Brassói Lapok, 1923. június (29. évfolyam, 120-144. szám)

1923-06-01 / 120. szám

i­oMaL 120 mint Weidtnek, a Resi­ca­­igazgatójának a kirendeltsége. Miért nevezik fezt rom­a­­nizál­ásnak. Csak egy­ példát hozok fel. A Stea­ua Romárra kétségtelenül Tim­mig vállalat, pedig ott a részvények ötven­egy. Százaléka a Deutsche Banks tárcájá­ban van. A többi negyvenkilenc száza­lék pedig állandó mozgásiban v­an, úgy, hogy abszolúte ellenőrizhetetlen, váj­jon román kezek­ben van-e? Itt némi nemzeti érdek vez­eli a kormányt, fia­­nem i­s az, hogy a Resica-részív­ények ötven százalékának megszerzésével a liberá­lis bankok zsebét tömje. A spekuláció elleni törvény tárgyalása Majd a szavazás megejtése után áttér a kamara a spekuláció elleni törvény tár­gyalására Pela előadó jelentése után Oro­­veanu szólal fel, aki a fürdőkön és nyaraló helyeken űzött árdrágításról szól, s­ külö­nösen Mehádia fürdőt emeli ki, amelynek tulajdonosa maga az állam Sassu miniszter kijelenti, hogy az ál­lam már megtett minden lehetőt, hogy az üzemében levő vállalatoknál méltányos árakat számítsanak. Oroveanu képviselő beszéde további folyamán szemrehányásokat tesz a kor­mánynak, hogy 1909. óta senki egy ujját sem moz­dította az árdrágítók ellen, akik ma már annyira biztonságban érzik ma­gukat, hogy alig lehet tenni ellenük valamit. Majd­ a fegyelmi bizottság jelentése alapján Filipescu Grigoret tíz ülésről ki­zárták. Sassu miniszter azon bejelentése után, hogy holnaptól kezdve éjjeli üléseket tart a ház, az ülés fél nyolc órakor véget ért. A mai izgalmas ülésről az összes buka­resti lapok rendkívüli kiadásban számol­tak be. Bonar Law politikáját folytatja az új angol kormány LONDON, május 30. A Daily Tele­graph az új kormány külpolitikájával és Baldwinnak-a pártülésen elmond­ott külpolitikai beszédével- foglalkozva ki­mutatja, hogy az új kormány ragaszko­dik a Bonar Law által irányított kül­politikához. Angliának m­int ipari és kereskedelmi nemzetnek közvetlen ér­deke Európa megnyugvása. A jóváté­­teli problémának ha nemi is azonnali de rövid időn belüli megoldását hang­súlyozták miáltal azt a­­benyomást kel­tette, mintha már elérkezett volna an­nak az ideje, amikor Nagybi­tlan­fétt a jóvátétel! kérdés megoldásáért aktíve is felléphet, sőt fel is lép, miért pedig na­gyobb mértékben, mint azt eddig tette. t”r’"ni ‘ 11 ‘~r ir-rai11 m mm» u ■—inwn in— Atkozott meleg.. irta Csermely Gyula.­­ Lukács, a terorista, az öt világrész leghiubb, legpuhultabb és legromlot­­tabb emberi­, a­­második emeletén lakott egy háromszobás, jó meleg­ lakásban, mely inkább is valami kurtizán fészké­nek, mint egy férfiember otthonának volt mondható. Kicsi meg nagy perzsák­, meg angora-borok és divánpárnák min­den szobában, az ablakszárnyak körül léghuzatelzáró hurkák, az ablakok alatt lambrequin-szőnyegek, plüssből, a tá­pé­tás falakon meg koszorúk szallagjai és képek­ s­pien­isok szál­lag — a­­hozz­áva­ló koszorúkat, mint haszontalan s­or­­gyűjtő holmit, nem tűrte­ meg a ké­­nyeskedő művész úr, — és igen sok szép, azaz fotográfia leginkább, mik mindnyája őt adta vissza, azaz bocsá­nat, őt, a földkerekség legmagaimádóbb művészei. És végig a szobákban illatok­kal telített levegő, kiviált a hálóban, a hol a szőnyegekkel letakart arasznyi pódiumon másfél méter széles menyeze­­tes, függönyös, csipkepárnás, selyem­­plumtós lágy volt. L lakott az anyjával, e­.-y . ö.é.es, n.