Brassói Lapok, 1922. október (28. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

4 oldal. 223 szám. BRASSÓI LAPOK ' ............both niiiewi—■■■■b—m—wh—wm——MMfÉWieBWftKCfJweap mmmmm A sz­en­teri szász tűzoltók szétvertek egy román lakodalmat. 8 román, 4 szász sebesült — Egy román fiú halálán van. (Brassó, szept. 29) A közeli Szent­­páter községben vasárnap este véres bot­rány játszódott le egy román lakodal­m­as nép és a­­szász tűzoltók között Hogy e két faj közötti békétlenség okát meg­érthessük, tudta kell, hogy a községben túlnyomó részben szászok laknak, aki­ki­nek soraiból választották­ eddig a bírót. Legutóbbi a régi szokás félretételével ro­mán bírót tettek a falu élére, ami úgy­­látszik, a szász lakosságot ellenséges in­dulatra hangolta a kisebbségben levői románok ellen. Vasárnap délután a Creanga-család a községi nagy vendéglőben örömünne­pet rendezett, férjhez ment a Creangyai­­lényl s ebből az alkalomból a család a rokonokat és ismerősöket a nagyven­­déglőbe hívta meg — lagzib­a. Egész dél­után békésen iddogáltak, a lakodalma­sok, a cigány is húzta a talpalávalót, a midőn egy­ váratlan incidens felborította a lakod­almasok jókedvét. Az nap temetés volt a faluban, egy szász önkéntes ti­zeltót temettek, aki­nek a vég­tisztességén megjelent a köz­ség szász lakossága és kivonultak a meg­halt bajtársai is: az önkéntes tűzoltók. A 24­­szász tűzoltó a temetés után betért a nagy vendéglőbe, hogy halotti tor, né­hány krigli sör mellett felidézzék el­hunyt tűzol­tó társuk emlékét. Javában folyt a beszéd, a halott iskola­i és kortár­­sai vitték a szót, elmondták róla, amilyen rendes, jóravaló pajtás volt, amidőn ke­gyeletes visszaemlékezésüket hangos aj­tónyitás zavarta­ meg. Egy Râsnoveanu nevű 60 éves román földkrives nyitott be a különszobába. Erre az egyik szász legény visszavágta a kinyitott ajtót, a­mire az öreg hangos jajgatással felelt. A homlokát és orrát sértette meg az ajtó. Az öreg román kiáltozására kijött e szomszéd szobában vacsorázó lako­dalmas nép és­ a szász legényekkel szem­ben, a megbántott öreg ember védelmére keltek. A román lakodalmasok és a szász tűzoltók eleinte csak szóval inzul­­tálták egymást, majd­ hirtelen kiszaladt néhány tűzoltó a korcsma udvarára, a­honnan az ölberako­tt fából dorongokat rángattak ki és azzal estek­ neki a lako­dalmas legényeknek. A Creanga-vendé­gek is védekeztek az ütések ellen, szé­kek emelkedtek a levegőbe, a nőik sikol­toztak­, a gyerekek bírtak, a vendéglős te­hetetlenül állott az ütközet közepében,­­szitkok, káromkodások­, nyögések és jaj kiáltások hangzottak). A csata végén 8 román és 4 szász sebesült nyögte a va­sárnapi szórakozás nem várt gyönyörűs­ségeit. A szász legények a csata hevében az összes ablakokat beverték, sőt sarkai­ból is kiemelték. Az asszonyok és gyer­mekek a betört ablakokon­­keresztül me­nekültek a korcsmából. De nem kímél­ték a cigányokat semi, az egyiknek, a­­mint mondotta a kihallgatáskor — a sas merényét, legdrágább kincsét, hegedűjét törték össze. A Sajnálatos incidensnek a római nők közül három súlyos és öt könnyű sebesültje van. A legsúlyosabb Joan Creangának, egy 21 éves­­ifjúnak az álla­pota, aki­­az ütések következtében agyráz­kódást szenvedett és most élet-halál kö­zött fekszik. A szászok között négy­­k­öny­nyebb sebesülés van. A