Brassói Lapok, 1922. június (28. évfolyam, 123-146. szám)
1922-06-24 / 141. szám
2 Olflii Benes „erkölcsi“ támogatása. (Brassó, —) A belgrádi nász teháta »győzők« számára a cseh-jugoszláv románi szövetség újabb megerősítését jelentette, de mit jelentett a legyőzöttek fós az elnyomottak!: az öt dunai lábamban én a magyarok számára. Mert ezek számára is jelentett ám valamit! Hogy mit, azt mindenkinél közvetlenebbül magyarázta meg Benes cseh-szlovák miniszterelnöknek, egy, és ez egyszer legkevésbbé diplomatikus s kivételesen őszinte nyilatkozata. A nyilatkozatot a nagy utazás a Bécsi Magyar Újságnak adta, a bécsi »emigráciió« vezér orgánuma hálás lehet leghatalmasabb pártfogójának ezért a vállveregető megnyilatkozásáért; de hálás lehet a magyarság is ezért az őszinte önleleplezésért, amellyel sivár mezítelenségében mutatta be önönmagát, a neve által képviselt külpolitikai orientációt. Mert Benes úr ez egyszer tényleg nem volt diplomata. Nyíltan, minden félreértés kizárásával megmondotta, hogy bár »Magyarország belpolitikai kérdéseibe nem kíván beavatkozni,« azonban ő és politikai barátai »a magyar demokrácia és a magyar emigráció ügyét nagy rokonszenvel kisérik«. Az emigráció vezetői — úgymond — erkölcsi támogatásunkról bizonyára (!?) már meggyőződtek. Hogy Garamiért, Jiásziék, Lovásziék az erkölcsi támogatást egyedül Prága fiából és Belgrádiból kapják, az utódállamok magyarságának nagy része már rég tudja s vezető politikusaink már több izben megbélyegezték ezt a Prágát szolgáló »magyar demokráciát.« Lovásziért megpróbálhatták legutóbb ezt az értékes és értékesíthető erkölcsi támogatást letagadni, s ma most maga a támogatás utalványozója tesz tanúbizonyságot a nagy nyilvánosság előtt erről. És hogy ez az »erkölcsi« támogatás méreteiben már meg is haladta azokat a szolgálatokat, melyeket a bécsi testvér árulás jelentett eddig Prágának, azt ismét csak Benes árulja el, amikor a® emigrációi legközelebbi feladatául a következőket írja elő: »Az emigráció menjen haza, mert nem elég kívülről előkészíteni az uj korszalól, ennek az előkészitésnek mindenek elött belülről kell történnie és ezért haza kell mennie az emigrációnak« — »Jól ismerem és nagyrabecsülöm Károlyi, Jászi, Garami, és Linder egyéniségét és ezek a vezetők erkölcsi biztosítékát (bizonyára az »erkölcsi« támogatás viszontszolgálataként!) nyújtják annak, hogy hazatérésük után is a pacifizmus és a demokratikus megértés politikáját fogják folytatni... Jól ismerem (elhisszük) a Bécsi Magyar Újság munkáját, ismerem sebgyógyító, kibékítő, becsületes politikáját, amely sokat segített az utódállam magyarjain és azt hiszem, hogy a döntéseket amelyeket a magyar emigráció előkészít, odahaza kell végrehajtani. Ezt a munkát rokonszenvel kísérjük.« Benes rokonszenvének nagy ára van! Ennek a rokonszenvnek a megnyerésével elveszti az »emigráció« az utódállamok magyarságánál, illetve annak egy csekély részénél meg talán föltalálható rokonszenvnek utolsó foszlányait is. Mert keresetlen tisztaságában láthatja mindenki a valóságot: a bécsi »emigráció« és sajtója a kisántánt kormányainak szolgálatában áll, a kisántánt ismeretlen céljait szolgálja, a kisántánt politikai diktatúrájának útját egyengeti Budapest felé. A »demokratikus megértés«, amit a Bécsi Magyar, a Jövő és Bencs hirdet egyet jelent Magyarország függetlensége utolsó várfalainak Prága lábai elé omlásával s a magyar kisebbségeknek