikai következmé­nyeiért felelőssé tették. A szövetségtanács erre megszorította intézkedéseit. A szövet­ségtanácsi intézkedéseken kívül a züri­chi cseh és berni jugoszláv képviselet itt külön ellenőrző felügyeletet szervezett. Hat nappal a királynőnek Zürichbe való­­érkezése után megint csak a magyar királyi párisi követ in­clativisára a fran­cia, angol és olasz követek demarschiot­­ intéztek a svájci szövetségtanács­hoz, mely­ben azt kérik­, juttassa a szövetségtanács­i királyné tudomására, hogy a legidősebb fiával titokban Magyarországba utaznék, a királyi családot Madeirából egy még távolabbi Szigetre helyeznék át. Zita királyné látván bizonyos ténye­zők állandó rosszindulatát, jónak' lárta Svájcból két nappal előbb' elutazni, mint eredetileg tervezte a úgy gondolta,hogy­­ Páriában várja falr gyermekeit Kö­zvetle­nül elutazásai előtt a berni francia követ közölte vele, hogy sem ő, sem' a királyi gyermekek' nem­ tehetik be lábukat Pa­risba. A királyi családnak­ csak a Francia­­országon való átutazást engedik meg. Út­irányul a királynénak a rendkívül far­asz­tó és átszállással járó Zürich—géni—lyon —bordeauxi vonalat írták elő. A svájci katolikus sajtó úgy a ki­rálynénak, Svájcban való tartózkodása alatt, mint elutazása után, nagyon barát­ságosan viselkedett. Még a liberális sajtó is igen tapintatosan írt. A svájci lakosság rokonérzésének­­számtalan jelével árasz­totta el a családot. Nagyon kíméletlenek voltak azonban az újságírók, akik úgy Genfben, mint Bordeauxban mindenképen a királyné közelébe igyekeztek térni. A királyné mellé beosztott Lapancze fran­cia rendőrbiztos Bordeauxban úgy nyi­latkozott, hogy egész rendőri működése az újságírók távoltartásában állott.­ Az iátszenvedett gyötrelmek után a ki­rálynét Madridban valóságos diadalme­nettel fogadták. Udvari szalon­kocsiban hozták San Sebastianból Madridba, ahol a király és valamennyi minisztere a tény­legesen uralkodó személyeket megillető minden tiszteletet megadott neki. Úgy a király, mint a királyné és az anyakirályné a szeretet és figyelmesség legmelegebb jeleivel vették körül Zita királynét. Pár nappal utóbb Medina del Campóba megérkeztek a Mensdorf-Pouilly Viktória grófnő és egy svájci gyermekápolónő kí­séretében a királyné gyermekei, és most már a királyné gyermekeivel együtt foly­tatta útját Lisszabonba. Lisszabon közelé­ben a királyi család még egy napot töl­tött a Lavadro márka alhandrai birtokán, majd az angol «Avon» hajó fedélzetén megérkezett Funchalba, ahol már alig vár­ta hitvesét és gyermekeit Károly király. Zürich, márc. 24. (A Br. L. munkatársától.) Mikor Zi­ta királyné legutóbb Svájcban járt, Zürich­ben egyik bizalmasának érdekes dolgo­kat mondott el a madeirai életről. Szo­kásokból, állapotokról A nép Károly ki­rályt és Zita királynét megérkezésekor a legnagyobb hódolattal fogadta. Ez az ér­zés igen érdekesen nyilvánult meg decem­ber 8-án a Székesegyház előtt. A király és királyné épp kifele tartott a templomból, ezalatt künn a templom előtt a madeirai ifjúság hosszú sorfalat állott. Mikor a király és királyné kilépett a templomka­pun, a fiuk mind' mintegy vezényszóra le­­dobták felsőkabátjukat, úgy, hogy a majd­nem egy kilomé­teri hosszú útvonalat sző­nyegként borították­ a porbadobott kabá­tok. A felségeknek ezeken a kabátokon kellett elhalad­niuk a fiuk sorfala között. Mulatságos, de egyben fájdalmas dol­gokat mondott el a királyné a fieiget egész­ségügyi viszonyairól. A felséges asso­ny egyszer aziránt érdeklődött, van-e Ma­deira szigetén gyermekorvos? — Gyermekorvos nincs — hangzott a válasz — de nincs is rá szükség Ma­deirán nincsenek beteg gyermekek. Előfor­dul, hogy egyik vagy másik meghal, de egyébként a gyerekek mind egészsége­sek. A felséges asszony tovább érdeklő­dött, hogy orvos van-e a szigeten? — Hogyne­m volt a felelet — Van Maderian vagy ötven-hatvan orvba. A királyné élt a gyanúperrel és to­vább érdeklődött: — Hol végezték ezek­ az orvosok tanulmányaikat? — Hát egy páran Lisszabonban, a többit pedig mi képesítettük­. Igen mulatságos ez a helyzet. A zürichi beszélgetés alkalmával el­mondotta a felséges asszony az egész ma­gyarországi út történetét és annak szomo­rú folytatását Funthallg. Meghatottság­gal és izkerttettel e­lm­lékezett meg a ma­g­yar népről, amely az egész után a sté­­p!