Brassói Lapok, 1922. július (28. évfolyam, 153-172. szám)

1922-07-09 / 153. szám

4 'Huai dr. Fiaik nevében jöttek elpanaszolni a történteket. Először Kovács Imre apja, Kovács László adja elő,, hogy fiát kinek minden bűne az volt, hogy este kiment sétálni a faluba négy csendőr lefogta és elverte. Kovács Gáspár Illés , fia bántalmazásáról azt mondja, hogy fia este 9 óra tájban valami dolga elintézése végett a falu végére igyekezett , amidőn több csendőr se szó se beszéd elfogta, és úgy elverte, hogy még mindig beteg. Fiát is végig énekeltették a falun s másnap délig, miközben az éj folyamán ismételten bántalmazták, fogva tartották. Fia a bántalmazás következtében beszéd hibát kapott. Ugyanezen érteleműen beszél Bartha István, Félix fia megvetéséről. Fia éppen hazafelé tartott, amikor a csendőrök körülfogták és elverték. A hasbalőtt Kása. Még egy két bántalmazott és tanú kihallgatás ig következik s ezután a meglőtt Kósa Lajos esetének körülményeit mondatja el magának Varam vezérigazgató. Az egybehangzó vallomások szerint Kósát szintén olyan körülményeik között fogták el a csendőrök, mint a többi legényeket. Az utcán találkoztak vele, beállították a sorba és ütlegelni kezdték. Kosa erre, hogy a veréstől szabaduljon félelmében szaladni kezdett mire egyik csendőr utána lőtt és leterítette. Kosa súlyos sebével a csikszeredai közkórházban fekszik. Megdöbbenéssel hallgatjuk végig a vallomásokat. Vararu doktoron is látszik, hogy most már más véleménnyel van a dologról, mint amikor még csak a jegyzőkönyvnek alapján ismerte az esetet. Cloase prefektus, aki közben mint tolmács is szerepel itt is többször megismétli.: — Véget fogunk vetni ezeknek a visszálatoknak. (De mikor, jó uram, de mikor.? Nem Szibéria a Székely föld! Szerk.) Csak Gróza őrmester az, aki még mindig úgy tekint maga elé, mint aki jól végezte a dolgát. Ez a különben fiatal, markáns arcú ember típusa azoknak a csendőröknek, akiknek úgy megy a fejébe a hatalom, hogy valósággal megszédíti őket. Arcára van írva, hogy brutális, hogy a legkisebb lelkiismereti furdalás nélkül képes elkövetni a legnagyobb embertelenséget. Egy izben még" Valami megjegyezni valója is akad, ám meghallja Pál Gábor dr. s a csendőrfőhadnagyhoz lépve kitör belőle a felháborodás. Egy minta őrmester Csekországban! — Majd szolgáltatok! én adatokat a főhadnagy uras!, erről az emberről Ha még nem tudnám, kérem vegye tudomásul, hogy Gróza még minden szolgálati helyén a legnagyobb visszaéléseket követte el. Egyik faluban egy asszonyt vert el úgy, hogy az még ma is beteg, más helyeken pedig önkényesen rekvírált és zsarolta a lakósságot. (És ez őrködik a lakósság személy és vagyonbiztonságai feletti? ! (Prototípus ez a Gróza Szerk.) ( Nem értek mindent Pál Gábor dr. szavaiból, az utolsó mondata azonban már végig cseng a szobán. — Amíg ez az ember itt lesz, addig nem fog megnyugodni Csikmegye lakossága! (Hát még ott van, vagy a többi faluban nincs még elég nyomorék? Szerk.) . A főhadnagy pár szóban válaszol Pál Gábor dr.-nak s kijelenti, hogy a szigorúbb vizsgálatot fogja megindítani. Erre Gróza őrmester arcáról is eltünik a kevélység. Vararu dr. most hozzám fordul: — Van valami megjegyezni, vagy kívánni valója a szerkesztő úrnak? / igen — felelem. Kérem a vezérigazgató urat, hogy hallgassa ki arra nézve is az embereket, ami a második, madarasz ’bekísértetésük alkalmával történt Futás a lovak előtt. Vararu dr. megköszöni a figyelmeztetést és behivatja az összes eddigi kihallgatottakat. Mindannyianegybehangzóan a következőket vallják: Junius 11-én az őrmester Madarasra hivatta őket. Ez volt a pünkösdi mulatság ügyében a második kihallgatásuk. Gyalog indultak uáiak s mikor mintegy három kilométerre