Brassói Lapok, 1922. május (28. évfolyam, 101-122. szám)

1922-05-04 / 101. szám

Ara­­­leu. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Brassó, Kapu­ u. 64-66. Telefonszámok: Szerkesztőség . 177. Kiadóhivatal . 82. Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPIL XXVIII. ÉVFOLYAM. BRAJJOV-BRASSÓ, 1922. Május 4. (Csütörtök.) 101. SZAM. Amb. 219. Sibiu A­ magyar gazdák napja. 2 Az ébredő Gyergyószentmiklós. — A délelőtti ünnepségere. — Diszebéd. — Népszanapély. — A kézműipari kiállításon. — A kiállítás kitüntetettjei. — Műkedvelői előadás. — A siker részesek Fölemelő ünnep volt. A legszebbek egyike, melyek az annekszió óta a lété­ért küzdő magyarságra a csatolt terüle­ten virradtak.. Pedig csak a gyergyói gazdák ünnepeltek. Csak a székelység­­nek ez a szélső hajtása, mely ott a ha­­tárhavasok alján elszigetelten, majdnem elhagyatottan küzd a földért, az életért, a jövőért. De ünneplő szívükben, amely egy napra megállította sebei vérzését, az egész magyarság szive dobogott, s abba a barázdába, melyet annyi komoly­sággal, annyi odaadással, és a szent földi iránt való annyi szeretettel szántottak azon a gyűlésen, az együvétartozás, a közös kötelesség, a közös remények egészséges, sokat ígérő magjait hintet­­ték el. Az alábbiakban a gyergyói gazdana­­­pon jelen volt belső munkatársunk rész­letes beszámolót adt a nagyszabású gyű­lésről, s mi meghatóban, a magyar erő és magyar akarat szépséges megnyilvá­nulásától, magyar szivel köszöntjük a székely gazdák ama lelkes táborát, mely ezt a szép, napot, annyi felleges korú, annyi viharos villám, annyi fájdalmas átélés közepett ránk derített. Gyergyószentmiklós, máj. 1. (A Br. L. kiküldött munkatársától.) A gazdanap megnyitása kilenc órára van jelezve, de már hét órakor tal­pon vagyunk. Komor szürkeségben bo­rongnak az utcák, a Libán és a Gréczes felől hideg szellő borzolja fel a Foga­­rassy­ utcán végig szaladó tisztavizű pa­takot. Valami nyomasztó kilátástalan­ság tömül a levegőt, ami besurran az ablakunkon, s végigterpeszkedik ben­sőnkön. Nyolc óra felé némi változás. A katholikus templomkert kő szentje már nem húzza olyan fázósan magá­ra kopott,A viharvert palástját, a nap át­törni készül a házak fölött lebegő vi­gasztalan fátyolt, hogy rövid fél órán belül teljes pompájával ékesítse fel a tavaszba zsendülő vidéket. Ünneplőbe öltözött emberek sietnek a Főtéren át, mind egy irányban. A sporttelep és a baromvásártér felé ma­gasan lebegő s a napsugárban arany­osra színezett porfelhő jelzi, hogy hol keressük a kiállítás színhelyét Tábori mise. Még nincsen kilenc óra ,s a Gyak sporttelepén felállított oltár előtt meg­kezdődik a tábori mise. A programra első pontja ez: a kezek összekulcsolód­­nak, s a világos zöld pázsitú rétről kö­nyörgés és hála száll fel a madárdalos égbe. És az ég visszaint, ragyogással ta­vaszi napsugarak langy melegével bizta­tón, jókedvűen. A közönség közben mind nagyobb számban lepi­ék­ a sporttelepet Fiata­lok, öregek, legtöbben gazdák, a föld és a természet legközvetlenebb osztály­részesei és imádói áhitatos arcot, benső nagy melegséget hoznak magukban az ő napukra. Siet mindenki helyet fog­lalni,­ hogy a misét követő megnyitó ünnepi beszéden és szakelőadáson jelen leintsen. Ezalatt megélénkülnek a büf­­fésétrak is, hol tavasziasan öltözött ne­vető szén asszonyok, üde, bájos leá­nyok veszik át a gondoskodást a meg­éhező és megszomjazó sok száz főre ru­gó közönség fölött. A délelőtti programul­.