Brassói Lapok, 1923. április (29. évfolyam, 74-98. szám)
1923-04-02 / 75. szám
ép AUa % ha mindezt betöltik, akkor művelt és tanult iparosok lesznek, akiknek nemcsak tudásuk, hanem iparuk is van és képesek erre is, arra is. Az ipar a legerősebb és legkedvezőbb vagyonosodási forrás. A kereskedői pálya hasonlóképpen a legjobb pályák egyike. Aki hívramot érez ezen pálya iránt, menjen a pályára és legyen belőle becsületes, tisztességes és tanult kereskedő. Ez volt a legnagyobb hibánk, hogy megvetettük az ilyen pályákat és elhanyagoltuk ahelyett, hogy a kezünkbe ragadtuk volna. Ha példáit akarunk venni, nézzük meg a szászokat, a leggazdagabb és tehetségesebb emberek. Egyszerű szegény emberek voltak és most már nagy részük gazdag kereskedő vagy iparos. A gyáripar a kezükben van legnagyobb részt, valamint a kereskedelem. Ha mi is így tennénk, akkor igazán erősek, kemények volnánk. Azért mindenki ragadja meg az alkalmat, legyenek műveit iparosaink, kereskedőink, és műveit tudományos férfiaink, fogjanak össze és lehetetlen, hogy megdönthetné valami. Én ezen gondolatokat tartom a legmegfelelőbbnek a magyarság elhelyezkedésére vonatkozólag és ezt igyekeztem néhány mondatban elmondani. Saját magunkra nézve azon szempont vezet, hogy én is kimegyek tanulni, tanulok amennyit elbírok és azt haza jőve értékesíteni. (Folytatjuk.) Ezer lej büntetés az engedély nélküli tartózkodásért Új rend az idegenek ellenőrzésénél — A Brassói Lapok tudósítójától. — Bukaresti tudósítónk telefonjelentése A bukaresti hatóságon rendeletet ízak ki, hogy mindazon idegen államolgárok, akik tartózkodási engedély nélkül vannak az ország területén ötszáztól ezer lej pénzbírsággal büntetendők . A belügyminiszter az idegenek ellenőrzésének szigorúbb keresztülvitelét határozta el. Ma ebben az ügyben újabb rendeletek érkeztek az illetékes hatóságokhoz. A külföldi útlevéllel Romániában tartózkodó idegeneknek, smennyiben tartózkodási engedélyüket meg akarják hosszabbítani, ezt a belügyminisztérium egyik osztályát képező sziguranca vezérigazgatóságtól kell kérniök. A belügyminiszter most érkezett rendelete szerint a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérvényt csak az szigurancafelügyelőség útján lehet beadv , a bukaresti vezérigazgatóság a közvetlenül hozzá benyújtott kérvényeket ezentúl nem veszi figyelembe. Az utóbbi rendelkezést illetékes helyen azzal indokolják, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérvényeknek a bukaresti vezérigazgatóságnál történt beadását legtöbb esetben posta feladóvevénnyel igazolták a külföldi alattvalók és ennek alapján a szigurancák ideiglenesen, a vezérigazgatóság válaszának megérkeztéig meg is hosszabbították az idegen tartózkodási engedélyt. Igen sok esetben azonban a feladó vevény dacára sohasem érkezett meg a kérvény, de annál több üres boríték érkezett a bukaresti vezérigazgatóság címére. Az új rend szerint a helyi szigurancák az általuk iktatott és Bukarestbe továbbítandó kérvények alapján a tartózkodási engedélyeket a vezérigazgatóság válaszának megérkezéséig meghosszabbítathatják. SIRASSm LAPOK! 3s oldal. 7S. »*aatit rrr.. ----------------------------------- - S CANTACUZINO , a román nő kötelességéről HERCEGNŐ • a magyarsággal szemben. Az a szerep, melyet a nő töltött be a történelem folyamán az a befolyás, melyet a nő szerepe gyakorolt a társadalmi fejlődésre, kiérdemette a férfinem tiszteletét, nagyrabecsülését. A népeket ért csapások nagy fájdalmai idején, a nemzetek balsors okozta gyötrelmei pillanatában a nő hozta meg számunkra az enyhítő balzsamot, a vigasztaló szót. Bátorságával, halálmegvetésével a nő tartotta felszínen a már-már elsülyedni készülő hajót. Cantacuzino Alexandrina hercegnő, a romániai női mozgalom lelke, a legjobban hivatott, hogy megmondja véleményét Románia társadalmi életéről, különös tekintettel a nő helyzetére. Szóljon azokhoz a nőkhöz, akiknek fiai vagy férjei vérző szívvel írták alá azt a békeszerződést, mely milliók sorsát egy más nemzethez kötötte, s mely vállalt kötelezettséget úgy a trónnal, mint az állammal szemben teljesíteni is fognak. — Ha önök nem írták volna