verekedés kivizsgálására Brassó­ból kiszállott Cheris Alajos, törvény­­széki vizsgálóbírói és dr. Kecskeméti Zsigmondi törvényszéki orvos. A vizsga (Marosvásárhely, szeptember 129.) Körülbelül ötven esztendővel ezelőtt Szováta község határában a falubeliek egy kis tavat fedeztek föl, mely tó vizé­nek csodálatos gyógyító erejéről csak­hamar messze földön lengendás hírek keltek szárnyra. A kis tavat a község egyik gazdája 1873-ban szerezte meg a néhány fürdőkabint épített a tó körül, majd egymásután épültek a nyaralók, s igy lett a hegyek közé eldugott ismeret­len kis Szováta községből rövid idő alatt keresett fürdő. Szováta község szorgalmas­ lakói csakhamar felismerték a szovátai ta­vak vizében rejlő kincseket,­ kitartóan tovább dolgoztak és igy érték­ el, hogy Szováta ma Erdély egyik legszebb és legnagyobb fürdője. A községihez tarto­zó fürdőterületen levő tavakat akkori­ban a község bérbe adta, azonban köz­ség lakóinak mindig meg volt az a jo­guk, hogy a fürdőt ingyen használhat­ták. 1921-ig Szováta fürdő magánké­zen volt, ekkor azonban egy részvény­­társaság kezébe ment et. A részvénytár­saság azzal kezdte működését, hogy a községbelieknek eltiltotta a díjtalan für­dőzést, most pedig azzal a tervvel fog­lalkoznak, hogy a fürdőt minden jog és törvény ellenére lekapcsolják a községről.­­Ez a terv érthető izgalmat okozott a község lakói között, mert hiszen el akarják venni tőlük azt a fürdőt, ame­lyet ők ápoltak, ők fejlesztettek és a­­melyenk kiépítésében úgy anyagilag, mint fizikailag hatalmas részt vet­­tek. A szovátaiak építették a községből a fürdőbe vezető utakat, növendék fá­kat ültettek, gondozták a sétányokat és ezekért a munkákért a régi tulajdono­sok bizonyos összeget fizettek a község­nek. A jelenlegi tulajdonos részvény­tár­saság ezzel szemben a községet még at­tól a legelemibb jogától is megfosztja, hogy a község tulajdonát képező ötszáz kát hold területén sem legeltetést, sem gazdálkodást nem enged meg, sőt a nyá­ri szüdőidény alatt még a közutak hasz­nálatától is eltiltotta a lakosságot, így az a helyzet állott elő, hogy a közbir­­■itokosok csak nagy nehezen tudják föld­jeiket megművelni és a termést haza számtani. Szováta község képviselőtestülete több ízben tiltakozott a fürdőigazgató­ság e jogtalan eljárása ellen, azonban az igazgatóság fittyet hány a panaszok­ra, sőt azt a tervét, elhajtja most ke­resztül vinni, hogy a községet, melyet a Szováta vize választ el a fürdőtől, külön községé akarja nyilvánítani, azzal a valótlan érveléssel, hogy a für­dő, a községnek háromszázhetvenezer lej pótadót fizet évenként. Ezzel szem­ben való az, hogy az 1921-ik évben a község pótadója 24280 lej volt, amely­ből a fürdő és villatulajdonosok 14452 lej pótadót fizettek. Az 1920. évi 1921. évi állami adó­kirovás után a község­nek 46961 lej és 82 báni állami adója van, igy magától értetődik, hogy mivel kevés az állami adóalany, a községi háztartás is a mai igények szerint van beállítva s igy a pótadó magas, de a midőn az állami adó beállítás megtör­ténik az 1922-ik évre, úgy a községi pótadó hatvan százalékkal csökken. Az erőszakos elválás következmé­nybíró Sendersz Keresztélyt, a falu leg­magasabb és legerősebb emberét letar­tóztatta és beszállíttatta a törvényszék fogházába. Senders adta a tanúk vallo­mása szerint