Brassói Lapok, 1923. április (29. évfolyam, 74-98. szám)
1923-04-01 / 74. szám
A oldal* 74. száou 1 •* * uZw V 4 * / BRASSÓI LAPOK Gyűléseznek a bérlők A törvényjavaslat intézkedésével elégedetlen bérlők ma délelőtt tíz órára gyűlést hívtak össze a Dácia nagytermébe, hogy tiltakozzanak a javaslatnak reájuk sérelmes intézkedései ellen. A bérlők nincsenek megelégedve a bérleteknek csak egy évre leendő meghoszszabbításával, mert a szenátus nemcsak az üzletek, hanem a lakások bérszerződéseit is csak 1 évre hosszabbította meg, sokalják a házbéreknek az 1916. évi bér háromszorosára való emelését, s általában nincs a törvénynek az a szakasza, amely ellen nem foglaltak volna állást. Radulescu, Trifan, Camburopol és még mások beszéltek, s indítványozták, hogy azonnal járja be Bukarest összes üzleteit néhány küldöttség, s szólítsa fel az üzlethelyiségek bérlőit, hogy a javaslat elleni tiltakozásuk jeléül zárják be haladéktalanul üzleteiket. Elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek még a kamarába, a nemzeti párthoz, a parasztpárthozés a szocialista párthoz s kérjék őket, hogy a kamara elnökségénél tiltakozzanak a javaslat ellen, a pártoknál pedig járjanak közbe, hogy a legélesebb harcot indítsák meg. Déli tizenkét órakor, a küldöttség hívására mégis jelentek a Dácia termében Moldovan Viktor, Agerbiceanu, Manistea s Pistiner idr. ellenzéki képviselők akik egymásután tartották meg heves hangú beszédeiket, s ígéretet tettek, hogy a javaslat ellen minden körülmények között a legélesebb harcot indítják meg a kamarában. Közeledett a délután két óra, amikorra a háztulajdonosok hívták össze gyűlésüket ugyancsak a Dácia nagytermébe. A bérlők most már elhatározták, hogy még néhány szónokot beállítanak, s a háztulajdonosokat nem engedik be a terembe. Magdeu, Gavrilescu, Johen, Radulescu egymásután tartották meg beszédeiket, s mindannyian hangoztatták, hogy ezt a törvényt megszavazni semmiesetre sem szabadt, s hogy ez a javaslat csak a bérlők holttestein keresztül vállhatik törvénnyé. A beszédek hatása alatt nagy izgalom uralkodott a teremben akkor, amikor délután két órakor a Dácia környékén Megjelentek a háztulajdonosok A nagyterem ajtajait elállták a termet majdnem egészen megtöltő gyülésező bérlők, akik a tulajdonosok megbizottainak kijelentették, hogy a termet semmi szín alatt sem engedik át. A tulajdonosok látva, hogy izgatott hangulatú tömeggel állanak szemben, elhatározták, hogy nem provokálják őket, a gyűlésnek a teremben való gondolatától elállnak, s a gyűlést a Dáciai kertjében tartják meg. Kőzápor a Dácia kertjébe A háztulajdonosok levonultak a kertbe, de agyűlés szónoka miégi el sem kezdhette beszédét, a bérlők, akiknek egy része szintén levonult a kertbe, s hatalmas kőzáport zúdítottak a gyülésező tulajdonosokra. Körüli kavarodás keletkezett, a köveik között számos záptojás is repült a bérlők ellenfelei felé, akik — látva, hogy a bérlők hatalmas tömegének támadásával szemben csak ugyanilyen eszközökkel védekezhetnének, egyenként eltávoztak a Dácia kertjéből. — Egyben telefonáltak a rendőrségre és segítséget kértek a bérlők inzultusai ellen. A háztulajdonosok az utcán gyülekeztek és a mintegy ezer főből álló tömeg amelyre a bérlők izgatottsága már átragadt, zajos tüntetéssel, rendetlen összevisszaságban indult el a szenátus épülete felé, hogy ott tüntessen a törvényjavaslat ellen. Pánik a városban A város lakói között, látva a rendetlen felvonulást és a lármázó tömeget, óriási pánik tört ki. Senki sem tudta, hogy tulajdonképpen miiről van szó, mindenki azt hitte, hogy