Brassói Lapok, 1923. március (29. évfolyam, 47-72. szám)

1923-03-21 / 64. szám

...BAJUMIM LAKIK kel fizetnek azok, akik­­ szóból nem értenek. Mialatt a teremben ezek a beszédek folytak, más szónokok az udvaron ész­szerűttekhez beszéltek és pedig Miha­lache, Madgearu Virgil, Filipescu Gri­­gore, Agerbiceanu és Manu lelkészek és mások. Határozati javaslat Végül Vladescu tábornok a ha­­tároza­i javaslatot olvasta fel, mennek lényeges pontjai a következők: 1. Tiltakoztak a nép akaratnyilvá­nításának s a vidékiek eljövetelének megakadályozása ellen; 2. Az ostromállapot ellen; 3. A trónus és a civilizált világ szí­ne előtt tiltakoztak az ellen, hogy egy ál amesiny, am.lopás útján lé­re­nti az ament bitorolja a nemzet jogait, tipor­­a lábbal a régi alkotmányt és a gyula­­ehérvári, kisinevi, és csernoviczi hatá­rozatokat és az alkotmán­ys demokrá­cia alapelveit s tárgyal egy olyan alkot­mányjavaslatot, amelyet alaki hibái és reaktionárius tar­alma miatt csaknem az egész nemzet elvet. 4. Az összeg­y­ül­ekezett polgárok eb­ben a kísérletben a jogrend fel Torna ár­­át látják, amely minden modern demo­kráciának alapköve és az abszolutizmus és államcsínyek uralomra jutását. 5. A királyt mint a törvényszék vé­dőjét felkérik, hogy vegye a jogrendet a felülről jövő bolsevizmus ellen védel­mébe s mentse meg az országot a kü­lönben elmaradhatatlan súlyos követ­kezményektől. 6. Követelik a kormány eltávolítá­sát, mely a törvényhozó hatalmat bi­torolja, mert a mostani úgynevezett tör­vényhozó testületek nem egyebek, mint lelkiismeretlen eszkö­zei a nemze­t szu­veréni­t­ás elnyomásában. 7. Követelik, hog­y olyan kormány következzék, amely a választások sza­badságát garan­álja követelik, hogy az ország zsarnokaival szemben szabadon ítélkezhessék, követelik a­ ko­rona és nemzet között való összhang helyreállítását. Ez a harmónia legyen az az alappaktum, amelyen hazánk jö­vője felépítendő. 8. Harcba szólítanak mindenkit, aki­ből a szolgalelkűség és korrupció­ ki­ nem irtotta a hazafias idealizmus csírá­it. A jogért, igazságért sorakozzanak az állampolgárok ezredei a nemzeti de­mokrácia lobogója alá, hogy védelmére keljenek a szabadságnak. A mai tör­vénytelenség pusz­it es öl. Ezzel a gyűlést Pap Csicsó I. be­rekesztette. Politika az utcán Felvonnl a katonaság Reggel 5 órakor a második Had­sereg minden egysége készültségben áll, s Heiban tábornok vezérkara készen kidolgozott tervvel várta az eseménye­ket. Az ellenzéki pártokban úgy mond­ják, hogy szombaton este a királyi pa­lota miniszterének, Misunak, hivatalá­ban tanácskozás volt, amelyen meg­beszélték a vasárnapi gyűléssel kapcso­latos katonai teendőket. Ezen a tanács­kozáson Bratianu Jones miniszterelnök Mardarescu hadügyminiszter és Misu, a királyi ház minisztere vettek részt. A kidolgozott tervnek megfelelően reggel hét órakor a katonaság már megszánva tartotta a főváros különböző részeit. A katonaság ünnepélyes eskütétele, amely erre a napra volt tervezve, el­maradt.­­ A kirendelt mentők a posta épülete mögött voltak elhelyezve. A fővárost teljesen megszállta a ka­tonaság. Minden útvonalon, minden nyilvános épületiben, a minisztériumok­ban, sőt a liberális párt kabineten kívül álló vezérférfiainak, így Maltezea­­nu képviselőnek házában is katonaság volt elhelyezve. Az Elisabet-boulevar­­don állandóan őrjáratok cirkáltak fel és­ alá. A Strada Carol, a Lipscani és majdnem az egész Calea Viktoriei kato­nai automobilokkal volt megszállva, a­melyek­­a második­ és negyedik hadse­reg tisztjeit szállították a város külön­böző részeibe a kiadott rendelkezések értelmében. Lassanként azonban a Ca­lea Viktoriei megtisztult az automobi­loktól, egyetlen egyet sem lehetett lát­ni, csak azt a hármat, amely Heiban, Davidoglu és Nicoleanu tábornokok ren­delkezésére állt.