Brassói Lapok, 1922. május (28. évfolyam, 101-122. szám)
1922-05-04 / 101. szám
eta említenünk. Igen szípese Színi Jánosné 1700-ból való kézimunkái Színi Jánosáé valósággal kultuszt űz a régi székely motívumok gyűjtéséből, melyeknek fenntartása céljából a kézimunka terén maga irányítja Ditró község aszszonyait és leányait A terményt kiállítók között föltétlenül föl kell említenünk Oláh Albertet, Formayer Frigyest, Köményes Józsefnét,Orel Dezsőt, Csergő Vencelt és Ágoston Ágostont, akiknek termény mintái, kiállított gyümölcsei az erdélyi föld jóságának s a székely szorgalomnak és hozzáértésnek iskolapéldái. I . Mig a kiállítást végignézzük, a közönség nagy része már útban van a sportpálya felé, ahol a délutáni programéinak kell lefolynia. Football match és népünnepély. Nagy közönség előtt három órakor kezdődik meg a mérkőzés a marosvásár , (helyi MTE és a helyi) Gyak között. Szép, sportszerű játék. A közönség is, nyugodt bár érdeklődése és sportszeretete tagadhatatlan. Az eredmény 1:0 a Gyak javára. A match után népünnepély következik a minden szépért lelkesedő Csibi Andor dr. vezetése alatt. Lepényevés, zsákbafutás, kötélhúzás, követi egymást, miközben csapong a jókedv, felragyog a fiatalság arca. A büfféknek most van a legnagyobb keretük. Sörös hordókat döngetnek jobbról balról s a közönség így is alig elégíthető ki. Később mindenki hozzájut a habzó poharakhoz, s a hangulat a nap hanyatlásával arányosan növekedik. A bíráló-bizottság döntése: Jutalmak és díszoklevelek. A bíráló-bizottság a délután folyamán elkészült a felhajtott állatok megbírálásával. A bizottság döntése alapján a kiállított állatok után jutalmat, vagy díszoklevelet kapnak a következők: Vakár fivérek, Ambrus Ágoston, Miklós Sándor, Lázár Péter és Gerő, Grünstein Adolf, Madarász Tamás, Mélik István, Formajer Frigyes, ifj. Lőrinci László, Kovács Kálmán, Kiss Antal, Szilágyi Imre, György József, Szabó Márton, Balog Áron, Molnár János, Kovács Kálmán, Killyénfalva község, Ditró község, Csomafalva, Szabó Sándor, Jakab Antal, Barabás István, Ágoston Ágoston,Csiky András, Kollsár Alajos, Gyergyóalfalu község, Ambrus Ágoston, Szabó Ignác, Gál István, Kolumbán József,Nagy Bláté János, Benedek János, György István és József. András Antal, Kiss Lajos, Siemenzs János, id. Bicsak József, Vargyas István, Bács István, Antal Sándor, Antal János (Ároné), Madaras János, és Albert, Balázsi Vilmos, Szász István Baritz Ferenc, Lázár János, Kovács János, Pál József és Lajos, Péter Lajos, Kerecsó József, Balási Vilmos, Róth Istvánné, György Sándor, id. Márton Lajos, György Imre és Szabó Lajos, hí A jutalmazottak részint pénzt, részint oklevelet kapnak. Ezenkívül a Gazdák Biztosító Szövetkezete 12 gazdasági eszközt osztott szét a nyertesek között, bőségesen kitartott a gazdanaptartás más programmjánál. Csak ekkor lehetett számadást csinálni arról, hogy kiknek volt részük a nap sikerében és kiknek köszönheti nemcsak a gyergyót, de ez egész erdélyi magyar gazdatársadalom, melynek vasárnap követendő példát állítottak Gyergyószentmiklóson, ezt az első nagy és sikeres lépést. Információink szerint, melyek lehetnek hiányosak, de nem egyoldalúak, a következők vették ki részüket a gyergyói gazdanap munkájából,és így ennek sikeréből. Elsősorban a legőszintébb elismeréssel kell adóznunk a gyergyói gazdasági egyesület vezetőségének. Köllő Ignác elnöknek, Márton Lajosi, dr. MiklósiViktor alelnököknek, Barabás f. erdőmérnök, ügyvezető titkárnak, dr. Makkay Domokos titkárnak, dr. Kiss Ágoston ügyésznek, György Fazakas István szertárosnak és az egész igazgatóválasztmánynak. A kézműipari kiállítás összehozásának munkáján nagy sikerrel fáradoztak: Cziffra Józsefné, dr. Színi Jánosné, Korbuly Miklósné,Schullerné, Barabássy Józsefné, Karácsony Minka, Sándor Erzsike, Ferenczy Ilonka, és