Brassói Lapok, 1922. május (28. évfolyam, 101-122. szám)

1922-05-04 / 101. szám

eta említenünk. Igen szípese Színi János­né 1700-ból való kézimunkái Színi Já­nosáé valósággal kultuszt űz­ a régi szé­kely motívumok gyűjtéséből, melyek­nek fenntartása céljából a kézimunka terén maga irányítja Ditró község asz­­szonyait és leányait A terményt kiállítók között föltét­lenül föl kell említenünk Oláh Alber­tet, Formayer Frigyest, Köményes Jó­zsefnét,­Orel Dezsőt, Csergő Vencelt és Ágoston Ágostont, akiknek termény min­tái, kiállított gyümölcsei az erdélyi föld jóságának s a székely szorgalomnak és hozzáértésnek iskolapéldái. I . Mig a kiállítást végignézzük, a kö­zönség nagy része már útban van a sportpálya felé, ahol a délutáni prog­raméinak kell lefolynia. Football match és népünnepély. Nagy közönség előtt három órakor kezdődik meg­ a mérkőzés­ a marosvásár , (helyi MTE és a helyi) Gyak között. Szép, sportszerű játék. A közönség is, nyugodt bár érdeklődése és sportszeretete tagad­hatatlan. Az eredmény 1:0 a Gyak ja­vára.­­ A match után népünnepély követ­kezik a minden szépért lelkesedő Csibi Andor dr. vezetése alatt. Lepényevés, zsákbafutás, kötélhúzás, követi egy­mást, miközben csapong a jókedv, fel­ragyog a fiatalság arca. A büfféknek most van a legnagyobb keretük. Sörös hordókat döngetnek jobbról balról s a közönség így­ is alig elégíthető ki. Ké­sőbb mindenki hozzájut a habzó po­harakhoz­, s a hangulat a nap hanyatlá­sával arányosan növekedik. A bíráló-bizottság döntése: Jutalmak és díszoklevelek.­­ A bíráló-bizottság a délután folya­mán elkészült a felhajtott állatok meg­bírálásával. A bizottság döntése alapján a kiállított állatok után jutalmat, vagy díszoklevelet kapnak a következők: Va­kár fivérek, Ambrus Ágoston, Miklós Sándor, Lázár Péter és Gerő, Grünstein Adolf, Madarász Tamás, Mélik István, Formajer Frigyes, ifj. Lőrinci­ László, Kovács Kálmán, Kiss Antal, Szilágyi Imre, György József, Szabó Márton, Ba­log Áron, Molnár János, Kovács Kál­mán, Killyénfalva község, Ditró község, Csomafalva, Szabó Sándor, Jakab An­tal, Barabás István, Ágoston Ágoston,Csi­ky András, Kollsár Alajos, Gyergyóalfa­lu község, Ambrus Ágoston, Szabó Ig­nác, Gál István, Kolumbán József,Nagy Bláté János, Benedek János, György Ist­ván és József. András Antal, Kiss La­jos, Siemenzs János, id. Bicsak József, Vargyas István, Bács István, Antal Sán­dor, Antal János (Ároné), Madaras Já­nos, és Albert, Balázsi Vilmos, Szász István Baritz Ferenc, Lázár Já­nos, Kovács János, Pál József és La­jos, Péter Lajos, Kerecsó József, Balási Vilmos, Róth­ Istvánné, György Sándor, id. Márton Lajos, György Imre és Szabó Lajos, hí A jutalmazottak részint pénzt, ré­­szint oklevelet kapnak. Ezenkívül a Gaz­dák Biztosító Szövetkezete 12 gazdasá­gi eszközt osztott szét a nyertesek kö­zött, bőségesen kitartott a gazdanap­tartás más programmjánál. Csak ekkor lehe­tett számadást csinálni arról, hogy kik­nek volt részük a nap sikerében és kik­nek köszönheti nemcsak a gyergyót, de ez egész erdélyi magyar gazdatársada­lom, melynek vasárnap követendő pél­dát állítottak Gyergyószentmiklóson, ezt az első nagy és sikeres lépést. Infor­mációink szerint, melyek lehetnek hiá­nyosak, de nem egyoldalúak, a követ­kezők vették ki részüket a gyergyói­ gaz­danap munkájából­,é­s így ennek sikeré­ből. Elsősorban a legőszintébb elisme­réssel kell adóznunk a gyergyói gazda­sági egyesület vezetőségének. Köllő Ig­nác elnöknek, Márton Lajosi, dr.