­­ A királyi palota előtt Miközben a Dácia-beli gyűlés tar­tott, egy polgárokból álló csapat Gri­­gore Filipescu vezetése alatt hazafias énekek hangjai mellett a királyi pa­lota előtti térre vonult. A menet élén két hatalmas feliratot vittek. Az egyiknek szövege ez volt: Éljen az alkotmányos király, a másiké: Le az alkotmánnyal. Alighogy felvonult ez a csoport a Strada Imperial felöl két katonai kü­lönítmény érkezett futólépésben a ki­rályi palota elé, hogy a tüntetőket szét­kergesse. A polgári hatóságok képvise­lői közül senki sem volt jelen. Rövid ne­gyedóráig tartó harc keletkezett, amely­nél a katonák­ puskatust használtak a tüntetők ellen. A harcnak egy sebe­sültje van: Constantinescu, a nemzeti­párt titkára, mellén puskatustól eredő ütést szenvedett és lakására szállították Megállítják útjában a tömeget A gyűlés végeztével annak résztve­vői az utcára vonultak, hangosan tüntet­ve a kormány és az alkotmányjavaslat ellen. A tüntetők élén Maniu és Popo­­vici Mihály haladtak. A felállított katonaság azonban nem engedte, hogy a tömeg tovább­vonuljon. A tüntetők és katonaság szemtől-szem­be álltak egymással. Egy óra hosszat tartott ez a helyzet és sem a polgárság, sem a katonaság nem moz­dult. A tüntetők in nem vonulhattak el, mert a Strada Carol bejáratánál nem katonai kordon, hanem mintegy ezer főből álló tömör katonai csapat állt. Amiig ez a helyzet tartott­ az első so­rokban állók közül, akik­ közvetlen érint­kezésbe jutottak a felállított katona­sággal, többen megsérültek. A katonák puskatust és szuronyaikat használták, hogy a tömeg tová­bbvonulását megaka­dályozzák. Marinescut a lábán bajonet­­szúrás sebesítette meg, míg Ialomita képviselőt, akit puskatussal ütöttek meg kórházba szállították. Ionescu Miklós ügyvéd szintén szuronysebet ka­pott a lábára. Radulescu ügyvédet pe­dig ugyanilyen serlett, a Coltea kórház­ba szállították. Estig tizenöt sebesültről tudnak. Tárgyalás Davidoglu tábornokkal Közben a helyszínére érkeznek Mi­­halache és Lupu képviselők, Maniu pe­dig tárgyalásokat kezd Davidoglu tábor­nokka­l, s kéri,­­hogy­ intézkedj­ék, h­ogy minden­ esetleges katasztrófa elkerül­hető legyen. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a tömeg, mint a katonaság há­rom-három lépést hátrált s úgy a két csapat között hatlépésnyi­ üres tér ke­letkezett. A belügyminiszternél Popovics Mihály és Madgearu kép­viselők, hogy végre tiszta helyzetet te­remtsenek, a belügyminiszterhez men­tek, s tárgyalásokat kezdtek abban az irányban, h­ogy a katonaság utat enged­jen a tömeg elvonulására. A két kép­viselőt egy ezredes kísérte automobi­lon a miniszterhez­ a katonaság sorfalai között. A tömeg között az a hír terjedt el, hogy az ellenzéknek ezt a két vezé­rét letartóztatták, s ezért kisérik őket automobilon. A két kiküldött felkérte a minisztert, hogy engedje meg a tün­tető felvonulást. A miniszter így vála­szolt: — A kormány elhatározásait én nem változtathatom meg. — Akkor, majd meglátjuk, hogy mit fogunk csinálni — mondta Popovici s a két kiküldött eltávozott a miniszter­től.­­ -Közben a minisztérium épületének udvarán néhány száz főnyi tömeg ve­rődött össze. Szónokok és kürtösök harca Ez a tömeg, amikor látta, hogy a két kiküldött távozik, h­angos kiáltozá­sokban adott kifejezést a kormánnyal szemben­ érzett ellenszenvének, mint a kivonult csendőrség szétoszlatta. Közben a tömeg — határtalan fe­gyelmezettséget tanúsítva — nyugodtan állt szemben a katonasággal, néhány­ lépésnyi távolságra attól, s nyugodtan hallgatta Maniu, Mihalache és Lupu be­szédeit. Amikor Madgearu és Popovici visszaérkeztek­ a minisztertől, s­­közölték a tüntetőkkel, hogy a tüntetést nem en­gedélyezik, a Dacia erkélyéről néhány ellenzéki képviselő beszélni akart, de a katonai kürtösök, hogy elnyomják a beszédet, a