azokat a súlyos ütlegeket, amelyek folytán hárman kórházi ápo­lásra szorulnak. Iye az lenne, hogy a község több mint ezer hold területű határától lenne meg­fosztva s mint birtokos birtokai jogos és szabad használatában lenne akadá­lyozva. De kárt szenvedve az elszaka­dás következtében a község azért­ is, m­ert eddig a fürdő által fizetett adót a község növekedésére és fenntartására fordították, míg ha az elszakadás meg­történik, a már virágzásnak indult Szo­váta község teljesen tönkremenne és az új község sem volna életerős. Az elszakadás következtében tehát az a helyzet állna elő,­­hogy mind a­ két község életképtelenné válnék, ezt pedig remélhetőleg Páska igazgató úr és társai sem akarják, akik azzal fenye­gették a szovátaiakat, hogy »Nagyromá­­niában minden szabad és úgyis kérész­ti viszik, amit akarnak.« Szováta fürdőigazgatósága az el­szakadás ügyében már felterjesztést in­tézett a belügyminiszterhez, azonban han hissz­ük, hogy a belügyminiszter mielőtt döntene ez ügyben,­ meghall­gatja az érdekelt község lakóit és né­hány ember érdekéért, nem dobja oda az egész község létalapját a kapzsi és mindent felhabzsolni kész részvény­­társaságnak. Szováta község harca a fürdő-részvénytársasággal. Ki akarják Sch Linkni a községet a fürdőből. A kamarák országos kongresz­­szusa Constanzában. (Konstanza, szept. 29) Ma délelőtt tíz órakor nyílt meg a romániai keres­­kedelmi és iparkamarák országos kon­gresszusa ..A megnyitáson Károly trón­örökös és Sassu V. keresked­elmi mii-i­niszter is rész­tvettek. A trónörököst Georgescu D. a kon­­stantai kamara elnöke üdvözölte, majd kifejtette, hogy a kongresszus fő célja Románia gazdasági kincseinek értékesí­tése. . Sassu V. kereskedelmi miniszter a kongresszus jelentőségét méltatta. Min­denkinek kötelessége, hogy hatalmassá tegye az országot. Románia természeti kincseit teljességükben az ország szol­gálatába állítani. A kamarai reform te­kintetében a kormány az elhangzói kí­­­vánságokat a lehetőség határain belül teljesíteni fogja. Ezután Károly trónörökös üdvö­zölte a kongresszust. Kifejtette, h­ogy a mai nehéz időkben a gazdasági fejlődés a legjobb biztosítéka országunk jövő­beli haladásának. A hazai iparnak meg kell hódítania honi piacunkat, s ebben a kereskedelemnek kell az ipar segítsé­gére lennie. Harcolnunk kell azon elfo­gultság ellen,­­hogy hazai, gyártmányaink silányabbak a külföldieknél. Egyes ke­reskedők szemérmetlen spekulációjának véget kell vetni. Az igazi kereskedő nemi lehet kufár. A tisztességes kereskedőnek harcolnia kell a kereskedői reputáció megmentéséért. Ezután a kongresszus megalakulása­ következett. Elnöknek Hagi Teodórák­ bukaresti kamarai elnököt választották. A kongresszus holnap kezdi meg ér­demleges munkáját. 1922 október 1. HÍREK Hulló falevelek, aranyesője aranyozza íve­­­kte Kanyargó ösvényeket, és didergő, szürke utakat. Kö­rös-körül az elmúlás fájdalma remeg­­és az ember szívében Ilyenkor fe­ír valami csönd­es, finom fájdalom, a szemünk­­ messzeségbe réved­és a lelkiünkön, mint valami távoli muzsika drága ritmusa, úgy vonaglik át a hulló levelek amnyzsinór­jának édes zizzenése. Ilyenkor oly jó egyedül lenni és hall­gatni a Szívünk furcsa lüktetését­­és elgon­dolkozni hosszan azon, hogy mennyi várgy­­lomib hull le az­­életünkben az elindulástól a nagy megérkezésig... Hogy mennyi akarat tűrik ketté és mennyi szándék borul le Bilva a cs­al­­dás sötét asztalára..