Brassói Lapok, 1923. augusztus (29. évfolyam, 170-195. szám)

1923-08-01 / 170. szám

’V tuu Amnnw M­ ............. ...... ... I­V ketete, hogy a kisantak­t állateai kéz! a kézben haladnak egymás mellett tökéle­tes szolidaritást­am. — A mostani konferencia sokkal gyakorlatib­b alapokon f­olyik, intet­t az eddigi konferenciák bármelyike, s ti­szí­tán konkretizálhattunk totóén kérdést. Megvizsgáltuk Európa általános politi­kai helyzetét, a jóvátétel kérdését, a ne­mzet problémát, a lausannnei béke ügyét, megvitattuk a Balkán politikai helyzetét és a magyar kérdést. Teljes egyetértést sikerült létrehozni m­esmzeetközi politi­kánkban­, s ez az egyetlen eredmmény is nagy jelentőséggel bár reánk nézve. " — A m­agyar kérdésben m­egállapod­­­tunk jövőbeni követendő politikánkra nézve, s határoztunk a magyar kölcsön­­ügyében is, amelyre egyen­es választ ad­tunk. Emellett tárgyalás alá került a k&t antan­t és Magyarország közti viszony is. A trianoni­ béke ugyanis csak általá­nosságban érinti ezeket a kérdéseket, de az i0­tt lefektetett elveket még ki kell egészíteni. Határozatunkat részletesen kidolgozott, jegyzék formájában azon­nal közölni fogjuk a budapesti körteállsnyalt .­­ Több állam­ már kötött kétoldalú szerződéseket Magyarországgal, m­íg több más állam még csak tárgyal. Csehszlovákiának már van kész szerződése Magyarországgal amelyről minisztertársaimnak jelentést is tettem, s hiszem, hogy a Miantant többi államai is ha­sonló megoldást hozhatnak létre Magyarországgal. Itt egy újságíró megkérdezte­, hogy: határo­zo­tt-e a kisanima a magyar pro­paganda ellensúlyozására nézve? — Természetesen határozott — fé­ltet­te Benes, — de részi­nleket ütem­ közöl­tek, mert azt mondanák­ reá, hogy dema­tw« — Ai balkáni kérd­ések szert i­s teljes megegyezésre jutottunk, k­ülön­ösen ami Bulgáriát illeti Egy­ bulgár­ újságíró szólt közbe ek­kor­.* — Kemi' mondhatnia külügymfmssz­­h£r Ar erre vonatkozólag részleteket? — Felesleges. Magatartásunkat amúgy is a fő­ulgár kormány cselekvései fogják irányítana, — felelte Benes. — Precidrozta a bolgár kor­mény álláspontját? —■ kérdezte tovább az Új­ságíró. — Természetesen, 3 nyilatkozatai minden­ tekintetben kielégítőek­ voltak, 8 tolost várnunk kell, hogy ezeket a­ ki­elégítő nyilatkozatokat gyakorlatilag ho­gyan váltja be a bulgár kormány*­iól cseh külügyiminis­ztern­ek az Új­ságírókkal való beszélgetése, amely kö­­zel egy óra hosszat tartott, véget ért Nyilatkozik Nincsics Tíz órakor Nincsics külügyminiszter fogadta az újságírókat, s szagy, vonások­kal vázolta általánosságban­ a konferen­cia munkásságát, majd pedig a követke­zőket mondotta. A Msantant már több ízben ismé­telt bizonyítékát adta kohéziójának. Az eddig felmerült, s a kisantarsi államait érdeklő problémákat mindenkor a leg­teljesebb egyetértéssel oldottuk meg, s mindig az általános béke érdekében. így például teljes volt az egyetértés a Habs­burg kérdésben, de a román-magyar határm­erdezések idején is. Beszélt ezután még a szetro­nacer­­on kérdésről, majd­ áttért a Magyaror­szággal szemben