Lázár Ricsi. A büfféknél és lacikonyháknál a legfárasztóbb munkát, a reggtől estig tartó elárusítást szép anyagi eredménnyel végezték: Puskás Bálintné, Csiky Iluska, Lázár Ricsi, Sándor Irénke, és Erzsiké, Hegyesyné, Tóth Lajosné, Kerekesiné, Wallmann Frida, Jánossy Sándorné, Pálffy Jánosné és még többen. A vendégek nagy része már az éjszaka folyamán elhagyta Gyergyószentmiklóst. "Amit magukkal vittek, az a megnyugtató tudat, hogy az erdélyi magyarok, kiknek életet és energiát felszívó gyökereit képezik a székely gazdák, nyugodtan tekinthetnek a jövőbe. A gyökér ép és egészséges, s haéveken át nem is fejlődhetett, ma öntudatosan keresi magának az érvényesülés útját. Ezzel a gondolattal hagyjuk el mi is az öntudatos, dolgozó szélő várost. Már dél felé jár az idő, mikor búcsút veszünk. Az utcákon ma is ünneplő tömegek hullámzanak, májust köszöntő reménykedő székely arcok. A tömeg vének, fiatalok a templomok felé sietnek, honnan a nyitott ajtókon keresztül az utcákra törd az ima: Isten áldd meg a magyart.... Pár perc múlva már a pályaudvaron vagyunk. Sokat szeretnénk még mondani, magyaroknak magyar szívből jövő köszönetét, az eredményes magyar munkáért, ehelyett azonban megszorítjuk Makkay Domokos dr. kezét. Rövidesen ott halad vonatunk, a gyergyói hegyek között, ahol még gyermekcipőkben topog a Maros. Mint kicsinyke csermely innen indul el székelyföldi útjára, hogy hamarosan nagy és imponáló folyammá dagadjon. És hogy példát statuáljon, miként lehet megnőni, megerősödni, ha egyesítjük mindazokat az erőket, amelyeket drága székely földünk nyújt számunkra. Póka Dezső, glodálása nyomán támadt mérges gázok irtelen gyulladtak meg és vészes láncokat löveltek szét olyan Iránnyal, hogy azok égtek össze a legborzalmasabban, akik a robbanás helyétől mészszebb voltak, s aránylag kevesbbé, akik közelebb, dolgoztak. A felrobbant gázok lángja valósággal szénné égette a szerencsétleneket, úgy, hogy az agnoszkálás is a legnagyobb nehézséggel járt. Az embereken kívül még 18 ló pusztult el s elpusztult valamennyi gép, ésitae bánya egész felszerelése is, ami ezt a tárnát egy ideig teljes tétlenségre kárhoztatja. * A bányából nagy nehézségek árán péntek délig felszínre hozott holttesteket megmosdatva és felöltöztetve márványszinre festett koporsókba) tették, melyeken 19 asztalos és hét mázoló dolgozott, majd a tisztviselők teniszpályáján felekezetek szerint csoportosítva fel ravatalozták. Az áldozatok közt voltak róm katholikusok, reformátusok, evangelikusok, néhány unitárius, számos gör eleti és görög katholikusok. Három közülök a szombatosok vallását követte. A nyitott koporsókat a kirendelt katona feág őrizte, a hozzátartozók vasárnap délelőtt 9—11 óráig engedtek a ravatalokhoz, azután a koporsókat leszögezték. . ' ' A részvét a legnagyobb arányokat öltötte. Maga a bányatársulat száz koszorút helyezett a koporsókra, s a többi tárnák bányamunkásai is elhozták koszorúikat, úgy, hogy minden halott Ravatalára 4—5 koszorú is jutott. A temetés vasárnap délutáni három órakor ment végbe közel negyvenszer főnyi közönség részvételével, melynek zömét a petrozsényi, vulkáni, zsákvölgyi Lónya-telepi, aninai bányatelepek alkalmazottai és munkásai alkották, ide ott volt Lupény város népe is csaknem teljes számban. A vidék közönségét három különvonat szállította Lupényba. • A gyászszertartásokat, a hozzátartozók szüntelen zokogása közt, ami megpendítő jelenet volt, a különböző felekezetek helyben lelkészei végezték, míg fe három szombatos áldozatért a hasonló hibű bányásztársak mondtak imát . A szertartások elvégzése után Frey bányaigazgató, továbbá a vármegyei prefekt, majd a szakszervezetek képviselői mondtak beszédeket az elhunytakból. Ezután a bányásztársulatok zenekaraiiak gyászzenéje kíséretében megindult az óriási menet, a 82 halottal a temetőnek ama részébe, hol a háborúban elesettek és az 1919-ben hasonló katasztrófában elpusztult ötvenegy bányász alussza örök álmát. A hatalmas menet a következő sorrendben vonult a temetőbe: : 1l. Tanulóifjúság (iskolák.) 