Brassói Lapok, 1923. március (29. évfolyam, 47-72. szám)

1923-03-28 / 70. szám

Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. Fele! összekészít: KOCSIS BÉLA’ ÍRA: AZ ELŐFIZETÉS ÁM HELYBEN: AZ ELŐFIZETÉS ÁM VIDÉKRE: SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA : KÜLFÖLDRE NEGYEDÉ* ! 20 YES SZÁM BÜLFÖLDTTÍkT:!” r* ...................................*:r ■ • 400 BRA5OV-BRASSÓ, KAPU­ UTCA «4­66. SZÁM. Csehszlovák,. . . Csehszlovák!. . . le.»­ 2 TMévre • • • • 175 ■ Félévre • 200 .. _ TELEFONSZAMOK: Jugoszlávia . . . , Jugoszlávia 1 dl-Negyedévre .90., Negyedévre . . .100., SZERKESZTOSÉG 177. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA 82. SZ. Magyarország . . 150 „ Magyarorország 10 m K ** — lei­­­TM,a • • • 8° - “a.on,a • • • • 36­ Hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül mi­nden nagyobb bel- I Egyéb külföldi államokban 10 svájci I Ausztria . . . 1000 o. K­­­rl?I ______________ Kézbesítési dl] Havonta : ■ 6 „ Bérmentve postán küldve és küülföldi hirdető iroda eredeti díjszabás szerint vesz fel. frank, v. ennek megfelelő Keszeg. Németország . . . 50 M.­­­­ XXIX. ÉVFOLYAM. I­­VA*** * AZ NAPILAP BR­ANO V-BRASSÓ, 1923. március 28. (Szerda) 71­. SZÁM. Egymásután bocsátják el az erdélyi nagyobb vá­­° ,-k­­magyar alkalmazottait. Sem­mi különösebb indokolás, csak éppen a könyörtelen ukáz, hogy menniök kell. Semmi tekintet, hogy egy érde­mes múlt van e jóravaló emberek m­­ögött, hogy szerény javadalmukból családot tartanak fönn, hogy munka­erejükre a közigazgatásban szükség van, s hogy felváltásuk új és avatat­lan emberekkel bajokat, zavarokat okoz. Semmi tekintet sem az embe­riesség, sem­ a közérdek iránt, csak el, csak el, mivelhogy ezek az alkal­mazottak magyarok, szegény és sze­rencsétlen emberek, akik balgán és naivul a trend, igazság és­­emberszere­­tet uralmába vetették bizalmuk és existenciájuk horgonyát. A magyarnak, kivált ha még szegény is, ha befolyás és pénz nél­kül vergődik ezen a földön, ama ha­jótörött sorsa jut osztályrészül, aki a zsúfolt csónakba hiába kapaszko­dik, az evezőrúd durva csapásai ve­rik vissza a hullámok közé, az elme­­rülésbe.... A magyar, ha szegény és elha­gyatott, nem­ szállhat föl a mentő­csónakba,, sí nem szállhat szembe sem a jogtalansággal, sem­ a rágalommal, védelem­ és rokonérzés nélkül kell a saját szülőföldjén, a saját testvé­rei és embertársai körében elvéreznie Micsoda kegyetlenség és lelket­­lenség, micsoda méltánytalanság és igazságtalanság egy sereg tisztvise­lőt, akik becsületes munkát végeznek és akik ellen hivatali szolgálatuk dol­gában soha komoly kifogást nem emeltek, merő hatalmi tendenciával egyik napról a másikra elbocsátani, csak azért, mivel magyarok! Az alkotmány megszavazása, s amaz áradozó kijelentések idején, hogy itt minden ember egyenlő, s hogy a kormány ép úgy mint a tör­vény, tiszteletben tartja a nemzeti ki­sebbségek jogait, valóban nagyon ta­láló példa és biztató rendszer a ma­gyar hivatalnokok tömeges elbocsá­tása! így néz ki a valóságé­s a­ többi? Ezt m­ár igazán nem kell megnevezni. De u ugyebár, ezeket a magyar al­kalmazottakat azért bocsátották el, mivel nem tudnak még románul? Hát bizonyára ezek az alkalmazottak szeretnék a legjobban, ha az állami nyelvet perfektül ismernék, de lehe­tett-e a lenyűgöző szolgálat, a ne­héz