Brassói Lapok, 1922. augusztus (28. évfolyam, 173-197. szám)
1922-08-03 / 174. szám
2kn It« itt nálunk ezen a síkon emelkedett ki sporlantó teteméből az örök élet Glóriája felé és haláporai a mi szülőföldünket szentelték meg. Szülőföldünkhöz ragaszkodásunkban ismét csak Petőfi szelleméhez ragaszkodunk és a ragaszkodáshoz ő adja meg örök klasszikus szavakkal az erőt mindnyájunknak. De semmi kincsért, hírért e világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, Imádom; Gyalázatában is nemzetemet, Nekünk elszakított magyaroknak nem' Volt IS nincs gyalázatunk. Gyalázatunk az lenne, ha hűtlenek lennénk Petőfi Ezremnéhez, ha letagadnál nemzeti érzéseinket, ha feledül tudnók áldoza kész, lángoló szeretetét a szabadságnak és testvériségnek, ha akár szerencsékben, akár balscusunkban elhidegülnénk egymástól és máigen értenék Petőfit ! Ha a magyar is elhagyja a magyart, Nem lesz akkor olyan, aki Vele tart. Úgy eltűnik, mint az égről a csillag. Ha a sötét felhők reá borulnak ! Egymáshoz fűződő meleg érzéseinek kapcsolatában éreznünk kell a magunk erejét, és bétől tennünk kell mindig léte mindenütt a magunk hívatatását, így tanít minket, így a mienk Petőfi!tt közöttünk levő porai fel kell hogy emeljék lelkünket az általa annyiszor és oly hétvel meg énekelt világszabadság és testvérszeretet világa látására és mindazoknak lelkében, kik Erdély szülőföldjüknek vallják, fel kell hogy keltsél ugyanezt a világos látást, hogy a testvéri azen tétben egymásra ismerni tudjunk, hogy azoknak, kiknek álmaik teljesültével lelkükben a dicsőség fénylő napja ragyog és azoknak, kik felett még mindig nemzeti létük sorsa bizonytalanságának éjjele borong, hozza meg a jövő a kiegyenlítődésnek hajnalát úgy, amint Petőfi ma viszonylatban, de ide is alkalmazhatólag mondta Te Vagy a nap, én az éjjel. Teljes teli sötétséggel. De ha szívünk összeolvadna, Ránk be szép hajnal virradna. Ennek az összeolvadásnak meg kell történnie. Annak a hajnalnak ránk kell virradnia. Mer Petőfi lelke itt él közöttünk mindnyájunk között. Itt elvegyült porai egyaránt kell, hogy összehozzanak mindnyájunkat szülőföldünk szeretetén át a nemzeti érzéseknek a világszabadsáságnak és a testvéri szeretetnek kölcsönösen együtt ápolt eszményeiben. Ezen reményben, ezen tudatban testvéri szeretettelüdvözlöm az ünnepen meg jelent mű ajkú nemzettestvéreinket: Petőfi lelke. Alig ült el a lelkesülés zaja, újra az összdalárda énekelt, s mikor az Árvalányhaj is elhangzott, Szabolcska Mihály szavalta el szárnyaló hévvel az alábbi hatalmas hatású erőteljes ódáját. Száz1 éve, gyuladt, ta szent lobogd láng: ' Petőfi lelke, hol Vagy ? Keresünk... Ma lelkünk és — kiártó- föl di éránk •— Tejt: vagy, üt t'm «»índig- ndvolaukl:Ha nem szítlettél vök»« És ««agyarnak: 1, «épít?»' állanál, mert *» tet-taénylleg»!higyett«bb « föld fellökött. -- Miénk, miénk vsgyl Ott jános elmar«ngfva Arany kalászon Katáink feletti Holott a puszták tóvabad Végtelen te Stafckdeág — hifsttiusafokki. ..feittüt A wwsgytMr alföld délibáb«* Mr* KAjtószetedfobs leH Világfi — sztöp, Mint szebb: tündér tó tükrében tue éjgl ... S ha valaha fennél még dhajyottablb: Én árva népem, támfalait fajom, — et adta isten égi vigaszodnak, Hogy veksomod bármily siralom, Emelt fővel álljon meg büszkeséged, Mert a legszebb dal, mely szólt Valaha: Te nyelveden zeng, Petőfi dalai óh az a dal is...