­d­­’ Tf. egyszobás konvlpis kis Odúba­n, mely nyáron i® hűvös volt a padlónak, falaknak, nyirkától, télen meg, mihelyt fűtet­en hagyták csak egy órára is, jég­verem volt inkább,mint emberi lények­nek való lakóhely. És most tél volt, jó ötfokos hideg­gel. leis Szabadiék, kifogytak a szenükből. Kifogytak a szenükből! Jobb idők­ben ugyancsak cseppet sem ingatta az embert, ha úgy fordult, hogy kifo­gyott a szenéből. Mert csak­ ki kellett hogy menjen az utcára és tíz lépésre jobbra vagy balra feltétlenül talált egy boltot, melynek előtte a járdán pléhab­­ronccsal körülpántolt fanyaláb állt. Ott csak ki kellett, hogy nyissa az ajtót és hogy leszóljon a pincébe az embernek, vagy asszonynak, aho lent volt, hogy:­­ küldjön csak a lakásomra három zsák fát, és három zsiák szenet, de nyom­ban Hogy buzgólkodott az az ember vagy az az asszony! Egy ugrás, két ugrás, már nyakon fel ragadta a zsákokat, már le is mérte nagy buzgalmasan az aprított fát és még jóformán haza sem ért az ember, már otthon i® találta, amit megrendelt volt. Mert úgy gondolta az a boltos, hogy kell ám­a vevő máskorra is. Ma? Ma ebben is miiden másképp van. ÍA, háború, az árdrágítás, a spekulá­ció. é® sok másféle szívtelenség és kutya­­tág a fülenivaló dolgában is, de meg­keserítette az emberek életét! A szegény emberét persze, kit az ág is húz. Hiába szól le a pincébe, hogy küldjenek ne­ki szenet és tüzelőfát, ma nincs, talán holnap lesz, telelik. Vagy ha holnap sem, tán egy hét múlva, de akkor is sorba lállani tessék. Lukácsnak, a művésznek, volt szene és fiája, tele pincével, ellátta vele egy szénnagykereskedő neje, miért? azt ne kutas,síik, könyörgöm... de Szabadkák­nak nem­ volt se szenük, se fájuk egy fontnyi sémi. Eltüzeltek m­ár m­indent, deszkalá­dát, rossz konyhaszéket és a cseléd­ágy szalmazsákjának szalmáját is; már napok óta fűtetlen állt a vaskályha és Szabadiék irgalmatlanul fáztak. Az __ a. nemcsak a testet, de a lelket is meg­­feintó fázás volt, mely csakis a szegé­nyeket gyötr. A gazdag, ha fázik, va­dászaton például, vagy kiránduláson, számítón, csak a teste szenved a hideg­től, de a lelkésze m­i nyoma i­­­mi rossz érzés sem, mert tudja, hogy otthon jól átfűtött szobái ív­árják. De a szegény, aki tudja, hogy holnap sem lesz fája és azután sem! Vagy lázadozni való kedve jön, vagy meghalni való kedve van, aszerint, hogy parlagi léleknev vagy jobbfajta,­­ Szabadiék pedig az úgynevezett jobb körökhöz tartoztak, az uszony nyugdíjas erdészné volt, Kamilla meg óvónőnek készült. . Az­ öreg asszony, ki beteges volt, csak védekezett a hideg ellen, úgy, a­hogy. Nappal is az ágyban maradt, és nemcsak alpaphint adatta magára, de az ágytakarót is, ám leánya, Kamilla, el­képzelhetetlenül szenvedett a szobában. Bundrás kis kabátja le se jött róla egész napon át, így látta el a szegényes kis háztartást, főzött spirituszon teát az anyjának, saját magjának meg tejbegrizt,­­ilyesmit. S mihelyt elrakta az edényt, anyja mellé ült az ágyhoz és felolvasott­­neki valami­­könyvből, de a­­ keze is reszketett, éppogy tartotta és a szája előtt párává fagyott a lélekzet. Olykor letette a könyvet és kisza­ladt az utcára a szeneshez, ha kaphat­­na-e tüzelőt csak egy zsákkal is, de mindannyiszor üresen tért vissz­a. Nincs fa és nincs isten, még begyújtani való haszontalan puhafa sincs. Szent I.,le­nem, mi lesz, ha még hidegebb ró­ha­lál fordulni az idő? (Folyt, köv.) ■ BRASSÓ­ LAPOK Százmillió frank kölcsönt kap Románia * A francia kamara elfogadta a