elfoglalt álláspont fej­tege­tésére. — Az az egy bizonyos, — mondotta —, hogy Magyarországgal szemben az el­lenőrzés politikáját kell folytatni. Nagy hiba volna Magyarországot a jóvátétel tekintetében­ Németországgal, Ausztriá­val egy sorba helyezni. Ezek az országok gazdaságilag igen g­yen­­e lábon állanak, ezt azonban­ Magyarországról állítan­i nemi lehet, , Majd szólva a jugoszláviai­­románok helyzetéről, azt mondotta, hogy Jugo­szlávia teljes politikai és nyelvi szabad­ságot biztosított azoknak. Ha fordultak, is elő olyan esetek, amelyet egyik-másik helyen elégedtetlenteégyet váltottak­ ki, megszállították a j egs­i é zsebibíkorű vizs­ga!;s tót, hogy az esetleges­ jogtalansá­got jó­­v­átegyék. — A mi helyzetünk — folytatta az­tán Ninicsics — Horvátországgal szem­ben ugyan­az, mint Romániának Erdély­­ivel szemben. Radicsék elismerik a ju­goszláv államot, de azzal a paradox kívánsággal lépnek fel, hogy a jugoszláv királyság kebelén belül alakuljon­ meg a horváti köztársaság. Ezt Radicsék­ va­lahogyan az osztrák-magyar monarchia mintájára akarják megalkotói, s emel­lett fieffl­ gondolnak arra, hogy éppen ess volt az oka­­ann­ak, hogy a­­monarchia al­kotmánya összeomlott Radics már ed­dig is igen sokat engedett álláspontjából, a helyzet azonban­ még nincs teljesen tisztázva. De törmden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy ezt a Radics-féle moz­galmat végérvényesen­ letörjük. Végül kijelentette t még, hogy a Ju­goszlávia és Olaszország közötti vi­szony e pillanatban a lehető legszívé­­lyesebbet. Homá­ara sem ellenezte a magyar kölcsönt Duca külügyminiszter délután fo­gadta a sajtó képviselőit, akik előtt a m­a magyar kölcsön ügyéről a következő kijelentést tette.s » . — Ismételten hangoztatom, hogy Romániának a magyar kölcsön el­len soha semmiféle ellenvetése sem volt, mert nem akarjuk neheztté ten­ni Magyarországnak gazdasági talp­­raállás­át. Mi csak garanciákat felve­­telünk arra nézve, hogy az általunk nyújtott kölcsönt nem fogj­a arra használni hogy ellenünk felfegy­verkezzék. Romániának Oroszországhoz vallás viszonyáról is szólott a külügyminiszter , kijelentette, hogy Románia “kész min­den pillanatban tovább­ folytatni azokat a tárgyalásokat amelyeket Lausanne C­hau Csicserinnel megkezdett. A­zatolsó Illés A szinajai konferencia ma reg­g­el tartotta meg utol­­­ó ülését, amelyről a következő hivatalos jelentést adták­ ki: »A ma reggeli ülésen Dúca, Nirosícs és Penes urak vettek részt, elnöke pe­dig Bratianu Jones miniszterelnök volt Az ülésen összefoglalói áttekintést vértet­tek a konferencia munkásságából, s a konferenciázó­ államok képviselői öröm­mel állapítják meg a legteljesebb­ egyet­értést. A mai ülés elhatározta azt, hogy­ a konferenciákat a jövőben rövidebb időközökben fogják megtartani,é s a leg­közelebbi valószínűleg Belgrád­ban lesz. Jegyesék a magyar kormányhoz Ai konferencia tagjai ma délután megszövegezték azt a jegyzéket amely­ben Magyarországot a szinajai konfe­renciának a­ magyar kölcsönre vonat­kozó határozatáról értesítik­. A jegyző­­ket