* A régi támsétról, Melynek habára még épp Sa szabjad... Költészetének éden mámorától Olyat jó álmodoznunk azalatt...^ Minden álmunk, mely Tőle veszi az'írnyíi: Szent, ünnepibb, reményre eingatóak, Síig durva hétícöziwp «'ÁM !, vfey&ki! — Petőfi Idled... Hű székelyeid közt, Bem apó földjén, Itt te lobogsz,... Mig zendül egy dal hangos béredül Közt: Lelkeik mélyén élsz és félni fogsz! , Edő porod is ezüst ksz Itt örökké, Mig a műveltségi «ittál hazug mese,..* Világsz&'vadság hős dalnoka — T«i Oh, mert Petőfit áldani lehet osal& et csak szag,asztalos szó érteti,^. Felettük a feledés árja elcsap, örök jövendők hódolnak hifiid ! Országok, nén«k hánya*» eleny&z&sk. Idő, igaz bíróságod alatt.... De az ö ép marad! Könyve kincses szépségek bibliája Eszményei: szabadság, szerelem. Fejét örök ifjúság glóriázza... Száz esztendőse nem lesz ■oliosem1! A harc mezején, hol elesni Vágyott, Közös sírban, hol hősök alszanak: Megállt fölötte az idő, a nap!... ... Petőfi lelke, te szent lobogó láng, E zord időkben hajh, virsssz velünk! Napról-napra szomorúbb lesz a nótánk; Barnább a mindennapi kenyerünk... De nem! ... Síró panasszal őt ne bántsuk, Ne szóljon itt dal férfiatlanul, — Haragos lelkű villámlásra gyűlt Sőt fel a szívvel árva nemzetem Te, Tégy fogadást itt szentet és nagyot: Hogy csüggedést, but, pártot félrevetve, Neki feszíted elméd és karod! S magad a régi magyarrá becsülvén, Megmutatod ismétlen, hogy te vagy, Hogy most te * Petőfi népi vagy 11 Semmi sem jellemzőbb e nagyon szép költemény hatására mint hogy a költőnek még az ünnepség folyamán még egyszer el kellett szavalnia. Az ünnepi beszéd. (Sándor József képviselőnek az Emke alelnök főtitkárának beszéde következett. A melegszívű, népe szeretetétől át halott, tettvágyó és grivdsakaratú ."Sándor József nem az ünnepi szónoklatok megszokot formájával és tágyával ekszcerált. A múltat ragadta meg, hogy Petőfit, a magyar nemzeti politika mai hivatásának példaképéül állítsa oda, s hogy a magyar iskola, a magyar kultúra megmentését avassa minden gondolatunk legfőbb céljává. A nagyarányú emelkedett szellemű, hévvel és áthatottsággal előadott beszéd, melynek főkép konklúziója volt elementáris hatású, a bevezető fejtegetések elhagyásával, így hangzik:: " A magyar Betlehem szülötte. A hazugság, kegyetlenség és erőszak heródesi idejében, az 1822 —23. év Szilveszter éjszakáján az éjféli harang kongása alatt a nagy magyar Alföld egyik városának nádfedeles házában egy gyermek született, aki hivatva volt arra, hogymindannak, amit itt halottan lít" szeges ellentéte, elszánt megtámadója és ostromlója legyen s akinél már mások is észrevették, hogy a Felvidékről jött, tőlagyar nemes származású atyja épugy iparos volt, mint egykor ama királyi vérből számazott ácsmester nevelőatya, aki szintén a kegyes Galileából jött volt Betlehembe és aszelidlelkü volt szolgálóleány anyát is véletlenülMáriának hivták. Az éjféli harangkongásban, mint a jövő megmutatta, minden kétséget kizárólag ott hangzott az angyalokkal rokonmúzsák éneke, az alföldi csikós és gulyádalakjában, akiket később annyiszor SUD megfejekdt, ott volt a pásztor* a ax a mint akövetségen bárója királyok» bizonyára