Brassói Lapok, 1922. június (28. évfolyam, 123-146. szám)

1922-06-24 / 141. szám

1922 június 24. Kézdisárfalva panasza. A legnagyobb mezei munka idején kavicsrobotra hajtják a község népét. (Kézdisárfalva, junius II.) Al mai postával Kézdisárfalváról kaptuk ezt a levelet. Miután jól tudjuk, hogy más községben is így bánnak a néppel, a felettes hatóságok tudomására hozzák a levélben foglalt panaszt. A levél szói szerint így hangzik: Kézdisárfalva, jun. 18. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Tisztelettel arra kérem, hogy n. b. lapjában az alábbi közérdekűnek, joggal tartható panasznak helyt adni szíveskedjék. — Járásunk területén az országutak kövezését már évek óta közmunkával végeztetik el. Méltán közmunka, mert a ránk parancsolt kavics kifuvarozásáért oly csekély összeget fizetnek, hogy a teljesített munkához képest semminek mondható. Az éln község nem pld. a legközelebbi kavicsbányától, Kézdiszárazpataktól 20 kilométer távolságra van, higy ha két igás állat után ránk párán »csőit 1 és fél köbméter kavicsot kihordjuk — pedig ki kell hordanunk, — mert különben jön a csendőr és a biüintetés, — egy teljes hétig kell fuvarostól 'dolgoznunk, mert a kőfejtés s annak őszszeapritása is a mi kötelességünk. Ha csak szerény számítással napi munkánk értékét 120 lejre becsüljük, hét nap alatt 840 lej értékű munkát teljesítünk, s ezzel szemben kapunk ősszel, ha fagy 80 lejt. Ezt az összeget tavaly is megkaptuk, de mikorra hozzánk ért, köbméterenként 22 lejre soványodott le. — A jég elverte a határunkat (IÁI folytonos esőzés miatt mezei munkánkkal elmaradva, kapálás, kaszálás mindén a nyakunkon. Ily nagyon elfoglalvaazon gondolkozunk, hogyan dolgozzunk fuvarostól hét napig 80 lejért. Vagy talán munkánk meg nem fizetett értéke az adónkhoz számítódik be.? De ez sem lehet, mert útadónkatis meg kell fizessük, pedig arra még példa nem volt a történelemben, hogy egy emberről két bőrt húztak volna le. Andrássy főszolgabiró úrnak, a mi járási édesapánknak aki fedd és büntet, ha hibázunk, talán gityai gumiját képezné, hogy jóakaratú tagi felhívja az útépítészeti hivatal figyelmét arra, hogy az ingyenes közmunkák korszaka már rég lejárt, vagy ha járása minden községét fuvarostól hét napig munkába parancsolják, aztán illenek jobbjain is megfizetni, de minden esetre kora tavasszal végeztetni el, a mikor a kizárólag földmiveléssel foglalkozó községek kevésbé vannak a földecskéik művelésével elfoglalva. Panaszunk megértéséért és annak szives leközléséért fogadja Szerkesztői úr hálás köszönetünket. Tisztelettel: Nagy Lajos földmives A brassói rendőrök nagy része lemondott. Július 1-től 10 rendőr lesz Brassóban. (Brassó, junie 22.) Nagyon sokszor írtunk már arról a mostoha bánásmódról, amelyben az állam a legnehezebb szolgálatot végző alkalmazottait a rendőrtiszteket és főleg a rendi őrlegénységet részesíti A rendőrlegénység eddig is csak a legkülönbözőbb fenyegetések nyomása alatt maradt helyén, mert remélte, hogy az állam belátja siralmas helyzetüket, de most, hogy javítás helyett fizetésleszállítással örvendeztette meg őket a kormány, a brassói rendőrlegénység nagy része elhatározó lépésre szánta el magát. A napokban ugyanis felkeresték, Dlemitrésen rendőrprefektet, és átadták neki lemondó kérvényüket azzal, hogy július elsejénél tovább nem hajlandók szolgálni. A rendőrlegénységnek ez az elhatározása közbiztonsági szempontból ugyan súlyos helyzetet teremtene, miért, ha a szolgálat alól való felmentésüket kérő rendőrök tényleg ott hagyják a rendőrséget, július 1-től tíz rendőr látja el majd egész Brassóban a közbiztonsági szolgálatot. Ma papíron százhatvan ember a brassói rend, őrlegénység létszáma, ténylegesen azonban az altisztekkel, kocsisokkal és küldöncökkel együtt csak negyvenen vannak, és a negyven rendőr közül nyolc ember beteg állományban van. Ezek