Brassói Lapok, 1922. szeptember (28. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Ara­­­leu. ....­­ Szerkesztőség és kiadóhiv. Brassó, Kapu­ u. t­elefonszán Szerkesztőség Kiadóhivatal Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. U­TÓK­AI NAPILAP R16fizetési ár : Vidékre egy hóra 26 lel . negyed évre 75 . , fél évre 145 . , egy évre 280 . Helyben 1 hóra 20 lei . negyed évre 60 . , fél évre 120­. , egy évre 240 . Kézbesítési díj havonként 5 lei Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA XXVI. ÉVFOLYAM. BRASOV-BRASSÓ, 1922. szeptember 1. (Péntek) 198. SZÁM. Nemzeti kisebbségekről Ausztria miatt háborúra kerül a sor Jugoszlávia és Olaszország között ? tárgyalnak most Bécsben, az interparlar­mentáris konferencián. Azok a férfiak ,és mi is tudjuk, hogy a nemzeti kisebb­ségekről ma már nem lehet olyan érte­lemben tárgyalni, mint rá háborút meg­előző­­években. Azokban az esztendői­bén a nemzeti­­kisebbségiekről csak mint k­ülönböző népcsoportokról ír­olt szó, minden közjogi elismerés nélkül. A pá­risi egyezmény és a békeszerződések a nemzeti kisebbséget közjogi alanyoknak ismerték el s őket nemzetközi védelem alá helyezték. Nyilvánvaló tehát, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti élete biz­tosítva van — a békeszerződésben és­­így Románia alkotmányába is be kell a párisi béke rendelkezéseit­­tenni. A kisebbségek intézményes el­isme­résének természetes következménye, hogy a nemzeti kisebbség, mint­ jog­alany képviseletre szorul. Ez a képvi­­­selet a Magyar Szövetség­­feladata, a­melynek célja a magyar nemzeti kisebbs­­ség egyetemes gazdasági kulturális, jogi és politikai érdekeinek­­teljes megvé­­­dése. . Az államhatalomt hivatalosan, vagy­­remi hivatalosan nem­ jó szemmel nézi ,ennek a képviseletnek ittegis szervezését és működésében irredenta célokat gya­nít .A magyarságnak ezt a gyanút több­ször megismételt nyilatkozattal sem si­került eloszlatnia, ped­ig­­ha a magyarság i­rredenta célokra gondolna, akkor szer­kezetlenül maradna. A szervezetlenség fejetlenségre, elégedetlenségre vezet, for­rása sok keserűségnek,­­valódi és képzelt sérelmeknek, elnyomásnak és mindazon érzelmeknek, amelyek az­­irredentizmust kiváltják és táplálják. Ellenben a szervezés, és a nem­zeti élet biztosítása a lelkeket olyan érzel­mekkel töltik el, amelyekből az állam­­polgári erények fakadnak. A köz önzet­len szeretete csak olyan népkisebbsé­­gekben verhet gyökeret, amely itt ott­hon is jól érzi magát, mert boldogulá­­sának és fejlődésének leh­tőségeit itt biztosítva látja. Azok a hivatalos, vagy nemhivata­­los szervek, amelyek ílépten-nyo­mon aka­d­ályokat gördítenek a­­Magyar Szövet­ségbe szervezkedő­ erdélyi­­magyarság it jóba lehet, hogy az állammal szemben a legjobb szándékkal vannak eltelve, le­het, hogy nem csupán apró személyi ér­dek­ek hajszolása a céljuk, annyi azon­ban bizonyos, hogy minden, a kisebbsé­gek szervezkedésének útjába gördített akadály az államnak árt. Az irredentát azok terjesztik, akik elégedetlenséget szítanak és nemi azok, akiknek természetes akarása a megelége­d­ettség felé való törekvés. A m­ásodran­gú állampolgárokká való degradálás, az alkotmányos jogiaktól való megfosztás, a nemzeti érzés oktalan megsértése ne­vel és fejleszt irredentát. Ezek egészen egyszerű igazságai a kisebbségi politi­ka útjának s­oh­a ezek a kézzel fogható igazságok mégis megközelíthetetlenek bizonyos koponyák számlára, erről nem mi tehetünk. Még csak azt sem kíván­hatjuk, hogy tehetségesebb­­politikuso­kat ültessenek a prefektusi székekbe. (Bécs, aug. 30) Schuller pénzügy­miniszternek Pazatore olasz kincstári miniszterrel folytatott tárgyalásaiból ki­domborodik az, hogy Olaszország minden körülmények között maga mellé kívánja állíta­ni Ausztriát. Olaszország a szláv korridort csak ürügynek tekinti arra, hogy Olaszor­szágot Keleteurópától teljesen elzárják ezért Jugoszláviát életer figyelemmel kí­séri. Politikai körökben úgy tudják, hogy a m­agyar kormány is energiku­san tiltakozna olyan lépés ellen, m­ely a trianoni békeszerződés megsértését je­lentené és nem engedné keresztül vin­ni, hogy területén át­építsék a szláv korridort. Kétségtelen, hogy a kisantantnak Nyugatm­agyarország meg­­állá­sra Irányuló tervei a legmagasabb komplikációkat okozná középen? , .»