a tegnapi lassan zsidóüldözés ismétlődik meg a fővárosban. Az üzleteket néhány perc alatt mindemnütt bezárták, a járókelők eszeveszetten menekültek a házakba és a házak kapui alá, s azon az útvonalon, ahol a háztulajdonosok tömege felvonult, mindenütt leírhatatlan izgalom uralkodott. Amikor a tömeg a szenátus épülete elé érkezett, hogy a törvényjavaslat ellen tüntessen, ott már egy nagy csendőrkülönítmény várta, amely nemi engedte közel a tüntetőket a palotához. A rajongó tömeg erre Vitéz Mihály szobrához ment, ahol végre néhány szónok elmondhatta a háztulajdonosok kívánságait, s elhatározták, hogy úgy a szenátus, mint a kamara elnökségéhez küldöttséget menesztenek, kérve a törvényjavaslatnak a napirendről való levételét. A bérlők közben tovább folytatták gyűlésüket a Dácia nagytermében, amikor megjelent már a késői délutáni órákban egy nagyobb csendőrkülönítmény, amelynek vezetője felszólította a gyűlésezőket, hogy azonnal hagyják el a termet. A bérlők azonban nem engedelmeskedtek afelszólításnak, mire a csendőrkülönítmény bevonult a terembe és karhatalommal távolította el a gyülésezőket onnan. A teremből kiutasítot gyülésezők azonban nem oszlottak szét, hanem az utcán gyülekeztek. A csendőrség minden felszólítása hiábavaló volt az izgatott tömeggel szemben. Az izgalom az utcán tetőpontra hágott, amikor a csendőrség erőszakkal akarta a tömeget szétosztásra bírni. Heves összeütközés támadt a két fél között, amelynek folyamán igen sokan szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket. Este hat órakor a bérlők zárt sorokba sorakoztak és megindultak a kamara épülete felé. A lakók a kamara elnökénél A lakók képviseleteiben ezután Radulescu dr. érintkezést keresett Orleanu BUKAREST, márc. 30. A kamara mai ülését délután három órakor nyitotta meg Orbeanu elnök. Toni képviselő rövidbeszédben tolja a tanári kar szomorú helyzetét és kéri a közoktatásügyi minisztert, hogy a tanárokat részesítsék munkájuknak megfelelő fizetésben. Flondror képviselő abukovinai vicinális vasutak ügyében terjeszt be rövid törvényjavaslatot, majd Bedlanu pedig sürgős interpellációt intéz a pénzügyminiszterhez, a Beszarárbiában élő azon nyugdíjasok érdekeiben ,akik valamikor orosz szolgálatban álltak. Jecu képviselő a közoktatásügyi miniszterhez intéz interpellációt, s kérdi hogy milyen intézkedéseket tett a miniszter a főiskolai diákság követeléseit illetőleg, s hogy hajlandó-e a diákságnak a numerus claususra vonatkozó kívánságát teljesíteni. Jecu szerint a numerus clausus behozatala nem csak az összes nemzetiségekre nézve lenne üdvös, hanem az állami adminisztrációinak és a kultúrának is csak javára lehet. Kérdi meg a minisztert, hogy menynyit irányoztak elő a most megszavazott költségvetésben a diákság felsegélyezésére. Angelescu közoktatásügyi miniszter azonnal válaszol Jecu interpellációjára. : — A költségvetésben — mondja a miniszter — négyszázmillió lejt irányoztunk elő a kultúra fejlesztésére. A kormány át van hatva attól a tudattól, hogy az ország kultúrájának emelése elsőrangú szükséglet, s mindnyájan csak köszönettel tartozunk! Bratianu pénzügyminiszternek, hogy erre a célra ily nagy összeget vett fel a költségvetésbe Majd sajnálatát fejezi ki afölött, hogy a legutóbbi alokzavargások megtörténhettek, s bejelenti, hogy a kormány intézkedett, hogy a főiskolák április tizenhatodikén megnyíljanak. Beszédét azzal fejezi be, hogy a numerus clausus behozatala a romániai főiskolákon teljesen lehetetlen. Florescu igazságügyminiszter t terjeszti be ezután a lakbérléti szerződések meghosszabbításáról