a kisántant módszerei szerint történő, végső elintézésével. Ezt jelenti számunkra Benes nyilatkozata az emigrációival szemben. Azonban nem is ez a fontos. Benes belgrádi nászindulója Magyarország fülébe harsogja, hogy igenis bele akar avatkozni Magyarország belügyeibe, hogy igenis bécsi csatlósai segítségével forradalmi felfordulásba akarja kergetni a szerencsétlen, agyonkínzott országot, amelyből ki akarja irtatni az imperialista céljait akadályozó magyar öntudatot. Nagyszerű prelúdiuma ez a készülő cseh-magyar tárgyalásoknak és nagyszerű bizonyítéka ez annak a »demokratikus és pacifista« külpolitikának, amelyet a kis álltául nevében Benes képvisel s amely előtt a hu szolga, az emigrációs sajtó kritika nélkül térdet fejet hajt. Jó tudnia ezt Magyarországnak, de jó tudnia ezt az utódállamok magyarjainak is. Rokonszenv a Magyarországot gyalázó gyászmagyarokkal szemben, jogfosztás és gyűlölet a nemzeti életjogokhoz ragaszkodó magyar kisebbségekkel szemben. Ez az a Benes féle magyar orientáció, amelyet megerősített a belgrádi nász örömére a köztársaság nagy hírű miniszterelnöke és amellyel magyar becsülettel és magyar elszántsággal szembe kell néznünk nekünk is új hazákba szakadt magyar millióknak. BRASSÓI ILJABOK! fiaál Gaszton - a magyar nemzetgyűlés elnöke. Az új elnök felhívása a nemzetfenntartó erők együttműködésére. — A kormány hat havi indemnitást kér. (Budapest, jun. 22. A nemzetgyűlés mai ülésén GaálGasztont 143 szóval ujból a nemzetgyűlés elnökévé választották. Leadtak összesen 189 szavazatot,ebből 40 nemet szavazott. Alelnökké Huszár Károly és Szcitovszky Bélát választották meg.. Daál elnöki székfoglalójában kijelentette, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen módosított és ideiglenesen elfogadott 1908-as házszabályok alkalmazásával fogja vezetni mindaddig, amjmig a nemzetgyűlés másként nem intézkedik. A házelnökség tudatában Van süljcs kötelességének. Az ország sivárhelyzete, a háború, a forradalom, a bolopevizmus gazdálkodása és az ezekblől fennálló elkeseredés és bizonytalanság fogékonnyá tettel a nemzet bizonyos rétegeit tíz Isten és nemzettagadó destrukció lelketlen izgatásainak elfogadására. Mindezekkel szemben a nemzetfenntartó erőknek, a hazafiasan érző társadalmi rétegeknek a polgári erényekben kimagasló szenvedőkkel együttérző, erős, szociális érzéstől átitatott minden osztály és párköntéstől mentes, haza és társadalom iránt minden áldozatra kész konstruktív együttműködésre van szükség, amelynek törvényes inkarnációja a nemzet választott képviselőinek gyülekezete: a nemzetgyűlés kell, hogy legyen. Bízik benne, hogy a képviselők testvéries szeretőiben egybe tudnak a formitörvényhozó működésük gyakorlásában. — Mi van a zsupány kinevezésével? Nagy Ernőt: Hazudik báró úr. Ismét nagy lárma: Rendre! Rendre! felkiáltások. Kaas Albert még az ülés közben provokáltaatta Nagy E.-t, akinek azonban pártja, Rassayék, megtiltotta a fegyveres lovagiaskodást. A mandátumok igazolásakor Haller István óvást emel több képviselő mandátuma ellen, így Makcsay Zoltán ellen, aki nem mondott le főszolgabirói állásáról, továbbá Wild József ellen, aki osztrák állampolgár. Apponyi bejelenti, hogy a legközelebbi ülés csütörtök délelőtt 10 órakor lesz, a következő napirenddel: a megbízó levelek megvizsgálása, elnök, két atelnök, hat jegyző és egy háznagy megválasztása. Ezzel az ülést bezárták. A Ház tisztségei. (Budapest, jan. 22) A szociálistáknak és a liberális ellenzéki blokknak egy-egy jegyzői állást ajánlottak fel. A szocialisták kijelentették, hogy a választáson részt nem vesznek, de a jegyzői állásra Hebelt Edle dr.