még a mai nap folyamán a nagyha­talmak kormányaihoz küldik meg, ame­lyek aztán kérbés nem­ fogytaik Magyar­­országnak. Petőfi az emberi közösség aranykapcsa A költő halálának 74. évfordidójára — A Brassói Lapok tudósítójától, — év óta égnek a Petőfi-kultusz plgártüzd. Legelőször is talán legmaga­sabban ma egy éve lobogott a láng a segesvári csatatéren, ahol a költő nyug­otóhelye körül a csatolt részek magyar­sága kegyelettel gyűlt össze, és ahol e magyarság legjobbjai Benedek Elek, D­ózsa Endre, Szabó Jeska Mihály, Szom­­bati Szabó István és mások áldoztak hói elméjük, költői lelkük és magyar szívük legjavával. Tűzről tűz támadt lángról láng gyulladt. Magyarországon nem volt tes­tület a nemzetgyűléstől a falusi elöljá­róságig, nem volt­ község a fővárostól a kicsiny faluig, nem volt társaság a Magyar Tudományos Akadémiától a vi­déki olvasókörökig, nem. Volt tanintézet az egyetemtől az elemiskoláig, amely ne hódolt volna annak az isteni áldás­nak, annak az emberi kiválóságnak, melynek Petőfi a neve. Hogy a magyar szívek így összedobbantak, hogy a ma­gyar kezek úgy összefogtak közös áldo­zatra, az csak természetes, hiszen Pe­tőfi a magyar szellem legtökéletesebb kristálya, Petőfi bölcsészete a magyar teremtő erő legfőbb remeklése. ! ! De PS Psíefö emitennárhite ünnepi hangjai merne tuthatosak még a régi Magyarország tóitól, a- í&bfcteié m« kilőtt pa»gy,Gríf.ág k&‘*Ukii­ k $ itt ke*« dőfiák & reaUkiviUi, a­utói#! Egy .ki« csíny, tgy 'iGgyősött pép skfUőit®, egy bábura rmstett, w^trdus réUen antttág fia hódolatra készteti a legnagyob neme­zeteket, a leghatalmasabb, győzelem­től még mámoros államokat. Parisban és Rómában hajlanak meg az irodalmi és tudomány fölkentjei, a" politika ha­talmasai, a társadalom előkelői, egy al­földi magyar falu szülötte előtt. "Fölemelő jelenség volna ez a béke arany korszakában is! De most, mikor a népek még folyton háborús gyűlölet­tel vannak telve, tek­kor országot szi­gorúan elzárják­­határaikat a külföld­nek nem annyira anyagi, mint szellemi termékei elől, akkor Petőfi nemzetközi ünneplésében van valami mélyen vi­gasztaló, valami magasra buzdító. An­­nak a franciának, annak az elúsznak, annak az Óceánon inneninek és óceár­­on túlinak, aki valamely Petőfi ünne­pen részt vett, lehetetlen nem érezni, hogy őrült háborúk és oktalan békekö­tések még nem pusztították el, még­ nem irtották ki az emberi közösséget, a hu­manitást, amely oly határos az isteni­vel, a trm­­nitas­szal. De mi indíthatta a faj és nyelv sze­rint lakó föld és műveltség szerint ér­dek és érzés szerint annyira el­válaszolt embereket, hogy Petőfi ünneplésében találkozzanak, egy költő iránti hódolat­ban egyesüljenek? Aki erre a kérdésre kimerítő választ tudna adni, az tulaj­­do­nkép megoldaná az emberi össze­­tartozand­óság örök problémáját. Mi nagyon megelégednink, ha e rendkívül bonyolult kiadatnak csak egy-két sieár­­át mgyoshatun­k ki. A ten­veh tteibei­ók sídreítói bispá­ayára a­z alkotót, a majd*­nemi Isteni erővel tavantot tisztelik ,kik is él a szépérzék, akár isteni adh­anány­­kép, akár