rendes indulóra rendítettek rá teljes erővel. Ha a szónok elhallga­tott, a trombiták is elcsendesedtek. A tüntetők kiáltásai hangzottak csak: — Le az alkotmánnyal! • — Szabadság kell nekünk! Délután három óra körül végre az ellenzék vezetői és csapatok parancs­nokai között megegyezés jött létre, mi­nek következtében a tömeg kisebb cso­portokban a katonák sorfalai között las­san elvonulhatott. Csendes éjszaka Délután fél négy órakor egy pol­gárokból összeverődött nagyobb tömeg a Strada St. Janica-ra akart felvonulni, mire a kivonult katonaság a levegőbe lőtt. Az egyik golyó a párthelyiség er­kélyén álló Romiro Nicolau újságíró kabátját átlőtte. A tömeg állandóan tün­tetett, hangosan adott kifejezést az al­kotmány­javaslattal szemben érzett el­lenszenvének. Este kilenc óráig tartott ez így i­­s fél tiz felé úgy a tömeg mint a katonaság elvonult .Éjszaka még ki­sebb nagyobb katonai őrjáratok cirkál­tak a főváros utcáin,, de munkájuk nem akadt. A fővárosra mély c­ s­.uk­i csend borult. M. folytatták a gyűlést BUKAREST, m­árc. 19. Az ellenzéki pártok ma délben tizenkét órakor a Da­cia nagytermében újból ülést tartot­tak, amelyen Vajda Sándor elnökölt. A gyűlésen Vajda, Petre Lungu, P­opovici Mihály, C­hipescu Grigorie, Grastovsky tábornok, Lupu dr., Red­ucaniu, Dia­­conescu, Mihalache, Banu, Madgorea­­nu és mások beszéltek. Valamennyi szó­nok az alkotmányjavaslat és a kor­mány ellen foglalt állást, s mindnyájan helytelenítették, hogy a tegnapi tünte­tést a kormány nem­ engedélyezte. A gyűlésről Vladescu tábornok ve­zetésével egy küldöttség ment a szená­­nátus és a kamara elnökségéhez, s az ellenzéki pártok nevében memorandu­mot adtak át. A katonaság újból kivonult a gyűlés tartama alatt a­ főváros utcáira. A gyű­lés azonban a legnagyobb nyugalomba­n folyt le, s a katonaságnak sem­mi­ dolga sem akadt. A gyűlést délután egynegyed­ ö­t óra­kor fejezték be, majd­ a gyűlés résztve­vői kivonultak a Str. Carolra és a teg­napi tüntetést meg akarták ismételni. A Sirokkó Herczeg Fer­enc vígjátékánsdb. bemutatója a Vígszínházban (A Bruttói Lapok budapesti acarkaartó féfjétól.) BUDAPEST, mire. 15. A keresztle­­vele hazudik. Hatvanesztendősnek mondja Herczeg Ferencet, aki­ szemre nem lesz még ötvenesnek sem, lélekben pedig olyan friss és fiatal, hogy köny­­nyen versenyezhet akár a harminc esz-­­tendősökkel is. T­ermékenysége bá­ná­­latraanelló. Plasztikus UjStúd­ic kétf jó­ sorba beleszüritelt nevel­ a korfestő re­gény, lélekmarkoló színmű, még bőven telik el nem lankadó alkotó erejétől. Mindegyik műve a gondolkodás és az érzés emelkedett kultúráját képviseli. Oly níüvász, aki nagy és kicsiny mun­káiban egyké­pűen megbecsüli m igit és a közönségét. Bizonyos, hogy alkotásai a magyar szellemi életnek ünnepi szín­vonalát jelzik. Legújabb darabjának, a­­Sirokkónak Kóser Dóra, híres énekesnő a hősnőbe, remiscpry érzékeny idegzete merőben zenér­e v­an telítve. Évekig kellett bo­­lyongania, szerteszét a világban, mint engedelmes bábuja a Mesternek, aki a legharsogóbb szavakkal hirdeti önma­gáról, h­ogy semmivé terpitette Wagner Richardot ,és a maga vadonatúj zené­­jé­vel meggyájtotta a világok L­­a­­jkouM Moháéi**, egyáltalában tiszta látja kósix* Dórában a sstwtten .n­u szóvárgó ígyöngédkegire vágyó leányt, m­nthogy csupán a Mester dalait előadó csoda-Dóra a Mester gőgös, zsarnoksága előt­ti házasságba menekül: férjhez avagy egy kitartó udvarijához, dr.