kölcsön­javaslatot — A Brassói Lipok eredeti távirata, —­PARIS, május 30. A Havas-ügynökség jelenti, hogy a francia kamara ma a Ro­mániának adandó százmillió frankos kölcsön ügyét tárgyalta. Marii, a bizottság egyik tagja beszédében hangsúlyozta, hogy e kölcsön megszavazásánál főként arról van szó, hogy Romániának jelenlegi vál­ságában feltétlenül segítségére kell sietni, miáltal a szövetségeseknek tett szolgálatai kellőkép elintézést nyernek. De­ Las Vegris pénzügyminiszter csatla­kozott Mari­ előterjesztéséhez, hogy Franciaországnak kell megteremte­nie azokat a feltételeket, amellyel Ro­mánia háborús veszteségeit pótol­hatja és lehetőséget nyer arra, füg­getlenségének és határainak biztosí­tására felfegyverkezhessék. Berton és Marc kiküldöttek beszédeik­ben kifogásolták a kölcsönt, amelyről le­szögezték, hogy annak felhasználásával Ro­mánia az­ orosz forradalom eredményei­nek megsemmisítésére tör. A javaslatot végeredményben négyszáz­húsz szavazattal százhuszonöt ellenében el­fogadták. A magyar kormány nem tűr szuverenitását sértő beavatkozást Nincs szó a jegyzékben be­politikai garanciáról Két angol nyilatkozat — A Brassói Lapok eredeti távirata. — BUDAPEST, május 30. A magyar köz­vélemény érdeklődését még mindig élén­ken foglalkoztatja a párisi határozat. Mint a Havas-ügynökség közli, a jóvátételi bi­zottság újólag olyan nyilatkozatot tett köz­zé, hogy az ellenőrzés módja, amely biz­tosítja, hogy a­ kölcsönösszegeket Magyar­­ország kizárólag pénzügyi talpraállítására fordítja — még tanulmány tárgya.­ E pil­lanatban még ismeretlen a terv­­megoldása. A magyar fővárosban időző Evene, az angol als­óház tagja a magyar jóvátétel kérdésében a következő kijelentést tette a Nemzeti Újság munkatársa előtt: — Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy amit mondok, az csak magánvélemény, de kijelenthetem azt is, hogy kollegáim nagy részének az enyémmel egyező a vélemé­nye, önöket elsősorban a külföldi kölcsön kérdése érdekli. Nézetem szerint Magyarországnak­ elkerülhetetlenül szüksége van a külföldi kölcsönre, mert azok után, amiket Magyarországon láttam, félő, hogy a magyar korona, ha nagyon röviden nem változnak meg a vi­szonyok, nyáron az osztrák korona sorsá­ra jut. Majd az angol kormányválságra tere­lődött a szó. A Baldwin kormány helyze­tét Evene Szilárdnak mondta, hozzá­tette azonban, hogy ő mint liberális párti kép­viselő feltétlenül reméli, hogy Lloyd George még kormányra ke­rül. — A magyar kölcsön dolgában a kon­zervatív képviselőink is az én véleménye­men vannak. Visszatérve Londonba parlamentünkben felszólalok a ma­gyar kérdésben. A Népszava című lap párisi forrásból ezeket írja: Magyarország cak akkor kap­hat kölcsönt, ha kellő biztosítékokat és el­lenőrzési lehetőségeket nyújt a jóvátételi bizottságnak afelől, hogy a belső rend összes szükséges rendszabályai foganatosít­hatnak. A cikk hangoztatja, hogy a jóváté­­teli bizottság belpolitikai feltételektől is függővé ívelte a kölcsön kiutalását, így a Clark-féle 1919 évi, demokratikus­­.alapokon koalíciós kormányt kell alakítani Magyar­­országon a radikális ellenzék bevonásával. A társadalmi szervezetek közül az Ébredő Magyarok Egyesületét és a szittyák és fas­­cisták táborát fel kel oszlatni és a nume­rus clausist el kell törölni. A szabadkő­műves páholyokat helyre kell állítani az emigránsok hazatérését lehetővé kell tenni és fel kell hagyni a kisantantnak, nemtet­­­­sző integritásellenes és