árjamn. Bécsi jól informált körökben úgy tudják, hogy a­­magyar kormány erélyes közbelépésének lehet köszönni, hogy Nyugatm­agyarország megszállását és a jugoszláv-cseh folyosó alkotását kikap­csolták az osztrák Válság­­megoldási mó­d­ozatal­ból. 10—15 mili­ó líra pillanatnyi segítség. (Bécs, aug. 30) A Neues Wiener Ta­geblatt antant körökből arról értesül, hogy Ausztria gazdasági helyzetének szanálására négy javaslat érkezett a Népszövetséghez. Az osztrák kormány tíz-tizenöt millió líra kölcsönre jelen­tette be igényét,­­amelynek­­fejében ren­­d­elkezésre bocsátja az államvasutak, a telefon, a posta, a d­ohányjövedék jö­vedelmeit. (Róma, augusztus 30.) Valószínűi, hogy Olaszország a hetvenmilliós köl­csönt folyósítani fogja Ausztriának, azonban az olasz-osztrák vám és érem­unió megvalósításáról aligha lehet szó. A Giornale de Italia azt írja, hogy az esetleges pénzügyi támogatástól még nagy távolság van a vámunióig. (Róma, augusztus 30.) A Messagero jelenti: Az Olaszország és Ausztria kö­zött létesítendő gazdasági unió terve véglegesen hajótörést szenvedett. Olaszország védekezik a meglepetések ellen. (Berlin, aug­. 30) A Vossische Zei­tungnak jelentik Rómából: Politikai kö­rökben az a felfogás uralkodik, hogy Olaszország nem várhatja be tétlenül az eseményeket és n­em teheti ki magát esetleges meglepetéseknek. Ma úja­bb minisztertanács volt, amelyen a hadü­gy­miniszter is részt vett, aki az ülés után a királynál volt kihallgatáson. (Róma, augusztus 30.) Az olasz-osz­trák tárgyalások a jugoszláv kormány magatartása miatt háttérbe szorultak, bár illetékes helyen kijelentették, hogy a dolog nem komoly jellegűl, Olaszor­szág azonban nem teheti ki magát meg­lepetéseknek. A Tribuna szerint Olaszország sem­mire sem fog vállalkozni szövetségesei­nek hozzájárulása nélkül, ami annyit je­lent, hogy Jugoszlávia minden me­gmoz­dulása a nagyhatalmakat találja magé­val szemben, mert a nagyhatalmak nem fogják tűrni a békés kibontakozás meg­akadályozását. A ma délelőtt összehívott minisz­tertanácson Schanzer külügyminiszter beszámolt az ausztriai helyzetről és a pénzügyminiszterekkel egyetértően ki­dolgozott tervet terjesztett elő a jóvá­tételi kérdésről. Mussolini fascista vezér lapjában erősen támadja Schanzert és azzal vá­dolja, hogy megalázta Olaszországot ak­kor, amikor olyas, nagyfontosságú kér­désben, mint az osztrák probléma, a döntést a Népszövetségnek engedte át, holott Ausztria problémája elsősorban Olaszországot érinti. Azt mondja Mus­solini, hogy Genfben az idegen érdekek képviselői lesznek túlsúlyban és Olasz­ország elszalasztotta a kedvező alk­al­mat, amikor nagyhatalmi súlyának megfelelően maga” intézhet­te volna saját külpolitikáját.­­ (Róma, aug. 30) A tegnapi minisz­tertanács az osztrák határon történt ju­goszláv csapat összevonással foglalko­zott. Az olasz kormány elhatározta, hogy­­mindaddig nem­ küld csapatokat­­Ausztriába, amíg Jugoszlávia Ausztria területi fennállását nem sérti meg. Ha Jugoszlávia Ausztriá­ba csapa­tokat küldene, úgy Olaszország kö­zös akcióra fogja felszólítani a­­ nagyhatalmiakat, s ha ezek vis­za­­utasítanák ezt az ajánlatot, akkor Olaszország önálló akcióra kér fel­hatalm­azást. Remélhető, hogy a­­kritikus helyzet békés megoldást nyer. Hír szerint Nin­­csics szerb külügyminisztert Rómába várják, hogy Schanzer olasz külügymi­niszterrel személyesen tárgyaljon. (Páris, augusztus 30.) A francia mi­nisztertanács a jugoszláv csapatösszevo­násokkal és a bandák működésével fog­lalkozott. Elhatározták, hogy­­Jugoszlá­viának semmiesetre sem engednek meg olyan lépést, amely akármelyik ország területének megsértésére, tehát a béke­szerződés felbontására