megérezték» hogy a világon,* valahol ismét egy bálvány döntő született. Még a gyenge anya mellé vert, dalos, népregés ajkú dajka is. t M 15 évig volt a háznál, előjelképen a Kurucz Zsuzsámia nevet viseld, s akiről a Éi érmék, amint meglett férfi, már a halai felé közeledve, irta unta gyönyő rátorokat. Ez a város születésem helye; Most is mintha dajkám,dalával van tele; Most is hallomta, dalt, elhangzott bár, Cserebogár, sárga cserebogár. — Nevezetes, hogy Petőfi születése után 1orban indul meg Magyarországon az u. n. reformkorszak,mely a forradalom szellemében, évszázados elnyomatás és tespedés után nuigkuzdt© s nemzet erkölcsi, szelleiül ftnyajl lábraálilását. Ekkor lépnek fel: a nagy Széchenyi, aki díjjal utóbbi nemzete sorsán kétségbe esve, elmegyógyintézetben, öngyilkos fegyverrel vet véget életének; Deák Feriő, Petőfi költeményeinek egyik szargilitáns olvasója, aki azótóbbi 67-en kiegyezést megcsinálva, a sír felé kebelében meghasonulva távozik; a szintén börtönviselt lángeszű. Kossuth apánk, ahd II. Rákóczi Ferenccéal távol a hazától száműzetésben, hontalanságban rahlik el, és Erdélybe a nagy Wesselényi euadokrátia egyik úttörője aki szántcári börtönben a szemevilágát veszii ki. Ennyi gyász és tragédia kellett ahhoz, hogy a nemzet ujj! siethessék, s mindezek közepette Petőfi, mint komoly, hallgatag, gondolkodó és rendkivüli módon tanulni vágyó gyermek hallhatott bizonyára hallotttt! is nemcsak weeket, hanemi, hofl!-1830. jul. Ezben Párisban újra kitört a forradalom s meg n évezhette azt a korszellemet, mely a nagy Rousseau, szintén francia költő a és mások áttörése mellett, szemben az akkori udvar és hűbéri társadalom rom lőtt levegőjével, a természet követését, inetve annak tanításait irta zászlajára n , mely nemi más, mint amit az ó-szövetségi próféta irt, hogy: Mondá az Ur nek kém, kelj fel és jöjj ki a mezőre és szó e lök te veled. Felkelek tehát és kimenék iá a mezőre, és íme ott az Ur dicsősége áll vala. Vagy amit a Megváltó mondott, hogy: Az ég Isten ülőszéke és a föld az I 6 lábainak zsámolya. — E korszellem ben Petőfi az Alföld rónájától és az akadálytalanul ráboruló csillagos égtől megtanulható, a végtelen és fenséges gondolatát; ő összeolvadhatott lakóhelye sajátos magyar világa természeti élettelenségeivel, úgy amiként ugyancsak a Mega lat. és növényvilágától, a kígyótól és a galambtól, a farkastól és a báránytól* a mezők liliomától és a fügefától stb. A váltó rajongott szülőföldje ember, ál- f veszi összes erkölcsi képeit és hason- * latait, lelkét, életet lehelve még az élet- í télen tárgyakba is, amint későbbi költeményeiben az ő hive, a kiskunsági magyar gyermek tévé. Lelkes elragadtatás !sál ezért mondja: Oh természet, oh dicső természet. Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te, mentől inkább hallgatsz Annál többet, annál szebbet mondasz! S la temészetet látva borul le az Apostol címü költeményé- I neke szavaival: Imádlak Isten, most tudom ki vagy. Sokszor hallottam és sokszor kimondtam. De nem értettem nevedet. A nagy természet magyarázta meg. A természetben láthatta már gyermekkorában a szabadság és az erő jel-képét a Tiszát, ezt a hű magyar folyót s mely oly simán, oly szelíden ballag le parttalan medrében, »de aztán ha az ideje eljött, Zugva-bögve töri át a ''gátat, S el akarja nyelni a világot!