emberi Szerzemény utjító azok mindenütt és mindig gyönyörköd­ni fognak Petőfiben. Gyönyörködni fog­nak e­szerű­ dalaiban, mint a festő nör­zsában, fenséges Ódádban, mint a vihar­tól zugló erdőben, bájos leírásaiban, mint a tarka tavaszi rétben. — Azokat Petőfi tündérgazdagságu képzelete fel­­ragadja bércek magasságába és leso­dorja tenger mélységiébe,­ meghordozt­a őket égen és taldon, álom és valló vi­lágban. Külön gyönyörűség jut osztály­részül azoknak, akik a százezrek k­öztn a mag­yart vallják a­nyany­el­vüknek, vagy legalább némileg behatoltak a magyar nyelv értelmi és érzelmi szövevényeibe; ezeknek Petőfi költészete egyúttal an­dalító zene, a gondolat és fonm­a visz­­i hangjainak örök­ üdítő forrása, amely­ből a legtökéletesebb a műfordításban is sok, nagyon sok­ elvész. Mindezeket a közvetlenül és közvetve élvezőket át kell hatnia annak a tudatnak, a milyen nagy az ember az ő alkotói erej­ében, mennyire közelebbi hozott kiemiünket a Bes'end­ü ember isajgk'Sásához Petőr, az a fcöRok költője, ex a ■ amüvés­zek anivésze! Azonban még oly csodás művészet, még­ oly rendkívüli alkotóerő, a kül­sőnek és belsőnek még oly teljes vissz­hangja nem tette volna Petőfit világ­­költővé, nem szerzett volna neki tisz­telőket északon a Bűnök és svédek, Pie­­ibn és Lorvátok koréban, a tár* VaU jenkikftéá, ék á tafíítibli hUkáál, aSiüviti vitakJáért®, ha Petőül örök emfateri érzéseket nem ssüntetett volna mag és U& aa tsgész világot mua­­pai h­ístenvétel, ú&a. írirdiatott tolna. A francia Baudelaire, a német Rilke, a magyar Babits, sőt még­ Ady is, még ha nemzetközi­ elismerést vívnak is ki formai művészetükkel, a kifejezés, az előadásmód új eszközeivel, mégis in­kább­ csak az irodalmi ínyencek szű­­kebb körét fogják meghóldlítani, inkább csak a műértők­ ked­veltjei marad­nak­­ lelki szerkezetük­ sokkal különle­gesebb, mintsem milliók válthatnák őket lelki rokonaiknak. — De Petőfi érzéseivel és gondolataival nagy ember­tömegek, mondhatnám! mindnyájan kö­zösséget fogadhatunk. Ha Petőfi köl­tészete csak azt az egyetemes nagy ér­zést, a szerelem­, és csak azt az éltető eszmét, a szabadságot hirdetné, amint azt jejigájé mondja, akkor is az egész emberiségéhez szólana. De költészetében ott csillog, a­ gyermeki szeretet, ott ra­gyog a hitvesi hűség, ott lángol a haza­szeretet, ott izzik a népbarátság­, ott forr az emberi jogokért, az örök igaz­ságokért való lelkesedés, hogy ne is erak lássuk a szülőföldhöz valló rag­aszko­­dását, a természetért valid, rajongását. Nincs a föld kerekén romlatlan szív amelyet Petőfi érzései erősebben meg ne dobogtatnának,­ nincs egészséges agy amelyet Petőfi gondolatai föl­éje heví­tenének. Művészi formába öntött érze­sd, teremtő erővel kifejezett gondolatai az emberi ö­sszetartóizandóságnak vilá­got átfogó fonalai, Petőfi az emberi közösségnek egyik örökkétartós arany­­kányáa. Legyen büzsike a minden magyar kibal h'­gy ott az aranyai magyta­­föld lái­ TuUte, est a kapesot magyar szék­em mürsolye tomlekeire. Kariba Albort. 