alá ezt a szerződést vérző szívvel, mondta megindultan ahercegnő, ha önök nem gyötrődnének ezeken az eseményeken, nem is becsülném önöket. Egy hazát, egy országot, egy fajit szeretni: ez egy társadalmi lény legelemibb kötelessége. Nincs ebben a kijelentésben semmi demagógia. Szavaiból nem áradoz az ultra-suffragettek kérkedése, hivalkodása. Ha az ember a hercegnőt beszélni hallja, érzi, hogy egyszerre szólal meg benne a honleány, a hitves, az anya, aki szeretetével őrködik faja boldogságán. Úgy gondolom, hogy ennek a poéta lelkű nőnek a véleménye anynyival is több súllyal bír, mert rajongásig szereti faját, a faj tradícióit, hazáját, nemzetét, s ugyanezt a szeretetet: fajunkhoz, nemzetünkhöz, tradícióinkhoz, kultúránkhoz való ragaszkodásunkat becsüli, tiszteli bennünk. — Kevés olyan ország van, folytatja Cantacuzino hercegnő, ahol nagyobb erővel konzerválták volna a tradíciót, mint nálunk. Évszázadok folyamán elszenvedett harcok és fájdalmak idején, annyi idegen invázió és uralom alatt ez a nép két tényezőből merítette erejét: a családi életből és az egyházból. — A család, de különösen a nő, az anya éber őre volt tradícióinknak, nyelvünknek, népviseletünknek, vallásunknak és összes dacolatin szokásainknak, ő ápolta a népdalt, a nemzeti táncot, egy latin származású nép egész etnikai keresztül a tradíciót, a családi élet életét, ő őrizte meg évszázadokon szentélyét, tekintve, hogy a mi generációink a múlt kultuszából merítették életerejüket. Ezzel az őserővel, az egyesülésnek ezzel a szilárdságával tudtuk újra alkotni a román faj nagy családját, s összeseregleni egy és ugyanazon nyelvben, egy és ugyanazon szokásokkal. Tehát ne ítéljen bennünket az itt átutazó idegen a futólagos impressziók után, mert nagyon könnyen tévedhetnek a román lélek megismerésénél. — Tény, hogy nálunk is vannak gyöngeségek, mint ahogy nálunk is vannak nők, akik nem ismerik kötelességeiket; de a nagy általánosságban, a nagy egyetemességben ez a nép egészséges és életrevalós, s az a megerőltetés, melyet a legutóbbi évtizedekben kifejtett, s mely egyedüliáll a történelemben, bizonyítékul szolgál erre. Tessék csak elképzelni, hogy hatvan évvel ezelőtt, tehát alig múlt el azóta egy emberöltő, ez az ország még egy török járom alatt nyögő hercegség volt. Nem volt ennek az országnak sem vasútja, sem iskolája, sem hadserege, sem reális politikai organizációja, kulturélete. Íme, ezalatt a néhány esztendő alatt ráztuk le a török jármot, adottuk meg a román királyságot, viseltünk három dicsőséges háborút és formáltuk meg teljes egészében ezt a modern államot, melyre oly nagy hivatás vár az európai civilizáció éltében. — Ebben az óriási műben meg volt, a román asszonynak is az ő oroszlánrésze. S most rajta a sor, hogy közelebb hozza a sziveket, megnyugtassa a háborgó lelkeket és egyesítse az érzelmi világot. Természetes, hogy ebben a békéltetési műben szükségünk van a nemzeti kisebbségek öszszes asszonyaira s éppen ezért szólunk uj polgártársnőinkhez, azokhoz a nőkhöz, akik szintén oly rengeteget szenvedtek. — Mi, asszonyok talán jobban is meg tudjuk érteni, mint a férfiak, annak szükségességét, hogy uj polgártársaink részére lehetővé tegyük az irántunk való legjobb érzelmek táplálását; mi mindent elfogunk követni, hogy a románság és a nemzeti kisebbségek között létrehozzuk a közeledést s ugyancsak mi fogjuk követelni, hogy öszszes velük szemben vállalt kötelezettségeket betartsák, mert becsülete ez úgy a nagy, mint a kis nemzeteknek, hogy betartsák azt, amit ígértek, mint, ahogy becsületbeli kötelessége az erősneka megbékélés. Mi, akik annyi évszázad alatt, anynyi idegen inváziót, annyi idegen uralmat átszenvedtünk, mi tudjuk csak igazán megérteni, hogy mit jelent a legyőzöttség. És higyjék meg, mi asszonyok, mi meg fogjuk találni a lehetőségét annak, hogy ez a tradicionálisan jó nép testvéries és igazságszerető legyen velünk szemben. De ez a föld, amely a miénk, amely föld népünknek bölcsője volt, ezek a hegyek, ezek a folyók, ezekhez ne nyúljon senki. Mert ha mi román asszonyok küzdeni akarunk, hogy új honpolgárainkat igazságtalanság ne érje, épp úgy