« — és a délibábok tündérjátékában miért ne láthatta volna már előre a később általa is annyira rajongott Erdély hegyeit, a Székelyföld csendes hajlékaival és megdicsőülése szinhelyéti ezt a segesvári csatatért?! ! ’A természettől pedig csak egy lépés az évszázadokon át az ő keblén nyugodott és szendergett nagy gyermekhez, a Petőfi mondta romlatlan, igaz és tiszta néphez, ahoz' melynek jajáról és bánatáról, a múltban úgy, mint a gyermekvonaglásokról csak a parasztlázadások szólanak semly az őt illető folytonos és szakadatlan törvények dacára, sőt épen azért, pl. a nagy francia forradalom idejében úgy állott, hogy jobbágyi minőségben az összlakosság 05 százalékát tette kii s sminket sem véve ki, ez volt az arány, sőt mésfis rosszabb egész Európában is. A néphez, melynek erkölcséről, szemben a Mettenlch- féle morállal, úgy RajceL aholív csak az édesapa szól az ő gyermekéről, Oki ima látja az ő hibáját, isanetta fürdik a láthatatlan menyország, a teljes és tökéletes szeretet tengerében, amint irodalmunkban a valóságban ő fedezte fel a népet, ő írta Arany Jánoshoz, arm jellemző sorokat: fc"Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, ez prediga jelen század, feladata.« E nép költészetét ő emelte a műköltészet magaslatára, s legnagyobb megbántása idején is, midőn afélrevezetett és erővel elszakitott nép őt, mint képviselőjelöltjét a saját szülőföldjén megbuktató, én nem kárhoztatom ír néipet, mondd, hanem ámító it. Mert a nép előttem szent mert az a meggyőződésem hogy most a nép a nemesség, neki kell fenntartani azt a fajt és nemzetet, melyet a lejárt retadí korszak ezer évig megőrizett. A harmadik lépés a természet és a nép őszinte , és nemes és becsületes ■ folyománya, a szerelem. Nem az melyet Metternich és társai vásároltak áruló pénzen a kipirositott Bécs vagy a világ más nagy városaiban, hanem az, mely a népnek Isten után a legszentebb költé szerte, a romlatlan teremtő erő, alapjában véve mindennek a szülőeken, mely Énekek éneke szerint »erős mint a halálig mely Petőfin® mint mindent fejmenésztő, mindent magába olvasztó szűz, tiszta szenvedély jelentkezik. Az ő szerülme olyasa, mely valóban mindenütt a halál gondolatával párosul, t&xtö sx tttcSK'íiszer &WA parangóánál, melyeknél a hím örökra a. nász pillanatában alszik ká, minthogy szebbet az élet már úgy sem nyújthat neki. Petőfinél ezt csak a hitvestársi élet, a férj és az atya kötelessége egyenlítik ki, melyben nála aztán a szerelem is felolvad, amint hogy irodalmunkba, valóban a magyar nép jelleméből véve, ő hozta be a gyermeki tisztelet, testvéri szeretet és a velök kapcsolatos barátság érzéseit. E tekintetben még más világköltőt is megelőzött. És innen már csak egy további lépés, hogy földi értelemben felemelkedjünk a legeslegdrágább, a legszentebb szóhoz fogalomhoz és élő valósághoz melynek kifejezése, a mi fájdalmas, esik kimondanom: Nemzet és Haza! Nemzet, amelynek tagja vagyunk, a melynek elenyésztével mi is elenyészünk s melynek varázslatos hatását csak akkor érezzük, ha távol vagyunk tőle, vagy ha nincs., Petőfi korában benne voltunk ugyan, de el voltunk nyomva s hát az egyes joga. Semmi, mit ér az egész nemzet joga is egy semmi