­. Lelkünket átöleli az elmúlás fájdal­ma­, arcunk egy percre csöndesen elsápad és az ajkunkat valami megmagyarázhatat­lan hűvös árnyalat csókolja Vértelenre. Apró­­kis bánatok kopognak be a szí­vünk ajtaján és régi, elmúlt, artmnyszőke meséket simált be a Vérünkbe, régi, el­múlt meséket, amelyeknek finom a parfüm­je a hagy­távolságon át is kábító imámon, jal színesíti ki az életünket. Oly szomorú és fájó most ízekre gon­dolni, a mezőkön már elsápadt a nyár­iós erőtlen szirmaikat hullatva halnak meg a virágok. i i y A mesék ajkán elnémul a mosoly, a­­vá­gyak rózsái elhervad­nak és a legszentebb dalok csengő muzsikáját fájó emlékké könnyezi lelkünkben egy-egy lehulló ide sárga falevél selym­es, titkos zizzenése., Minden, minden az elmúlást hozza... és vérző szívünk béna hittel lükteti át leg­szebb gondolatainkon az elmúló erő, nagy és szent remegéseit... És ilyenkor akarat­lanul is lehunyjuk a szemünket és úgy­­érez­­zük, hogy az életünk újra néhány forró könnyel lett gazdagabb... Gyarmati Ferenc.­­• Eltemették Apáthy Istvánt. Sze­gedről jelentik: Az egyetemi előcsarnoká­ban felravatalozott Apáthy István ko­porsóját díszm­agyaros egyetemi hajlgaa­tók őrzik. A részvét általános. A köz­épületeken gyászlobogók lengenek. Az özvegyhez és az egyetemi tanácshoz ren­geteg részvét távirat érkezett. A terüle­­tés pénteken délután volt valam­ennyi egyetemi küldöttségének, az Akadémiá­nak, a városnak és valamennyi egyesül­­etnek a részvételével. , — Petőfi ünnepély Brassóban. A brassói m­agyarság is kiveszi részét a Pe­tőfi születése századik évfordulójának ünnepléséből. Most folynak az előkészü­letek arra, hogy október 21-én Brassón­ban Petőfi-ünnepély tartassák,­­melynek programm­ján többek közt N. Tessitori Nóra, a kiváló recitátornő, Petőfi köl­teményeket fo­g szavalni. Az estély rész­letes programimját közelebb közölni fogjuk. f ( — Betiltottak egy német újságot Beszarábiában. A Tarutinó­ban megje­lenő Deutsche Zeitung Beszarabiens Bz szeptemfebr hó 21-én felszólítást kapott a kerületi prefektől, hogy a katonai pa­rancsnok rendelete alapján szüntesse be a további megjelenését, ellenkező eset­ben számolnia kell a következmények­kel. — Beszarábia tudvalevőleg hadi­zóna s ott a katonai parancsnok ren­delkezik.­­ — Apponyi gróf eladja eberhardi birtokát. Tegnap megírtuk, hogy a cseh kormány Apponyi Albert gróf eberhardti birtokát feloldotta a­­zár alól. Budapesti tudósítónk jelenti ma, hogy a cseh kormány csak a­ birtokon lévő házát engedte át Apponyi családjának. Apponyi a nyarat ősi birtokán akarta tölteni annál is inkább, miért vendégül kívánta látni Mihalovits Ödön jubiláns zeneszerzőt. Mihalovits családjával le is utazott Eberhardra, azonban Apponyi nem mehetett el, mert a cseh kormány Aggá Schicht Okos háziasszony csakis tisztítóképességére, kiadós voltára és tökéletes tisztaságára felülmúlhatatlan Schicht-féle Szarvas-szappant használ, mert újként megóvja vele hosszú éveken át drága fehérneműjét, pénzt, fáradságot takarít meg, puha fehér kezét is megtartja emellett s mindig újonnan örvendezhet, ha ragyogóan tiszta fehérruhája illatát érzi. Csak a védjegyre ügyeljünk ! Ügynök Brasov­ban FITZ GUIDÓ, Lópiao 20. szám, Schicht

Next