voltak Madarastól, a gyalogos csendőrök szekérre ültek s őket a lovascsendőrökre bízták. Ezeknek valami okból sietős volt az útjük s ezért arra kényszeritették őket, hogy futva haladjanak előttük. Az egész után csak egy ízben engedtek rövid pihenőt számukra. Közben állandóan az ügető lovak előtt hajtották s ha megállni próbálnak, lovaikkal tuszkolták előre az embereket. Amidőn pedig teljesen kimerülve és az izzadságtól csuronvizesen a madarasi őrsre megérkeztek, ott valamennyiüket bezárták egy hideg raktár helyi-ségbe. A felhevült emberek ebben a zárkában annyira fáztak és vacogtak, hogy kénytelenek voltak egymásra feküdni így is többen meghűltek. Végére járunk a kihallgatásoknak vazara dr, bár maga is megdöbbenéssel hallja a panaszokat. Pál Gábor dr egyik megjegyzésére ezt a feleletet adja : —■ A magyar csendőrségnél is, a mely pedig Európaszerte hires volt fordultak elő visszaélések. Pál Gábor a fejét rázza, Majd megjegyzi, hogy azok más természetűek voltak. Már felállni készülünk, amidőn Pál Gábor még egy-két észrevételt tesz s a végén ezeket mondja Vararu vezér igazgatónak: — Kérem a vezérigazgató urat, hozty értsenek meg bennünket. Mi nem a bűnősök védelmére kelünk, sőt ellenkező Igen jól tudjuk, hogy Csik megy százezernyi lakossága között sokan vannak akik követnek el hibákat és beleütköznek a törvényekbe. Ezeket büntessék is meg a maga módja és rendje szerint, a törvényeknek megfelelően. Azt azonban, hogy magukról megfeledlezett alantas közegek a maguk hatáskörében úgy büntessenek, hogy visszaélést visszaélésre halmozzanak, kérjük ne tűrjsék el, mert ezáltal a nép elveszti a bizalmát a hatóságokkal szemben.A hatóság demoralizál és rontja saját tekintélyét, ha fegyveres vérebeket szabadít rá a jámbor polgárokra. Fékezze meg e vadállatias örjöngőket, a közrendészet terén lábrakapott szadista szellemet tiporja el, mert nem tudhatja, elnézésből hová fajul, a kancsuka alatt nyögő falu, mikor kiált álljt kínzóinak s akkor irredenta mozgalom telehazudásával fogják halomra lőni az embereket. Szerk.) Vararu vezérigazgató helyesléssel fogadja Páll Gábor dr. szavait s ígéri hogy ilyen értelemben is kíván intézkedni. Kéri azonban, a lakosságot, hogy legyenek kis türelemmel, amíg sikerülni fog a meg nem felelő elemektől megtisztítani a csendőrséget. Groza áldozatánál. Már leáldozóban van a nap, amidőn víg poroszkálással Csíkszereda felé kocsizunk. Másnap Varary dr. Pál Gábor dr. Czikó bankhivatalnok és én meglátogatjuk a kórházban fekvő Kósa Lajost. Egyik emeleti szobában akadunk rá Kósára. Arca halálsápadt s ahogy az ágyban mozdulatlanul fekszik, inkább hasonlít egy halotthoz, mint egy erre^^Lr^ez' alhi húsz éves ember elhaló hangon mondja el a történteket. Vallomása teljesen megegyezik a Csikvacsárcsában kihallgatott szemtanuk vallomásával. A falu utcáján sétált és szembe találkozott a csendőrökkel, akik azonnal beállították a sorba és ütlegelni kezdették. Minthogy attól félt hogy a bekisérés után még nagyobb verésben lesz része — de még ártatlannak is érezte magát elhatározta, hogy megszökik. Meg is futamodott s éppen az utcai árkon akart átlépni, amikor mintegy ötven lépőről lövés érte, aminek következtében összeesett. A csendőrök azonnal elfogták s tovább ütlegelték. Csak akkor vitették be egy házhoz, amidőnmeggyőződtek arról, hogy csakugyan megsebesült. A lövés a jobb combján hatolt be, azt átfúrta és a legkényesebb részeit sértette meg. Bolsevizmus és irredentizmus? Részvéttel búcsúzunk el a szerencsétlen embertől s felmegyünk a vármegyeházára. Avizsgálat ezzel be is fejeződött. Mintegy óráig beszélgetünk még itt, a téma természetesen a visszaélések körül forog. A Csíkszeredai csendőrszázad parancsnoka, aki