a számok elszomorító képet festenek a brassói közbiztonsági állapotokról, és ha az állam hamarosan nem segít a helyzeten, bekövetkezik a teljes közbiztonsági csőd. Dumitrescu rendőrprefekt már tegnap folytatott Bukarestbe, ahol illetékes helyen interveniálni fog a brassói rendőrlegénység érdekében. Csak ha akérdés, tud-e majd valami eredményt elérni? flRAAflOi LABOR. Őszre megindul az Arad-Kisjenő-Nagváradi vasút. Keresik a magyar vasutasokat. — Mosolu miniszter nyilatkozata a vasúti forgalom helyreállításáról. (Bukarest, június 22.) Mosolu tábornok, közlekedésügyi miniszter a rendes vasútforgalom helyreállításáról egy magyar újságírós előtt az alábbi nyilatkozatot tette: — Köztudomású — mondotta a miniszter, — hogy mióta a közlekedésügyi tárcát elvállaltam, mindent megtettem a vasúti közlekedés javításáért. Az elromlott vagyonokat és mozdonyokat nemcsak a nagyobb javítóműhelyekben, de egyes nagyob állomásokon is kijavíttattam. Ezenkívül nagyszámú új kocsikat és mozdonyokat is rendeltünk amelyek már megis érkeztek, úgy hogy az utóbbi hónapokban kerd is hangzott már sok panasz a közlekedés ellen. Nem szabad elfelejteni, hogy egy négyéves háborúmennyire megrongálta mindenütt a vasúti alépítményeket és a kocsiparkot. Ezeknek helyrehozása és a békeidők nívójára emelése nem megy egyszerre. De nagy enerzsiával és áldozatkészséggel teszünk meg mindent a személy- és teherforgalom normális rendjének helyreállításáért, amit bizonyít az, hogy javaslatomra a minisztertanács nagy összegeket vett fel a vasúti felszerelések és építkezések költségeire. Ezek sorában szerepel a kisjenőv aradi vasút kiépítése is, mely tudvalevőleg folyamatban van. A mostani sűrű esőzések megakasztották ugyan kissé a munkát, de azért biztvályos, hogy őszre megindul a Nagyvárad—Kisjenő—Arad közötti vasút, mely helyreállítja a Nagyvárad és a délviidék közt három év óta megszakadt közvetlan,vasúti forgalmat. Aratáshoz lesz vasúti kocsi. A legmesszebbmenő gondoskodás történt oly irányban, hogy az aratásután mindenütt elegendő vasúti kocsi álljon rendelkezésre, hogy a gabonaneműeket minden fennakadás nélkül ts lessen elszállítani az ország minden részébe és a megmaradó fölösleg exportálásának gyors lebonyolítására is megtörtént minden intézkedés. Most, hogy elegettW vasút-1 kopcsi és mozdony áll már rendelkezésünkre, a monatáris vasúti forgalom helyreállításához még az szükséges, hogy elegendő szakképzett és lelkiismeretes vasúti gépészünk, mérnökünk, mozdonyvezetőnk, alkalmazottunk és tisztviselőnk is legyen. Sajnos, a régi erdélyi magyar szakképzett vasúti alkalmazottak egy része nem tette le idején az esküt és elhagyta állását. A hiányon úgy igyekszünk segíteni, hogy egyrészt osztrák vasúti tisztviselőket is alkalmazunk másrészt visszavesszük azokat az erdélyi magyar vasutasokat, akik most szolgálattételre ajánlkoznak, és most már készek letenni az esküit. Az Erdélyből repatriált vasúttisztviselők, akik a hivatalnokokkal túlzsúfolt Magyarországon nem tudtak elhelyezkedni, szintén sokan kérelmezték, hogy vissza szeretnének jönni. Kérelmüket a legjobb indulattal kezelem ugyan, de ennek elintézése nem az én,hanem a minisztertanács hatáskörébe tartozik. Az erdélyi földgázról. Szó esik azutáni arról,hogy a pangó erdélyi ipar és gyáripar új felvirágzását csak az erdélyi földgáz üzembehelyezése és a régkidolgozott hálózat utján az erdélyi ipartelepeknek olcsó villamos erővel való ellátása tudná biztositani. Ezért várja a sármási földgáz enerzsiáknak kihasználása tekintetében lázasan Erdély egész lakos..,a a korhiány komoly kezdeményezői akcióját. — Át van hatva a kormány — felelte a miniszter — e nagy közgazdasági kérdés fontosságától és meg is van atag erősebb elhatározása és intenciója a földgázművek kiépítésére. Az ilyen mű házaokat igénylő nagyszabású és hatalmas koncepciójú munkát azonban