­ Miklósi­­Viktor alelnököknek, Barabás f. er­dőmérnök, ügyvezető titkárnak, dr. Makkay Domokos titkárnak, dr. Kiss Ágoston ügyésznek, György Fazakas Ist­­­ván szertárosnak és az egész igazgató­­választmánynak. A kézműipari kiállítás összehozásának munkáján nagy si­kerrel fáradoztak: Cziffra Józsefné, dr. Színi Jánosné, Korbuly Miklósné,­­Schul­lerné, Barabássy Józsefné, Karácsony Minka, Sándor Erzsike, Ferenczy Ilon­ka, és Lázár Ricsi. A büfféknél és laci­konyháknál a legfárasztóbb munkát, a reggtől estig tartó elárusítást szép anya­gi eredménnyel végezték: Puskás Bá­­lintné, Csiky Iluska, Lázár Ricsi, Sán­dor Irénke, és Erzsiké, Hegyesyné,­ Tóth Lajosné, Kerekesiné, Wallmann Frida, Jánossy Sándorné, Pálffy Jánosné és még többen. A vendégek nagy része már az éj­szaka folyamán elhagyta Gyergyó­­szentmiklóst. "Amit magukkal vittek, az a megnyugtató tudat, hogy az­ erdé­lyi magyarok, kiknek életet és energiát felszívó gyökereit képezik a székely gaz­dák, nyugodtan tekinthetnek a jövőbe. A gyökér ép és egészséges,­ s ha­­éveken át nem is fejlődhetett, ma öntudatosan keresi magának az érvényesülés útját. Ezzel a gondolattal hagyjuk el mi is az öntudatos, dolgozó szél­­ő várost. Már dél felé jár az idő, mikor búcsút veszünk. Az­ utcákon ma is ünneplő tö­megek hullámzanak, májust köszöntő reménykedő székely arcok. A tömeg vének, fiatalok a templomok felé siet­nek, honnan a nyitott ajtókon keresztül az utcákra tör­­d az ima: Isten áldd meg a magyart.­.­.. Pár perc múlva már a pályaudvaron vagyunk. Sokat szeret­nénk még mondani, magyaroknak ma­gyar szívből jövő köszönetét, az ered­ményes magyar munkáért, ehelyett azonban megszorítjuk Makkay Domo­kos dr. kezét. Rövidesen ott halad vonatunk, a gyergyói hegyek között, ahol még gyer­mekcipőkben topog a Maros. Mint ki­csinyke csermely innen indul el székely­földi útjára, hogy hamarosan nagy­ és imponáló folyammá dagadjon. És hogy példát statuáljon, miként lehet megnő­ni, megerősödni, ha egyesítjük mindazo­kat az erőket, amelyeket drága székely földünk nyújt számunkra. Póka Dezső, g­lodálása nyomán támadt mérges gázok irtelen gyulladtak meg és vészes lán­cokat löveltek szét olyan­ Iránnyal, hogy azok égtek össze a legborzalma­sabban, akik a robbanás helyétől mész­szebb voltak, s aránylag kevesbbé, akik közelebb, dolgoztak. A felrobbant gázok lángja valósággal szénné égette a sze­rencsétleneket, úgy, hogy az agnoszká­lás is a legnagyobb nehézséggel járt. Az embereken kívül még 18 ló pusz­tult el s elpusztult valamennyi gép, ésitae bánya egész felszerelése is, ami ezt a tárnát egy ideig teljes tétlenség­re kárhoztatja. * A bányából nagy nehézségek árán péntek délig felszínre­ hozott holtteste­ket megmosdatva és felöltöztetve már­­ványszinre festett