­ ­ A sporttelep közepén ácsolt emelvé­nyen megjelennek a gazdasági egylet vezetői. Egy sz­ürke hajú, de pirospozs­gás, jóságos tekintetül és mosloygó sze­riüt ember áll a középen. Köllő Ignác, volt alispán, a gazdasági egylet elnöke. Mellette, többek között, markáns arcú , kinek magasan ivett homloka, erőt, ákadatott kifejező arcvonásai el­ő pilla­natra megfogják az embert. Csak ép­pen azt nem értjük, hogy milyen, sze­repet tölthet be itt egy pap, ahol csak gazdáknak és szakembereknek lehet mondani­valója. Később érthető magya­rázatot kapunk erre is. Köllő Ignác lendületes szavakkal nyitja meg a gazdanapot. Szavaiból a föld és­­a­ gazdálkodás szeretete áradt ki Mindaz, amit mond, gyönyörű doku­mentálása annak, hogy a székely gaz­dák érzik azt az erőt, amely munkájuk­ban rejlik s nem­ feledik el kötelessége­ket. Utána Görög Joachim kanonok tart ünnepi beszédet Alig szólal meg, már tudjuk, hogy mit keres a gazdák kö­zött, már látjuk, hogy mint mindenütt úgy itt sem nélkülözhető az ő lelkesedé­se, gyújtó szava, minden közügy iránt megnyilatkozó nagy és önzetlen érdek­lődése. A gazdanap jelentőségét méltat­­ja s szavaiból csakugyan­ megértj­ü­k, hogy­ mit jelent az, összehozni, tömörí­teni, közös úton, közös cél felé vezet­ni a székely gazdatársadalmat. Két szakelőadás következik. Fü­löp József állatorvos a fehér és a piros-tar­ka szarvasmarhákról nyújt összehason­lító ismertetést. Alapos ismeretekkel, számos tapasztalat alapján a legapróbb részletekre kiterjedve szegzi le a fe­hér szarvasmarhatartás - tenyésztés előnyeit. Nagy érdekességű és nagy fi­gyelemmel meghallgatott előadása után Gaál Lajos dr. mond pár szót a ló­ról, a lókedvelő magyar embernek e nemes állat iránt érzett nagy szereteté­­vel. Az állatfkiállítás. Az álla­tkiállítás megtekintésére ke­rül most a sor. Köllő elnök a szomszé­dos baromvásártérre vezeti át a közönsé­­get és a bíráló bizottságot, melyet a vendégek közül új tagokkal egészítenek ki. Előbb a lovak megtekintése és meg­­bírálása történik meg. A felvezetés so­rán a nehéz teleltetés és a folyamatban vő lázas tavaszi munkálatok ellenére is igen szép, értékes és nagyszámú állo­mány kerül bemutatásra. Egymás után vezetik elő jól különböző fajú és korú méneket, kancákat, heréizeket. A bizott­ság minden egyes állatra megteszi meg­jegyzéseit, miáltal a gazdák és az érdek­lődök ismereteink gyarapításához is hoz­zájárul. A lovak megbírálását a szebb­­nél-szebb szarvasmarhák, bikák, tehe­­nek, ökrök, üszők és tinók megtekintése követi, aminek folyamán az az örven­detes nézet alakul ki, hogy a gyergyói gazdaközönség a mostoha® Viszonyok mellett is gondot tudott fordítani állat­állománya minőségének fejlesztésére. A szomszédos községek felvonulása. Ezt a pontot nemi találjuk­ meg a­ programaiban. Talán a