nem lehet máról-holnapra elvégezni. Hiszen tudvalevő, hogy a magyar kormány is évek óta foglalkozott még a békeidőben e nehéz gazdasági problémának megoldásával és nem tudott eredményt elérni. A megkezdett munkát mi a legnagyobb enerzsiiával folytatjuk mert legfontosabb feladatnak ismerjük Entily ipari és ikrreszerelmi feejlődésének és felvirágzásának elősegítését, továbbá aállat rendőrség és a főváros delegátusaiból bizottságot kell alakítaia.Ez a bizottság a határállomásokon fogadná az átlépőket, megvizsgálná Ida jövetelük célját, s azután gondoskozék okszerű elhelyezésükről és szétosztásukról. A románok sem fogadják el, ha tőlünk akar valaki oknélkül Erdélybevándorolni, ezért célszerű, ha mi is megnézzük, hogy ki és miért jön ide. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a menekültek beözönlésre igen sok kellemetlenséget fog okozni. Újból megkezdődik a repatriáltak özönlése Budapestre Budapest nem tud helyet adni a repatriáltaknak. — Újra vagonlakókkal népesülnek be a vasúti kocsik. — 1923. júliusáig kell az optáloknak elköltözni. (Budapest, június 20.) A jövő hónap végén jár le a trianoni békeszerződésben megállapított az a terminus, ameddiig egykori Nagy-Magyarországnak polgárai eldönthetik, hogy az utódállamok közül melyikhez akarnak tartozni. Ettől az időtől, július 26-tól kezdve Magyarországból kiköltöznek azok,akik az utódállamok polgárainak jelentkeztek. A cseh, szerb, román és osztrák polgároknak Magyarországból való kiköltözése 1923. derekáig fog tartani, ía békeszerződés értelmében. Ezeknek a száma azonban elenyésző csekély, míg a kisantant államaiból az eddigi jelentések szerint Magyarországhoz többi mint húszezer család, tehát közel nyolcvanezer ember fog bevándorolni. Ez az új emberáradat ismét igen nehéz feladatok elé fogja állítani a magyar hatóságokat, és erősen igénybe veszi úgy Budapest, mint Magyarországi teherviselő képességét. A repatriálók újabb özönlésére ugyanis idáig semmi előkészület, nem történt. Városok és állam tétlenül várják az újabb tömegeket, pedig az ország a régieket sem tudta még egészen magába olvasztani, felszívni. Még mindig vannak vagyonlakók, még mindig vannak olyanok, akiket nem tudnak elhelyezni és sokakat az elhelyezkedettek közül is épp most kell a kormánynak az államszolgálatból elbocsátania, miután az antant a költségvetés egyensúlyának biztosítása céljából a tisztviselői létszám apasztását követeli. Épp ezért katasztrofális lehet, ha most, a nyár folyamán újabb nyolcvanezer ember jönne egyszerre be az országba, akik ismét le fognak foglalni sok ezer vagyont, képzelhetetlenül növelik a drágaságot és emellett tétlenül és tehetetlen kétségbeeséssel fogják nézni, hogy az óhaza mennyire nem képes gondoskodni róluk. Különösen Budapestre nehezedik majd igen nagy súllyal az invázió. A menekültek többsége természetesen oda fog törekedni, Budapest azonban nem tudt számukra semi lakást adni, se megélhetést biztosítani. A főváros az eddigi repatriáltakat sem tudta elhelyezni, s ami helyisége e célra van, azt jelenleg is lefoglalva tartják. Az építkezés nem indul meg az állant nem ad épületet, a reprdmattak által létesített vállalatok tobbsyeire nem váltak be. Budapest még jóideig nem kaphatja vissza iskoláit, s így a nyárára várt transportok számára nem tud újabb helyet adni, úgy, hogy azok megint az áruforgalomhoz szükséges vagyonokat fogják lefoglalni. Pedig a veszedelem nagyon akut. Már ma is naponként kzlszenöt vagyonn lépi át a határt, melyben repatriáltak vallnak, úgy, hogy fogadtatásukról sürgősen gondoskodni kell. Olyan helyen, ahol e probléma egész komplexumát ismerik, a szükséges teendőkről így vélekednek : — A galiciai — két erdélyi — és a horvátországi menekülés során eddig Budapesten több mint két és fél millió elköltözött fordult meg. Ezeknek a legnagyobb része, akiket az ijedtség űzött