koporsókba) tették, m­elyeken 19 asztalos és hét mázoló dol­gozott, majd a tisztviselők teniszpályá­ján felekezetek szerint csoportosítva fel ravatalozták. Az áldozatok közt voltak róm katholikusok, reformátusok, evan­g­elikusok, néhány unitárius, számos gör eleti és görög katholikusok. Három­ közülök a szombatosok vallását követte. A nyitott koporsókat a kirendelt katona feág őrizte, a hozzátartozók­­ vasárnap délelőtt 9—11 óráig engedtek a rava­talokhoz, azután a koporsókat leszögez­ték. . ' '­­ A részvét a legnagyobb arányokat öltötte. Maga a bányatársulat száz ko­szorút helyezett a koporsókra, s a töb­bi tárnák bányamunkásai is elhozták koszorúikat, úgy, hogy minden halott Ravatalára 4—5 koszorú is jutott. A temetés vasárnap délutáni há­rom órakor ment végbe közel negyven­­szer főnyi közönség részvételével, mely­­nek zömét a petrozsényi, vulkáni, zsá­kvölgyi Lónya-telepi, aninai bányatele­pek alkalmazottai és munkásai alkották, ide ott volt Lupény város népe is csak­n­em teljes számban. A vidék közönségét három k­ülönvonat szállította Lupényba. • A gyászszertartásokat, a hozzátar­tozók szüntelen zokogása közt, ami meg­pendítő jelenet volt, a különböző fele­kezetek helyben lelkészei végezték, míg fe három szombatos áldozatért a hason­ló hib­ű bányásztársak mondtak imát . A szertartások elvégzése után Frey bányaigazgató, továbbá a vármegyei pre­fekt, majd a szakszervezetek képviselői mondtak beszédeket az elhunytakból. Ezután a bányásztársulatok zeneka­raiiak gyászzenéje kíséretében megin­dult az óriási menet, a 8­2 halottal a te­metőnek ama részébe, hol a háborúban elesettek és az 1919-ben hasonló katasz­trófában elpusztult ötvenegy bányász alussza örök álmát. A hatalmas menet a következő sor­rendben vonult a temetőbe: : 1l. Tanulóifjúság (iskolák.) 2. Katonai kordon, egy zászlóaljjal. 3. Zenekar.­­4. Lupényi bányászok vezetősége. Bányamunkások. 5. Vidéki gyászküldöttségek. 6. Lupényi iparosok vezettősége. Az ipari munkások. 7. Lupényi altisztek. 8. Lupényi tisztviselők. 9. Bányaigazgatóság. Kormány és hadsereg képviselői. Hatóságok. 10. Testületek és intézmények kép­viselői.­­ I . 11. Szertartást végző egyházak sor­rendje. I­I 1­­ Az egyes lelkészek után következ­tek az illető felekezetűi halottak ko­porsói és azok családja. 12. Koszorúkat vivő kocsik­. 13. Katonai záró kordon. 14. Közönség.­­A temetőben négy nagy árkot ástak, ezekbe bocsátották le a koporsókat, de a mélységek betömése után minden halott számára külön sirhalmot emel­tek, s ezek fölé mindegyik nevét jelölő keresztet tűznek. A nyolcvanharmadik áldozatot csak hétfőn hozták fel a bá­nyából. Az áldozatokat számos gyászdal és búcsúztató után a Szerencse fel! Sze­rencse le! címűi bányászdal akkordjai mellett hantolták el . Az urikány—zsilvölgyi kőszénbánya részvénytársaság lupényi igazgatósága fez alábbi gyászjelentést adta ki: Az urikány—zsilvölgyi kőszénbá­nya részvénytársaság lupéniái bánya­­új igazgatósága mély fájdalommal tudat­ja, hogy 1922. április hó 17-én déli fél 1 órakor az Aranka-aknában történt bányalégrobbanásnál nyolcvankét ide-Aranyi Mihály, Ágoston Sándor, Al­bert Sándor, Berzan Vasilie, Breazu Juon, Baczai Simon, Bandi András, Bar­ton Hubert, Benkő János, Bíró József Já­nosé, Borsos Péter, Böjte Elek,­­ Bökő Imre, Boér György Cupa Indrei, Csi-­­­szér András, Detrelean András, Danci Vosif, Demian Avram I. Todor, JDemian Dumitru, Dirk Filip, Érsek István, Far­azekas István Fogarassy Ferenc, Faza­­kas Áron, Gedzur Gheorghe, Gregtro.