rendezőség sem­­számolt vele. Méltán keltett tehát érdek­lődést s okozott kedves meglepetést Már délfelé járt az idő, amidőn ficánko­­ló méneken nyargaló futárok jelentik, hogy a szomszédos községek népe s ün­­nepélyes felvonulásban közeledik Gyer­gyószentmiklós felé. Türelmetlenül vá­rakozunk végig csatangoljuk a nagy ki­terjedésű vásárteret, mialatt a lacikony­hák párolgó ételekkel és a biüffék húsi fékkel terhelt asztalai előtt víg társasé­gok kerülnek össze. Dél is elmúlt, ami­kor muzsikaszó verődik felénk a Főtér felől .Hosszú menetben, hol gyalogszer­rel, hol négylovas, négy, hat, nyolc­­piros szekereken szép székely leányok kackiás székely asszonyok és nyalka le­gények közelednek a kiállítási terület felé. Már itt vannak elől a cigányok, utá­nuk a magyar motívumokkal* díszített jármű szekereken az egymásba ölelkező kilyénf­alviak, majd Alfán­y Újfalu és Tekerőpatak népe. Mind ünneplőben, mind ünneplő arccal, mind dallal az ajkukon, drága, szivünkbe markoló ma­gyar dalokat, melyet elkap és meghor­­d­oz a tavaszi szellő a havasokra tekintő­­mezők felett.... Most előttünk vonulnak .. ránk mosolyodnak­, összecsillan száz és száz székely leánnyal, le­génnyel és férfival a tekintetünk és feláll a szavunk. Valami elfojtja a tor­­kunkat, ami mintha fájna, de mégis szép és jóleső.... A kalapunkat lengetjük,­­mert nem mutathatjuk meg a szívünket. Már le is telepedtek. A szekerek egy nagy táborban állanak a terület közepén. Oda megyünk, hogy mond­junk nekik valami szépet, valami me­leget, de nem tudunk­ beszélni. Makkay dr. a gazdasági egyesület titkára segít ki a bajból. Látjuk, hogy ő is ugya­n azt érzi, min­t mi. Egy szekérre ugrik fel, magas alakjára száz és száz szemre kint fel, várakozással*, azt hisszük be* szélni akar. És ekkor valami olyan tör­ténik ami felnyitja szájunkat. Makkay dr. a himnusz éneklésébe kezd... Száz és száz alak nyílik imára,­a kalapok le­repülnek, a bensőkből, miért, miért nem, a legdrágább kincs tör elő a sze­mekre — könnyeinken törik meg a tavaszi napsugár. Szívből fohászkodunk A feszültség alább hagy, kört for­málunk, a falusi cigánybanda körül, a­mely rázendít a székely csürdöngölőre. Elnéznék estig a táncot, de az idő már későre jár. Szépséges leányok mosolyog­va kínálják a cigánypecsenyét, köszön­jük, nekünk társasebédre kell men­nünk. Diszebéd. A Laurentzy-szálloda tiszta és íz­léses éttermében foly le a bankett.."Ott vannak a helyi és vidéki gazdák repre­zentánsain kívül a vendégek és a város részéről Florea polgármester, valamint Sascu rendőrfőnök. Az első kiköszön­­tőt Kellő Ignác mondja a királyra, aki­től annyi szeretet kér, amennyi lojali­tással a magyarság viseltetik a korona iránt. Beszédét a felköszöntők egész so­ra követi. Görög Joachim mélységek­ben látható de a humor aranyszálai­val átszőtt felköszöntőjében egy ta­licska földről beszél arról a lehetőség­ről, ami mindnyájunknak megadatott, s amelyből jóakarattal, igyekvéssel a legszebb virágokat lehet elővarázsol­ni. Florea polgármester magyar nyel­ven üdvözli­­a gyergyói magyar gazda­­társadalmat s méltatja annak munkáját. Carmen Sylva egy gyönyörű meséjén