2. Katonai kordon, egy zászlóaljjal. 3. Zenekar.4. Lupényi bányászok vezetősége. Bányamunkások. 5. Vidéki gyászküldöttségek. 6. Lupényi iparosok vezettősége. Az ipari munkások. 7. Lupényi altisztek. 8. Lupényi tisztviselők. 9. Bányaigazgatóság. Kormány és hadsereg képviselői. Hatóságok. 10. Testületek és intézmények képviselői. I . 11. Szertartást végző egyházak sorrendje. II 1 Az egyes lelkészek után következtek az illető felekezetűi halottak koporsói és azok családja. 12. Koszorúkat vivő kocsik. 13. Katonai záró kordon. 14. Közönség.A temetőben négy nagy árkot ástak, ezekbe bocsátották le a koporsókat, de a mélységek betömése után minden halott számára külön sirhalmot emeltek, s ezek fölé mindegyik nevét jelölő keresztet tűznek. A nyolcvanharmadik áldozatot csak hétfőn hozták fel a bányából. Az áldozatokat számos gyászdal és búcsúztató után a Szerencse fel! Szerencse le! címűi bányászdal akkordjai mellett hantolták el . Az urikány—zsilvölgyi kőszénbánya részvénytársaság lupényi igazgatósága fez alábbi gyászjelentést adta ki: Az urikány—zsilvölgyi kőszénbánya részvénytársaság lupéniái bányaúj igazgatósága mély fájdalommal tudatja, hogy 1922. április hó 17-én déli fél 1 órakor az Aranka-aknában történt bányalégrobbanásnál nyolcvankét ide-Aranyi Mihály, Ágoston Sándor, Albert Sándor, Berzan Vasilie, Breazu Juon, Baczai Simon, Bandi András, Barton Hubert, Benkő János, Bíró József Jánosé, Borsos Péter, Böjte Elek, Bökő Imre, Boér György Cupa Indrei, Csi-szér András, Detrelean András, Danci Vosif, Demian Avram I. Todor, JDemian Dumitru, Dirk Filip, Érsek István, Farazekas István Fogarassy Ferenc, Fazakas Áron, Gedzur Gheorghe, Gregtro.Vasilie, Gergely János, Göllesz András, JHalcea Victory IHSnt Gheorghe,I' Habina József, Kazan Vasilie, MusberVasilie, Klemencz Andrásul ,Komnos Adolf, Krakovski Károly, Kriska Kaletán, Kovács Sándor, Lesco Chirill, Lescut Juon, Miriuta Precup, Manea Nicolae, Mag Mihály, Michnic Leo Major Dénes, Márkus Domokos, Mózes Miklós, Neselean Juon, Neselean Lázár, Nagy Lajos Péteré, Orbán Sándor, Ötvös János, Popa Tódor, Popa Vasilie, Petruse Gheorge, Pál Ferenc, Pap Gyula, Puch János, Pánczél Ferenc, Röhner Ignác, Sav Juon I. Solomon, Scoupu Juon, Scrobota August, Scrobota Ilie, Srobota Tansasie, Scoromostei Juon, Selesan Tódor, Szentes Péter, Skoupi Károly, Stadler István, Szőcs András Andrásé, Szernecz Adolf, Tkaczisen András, Takács Tamás, Vajda József, Vajda Ferenc Istváné, Wenzel Kálmán, Wenzel Károly, Wenzel Rudolf életét vesztette. Az elhaltak földi maradványait a Lupényi Hősök Temetőjében vasárnap, f. hó 30-án, délután 1 órakor helyezzük örök nyugalomra. Lupény, 1922. április 29-én. Emléküket kegyelettel fogjuk meg Brissinai * Az áldozatok köztül a Skrobotok és a szenzelek egy-egy család tagjai, az utóbbiak apa és két fia. A katasztrófa az igazgatóságra,melynek tagjai Frey, Elias, Vitkó és Kinley igazgatók, valamint a vállalat valamenynyi alkalmazottjára roppant lesújtó hatást tett. A bányatársulat, illetőleg az urikány—zsilvölgy,I . részvénytársaság, mely francia-magyar tőkét képviselő még eddig nem nacionalizált vállalat, a felelősség és kötelesség teljes tudatában foglalkozik a rettenetes katasztrófával és minden lehetőt elkövet, hogy az áldozatok hátramaradottjai megfelelően elláttassanak .Az özvegyek és árvák az őket megillető illetményeket fogják kapni a vállalattól, s a betegségélvédőtől, de ezen kívül országos gyűjtést is indítanak a javukra. Mursescu a műkedyséyi miniszter is, aki hétfőn érkezett Műkedvelői előadás. A Lupényi borzalmas