­­ ainsH tudós stilisztikushoz, aki mellett meg akarja találni azt a nyugalmat, a­mely a világban bolyongó énekesnőnek egy pillanatra sem adatott meg. Ez azonban nem sikerül neki. Fábián hajó­orvost, aki a Csendes óceánról tért ha­za, rábírja, hogy tegye próbára az asz­­szony hűségét. Ha Dóra enged a csábí­tásnak, meg van a félve várt bizonyos­ság hűtlenségéről, ha nem enged neki, még van a még­ jobban vágyott bizo­nyosság állhatatosságáról. Dr­. Fábián belemegy szenvedő ba­rátja kedvéért ebbe a kegyetlen játékba csakhamar azonban tüzet fog és csel­­vető k­érletezőből komoly szerelmessé válik, aki fölfedi Dórának azt a játékot, amelyet férje kieszelt. A tudós boldogsága ma már nagyon is kockán forog, annál is inkább, mert a sértődött asszony előtt ismét megje­lenik hosszú Távollét után a Mester. A zei­e a bálvány legcsábítóbb hangjait hallatja. Ígt dicsőség látomásaival káp­ráztatja el a házasságában nem egészen boldog asszonyt, aki még nem­ tudta teljesen eltemetni mágiában a művész­nőt. Amerikai körútra hívja magával, hogy tut a tengeren énekművészetével megszán» tál hat­alton híveket szerezzen a Mester ttoU»eftAia«k, itt az a pwe, Áral­kué a hivatásitól elszakadt e»ü,Yós*uő seftje, de még sara eyuge- YaUaat tükőtől.Cbői rb&zeterhenio a guuigy «delhe» hatna a vígjáték, mert déli szélvihar, airokko kavarog az asszony lel­kében, fáz a fonó vihar, amelyet igy jellemlez Her­­czeg Ferenc: — Ha megered a si­rokkó, akkor megváltoznak az emberek. ... idegesek és nyugtalanok,, várnak va­lamit" és nem­ tudják mit... Akarnak va­lamit, azután megint nem akarnak sem­mit... bántják egymást és nem tudják miiért... A sirokkó! Akinek rosszak az idegei, annak megfájdul a feje, és a szív­re, és akit neon oltja el otthon a tüze, annak Fejére éghet a háza... A tűz azonban a harmadik felvo­násban elalszik. A ház nem ég le. Dóra­­nem megy világgá a Mesterrel és, bár ellátogat dr. Fábián lakására, nem csá­pul az ő karjába sem. Minden vihar­ból kimenti az az édes bizonyosság, hogy nemsokára gyermeket, — Vért az ő véréből, húst az ő busából — fog rin­gatni karjában. Ez köti a jövőben férjé­hez és ez kárpótolja mindazokért a szép illúziókért, amelyeket, mint műv­vésznő, majd mint asszony el kellett ve­szítenie. A szép és kevésbbé szép ha­zugságok közepett az egyetlen mara­dandó igazság : a gyermek. Ebbe az éretlen bölcs és jóságosan nemes tétel, de cseng ki ez az egyes jeleneteinek bo­­hózatossága mellett is alapjában kló-, moly vígjáték. A darab vonalvezetése nem mív­óia egyenes. Ferenc néha ÍrJ. Attól »­z úttól, «melyen nekVait nil n céljjmak a cselihátrány ok kér megtorpan­ás csak bizonyos zök­kenőkkel halad tovább. De ezért besé­­ljesen kárpótol a fő mi alaknak sok­rétű és sokszínű,­ olykor varázsosan foszforeszkáló jellemzése, az egész mun­kát magas színvonalra emelő tiszta iro­­­dal­miság, a párbeszédeknek megka­pó okossága, és lejekből fakadó szel­lemessége." I­­ A Vígszínház kellőképpen tudta ér­tékelni azt a toegüsztettetést, hogy Her­­czeg Ferenc neki engedte át legújabb darabját. Arra törekedett, h­ogy a Si­rokkót lehetőleg kerek előadásban vi­gye a közönség f­elét Kőzer Dóra bunyó­­sult szerepét Varsányi Irén vlárta.Ma, aki tudvalévően színésznői fiályájának egyik legnagyobb sikerét aratta Her­­czeg Kék rókájának Ceciljében. Mos­tani alakítása méltó volt ehhez a rég­gebbi parádés szerepéhez. Páratlan fi­nomsággal juttatta kifejezésre Rózer­­Dóra megtépett asszonyiaáglt. Egykép­pen volt­ művészi hangja a tragikus el­­borulások és az ujjongó derű számára. A féltékenységtől feldúlt tudós férj tra­gikus alakja Tóth Sándorban talált ro­konszenves m*jgszcmélyi©sítőjérc, míg a barátból csábi­tóvá váló tengerészorvosi Rajnay Gábor tette mulatsá­gosan ked­vessé. A Wagner Richardot «leromboló» zenei álmessitásból hegedűs Gyula for­mált kabinetalaku­lást A hősnő kötnye­­les diákhugának, a túlemímcipált mo­dern lányokat szatirizáló szerettében Gaál Francska töltötte be a színpadot a fényébe, s«az«iwa»na áradó pajkos­' Horexig­' Femiditete a kötőhön­yű­­­leg szívvel rugaszkodó közönsége a maga, spontán lelkesedésvel ünneppé avatta bemutató estéjét. máatcm& 2L

Next