irányulna. (Róma, augusztus 30.) A hadügy­minisztériumhoz érkezett jelentések sze­rint Olaszország északi és keleti hatá­rain jugoszláv bandák mozgolódása ész­lelhető. A hadügyminiszter­ helyszíni szemléje után jelentést tett Facha minisz­­terelnöknek és a királynak is referált. A hadügyminiszter és a miniszterelnök nyomatékosan kijelentették, hogy Ausz­tria határainak megsértését nem fogják tűrni és amennyiben az osztrák határt átlépnék, Olaszország azonnal a legeré­lyesebben intézkedik. (Bécs, augusztus 30.) Az osztrák­­olasz vámuniót Jugoszlávia casus­ belli­nek fogja tekinteni és Jugoszláviában erre az esetre már mozgósítanak is. Ró­mában is így fogják fel a helyzetet, a­mit bizonyít az is, hogy a tegnapi mi­nisztertanácson a hadügyminiszterrel a katonai helyzetről folytattak megbe­szélést A »Magyar Hírlap« munkatársa az olasz delegációk pénzügyi szakértőjével beszélt, aki kijelentette, hogy az unió megteremtése csak idő kérdése lehet, mert Olaszország meg akarja és meg is tudja hozni a szükséges áldozatokat. A he­tven milliós kölcsön folyósítása is ennek a szándéknak előjele. Párisból Rómába érkező újabb hí­rek szerint az antant egyes tagjai az osz­trá­k kérdést, úgy akarják megoldani, hogy nemzetközi csapatokkal megszáll­ják az országot. Római jelentés szerint a szövetséges csapatok már készen álla­nak Ausztria egy részének megszállásá­ra. • (Berlin, augusztus 30.) Az olasz hadügyminisztériumba érkezett jelenté­sek szerint az olasz határ mentén irre­guláris jugoszláv bandák tűntek fel. A politikai túlzók követelik, hogy Jugo­szláviát most kellene egyszer és minden­korra ártalmatlanná tenni. Különösen Mussolini fejt ki ilyen irányú agitá­­ciót „távolítsák el Csehszlovákia és Ausztria kö­­zött a vámsorompókat. Mataja osztrák keresztény szocialista párt­vezér szenzációs nyilatkozata. — A Brassói Lapok bécsi tudósítójától. — Nyílt titok, hogy a német-osztrák köz­társaság parlamenti pártjai között csak a szociáldemokraták kívánják őszintén a Csehszlovákiával való szorosabb együttműködést, a keresztényszocialis­ták súlyos kényszerhatása alatt segítet­ték törvényerőre emelni a lanai szer­ződést és még szomorúbb kényszer az, amely most a keresztényszociálisok el­nökét, Seipel prelátust, aki történetesen osztrák szövetségi kancellár, Prágába vitte, ho­gy ott keresse a gyógy­irt Au­sz­tria halálos sebére. Az az, ott is. Mert szive szerint több készséggel ment Sei­pel Genuába, ahol Olaszország külügy­miniszterével volt találkozója és ahol az olasz-osztrák vámközösség kérdését beszélték meg. • A kormányhoz közel álló bécsi la­pok sem­ titkol­ják,­­hogy a Bundeskand­­er prágai útja távolról sem­ váltotta be a hozzája fűzött várakozásokat. Jöjjön­­tehát az olasz orientáció ! Annál megle­pőbb, hogy az osztrák k­er­esz­tény szo­ci­á­lisoknak egy másik­­vezére, Mataja Hen­rik. Volt á­llamtitkár, az interparlamen­táris Unio osztrák csoportjának elnöke Seipelnek prágai útja és kudarca után is úgy nyilatkozott,­­mint azt bácsi tu­dósítónk az alábbiakban reprodukálja. — Annak már régen tudtára éb­ed­tek, — mondja Mataja, — hogy a st.­­germaini szerződés nemcsak a régi Ausz­tria politikai felosztását pecsételte meg hanem a rég megszilárdult, egyenesen nél­külözhetetlen gazdasági összekött­etése­ket is otrombán szertevágott. A béke­szerződés ütötte sebek között egyike a legsúlyosabbaknak az osztrák és a cseh­szlovák köztársaságok gazdasági szél­­sé választása. Vámsorompó felállítá­s Olyan két ország között, mely évszázado­­kon át szabadjon, korlátozás nélkül cse­r­él­get­te javait, igen rövid idő alatt ka tasztrőfáli® következményeket érlelt. — Ausztria nem­ kívánta ezt az el­különítést és reméljük, hogy a viszo­nyok miár Csehszlovákia felelős állam. Jugoszláv bandák az osztrák és olasz határon. — Olaszország nem tűri a szerbeknek az osztrák határon való behatolását. — Nemzetközi csapatok száll­ják meg Ausztriát ? — Rendkívül feszült a helyzet Olaszország és a kisantant között.

Next