szóló törvényt a kamara elé, s kéri, hogy mondják ki a javaslatra a sürgősséget, házelnökkel a beszélgetésről azonban még ki semmi sem szivárgott ki. Hét óra felé a lakók — amikor a kamara bizottságán történtek híre az utcára jutott — elszéledtek, míg ugyanakkor a háztulajdonosok, akik akciójuk sikertelenségét látták abban, hogy gyűlésüket megakadályozták, lassanlassan hazamentek. Este hét óra után már csend uralkodott a városban. A kamara ilyen értelemben határoz, mire a javaslatot kiadják a bizottságoknak. Az elnök az ülést 3 órakor rekesztette be, hogy a bizottságok ezután megkezdhessék a javaslat tárgyalását. A tárgyalásról a Brassói Lapok más helyén írunk. A szenátus ülése A szenátus ülését fél négy órakor nyitotta meg Pherekyde elnök. Az ülés megnyitása után néhány interpelláció hangzott el. Trandafirescu a petaileag albai ellenzéki mozgalmakról, Chibenescu a tanárok nehéz helyzetéről beszélt.Majdl Florescu miniszter indítványára a lakbérletek meghosszabbításáról szóló törvény felett ejtették meg a szavazást A szenátus a javaslatot kilencven szóval tíz ellenében elfogadta. Pherekydé elnök ezután megállapította a tanácskozás képtelenségét és az ülést negyed ötkor lezárta. A nemzeti párt vasárnapi népgyülései BUKAREST, márc. 30. Ma délelőtt tizenegy órakor a nemzeti és a parasztpárt parlamenti képviselői ülést tartottak, amelyen a vasárnapi népgyűlésekre vonatkozó intézkedéseketbeszélték meg és kijelölték a jgyűlés szónokait. Vasárnap Brailában , halaidban, Targovisnyben és Brassóban tart a nemzeti párt gyűléseket. Brassó képviselője nem liberális BUKAREST, március 30. A kamarában mozgalom indult meg, mely azokat a többségi képviselőket, akik az alkotmányjavaslat ellen szavaztak arra akarta kényszeríteni, hogy szólaljanak fel és jelentsék ki, hogy csatlakoznak az alkotmány megszavazásához. Ez a mozgalom azonban nasztalannak bizonyult s a törvényjavaslat ellen beszélő Liberális képviselők nem engedtek. Sőt egyikük, Gradisteanu Jónás, brassói képviselő, aki a kormánnyal szemben,jóindulatú magatartást tanúsított az alkotmány ellen beszélt és szavazott s midőn ezt szemére vetették, kijelentette:"Én nem voltam és nem is vagyok liberális s ennélfogva "nemi is tartozom a többséghez/ Nem lehet Romániában megcsinálni a numerus clausust — A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától.. — Tűzhalál Dánielné Lengyel Laura új drámája a Nemzeti Színházban (A Brassói Lapok budapesti szerkesztőségétől.) BUDAPEST, március 28. Vissza a múltba! Ez most az örök jelszó. A hétköznap szennyes sikátoraiban nem érzik jól magukat a költők. Kivágynak a lélekre lidércnyomásként ránehezedő jelenből s a képjelet gyorsvonatán — nincs messzebbre, sebesebben száguldó járómű! — rég ködbe sülyedt múltakban keresnek tárgyat, önmaguknak vigasztaló narkotikumul másoknak okulásul. Dánielné Lengyel Laura jó ismerőse a magyar közönségnek. Legtanultabb, legkomolyabb, legférfiasabb ambíciójú írónőink közül való, aki a lelkek mélységeire behatoló novelláival, fontos társadalmi kérdéseket boncolgató regényeivel, egy előkelő napilap hasábjain megjelenő okos és jóindulatú színházi kritikáival már régen súlyt és tekintélyt szerzett nevének. Dánielné Lengyel Laura is elfordult a jelentől, amikor a Nemzeti Színház színpadján a francia forradalom viharos évtizedeit igyekezett föltámasztani. Amikor konáben ezzel a tárgy választással otthagyta a jelent, ebből a történeti tárgyból levonható tanulságokkal mégis mélységes okulást nyújt kortársainak is. Darabjának első felvonásában elénk hozza korának egyik