-t megnevezték. Ugyanígy jártak el a liberálisok is. A háznagyi állásra a hivatalos jelölt Karafiáth Jenő. Egy alelnöki állás is járna a szocalistáknak, mint legnagyobb ellenzéki pártnak, de Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy semmi oka sincs ilyen udvariasságra a szocialistákkal szemben. Kállay pénzügyminiszter délután felkereste Peidl Gyulát, Rassay Károlyt, Friedrich Istvánt, Ugrón Gábort,és Vázsonyi Vilmost, mint az ellenzék vezéreit., Felkérte őket, hogy ma délután négy órára jöjjenek össze megbeszélésre, mert a kormány tudni kívánja, hogy milyen feltételek mellett hajlandó az ellenzék az indemnitást és a sürgős adójavaslatokat megszavazni. A főrendiház reformja i(1Budapest, jan. 22} A mai ülésen a mandátumot igazoló osztályok előadóinak jelentése után Gaál Gasztont a nemzetgyűlés elnökévé választották meg. A kormány pénteken hat havi innemnitást kér, melynek keretében a választójogi rendeletre nézve felmentését is kért a má elrendelt intézkedésekre vonatkozólag. A választójogi törvényt a kormány nem hajlandó most előterjeszteni, mert ezen kérdés olyan hosszú és részletes tárgyalást követel, hogy annak megalkotásával feltétlenül várni kell. A főrendiház reformjáról azonban az a kormány álláspontja, hogy át kell térni a kétkamarás rendszerű parlamentre. (Budapest, jan. 22) A nemzetgyűlés mai ülésén Nagy Ernő, a keddi ülésen báró Kaas Alberttel szemben elkövetett sértésért megkövem a Házat. A mandátumok átnyújtásánál viharos jelenetek játszódtak le. Amikor Nagy Erzse nevét olvasta a jegyző, ő felmegy az emelvényre, és átadja vásárosnaményi mandátumát, miközben Del elüvölti a terembe: — Az egyik itt van, de kérdem, hol ivama tarpai mandátum? Óriási vihar támadt erre. A jobboldalon felugrálnak a képviselők és az eltök felé kiáltozzák: Rendre! Rendre! Apponyi korelnök, amikor a lárma elült, kijelenti, hogy semmi olyant nem hallott, amiért rendire kellene utasítani Nagy Ernő képviselőt. Nagy Ernő erre megismétli kérdését: - Mit van a tarpai mandátumommal? I I ! I I! 1.1 ! DK Kaas Albert báró közbeszól. Az ellenzék a kormányzó jogkörének tisztázását követeli. (Budapest, június 22.) A tegnap esti értekezlet, amelyen Kállay pénzügyminiszter az ellenzék vezéreivel folytatott eszmecserét, eredményre ugyan nem vezetett, de nem is hiúsult meg A pénzügyminiszter ugyanis azt kérte az ellenzék vezéreitől, hogy a gazdasági javaslatainak és az idemnitás letárgyalásáig ne állítsák élesen előtérbe a politikai ellentéteket. Az ellenzék vezérei köztük Rassay Károly kijelentették, garanciát kérnek arra nézve, hogy a választójogot törvénybe iktatják, a főrendiház reformja helyett ragaszkodnak az egykamarás rendszerhez és a kormányzó működése köttessék időtartamhoz, valamint a kormányzó hatásköre szabályoztassék a nemzetgyűléssel szemben. Peyer Károly és Farkas István szociáldemorata képviselők a legnagyobb jelentőségű kérdésnek, a drágaság letörését tekintik. Kállay pénzügyminiiszter is nyilatkozott egy újságíró előtt, aki előtt kifejezte azt a reményét, hogy a tegnapi eszmecsere folytatható lesz. Az egységes pártban az ellenzék követeléseit szinte tehetetlennnek tartják, de elismeréssel szólnak a miniszterek előzékenységéről. Az ellenzék vezérei ma értesítették a kormányt, hogy fenntartják a tegnapi értekezleten felállított követeléseiket. Megvételre keresünk egy 25—35 lóerős BENZINMOTORT. Mercur hirdető: Wridgsor 12. -- Telefon 0. 