­­Vasilie, Gergely János, Göllesz András, JHalcea Victory IHSnt Gheor­ghe,I' Habina József, Kazan Vasilie, Musber­­Vasilie, Klemencz Andrásul ,Komnos Adolf, Krakovski Károly, Kriska Kale­tán, Kovács Sándor, Lesco Chirill, Les­cut Juon, Miriuta Precup, Manea Nico­lae, Mag Mihály, Michnic Leo Major Dénes, Márkus Domokos, Mózes Miklós, Neselean Juon, Neselean Lázár, N­agy Lajos Péteré, Orbán Sándor, Ötvös­ Já­nos, Popa Tódor, Popa Vasilie, Petruse Gheorge, Pál Ferenc, Pap Gyula, Puch János, Pánczél Ferenc, Röhner Ignác, Sav Juon I. Solomon, Scoupu Juon­, Scrobota August, Scrobota Ilie, Srobo­ta Tansasie, Scoromostei Juon, Selesan Tódor, Szentes Péter, Skoupi Károly, Stadler István, Szőcs András Andrásé, Szernecz Adolf, Tkaczisen András, Ta­kács Tamás, Vajda József, Vajda Fe­renc Istváné, Wenzel Kálmán, Wenzel Károly, Wenzel Rudolf életét vesztette.­­ Az elhaltak földi maradványait a Lupényi Hősök Temetőjében vasárnap, f. hó 30-án, délután 1 órakor helyezzük örök nyug­alomra. Lupény, 1922. április 29-én. Emléküket kegyelettel fogjuk meg B­rissin­a­i * Az áldozatok köztül a Skrobotok és a szenzelek egy-egy család tagjai, az u­tóbbiak apa és két fia. A katasztrófa az igazgatóságra,mely­nek tagjai Frey, Elias, Vitkó és Kinley igazgatók, valamint a vállalat valameny­­nyi alkalmazottjára roppant lesújtó ha­tást tett. A bányatársulat, illetőleg az urikány—zsilvölgy,I . részvénytársaság, mely francia-magyar tőkét képviselő még eddig nem nacionalizált vállalat, a felelősség és kötelesség teljes tudatá­­ban foglalkozik a rettenetes katasztró­fával és minden lehetőt elkövet, hogy az áldozatok hátramaradottjai megfele­lően elláttassanak .Az özvegyek és ár­vák az őket megillető illetményeket fog­ják kapni a vállalattól, s a betegségélvé­dőtől, de ezen kívül országos gyűjtést i­s indítanak a javukra. Mursescu a műke­dyséyi miniszter is, aki hétfőn érkezett Műkedvelői előadás. A Lupényi borzalmas bányakatasztrófa. Miképen támadt a robbanás ? — Az első riadadalom. — A megszenesedett holttestek agnoszkálása. ~ Nyolcvankét koporsó. — Temetés a hősi halottak sírkertjében. — A bányamunkások magatartása. — Lupény és a vidék gyásza. A kormány háromszázezer lejt adott a hátramaradottaknak. — A királyi pár is a helyszínére utazik. — A bányatársulat teljesíteni fogja kötelességét. A Brassói Lapoknak a helyszínén járt tudósítójától. Lupény, május 2. Lupényban fekete zászlók az ép­ü­leteken, lehangoltság a lelkekben, néma­ság a zajos vidámságok tanyáján hirde­tik a nagyjelentőségű bányavidék gyá­szát, mely az Aranka-akna felrobbanása nyomán támadt. A borzalmas katasztrófa okáról az első­ időben különféle híresztelések kel­tek szárnyra: bűnös kezek merénylete (ami már