legnagyobb férfiát, Voltairet, aki harminc évig volt távol járástól, ahová Imre, nyolcvannégyéves korában, a száműzetés hosszúévei után, diadalmasan visszatért. Meghódol előtte mindenki, a királyi udvar, az arisztokrácia, a gazdag polgárság, amelynek rajongását a kor egyik legszebb, legműveltebbé,s legelmésebb asszonya, Madame Roland tolmácsolja. Voltaire azonban már nem a régi. Meg tört aggastyán akit agyonfárasztanak a hódolók, és aki csak félfüllel hallgatja Rolandnét, amikor ez a csupa lány aszszony meg akarja nyerni annak, hogy nagy hírneveit és ragyogó tehetségét a girondista párt szolgálatába állítsa. Voltairet meg nem nyeri Rolandné, a híres aggastyán szalonjában azonban örökre meghódítja magának és ideális eszméinek a fiatal Barbarus-t, aki testestőllelkestől a girondista párt harcos katonája lesz. Tizenhárom esztendő múlt el az első és a második felvonás között. Beinn vagyunk már a francia forradalom kellős közepében Rolandné férje belügyminiszter, és az alája rendelt minisztériumnak voltaképen Rolandné a lelke. A bölcs és nemzes mérsékletet, az arany középút elvét hirdető girondistáknak elkeseredett harcot kell vívniok a jakobinusokkal. A konventben még a girondisták az urak, de az utca, mint ahogy Voltaire már az első felvonásban megjósolta, mindjobban elvadult a jakobinusok féktelen izgatásának aláhatása alatt. Rolandné lelkében is küzdelem folyik. Mint hazafias nő, hódoló tisztelettel viseltetik a hazafiasság eszményét megtestesítő, nála jóval idősebb férje iránt, de mint szerelemre vágyó aszszony, meleg szívének minden gyöngédségét a fiatal férfiasságtól duzzadó Barbaruse-nak ajándékozza van. Barbarus rá akarja bírni szerelmesét, hogy meneküljön, de a nemeslelkű asszony nem akar megfutamodni arról a helyről, ahol szinte férfias eréllyel küzd eszményeiért. A harmadik felvonás elejéig már győzött a rémuralom. A girondisták elbuktak, a hatalom a kegypártiak kezébe került. A Conciergeria börtöne zsúfolva van halálraszánt áldozatokkal. A bitófa árnyékában békén megférnek egymás mellett arisztokrata hölgyek és urak polgáremberekkel. Valamennyien jól tudják, hogy nincs menekvés és előre próbálgatják, hogyan fognak nyugodt előkelőséggel a vérpadra lépni. A halálraítéltek között ott van Rolandné is, aki ezekben a szörnyű percekben is elméjének fényével és szívének nemességével kimagaslik fogolytársai közül. Volt komornája, aki most is rajong hajdani úrnőjéért, álruháit csempész be a börtönbe, amely lehetővé tenné Rolarn.5 megmenekülését. Már-már indulna is, amikor a legutolsó pillanatban szörnyű gyászhír tör be hozzája. Megtudja, hogy férje szíven szúrta, szerelmese pedig agyonlőtte magát. Egyszerre tűnt el életéből a komoly férfiasság és a viruló ifjúság. Most már nincs miért élnie, tehát szökése is céltalanná vált. Az életmentő álruhát odaajándékozza egy tizenhétesztendős arisztokrata lánynak, ő pedig, amikor az utolsó jelenetben a guillontinehez szólítják, nemes rezignációval, de felemelt fővel megy a halálba. F. drámának bizonyára vannak fogyatékosságai. Az első felvonásban például Voltaire a főalak és Rolandné csak epizodista. Voltaire mindenképen magára vonja figyelmünket és fölcsigázza érdeklődésünket, hogy aztán végkép eltűnjön. Hiba az is, hogy a rendkívül képzett írónő helyenként tartalmas és szellemes, de a cselekményt mégis meg-megakasztó értekezéseket mondat el szereplőivel. Föltétlen érdeme azonban, hogy Rolandné alakjában egy igazi asszonyt, aki dús nőisége mellett teljes értékű ember is, testestől- iftikeitól tudott a színpadra állítani. 1923, Apulia 1.