bányakatasztrófa. Miképen támadt a robbanás ? — Az első riadadalom. — A megszenesedett holttestek agnoszkálása. ~ Nyolcvankét koporsó. — Temetés a hősi halottak sírkertjében. — A bányamunkások magatartása. — Lupény és a vidék gyásza. A kormány háromszázezer lejt adott a hátramaradottaknak. — A királyi pár is a helyszínére utazik. — A bányatársulat teljesíteni fogja kötelességét. A Brassói Lapoknak a helyszínén járt tudósítójától. Lupény, május 2. Lupényban fekete zászlók az épületeken, lehangoltság a lelkekben, némaság a zajos vidámságok tanyáján hirdetik a nagyjelentőségű bányavidék gyászát, mely az Aranka-akna felrobbanása nyomán támadt. A borzalmas katasztrófa okáról az első időben különféle híresztelések keltek szárnyra: bűnös kezek merénylete (ami már az első pillanatban képtelen feltevésnek bizonyult), egy részeg bányász gondatlan munkája, rossz dinamit, rövidzárlat, stb., de csak sem állt meg a szakértelemmel végzet szorgos és alapos vizsgálat után. Ellenben ugyanez a vizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy a katasztrófát sem bűnös kéz, de még szondatlanság sem okozta, hanem a szabályszerű mélyfúrás nyomában váratlanul kiömlő, mérges gázok végzetes robbanása. A robbanás csütörtökön délután fél 15 órakor történt. Ekkor a bányában a 425 munkás közül csak 92 dolgozott a többi ,mivel délidő volt, felmentétkezni, s ez roppant szerencse volt a szerencsétlenségben, mert ha mind odalenn vannak, több száz halottja és sebesültje lett volna a robbanásnak. A robbanásról az Aranka-bánya területén csak tompa dörej hallatszott ki a telepre, míg a szomszédos községbenltalán nem hallották az exploziót. szerte azonban megszólaltak a vésztő kürtök, ami nemcsak a telepen,em a városban is óriási izgalmat és riadalmat keltett. Mindenki elpusztult A bányában Ikfez volt a vészjelzés nyomán támadt benyomás, s a bánya környékét csakhamar fölverte az özvegyek és árvák szivszaggató jajgatása. Egy bányásznak a feleségét a tárnához való rohanásában szivgőrcs lepte meg, majd hirtelen összeesett és meghalt Az igazgatóság és a fönn időzött bányászok első dolga volt a mentés s a halottak felhozása. Sajnos, csak nagyon kevesen maradtak életben A 02 bányamunkás közül 82 halt raett, de ezek közül 2-nek tetemét a romok között e sorok írásáig még nem találták me, kettőnek meg a kilétét nem sikerült idáigmegállapítani. Nyolc bányász súlyosan sebesült meg, fájdalom, ezek is annyiraösszeégtek, hogy a hús vattaszerű cafatokban lóg 1© a testükről, s alig van remény rá, hogy életben maradnak. Könynyűi sebesült csak kettő, akik sebbeik bekötözése után már újra munkaképesek. Majd kezdett az a szép társaság, mely A mélyfúrásnál használt patronok ex Este 9 órakor a Laurentzy-szálló Báltermében a «Falu rosszá»-t adták elő Gyergyószentmiklós legjobb műkedvelői. Zsúfolt nézőtér előtt folyt le az előadás, mint a gazdnap utolsó pontja. A főbb szerepekben Csiby Andor dr., Zsombor, E. Deér Gizike, E. mán, Karácson Tillike, Szabó Erzsike, ifj. Páll Sándor, Vákár Bandi, és Gergely Menyhért produkáltak kiválót. E. Deér Gizike bájos Feledi Boriskája. Karácson Tillike kitűnő Bátki Tercsije, Szabó Erzsike tűzről pattant Finum Rózsija a műkedvelői színvonalat jóval meghaladó alakítás volt. Csiby dr.-t nagy színészi hajlama, meleg bariton hangja, férfias megjelenése eleve predesztinálják a Göndör Sándoréhozhasonló szerepekre. Nagy sikere volt. Nem kisebb a többieknek és különösen E. Deér Kálmánnak, aki szervezője, rendezője és lelke a gyergyószentmiklósi kitűnő műkedvelői gárdának.* A gazdanap ezen méltó befejező pontjával azonban még nem zárult le a mozgalmas és szép nap. Előadás után tánc következett, melyben a késői éjféli órák után is sok szép leány és asszony vett részt. A munka és a siker részesei. Hajnal felé járt az idiői amidőnosz mi ustm 101 ui»