keresztül világítja meg azt a tényt, hogy a népek mindig megtalálják egy­mást. Márton Lajos birtokos lelkes sza­vai után Orbán Balázs, a Marostordai Gazdasági Szövetség elnöke, a «Baráz­da» szerkesztője fejti ki a gazdanap jelentőségét, és a gazdatársadalom ösz­­szetartásának szükségességét. Nagy tet­széssel fogadott felköszöntője után Sza­bó György Csíkszeredai földmivesisk­. igazgató, mint a földművelésügyi mi­nisztérium kiküldöttje ajánlja fel támo­gató munkáját. Majd­ ismét Köllő Ig­nác és Görög Joachim beszélnek. Köl­lő köszönetet mond a sajtónak, legelső­­sorban a Brassói Lapoknak, mely min­den magyar ügynek készséggel áll szol­gálatára s a gyergyói gazdanap jelen­tőségét felismerve, azon képviselteti ma­gát. (Köszönetet mond továbbá a város­nak, amely bizonyos feltételek mellett ötezer lejjel járult­ a gazdanap rendezé­séhez. Elismerését és köszönetét nyil­vánítja a támogatásért a vidék vezetői­nek és a járás főszolgabírójának. Görög Joachim Barabássy József, ügyvezető titkár érdemeit sorolja fel. Barabássyt, akinek kezében három hét előkészítő nagy munkájának minden szála össze­futott, ahogy kivette az oroszlánrészt a munkából, úgy oroszlánrész illeti meg az elismerésben is. Nem kevésbbé Mak­kay dr.-t, aki a kézműipari kiállítás el­rendezési munkáját, a vendégek­ foga­dását és elszállásolását, napot éjje és éjét nappá tevő fáradhatatlan buzga­lommal intézte. A felköszöntők után a jó hangulatban lefolyt díszebéd befe­­jeződött. Sietni kellett, mert még sok programmpont várt megoldásra. A kézműipari kiállításon. Mialatt a bíráló bizottság a díjak odaítélésével foglalkozott a közönség átvonult a polgári iskolában elhelyezett kézműipari kultitás megtekintésére. Két terem zsúfolásig van megtöltve a szé­kely kézügyesség minden fajtájú pro­duktumával. A székely ezermesterség hű tükre az a sok kiállított tárgy. Min­den elgondolható kézműipari cikk felta­lálható a nagy gonddal összeválogatott s bármelyik nagy és kivalgó városnak díszére való kiállításon. Szőttesek, né­pies motívumú kézimunkák, ipari cik­kek sorakoznak egymás mellett, való­sággal csodálatba ejtve a minden vidé­ki eseményt hanyag gesztusokkal elin­téző városi embert Itt egy remekbe csinált miniatűr motor kapja meg fi­gyelmünket, amely, ha kell, meg is in­­­dítható. Ott egy kovácsmester patkól meg egy tojást, s dísztárgyat állít elő belőle. De ki tudná elősorolni mind­azt, ami van és ami meglepő­. Bara­bássy Józsefné rafia munkái megl©­­­pőek. Korbulyn e­­gyszerű szövőszéken előállított keleti szőnyegei, melyeknek színezését is maga kombinálja, domi­nálják a kiállítást­, s valóságos­ kincseket érnek. Karácsony Minka is ezen a té­ren produkál­ szebbnél szebb szőnye­geket, melyek mellett művészi gobeli­nek és más kézi­munkák ragadják meg a figyelmet. Székely Krisztina magyaros faliszőnyegei, Magyari Katalin, Fülöp, Ákosné, Fodor Anna kézimunkái egy­től egyig a legnagyobb dicséretet érdem­­lik meg. Úgyszintén Cziffra Józsefné, Ferenczy Ilonka és Köllő Erzsike saját tervezésű munkái, melyek művészi kész­ségről és alapos hozzáértésről tesznek tanúságot. És amit legelőször kellett vol

Next