életgondok, a megmegújuló lelki válságok közepett kifogástalanul megtanulni a nyelvet? Ha a kormányzat súlyt fektetne arra, ami a legfontosabb, s ami a múltból mint törvényen alapuló rend­szer szolgálhat követendő példa gya­núit, hogy a­ magyar lakossággal az­­ a nyelvét értő és beszélő tisztviselők érintkezzenek, akkor a marosvásár­­t melyi, nagyváradi, sík magyar városi és megyei magyar al­kalmazottakat nemcsak elbocsátani nem volna szabad, de számukat még meg­­is kellene sokszorozni. Az igazi alkotmányosság, ha a gyulafehérvári határozat és a békeszerződés rendel­kezésétől el is tekintünk, megkövete­li, hogy a lakosság érdekeit megfele­lő este fél kilenckor a kamara 262 szóval 8 ellen név szerinti szava­zással elfogadta az alkotmányterve­zetet. A kormány tehát most már tető alá hozta művét és nyugodtan alhat­­nék, ha megengedné azt a lelkiisme­rete és az­­ ellenzék. Ebben az órá­ban ugyanis, mikor e nagyjelentősé­gű­­esemény hírét kapjuk, azt is jelen­ti tudósítónk, hogy az ellenzék éjjeli tüntetésre készül. Ez ugyan nem vál­toztat azon, ami ma a törvényhozás házában történt, azonban minden­esetre jellemző tünet, hogy az alkot­mány ellen megszületése pillanatá­ban az ellenzék az utcához kénytelen fordulni és a közvéleményre, az or­szág népének tömegeire apellálni. Az ellenzék nem­ vett részt a szavazás­ban, a kormány és tábora nyugodtan láthatott hozzá, hogy az országnak olyan alkotmányt adjon, amelynek elvei és intézkedései bizonytalansá­got, félelmet és aggodalmat keltenek. Ha nem is hangzik el ma éjsza­ka az ellenzék tiltakozása Bukarest utcáin, akkor ez csak időbeli kése­delem, mert Románia történetének ez a nevezetes órája fájdalmas érzése­ket kelt az erdélyi kisebbségek szívé­ben. Ezek kívánságai, súlyos követe­lései, reális igényei a kamara többsé­gének belátását nem világították meg. A szászok mai ülésen jelen volt képviselői nyomban tiltakoztak is az új alkotmány ellen és ez a tiltakozás csak kezdete annak a küzdelemnek, amelynek az alkotmány revíziója ér­dekében — a törvényes utakon járva — meg kell indulnia. Az alkotmány megszületésének órája egyúttal egy új küzdelem megszületésének perce is. A nevezetes eseményről a követ­kezőket telefonálja tudósítónk: A kamara mai ülésének első szó­noka. Napirend előtt Simionescu volt, aki aziránt intézett le, a lelkét, s nyelvét megértő tisztvi­selők szolgálják. A hivatalos indoka az elbocsá­tásnak azonban csak ürügy. Az igazi ok, amit be nem vallanak, az illetők magyar volta. S hogy mint ilyeneket üldözzék, s beletaszítsák a nélkülö­zésbe, a szenvedésbe, ez hozzátarte-hogy hajlandó e pénzbeli segítséget nyújtani Jassy városának, hogy­ a leg­utóbbi tűzvész alkalmával elpusztult va­n - a lepett nini turpid­u­ v. Simionescu kérdése válasz nélkül maradt. Connerth Frigyes szász képviselő intézett interpellációt ezután a föld­­mivelésügyi miniszterhez, hogy haj­landó-e a marhakivitelre elrendelt zár­latot feloldani? Köztudomású, hogy Erdély marhatenyésztése jóval felül­múlja a szükségletet, s a sok fölösleges marha itt pusztul. Figyelmezteti a mi­nisztert, hogy ha a kivitelt meg nem engedi, úgy az kiszámíthatatlan gazda­sági kárt jelent az országra. Ezután áttér a ház az alkotmány­javaslat tárgyalására. A javaslat vitája A 132. szakasznál Jorgu Tomna, a bukovinai lakosság vallási helyzetét