szintén rész vesz a társalgásban, valahogyan úgy szeretné beállítani először a dolgot, hogy a Székelyföldön irredenta mozgalmak és bolsevik törekvések észlelhetők s ezek okozzák a bajokat. Kifogásolja a magyar sajtó munkáját is, amely lázitja a népet. Vártuk ezt a »lepedőt«, mivel minden gazságot szeretnének egyesk ezzel az irredenta bőlepellel leteriteni Hogyan jön az irredettizmus egy békés falusi táncmulatsághoz ? örült és bős—londi lenne az,aki a népet ilyenbe ugratná bele. A székelység sokkal józanabb, semhogy akár agent provokatöröknek felüljön és délibábot hajszoljon. Szerk.) — Pál Gábor dr. és magam felelünk meg ezekre az állításokra. Pál Gábor kdr. az irredntizmus vádját dönti meg. Kifejti hódi a Székelyföldön mely Nagyrománia szivében fekszik nem is lehet irredenizmusról beszélni. A székely nép igenis tudja, hogy izoláltságában utópia van a irredenta gondolatokkal foglalkozna s esze ágában sincs azállamhatalm ellen tömni. Az az elkeseredés, amey a nép körében tapasztalható, az alattosabb hatóságok basáskodásának' tudható be. Sokat, és okosat beszél még Pál Gábor. Alig jut időit, hogy megmagyarázzam a csendőrszázadosnak, hogy a magyar sajtó nem a nép lazítását tűzte ki céljául, hanem elenkezőleg, olyan állapotokat akar kiürekedni a nép számára, amelyek biztosítják az általános nyugalmat. Nem a ajtó, hanem az atrocitások lazítanak. Már indulunk, amidőn még mondok valamit a csellőrszázadosnak. — Amennyiben ön százados úr,a Lázitási vádját csak ősmagyar sajtóra vonatkoztatja,meg kel önnek jegyeznem hogy mi, magyarságok igen gyakran mellőzzük a romái sajtó egyes cikkeinek átvételét. Mi pedig azért, mert azokat túlságosanhősnek találjuk. Varary dr., alinek lefordítják szavaimat megértőleg bólint s ez hat a csendőrszázadosra is. Már jó barátságban folytatjuk utuikrjt, s a végén biztosít arról, hogy ezután minden visszaélést a legszigorub eszközökkel fog megtorolni.’ A lövétel és fenyőd! eset Szombatom reggel 8 órakor hagyjuk el Csíkszeredát. A csendőrszázados Homoród-fürdőig üsér, ahonnan a székelyudvarhelyi prefektus kocsiján már csak azállamtitárral kettesben folytatjuk utunkat. Rggel 8 órától délután 2 óráig tart az uta Hargitta gyönyörű szerpentinjein keresztül Székelyudvarhelyig. Rövid sbédelés után azzal valaki el Vararudn-tól, hogy öt órakor találkozunk a prefkturán. Még nincs is öt óra, amidőn küldöncz érkezik s tudatja, hogy az álbiktitkár és a prefektus ur már várnak. Veamitu prefektus és a csendőrfőhadügy fogadnak. Hamarosan rátérünk a figyra s a főhadnagy felolvassa a lapunk által jelentett levéteti és fenyédi esekre vonatkozó jegyzőkönyveket. A jelntésekből hamarosan kitűnik, amit n mir előre is tudtunk, hogy itt nem sok tárgyalni valónk lesz, miutánjelentőségében egyik eset sem hasonlítható össze a csikmegyei visszaélésekkel.. Ennek ellenére is kihallgatják a lövétei csendőőrmestert és vasárnap reggel kisziállunk Fenyődre. Udvarhely megye csendes A A vizsgálat befejezése után, hosszas beszélgetést folytatok! Neamtiu vármegyei prefektussal, a csendőrtöhad n®gygyal és Székelyudvarhely rendőr prefektusával. Mindhárman egybehangzóan biztosítanak arról, hogy Udvarhely megyében már a legteljesebb béke és nyugalom van. Közben biztatnak, hogy járjam be a várost és érdeklődjem, hogy meg van- e elégedve a vigarság a hatóságok magatartásával. Csak ugyan már itt-ott hallottam is arról, hogy Székelyudvarhelyen és Udvarhely megyében az utóbbi időben nincsenek súlyosabb hatósági visszaélések , ezt meg is említem az uraknak. Búcsú dr. Vararutól- Vasárnap dél felé búcsúzom el Vararu dr.