összeadva. Ezért olvad össze nála a haza a szabadság mindenek felett rajongó fogalmával, mely benne, fokról fokra majdnem egyedüli uralkodó erővé emelkedik. Először még azt mondja: Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem.. De majd a szerelem elmaradva, csak igy énekel: Haza és szabadság, ez a két szó, melyet először tanuljon dajkájától a gyermek, és ha a csatában a halál eléri, Utószón e két szót mondja ki a férfi. Aztán a haza is beleolvad a szabadság gondolatába: »Lantos kardom, tiéd a szabadsági, s most már a szabadság nevében jelenti ki: »Ha két magyar marad is e világon. Csak e kettő magyar legyen nem bánom.« S önmagára nézve valóra kezd válni: »Szerelmemet feláldozom az életet. Szabadságért feláldozom szerelmemet!« Mert 1848. febr. 21- én kitört az újabb francia forradalom, melynek hullámai végig csapva egész Európán, Magyarországon, Románián, sőt eljutva a török, orosz, de még a perzsa államokig is. Márc. 15-én nálunk Petőfi áll Budapesten annak ifjúsági kitörése élén s mint egykor a Básztil lerontása az irodalmi és politikai foglyok kimentésével vette kezdetét, úgy itt is a cenzura eltörlésének s a gondolat és sajtószabadságnak Petőfi által való mindenekelőtti rögtönzése az, mellyel nemzeti küzdelmünk hős költeménye ekkor megindul. S melyet Petőfin kívül, mint legutóbb az őszi rózsás októberi forradalomban, mindenki nap minel vértelennek állít, csaka költő az, aki tudja, hogy a szabadság azért oly nagy érték, mert annak feltétlenül véres ára van. E tekintetben Petőfi itt még a politikusoknál is előrelátóbbnak bizonyult. Mert mijött reá ? A Kárpátoktól le az Aldunáig egy bősz üvöltés egy vad zivatar. Szétszórt hajával, véres hómunkával, Állt egy magában a szegény magyar! Lelkű mélyéből ezért lehelé, ha man iffalpitiea volna .is a magyarnak. E néphez ártanék azonnal én. Mert a leggyengébb, legelhagyatottabb és a legjárvább a földkerekén. Most már világossá válik, miért énekelte a hazáról• Szentegyház keblem belseje. Oltár a képed, Te állj s ha kell, a templomot le dórsóra érted. Aliért csatlakozik hozzá. S ha ledőlök egykor paripámról. ..Ikaimat egy csók zárja be. A te csókod te szép szabadság te, égi lények legdicsőbbike! iMert: Nagyidők.. Beteljesült az Írás jóslata: Egy nyáj, egy akol, egy vallás van a földön, szabadság! Aid mást vall rettentőn lakói. Petőfi vallásos hite, és itt elértünk a tetőfokig. Elértünk Petőfi vallásos hivő lelke magaslatáig, (mely a világtörténelem minden nagy embékének és minden nagy eseményének voltakiélpi mozgató ereje, mely képessé tette a kereszténységet, hogy Róma föld alatti katakombáinak 5 millió vértanúján keresztül ledöntse a cézárok birodalmát; a reformációt, hogy máglyán és gályarabságon keresztül megszabaduljunk a túlvilág félelmétől, és a forradalimat, hogy higgyen az ittlét, az emberiség földi boldogsága lehetőségében, ami a szocializmusnak is alapvető tantétele. Ez a hit mondatta Petőfivel. Mert van a világnak atyja, van egy hit gondviselője. Minden ember megláthatja. Aki el nem fordul tőle. És, hogy a bűnök koronája a lemondás és a »kétségbeesés«, mert isten. Nincsen akit el kerülne. Ha mmi nem jött, eljön holnap. Míg az ember boldog nem volt. A tiép költője * A nemzet és szabadság dalnoka. BRASSÓI LAPOK 1922 augusztus 9.