fogjuk felvenni a küzdelmet azok ellen, akik egy jottányit is el akarnának tulajdonítani ebből a földből, mely teljesen román. — De ki akarna itt változtatást előidézni és ki akarna új háborút? Nem hiszem, hogy mi, ennek az országnak összes területeiről való asszonyok ne azzal a határozott céllal egyesülnénk, hogy respektáltassuk ebben az országban a jogot,, az igazságot, az összes itt élő népek és fajok tradícióit, őseiknek kultuszát, ismétlem, nem tudom elképzelni, hogy egy közeljövőben, nem mondja mindenki. »Igen, békében, munkálkodásban akarok élni román testvéreimmel, akik megértették velem szemben tartozó kötelességeiket és igazságosságukkal demokráciájukkal mintegy kényszerítettek annak elismerésére, hogy közös az érdekünk, s egy közös céltól indíttatva kell élnünk, az egész ország javára, mely mindnyájunknak közös hazája.« — íme, ebben rejlik a román nő hivatása a mai nehéz, válságos pillanatokban s íme ez a kötelesség vár az uj területek összes asszonyaira. Az a rokonszenv, az a barátság, melyet bennünk találni fognak, meg fogják szülni az irántunk való bizalmat. Nincs messze az a nap, amidőn önök fogják a saját lelküknek megvallani, hogy a román nép lovagias, igazságos és nagylelkű. Mi, Románia összes asszonyai, mi fogjuk keresztülvinni, hogy önök nemsokára ezzel a meggyőződéssel fognak élni. Ez az asszony szereti saját, szereti hazáját vallásosan, fanatikusan. Hogyan ne értené meg azt a ragaszkodást, azt a szeretetet, amellyel mi magunk viseltetünk saját fajunk, saját nemzetünk iránt? De még meg fogjuk szólaltatni Cantacuzino Alexandrina hercegnőt. Elűzték a diákok a zsidó színtársulatokat Bukarestből — A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától.. — BUKAREST, márc. 31. Az egyik bukaresti lap munkatársa ma beszélgetést folytatott Male Piconnal, annak a jiddis színtársulatnak a tagjával, amelynek előadását az Eforiaszínházban adiákok megszavazták. Male Picon elmondotta, hogy a fenyegető leveleknek egész özönét kapta már, amelyeknek legnagyobb része kilövéssel fenyegeti meg őt, ha még egyszer megkísérelné a nyilvános szereplést. Male Picon kijelentette, hogy elhagyja Romániát. Male Picon társa, Calich D, aki ötvenezer dollár alaptőkével Bukarestben egy román-amerikai filmtársaságot akart alapítani, amelynek célja Románia propagálása lett volna, elejtette tervét és külföldre megy. A newyorki Goldenberg- színtársulat, amely néhány román és jiddis előadásra kért Bukarestben engedélyt, nem fogja előadásait megtartani, mert a diákok képviselői kijelentették a színtársulat igazgatónője, Goldenberg kisasszony előtt, hogy egyetlen előadást sem engednek meg, mert erőszakkal fogják azt megakadályozni. A módosítást a szenátus elfogadta. Fokozatosan szűnnek meg a lakáshivatalok BUKAREST, márc. 31. A szenátus mai ülésén Toni Iliescu a lakbérleti hivatalokról szóló törvényjavaslat vitája során a következő módosítást indítványozta: »Minden ház vagy lakás, mely akár a törvény rendelkezése, akár szabad beleegyezés, akár erőhatalom folytán felszabadul, a tulajdonos rendelkezésére áll, ki a lakbérleti hivatal közvetítése nélkül rendelkezik felőle, hacsak spekulációs béreket nem szed. Florescu igazságügyminiszter ezt a módosítást, mely a lakbérleti hivatalok fokozatos megszüntetésére vezet, elfogadta. Letartóztatott állomásfőnök BUKAREST, márc. 31. Hussiből jelentik: A helybeli rendőrség a feljelentés folytán házkutatást tartott Petrescu N. állomásfőnöknél és a kezelése alatt álló beraktározott áruk körül több szabálytalanságot tapasztalt. A pénzszekrény háta mögött csomagokból kilopkodott kézműárut találtak, ugyancsak lopott árut találtak a főnök lakásán is. Sőt annak is nyomára jöttek, hogy az állomásfőnök a szállítás alatt levő állatokat titokban levágatta és húsukat értékesítette. Petrescu állomásfőnököt letartóztatták. § HA BÚTORT * ÉS ZONGORÁT AKAR VENNI, ne sajnálja az utat 5 Marosvásárhelyre ás TEKINTSE MEG | A SZÉKELY ÉS RÉTI I I ERDÉLYRÉSZI BÚTORGYÁR R. T BUTORTERMEIT. | FURNIROK | nopy rÁlasztékban olcsón kophatok ■ im 0» legjjobb vilanyWbf ]| *JB m, jfsi IK f|L'wf~ IE i^ . VJ J| Minden ott kapható ! I