-tól. Az államtitkár ünnepélyesen feláll és Neamtiu vármegyei prefektussal fordittatja magyarra szavait: — Köszönöm — mondotta — hogy mint a sajtó képviselője végig esti álta velem ezt a fáradságon kirándulást. Egyben biztosíthatom, hogy a vizsgálatnak meglesz az eredménye: a bűnösök el fogják venni méltó büntetésüket. Most én kérem meg Neamtiu prefektust, hogy fordítsa le román nyelvre válaszomat. Kérem Vararu dr.-t, hogy elsősorban Vasleanu miiniszter úrnak tolmácsolja a Brassói Lapok,’PssAmMt azért a készségért, amellyel panaszatokat meghallgatta s azoknak my.u.igatását elrendelte . Egyben hált** köszönetemet nyilvánítom szerkesztőségünk és a sajtó nevében őneki, azért * t oda adó munkáért, amelyet a vártegálat folyamán az igazság Miérttései érdekében kifejtett kezet szorítunk és elválunk. Ez nem megy minden melegség nélkül, mert az egy hétig tartó vizsgálat folyamán már igent összeszoktunk. Még órák múltán is visszacseng egy-egy szava, különösen amelyeket az udvarhelymegyei csendőrökhöz intézett, amidőn energikusan figyelmeztette őket arra, hogy miként bánjanak a lakossággal. Az est folyamán mégegyszer találkozom Vararu dr-ral az egyik vendéglő kerthelyiségében. Hozzám jön s biztatólag megrázza a kezemet. Este 11 órakor még mindig ott ülök egy fehér asztalnál, szemben velem egy pár hetes, bájos fiatal asszony .A mi*1z lettem az ura, aki régi jóbarátoro. Megkérdezik, hogy mi hozott Udvarhelyre, mikor elmondom, alig méltatják figyelemre szavaimat, őket alig érdekli más mint a saját, zavartalan, gyönyörű boldogságuk. Nekik nincs Csikvacsírcsi, nincs Csíkszereda, csak melegségés fény, ami lesugárzik arcukról. Nem csodálkozomi rajtuk, csak azt óhajtom, bár többé mi se tudnánk csikvacsárcsikról, bár többé ne lennének visszaélések, csak nyugalom, megelégedés és egyetértés, amit annyi kin és szenvedés után mi magyarok is olyan nagyon kiérdemeltünk. Póka Dezső BRASSÓI LAPOK Az orgoványi bűnper folytatása. Felolvaták Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály vallomását (Budapest, j9 17) Az orgoványi bűnper csütörtöki foytatólagos tárgyalásának szünete alatt a tanúk szobájában Dainics vádlottat eg. feketeruhás alacsony termetű férfi arai köpte. Mire az esetet a tárgyalást verőnek jelentették, az inzultáló eltávozott. Szünet után az elnök megemlékezett a szünet alatt irtént sajnálatos incidensről és felszóltotta a hallgatóságot, hogy jelentkezzél az, aki az inzultust elkövette. Minthogy senki sem jelentkezett, a tárgyalát vezető kijelentette, hogyha az eset ismétlődnék, úgy kénytelen lesz zártárgyalást elrendelni. Az ügyész kidentette, hogy intézkedett az inzultust elkövető előkérdésére. Ezek után felolvasták a polgári bíróság előtt tett tanúvallomásokat. Hijfis Iván vallomása. Elsőnek Hajós Iván főhadnagy vallomását olvastá föl, alá elmondotta, hogy halványan emlékszik Zbonának egy jelentésére- mely szerint három izsáki zsidó másfélmilliót ajánlot fel a románoknak a megszállás meghússsalíbitásiára. A hazafias érzése felhiábortott és utasította Zbonát is, talán Daniémt is, hogy a shirom zsidót ki kell vergeatni? azonban arra, hogy valami értéket elvegyenek, utasítást nem adott, sőt számtalan esetben kiadta a parancsot, hogy lopni, rabolni nem szabad. Arra nézve, hogy a bűnjelként lefoglalt értéket beszolgáltatták-e, visszaemlékezni nem tud. -Tóth László felolvasott vallomásában előadja, hogy az ügyről lényegeset nem tud. Tóth Imréné, Takács Mária, előadja vallomásában, hogy a kérdéses éjjel nála járt Zbona egy társával és Juhászt kereste. Együtt kimentett az udvarra, nem is jöttek vissza. Az esetről csak később értesült. Állítása szerint Zbona kényszerítette a két fiát, Ambrust és Istvánt, hogy mindenben vegyenek részt. A tanúvallomásokra Zbona megjegyezte, hogy sem Tóth Lászlót, sem Tóth Imrénét nem ismeri. el Julin !