ecseteli, és kéri, hogy zik ahoz a rendszerhez, mely iskolá­kat zár be, földeket vesz el, s töme­geket hajszol a­ kétségbeesésbe. Ez ellen a rendszer ellen vala­mennyi emberesen és igazságosan érző románnak velünk együtt tilta­koznia kell, a szakaszt a teljes vallásszabadság szel­lemében szövegezzék meg. Chirculescu előadó hangsúlyoz­za, hogy az alkotmány a teljes szabadságot mindenki számára biztosít­ja. A kamara a szakaszt változatlanul elfogadja. ,­­ Chirculescu előadó aztán felol­vassa a minisztertanács által az erdők ki­sajátítása ügyében módosított szakaszt, amelyet a minisztertanács módosításá­val elfogadtak. A 133—135. szakaszokat változtatás, nélkül fogadják el, a 136 szakasznál sorga indítványozza, hogy a sza­kasz szövegébe vegyél­ fel a királynak fizetendő civilista összegét. Chirbcurlescu: Ezt külön törvény­ben fogjuk szabályozni. A szakaszt változatlanul elfogadják. Az ülés vége 6 órakor. Az elnök az ülés folytatását este 8 órára tűz­i ki. Megszavazta, a kamara részleteiben is az alkotmányjavaslatot Nem vett részt az ellenzék a szavazásban • A szenátusban még holnap folytatják a tárgyalást Bukaresti tudósítónk telefonjelentése 262 szóval 8 ellen Orb­anu házelnök bejelenti azután, hogy szólásra nincs feliratkozva senki. Elrendeli a javaslat feletti szavazást, s miután az elnökhöz névszerinti szavazást kérő irat érkezett, névszerinti sza­vazást rendlel el. Megtörténik a szavazás. A teremben egyetlen egyesült ellenzéki képviselő sincs illen. A szavazás pontosan fél ki­lenc órakor kezdődött, s néhány perc alatt megtörtént a fontos aktus.­­ A javaslat néle­lett 263 a javaslat ellen 8­­szavazat esett. Azon pillanatban, amikor a szava­zás i megkezdőd­ött, valaki ismét kén­­hidrogénné telt üvegcsét dobott el­ a terem­ben, azonb­an ez — kis mennyisé­gűt lévén — kevés emóciót okozott. A szavazás befejezése után Binder szász képviselő emelkedett szólásra és a következőket mondja: — Miután a gyulafehérvári határo­zatokat az alkotm­ányjavaslat u­án nem vették figyelem­be, miután a nemzeti kisebb­ségek jo­gait az alkotóiági javaslatban nem res­pektálták, miután mindazokat a módosításo­­kat, amelyeket az ország kisebbségei­nek nevében indítványoztak, elvetették m­unKUMt­i­pari malom a most megszavazott alkotmányt nem ismeri el törvénynek. A szász képviselők a javaslat ellen, a zsidó képviselők a javaslat i­telteit szavaztak. A magyas­ képviselők közül senki sem volt jelen a szavazásnál Jorga Miklós tartózkodott a szavazás­tól. Brat­ianu Ján­os miniszterelnök rö­vid beszédben köszönte meg a képvi­sel­őknek az alkotmány­javaslat létreho­zása körül kifejtett munkásságukat, és rámutatott arra, hogy az alkotmányja­­vaslat megszavazásával mily na­gy szol­gálatot tettek a hazának. Jorga válaszolt a miniszteri inilk­osa­varra és beszédében kijelentette, hogy Imon avté ben Ferdinánd király­­ te­szi az esküt ere az alkotmányra, ami­­kor azt mindenki köteles törvény­nek elismerni. Viszont, ha nem teszi le a király az esküit az aSfee­tuar­yra, úgy a­z csak bizonyítéka lesz annak, hogy az alkotmány nem a nép aka­ratából született meg. Az ellenzék megdöbbenése Amidőn a parlamenti események­nek a város négy különböző részén szé­kelő pártki álmokban hire ment, min­denütt mély benyomást keltett. Az el­­twtutáki parlÉMKvknen miéi/ iojLháborsa*

Next