pacifista politiká­val. , A lap saját értesülésével­­­egyidejűleg közti egy olasz szociáldemokrata újság cik­két, amely a következő követelményeket ál­lította fel a zálogjogok felfüggesztése elle­nében. Az összes szabálytalan alakulatok feloszlatása. Magyarországnak­ feltétlenül végre kell hajtania a békeszerződésnek a hadseregre és hadianyagra vonatkozó ösz­­szes rendelkezéseit. A kormánynak az ös­szes demokrata pártok részvételével újjá kell alakulnia­ és egyben elégtételt kell szol­gáltatnia a határmenti eseményekért Cseh­szlovákiának és Jugoszláviának. Ezekre a híresztelésekre vonatkozóan illetékes helyen kijelentették, hogy a jegyzékben szó sincs belpolitikai garanciákról. Az antant nem akar beleavatkozni a magyar belügyekbe, mert ez ellenkeznék a békeszerződéssel. Az ismerő kitalálás, mintha az antant meg akarná ismételni a Clark-féle tárgyalásokat. Akkor az antant azért küldte el Magyarországba megbí­zottját, hogy a "különböző politikai törek­vések között próbáljon rendet csinálni. Ma­gyarország függetlenségét és szuverenitását a Friedrich-kormány idején az antant még nem ismerte el a trianoni béke azon­ban elismeri és garantálja ezt. A jóvátételi bizottság nem kerülhet összeütközésbe a békeszerződéssel, mert annak végrehajtására alakítta­tott. A magyar kormány rögtön megszakítaná tárgyalásait a jóvá­tételi bizottsággal, ha részéről a szu­verenitását sértő beavatkozást ta­pasztalna.­­ Ezek a kitalálások veszedelmesek, mert a magyar sajtóban nem volt senki, a­ki ilyen lehetőségeket tárt volna fel az­ antant előtt. Nevetséges az a hír, mintha az antant Clark-et vagy Garami­­Ernőt akarná Magyarországra küldeni gazdasági szakértőként. Magyarországra a jóvátételi bizott­ság egyik szakértő bizottsága jön. Clark és Garami pedig nem is tagjai a jóvátételi bizottságnak. Ugyancsak Huszár Károly, a nemzet­gyűlés alelnöke,­­aki a prágai parla­ment­közi kereskedelmi konferencián a magyar delegáció vezetője volt, nyilatkoza­tot tett közzé, amelyben még a gondolatát is elutasította azoknak a híreszteléseknek, amelyek egy koncentrációs kormány ala­kításával hozták kapcsolatba prágai útját. Prágai küldetésével minden tekintetben Bethlent akarta támogatni, e híresztelések tehát nem tendenciózus mendemondák. William Good, az 1920. év folyamán Magyarországot segítő angol akció vezető­je, a jóvátételi bizottság osztrák alosztályá­nak elnöke kijelentette, hogy véleménye szerint Magyarország csak a Népszövet­ség pénzügyi, bizottsága útján juthat köl­csönhöz. Mindazonáltal a jóvátételi bizott­ság döntésével elismerte azt, hogy Magyar­­országnak szüksége van a külföldi kölcsön­re és hozzájárult ah­hoz, hogy Magyaror­szág bizonyos jövedelmeinél az ezeket ter­helő zálogjog időlegesen fölfüggesztessék abból a­­pélbó­l, hogy a k­i köl­csön felvételé­hez szükséges garanciákat szolgáltassa. Benes a kölcsönről Londoni jelentések szerint dr. Benes csehszlovák külügyminiszter a Times mun­katársával való beszélgetése közben kije­­­lentette, hogy Magyarországnak Ausztriá­hoz hasonló segítséget adjanak, ha Ma­gyarország biztosítékot ad a trianoni bé­keszerződés teljes elfogadására. — Úgy látjuk — mondotta Benes — hogy a magyarok visszautasítják a béke­­kényszerítette helyzetet. Mielőtt tehát jó szomszédai lehetnénk Magyarországnak, a magyar népnek pszichológiailag át kell ala­kulnia. Másrészt a szövetségeseink érdekeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. június 1

Next