átrak, tiszt­­einek és rapa­skodáinak megható jeleivel árasztotta el őket. A nép érzelmei a Dunának azon a részén is megnyilvánultak, ahol már ide­gen uralom alatt élnek a magyarok­. A merre a Gloworfini elhaladt, a parton mindenütt ünneplőbe öltözött nép állott. A Sokaság lelkb­en tüntetett mellettük egészen addig, mig csak a hajó el nem tűnt a messzeségben. Aknamunka a Jugoszláviai kisebbségek szervezkedése ellen. A csalódott „radikálisok“ és „demokraták“.­­ Akik saját véreik érdeket­elten dolgoznak. Zita exkirályné kálváriája. A párisi magyar követ állítólagos akciója a királyné ellen. - Schager dr. osztályfőnök cikke a királyné svájci útjának nehézségeiről. — Zita exkirályné a madeira­ életről. RHaBDBaBQaaBBDBHBBBIBIU A sevresi szerződés revíziójának következménye. Páris, márc. 30 (Saj. tud.) Bizonyos, hogy a sev­resi békeszerződés revíziója maga után vonja a többi szerződések reví­zióját is. Hírlik, hogy Olaszország a trianoni szerződés revízióját illető­leg az angol álláspont támogatására siet. A fantasztikus' esti kép, a szokatlan környezet tette-e, nem' tudom­, de gyer­mekszivem hirtelen felháborodott, s ahe­lyett, hogy a csézlára felugrottam' volna, reszketve megszorítottam­ az öreg ember kezét. — Cserháty bácsi — mondtam, el­­fulladva, — nekem' azt mondták', hogy magában egy pár hét óta egy másik em­ber lelke lakik, egy rossz és szívtelen ember lelke lateneml, lehetséges volna, hogy ez megtörténhetett? Én úgy látom­, hogy most is olyan jónak tetszik lenni, mint azelőtt, hát hogy lehet mégis, hogy a nénit és Erzsikét és V­orkát megszo­­morítja? Egy öreg hord­ó állt a kerítés előtt, — az öreg ember leült a hordóra és rán­cos homlokát odaszorította a kezei kö­zé. Úgy tűnt föl nekent, mintha az arca zölddé lett volna valami belső fájdalom­tól, a­­szemeit lehunyta, — olyan volt, mint egy halott, aki a koporsójában fek­szik. Aztán lassan m­agáho­z tért, leülte­tett a térdére és apailag megcsókolta a siertés fiajamat. — Kis fiam —* mondta halkan, bá­gyadtan — neked meg fogom­ mondani a Pszt a igazságot. A szivem dobogóit, ilyen­­komolyan egy felnőtt ember még sohasem­ beszélt velem. — Azért vagyok rossz hozzájuk, mert könnyebbé a­karom tenni nekik a válást, ha a jó Isten els­zólit közülük... Nekem, fiacskáim, már minden perc ajándék, mert halálosan beteg vagyok. A szivem Itt bent elkopott a hatvanéves munkában. Ha a koporsóba tesznek, talán az ő szi­vük is megszakadna. — nem,, bizonyosan­ nem tudnják elviselni, hogy ék­ soha többé ne legyek köztük. De így, hogy rossz és háizstartos vagyok, talán könnyitek vala­mit a fájdalmukon, talán egy könnyel ke­vesebbet ejtenek értem, talán in­kább meg­nyugoszinak a jó Isten végzésében. Gonosz­nak és durvának kell mutatkoznom, bará­­tocskám, hogy drága szívig­ a halálon? után meg­­he szakadjon.... Felültünk a kocsiba és a kis kati­ca megindult velünk a folyóparti országúton Az öreg ember sok­áig nem­ szólt hozzám, de mikor a váricsk­a első lámpái fel­csil­logtak, szelíden odaszorított a beteg szí­véhez. — Egy kis fiú is­ lehet gentleman, — mondta valami szomorú furfanggal — és te az vagy egészen bizonyos vagyok ró­la. Ezt a vallomást sohasem' szabadt el­árulnod, hanem' tulajdonképen nem' is nekl­ked beszéltem', hanem' az öreg hegynek,­ a folyónak és az esti fénynek, amik nem . Sokára örökbe elmaradnak tőlem. Ha el­árulSzt. Inát még a siromiból is feljárok hozzád éjszakánként.... A­­Miária-szobor előtt leszálltam a ko­csiról és Cserházy bácsi alakja, mint egy túlvilágo­s árnyék, bele­veszett a késő őszi alkonyatba..­ BKA8R01 LAPOK I­­MH Véget ért a nápolyi kikötői­ munkások sztrájkja. Róma, márc. 30 (Saj. tud.) A nápolyi kikötőmun­­kások sztrájkja véget ért. A felek a vegyes döntőbíróság kiküldésében ál­lapodtak meg.

Next