el hazulról, természetesen visszament. Igen sokan eladták otthoni Ingatlanaikat, hogy jobb valutájukat magyar pénzre átváltva itt uj életet kezdjenek. Ezek közül többen valóban meggazdagodtak, — ami az elszakított részekről ismét sokakat csábított ide. — a menekültek zöme, a nagy többség azonban felélte magával hozott vagyonkáját, s most nyomorog. — Épp ezért meg kell szívlelni a tapasztalatokat, s az uj bevándorlókat nem szabad szervezetienül fogadni, és magukra hagyni. Nekünk is, nekik is ez az érdekük, — miért is az illetékes hatóságoknak, tehát az érdekelt miniszterumuknak, a Menekültügyi Hivatalnak. b oldal Nincs hús Brassóban. A mészárosok csendes sztrájkja. (Brassó, június 22.) Brassó városi húsellátásában néhány nap óta zavarok állottak be. A vármegyei ármegállapító bizottság ugyanis az áprilisi maximális árakat ismét életbe léptette, mire a mészárosokelhatározták, hogy addig nem vágnak, míg a rájuk nézve sérelmes rendeletet vissza nem vonják. Az áprilisi ármegállapítás szerint a sertéshúst kilogrammonként 18 lejért, a karajt 20, a marhahúst pedig 12 lejért kötelesek árusítani a mészárosok. Ezzel szemben a helyzet ma az, hogy a mészárosnak élő súlyban 20 lejbe kerül a sertés és 12 lejbe a marhahús, aminek természetes következménye, hogy ráfizetéssel nem hajlandók árusítani, viszont az ármegállapító bizottság az fixmígy is már tűrhetetlen drágaságot magasabb ármegállapítással nem akarja fokozni, így Brassó város lakossága abba a kellemetlen helyzetbbe került, hogy hússzükségletét már napok óta nem tudja beszerezni. A húsmizériák megszüntetése miatt a hatóságok érintkezésbe léptek a mészárosokkal, azonban a mészárosok továbbra is megmaradtak azon álláspont,uk mellett, hogy nem vágnak. Nem vagyunk részvéttel a mészárosok iránt, azonban ebben az esetben meggyőződtünk arról, hogy az élősúly ár nagyobb a hatóság által megállapított árnál. Hogy nálunk,, ahol edidig bővelkedtünk, a hu»h«w, "bakövetkezett a husinséjű, annak tisztáin az a kormányrendelet az oka, amely megengedte Romániából korlátlanul az Állat kivitelit. A kormány ezt a rendeletét azzal a szépségfiaskómmal akarja elintézni, hogy elrendelte a kivitlndőállatok egy bizonyos százalékának az erdélyi városok között való szétosztását, azonban ez is csak olyan ígéret, mint amilyeneket már igen jól ismernek nálunk. A rendelet szeriint a kivitelre szánt marhák 50 százalékát, a sertéseknek 33 százalékát kötelesek az exportőrök a városok rendelkezésére bocsátani. A kormány úgy gondolta, hogy ezt a mennyiséget olcsó áron (állítólag a sertéshúst 0lejért) árusillatra és Brasi sió részére már meg is állapították a kontingenst még pedig úgy, hogy a közeljövőben kétszázötven ökröt és ezern négyszáz sertést szállítanak szukcesszív©. Ebből a mennyiségből száz darab sertést piár tegnap le kellett volna szállítania a kormánynak, azonban a város gazdasági hivatalában még arrólsem jött hír, honnan, vagy mikor érkeznek ezek a sertések. Ma délelőtt munkatársunk felkereste Kamner Lajos városi tanácsost, aki a húsmizéria ügyében kijelentette, hogya mészárosok álláspontja érthető, amennyiben ő is személyesen meggyőződött arról, hogy ma az élőállat többe kerül, mint ahogy annak árát április hónapban megállapították. Az egyedüli megoldás — mondotta — az volna, ha a kormány hatálytalaníttaná az állatok kivitelére vonatkozó rendeletét, mert mióta a kivitel szabad, az ország minden részéből elözönlik a kereskedők a brassói piacot és fölverik az állatok árát. A brassói mészárosokat is megkételeztük mit szándékoznak cselekedni a húsellátás zavartalan biztosítása érdekében, mire a mészárosok egyöntetűen, ezt a lakonikus választ adták: semmit. A mészárosok is mindannyian a kormmányt okolják a vágó állatok megdrágulásáért és kijelentették, hogy míg a jelenlegi maximális árak vannak érvényben, nem fognak semmiféle állatot vág