1922 június 24. Take Jonescu meghalt ! (Bukarest, jun. 22) Az Adermil írja: A Stefan ügynökségnek a román külügyminisztériumhoz intézett távirata tegnap délután hozta meg Take Jonescu halálhírét. A távirat röviden csak annyit jelentett, hogy Take Jonescu tegnap reggel tyorokgyíkban elhalt. A hír az első pillanatban képtelenségnek látszott. Az utóbbi időben értezett hírek Take Ionescu állapotát mi inkább kielégítőnek mondották s mii több reményt nyújtottak. A fájdalma hir mindenütt mint villámcsapás hatolt.Az elhunyt családja azonnal a hir megerősítését kérte, meg lévén lepetve többek között amiatt is, mert Take Jonescu haláláról az olasz ügynökségen kívül sem a római román követ, semi senki Take Jonescu közvetlen környezetéből értesítést nem küldött. Rövid időn belül azonban megérkezett a megerősítés. Duca külügyminiszter Jonescu Thoma tanárral azonnal közölte a szomoru hírt. Majd megérkezett Plesnita távirata és Lahováry romai román követnek Ducához intézett távirata. Ez is azt jelzi, hogy Take Ionescu tegnap délelőtt 10 órakor 66 éves korában torokgyíkban elhunyt. A király részvéte. (Bukarest, jun. 22) A király mélyen meghatva fogadta a Take Jonescu haláláról szóló értesítést, és azon kívánságának adott kifejezést, hogy az elhunytat, mint a nemzet halottját temessék el. A külügyminiszter táviratilag értesítette a külföldön levő követségeket, Take Ionescu haláláról. A szerb kormány elsőnek fejezte ki részvétét a román kormányhoz intézett táviratában. Brassó nem építhet székházat, mert a 118 százalékos pótadó 176-ra szökne fel. Brassó város még 1910-ben egy székházépítési tervezetet dolgoztatott ki 1910-től 1912-ig jól megfontolták a terveket, míg azután 1912-ben az egyik képviselőtestületi ülésen komolyan elhatározták a városi székház felépítését A terv azonban csak terv maradt. Hogy1912-től 1922-ig mi történt, hányszorfoglalkoztak a tervekkel, ki és mi akasszolta meg, hogy miért nem került a kvitelre a sor, azt minden, a közügyekkel foglalkozó polgár tudja. Ma az a helyzet, hogy a város e bolonyai evangélikus szegénynek otthonának 32 ezer lej évi bért fizet a hivataloknak használt helyiségekért Sole ez házbér, mert a város minden adófizetje érzi ennek a súlyát, a magas pótadó alakjában. 118 percen les pótadót vár szerencséjük ugyanis Brassó polgárainak fizetni, azért írjuk, hogy a »szerencséjük«, mert ha a székházépítés a megvalósulás stádiumába jutna, az esetbei a 118-as szám hirtelen 176-ra ugorna fel Csekély 58 százalékos pótadó emelésben részesülnének a most is már a pótadó súlya alatt görnyedő brassói polgrárok. Ez a régen húzódó székházépítési ügy most megint felszínre került a megyei állandó választmány ülésén. A város tanácsa ugyanis kérte a székház építésének engedélyezését azzal az indokolással, hogy a hivatalok elhelyezése céljából egy modern városházára szüksége van. Ebben teljesen igaza is lehet a városnak. A megye azonban 20—30 millió lejbe kerülő építkezés nem engedélyezte, miután nem tartja alkalmasnak a mai időt arra, hogy a polgárságot ily nagy pótadó emelésnél kitegye. Hogy a tíz év óta kísértő székház kérdés mikor kerül megoldásra, azt senki sem tudja. .Talán másik tíz év múlva. I Gerő ArthuriT.