8R-ASBBI msm Lengyelország kibékü­l Csehszlovákiával A szzinajai konferenciának egyik el­vitathatatlan jelentős eredménye, hogy a két viszzálykodó állam, Csehszlovákia és Lengyelország között békéltető tár­gyalások megindulása. Pilzs, Lengyelor­­szágnak Szimajában tartózkodó megbí­zottja ma, délután és este közvetlen tár­gyalások megindultak. Pilz, Lengyel mi­­niszterelnökkel, továbbá a három Szíriá­jában tartózkodó külügyminiszterrel. Pilát a tanácskozások után informál­ta az újságírókat arról, hogy Bayes haj­landó tárgyalásokba bocsátkozáa az ösz­­s­zes függő kérdések ügyét pont, de tüstént nem­ határolhat, mert kezei a cseh kor­mánnyal szemben kötve vannak. Való­színű — mondta Filz — hogy az egyez­kedő tárgyalások két héten belül Prá­gában megindulnak, amelyek azután fel­tétlenül eredményre fognak vehetni áss* mszsm % Éjjel tizeenegy órakor telefonálja tu­dósítónk, hogy­­megbízható forrásból szerzett értesülés szerint Scheyda, a len­gyel külügyminiszter már augusztus hó folyamán Prágába utazik, hogy a cseh­­lengyel kibékülést tető alá hozza. Véres összetűzések Németországban Válság előtt a stérpei kormány — A Brassói Lapok eredeti táviratai. — BERLIN, julius 30. A tegnapi mun­­kásgyűlésekkel kapcsolatban a várost ag­godaloma fogta el. Berlin északkeleti ré­szein sok kommunista gyűlést tartottak. A város külső képe nyugodtnak látszott de mindenki félt, hogy a nyugalom csak a bekövetkező vihar szélcsendje. Attól tartottak, hogy a kommunisták a hu­szonhét zárt gyűlésről­­ kijátszva a ti­lalmat az uocákon rendbontói felvo­nulásokat rendeznek­. Ennek megakadá­lyozására lovas, fegyveres rendőrök nagy számban j­elentek meg az uod­a ke­resztezéseknél. A közé­ppártok munkás vezéreinek tegnapi ülésén a helyzetet ig­en komo­lyan­ ítélték meg. Ha nem is kormány­­válsággal, de a kormány újjászervezésé­vel, mindenesetre számolnak. A szocia­­listák balszárnya, ellenzi­k a kortpányb­a való belépést Neurappen véres vasárnapja BERLIN, júli­us 30. A fo­­­tói gazda­sági terhek hatása alatt Németország kommunista munkássága vasárnap or­­szágszerte demonstratív tüntetést ren­dezett a kormány ellen. A kommunistáik vasárnapja mint előrelátható­ is volt, nem­ mállott el vértelenül. Neuruppin­­btól befutott jelentések szerint ott véres összeütközés történt a tüntetők és rend­­­őrök között. A gyújtó szónoklatoktól felcsigázott hangulatú t­öm­eg­ kifosztott számos élel­miszerüzletet. Majd­ mintegy nég­yezer­­főnyi tömeg a törvényszék fogháza elé vonult, és erélyesen követelte a politikai foglyok azonnali szabadára bocsátását. A neu­ ruppl.ni kevés­­számú rendőrség tehe­tetlennek bizonyult, a kommunistákkal szemben és ezért telefonon Potsdam­­ból kért er­ősít­és­­ A potsdami rendőri kirendeltség éj­jel tizenegy óra körül érkezett Neurrup­­pinbe, midőn a tömeg rohamot készült intézni a fogház ellen. A­ rendőrség­ ekkor sorhü­tet adott a támadóikra. Két ember meghalt, hét súlyosan megsebesült, egy ren­dőrtisztvisel­ő ped­ig é­lelveszélyes sérülést szenvedett. A rendőrség­ a tel tes nyugalm­at csak a hajnali Jóra isfi­aa tulta le­elyraátítani

Next