az első pillanatban képtelen feltevésnek bizonyult), egy részeg bá­nyász gondatlan munkája, rossz dina­mit, rövidzárlat, stb., de cs­ak sem állt meg a szakértelemmel végzet szorgos és alapos vizsgálat után. Ellen­ben ugyanez a vizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy a katasztrófát sem bűnös kéz, de még szondatlanság sem okozta, hanem a szabályszerű mélyfú­rás nyomában váratlanul kiömlő, mér­ges gázok végzetes robbanása. A robbanás csütörtökön délután fél 15 órakor történt. Ekkor a bányában a 425 munkás köz­ül csak 92 dolgozott a többi ,mivel délidő volt, felment­­ét­kezni, s ez roppant szerencse volt a szerencsétlenségben, mert ha mind oda­lenn vannak, több száz halottja és sebe­sültje lett volna a robbanásnak. A robbanásról az Aranka-bánya te­rületén csak tompa dörej hallatszott ki a telepre, míg a szomszédos községben­­­­ltalán nem hallották az exploziót. szerte azonban megszólaltak a vészt­ő kürtök, ami nemcsak a telepen,­em a városban is óriási izgalmat és riadalmat keltett. Mindenki elpusztult A bányában I­k­fez volt a vészjelzés nyo­mán támadt benyomás, s a bánya kör­nyékét csakhamar fölverte az özvegyek és árvák szivszaggató jajgatása. Egy bá­­nyásznak a feleségét a tárnához való rohanásában szivgőrcs lepte meg, majd hirtelen összeesett és meghalt Az igazgatóság és a fönn időzött bányászok­ első dolga volt a mentés s a halottak felhozása. Sajnos, csak nagyon kevesen maradtak életben­ A 02 bánya­munkás köz­ül 82 halt raett, de ezek­ kö­z­ül 2-nek tetemét a romok között e sorok írásáig még nem találták m­e, kettő­nek meg a kilétét nem sikerült idáig­­megállapítani. Nyolc bányász súlyosan sebesült meg, fájdalom, ezek is annyira­­összeégtek, hogy a hús vattaszerű cafa­tokban lóg 1© a testükről, s alig van re­­mény rá, hogy életben maradnak. Köny­nyűi sebesült csak kettő, akik sebbeik be­­kötözése után már újra munkaképesek. Majd kezdett az a szép társaság, mely A mélyfúrásnál használt patronok ex Este 9 órakor a Laurentzy-szálló Báltermében a «Falu rosszá»-t adták elő Gyergyószentmiklós legjobb műked­velői. Zsúfolt nézőtér előtt folyt le az előadás, mint a gazdnap utolsó pontja. A főbb szerepekben Csiby Andor dr.,­­ Zsombor, E. Deér Gizike, E. mán, Karácson Tillike, Szabó Erzsike, ifj. Páll Sándor, Vákár Bandi, és Gergely Menyhért produkáltak ki­válót. E. Deér Gizike bájos Feledi Bo­­riskája. Karácson Tillike kitűnő Bátki Tercsije, Szabó Erzsike tűzről pattant Finum Rózsija a műkedvelői színvona­lat jóval meghaladó alakítás volt. Csiby dr.-t nagy színészi hajlama, meleg ba­riton hangja, férfias megjelenése eleve predesztinálják a Göndör Sándoréhoz­­hasonló szerepekre. Nagy sikere volt. Nem kisebb a többieknek és különösen E. Deér Kálmánnak, aki szervezője, ren­dezője és lelke a gyergyószentmiklósi kitűnő műkedvelői gárdának.* A gazdanap ezen méltó befejező p­ontjával azonban még nem zárult le a mozgalmas és szép nap. Előadás után tá­nc következett, melyben a késői éjféli órák után is sok szép leány és asszony vett részt. A munka és a siker részesei. Hajnal felé járt az idiői amidőn­osz­ mi ustm 101 ui»

Next