Brassói Lapok, 1924. március (30. évfolyam, 50-75. szám)

1924-03-28 / 72. szám

Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA Aha : 2 LEI Vasárnap 4 LEI Az elüizetés ára helyben: Évente ..... 480 lei Félévre .... 240 , Negyedévre ... 120 „ Havonta .... 42 „ Kézbesítési díj havonta 10 „ Az előfizetés ára vidékre : Évente . . . . 500 lei Félévre .... 260 „ Negyedévre . . . 140 „ Havonta ... 50 „ Bérmentve postán küldve XXX. ÉVFOLYAM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: BRAȘOV—BRASSÓ, Kapu-ucca 64—66. szám. Telefonszámok Szerkesztőség 177. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. Előfizetési árak külföldre: Negyedévre . . 250 lej Félévre .... 500 “ A portódijak emelése esetére az előfizetési díj emelésének jogát fenntartjuk magunknak. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITÉ RADOR, BUCAREST, Strada Berthelot No. 1 vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK közvetlenül a kiadóhivatalhoz küldendfik vagy bármelyik bizományosunk útján is feladhatók BRASOV-BRASSÓ, 1924. március 28. (Péntek) idmibtki: 2*2 LEI Vasárnap 5 LEI Egy magyar ünnepnek, a Szabolcska Mihály jubileumának visszhangja szól hozzánk megkapó tisztasággal és erővel abban a gyönyörű beszédben, mellyel Borbély István dr. az Erdélyi Irodalmi Társaság nevében üdvözölte a költőt. Ez a beszéd nemcsak Szabolcskához, nemcsak a temesvári ünneplőkhöz, de valamennyi magyar lélekhez szólt, feltárva sorsunk mélységeit és felvillantva előttünk a jövő nagy célját. A beszédből íme a legjellemzőbb részlet: Az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és az Unitárius Irodalmi Társaságnak üdvözletét hoztam el Szabolcska Mihálynak, az eszmények és álmok nagy költőjének. Egy marék vadrózsái a hegyek közül. Lelkem lelve örömmel, büszkeséggel; keblemben a legszentebb imádság hangulata hevül, de minderről szólnni nem tudok. Beszédem olyan, mint Erdély földje; göröngyös, náv mely csúcsa tán magasba nyúlik, de egészében véve síkja háborgó-nyugtalni. Óh, mi szép Itt az alföldi rónán, hol ki tud egyenesedni a föld, a lélek, a gondolati Mi mindig csak nyújtózunk. Nálunk nem az egyenes út a legrövidebb. Tíz dombot, húsz erdőt és szakadékot kell megkerülni, míg az ember céljához ér. Ilyen dombos-göröngyös a mii erdélyi földünk,ilyen a mi erdélyi életünk. Évszázadok óta egyebet sem teszünk, mint járjuk a kerülőket. Lelkünk olykor vulkanikus erővel tör elő, de a sok kanyargóban ellankad, mire felszínre ér. ‘ Terveztünk mi sok nagyot, sok szépet. Nincs a nagyvilágnak reményekben gazdagabb földje, mint a miénk. De mig szándékunk tette érhet, hajunk megőszül, lelkünk elfakul. Ki nem látta még, mint éghet el a szív saját tüzében; ki nem érezte a nagyra törő erőtlenség kínját; jöjjön Erdélybe s megtudja azt. A hegyes vidék nálunk nagyon megüti az ember lelkét: a maga képére és hasonlatosságára formálál mindent: a földet ép úgy, mint az emberi jellemet. Vannak közöttünk, kik egész életükön át olyanok, mint a domb, kerülgetni kell őket, vannak magasba nyúló szikláink, kiken még a villám is megtörik, aminthogy vannak vadvirágos őserdőink, kikben évszázadok, — vagy, ki tudja, tán évezredek — rejtelmes-édes bús költészete él. Egy élő dráma a mi hegyvidékes, erdőslombos Erdélyünk, egy darab tündérkert nehéz életű, örökké töprengő földi emberekkel. É S az erdélyi irodalom? Hát az is hű mása szülőföldjének. Csupa gond itt minden. A lila csupa eszme. Egyik költő a kővé meredt honszerelem, másik a világokat átfogó szociális szeretet. Bőmelegen dobog szívük, de egymást soha meg nem értik. Probléma lett benne minden — akárcsak életünkben —: a hit, a szerelem, a rajongás, a bánat Nem tud már nálunk nyugodtan elmerengni az ihletett lélek, akárcsak a táj, minden szó, minden érzés problémává domborodik ki benne. Egyenetlen, háborgó-nyugtalan az erdélyi élet és irodalom egyaránt. Mit nagyszerű, mi óriási műremek tudna lenni az a két fői alkotás, mely egybe tudná összefoglalni a sok-sok lélekpombeafikáltban, néhol a hegycsúcsokban duzzadó, ma mint táraiulnn erdélyi őserőt. Mi nagyszerű műalkotás tudna lenni az, amely hű képe volna ennek a háborgó vulkánokra felépült erdélyi életnek! Megszavazta a kamara a lakbérleti javaslatot A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától. BUKAREST, március 20. A kamara egy heti tanácskozás után tegnap este megszívazta az új lakbérleti törvényjavaslatot. Azok a változtatások, amelyeket a kamara a javaslaton eszközölt, jóformán lényegtelenek, s azt majdnem szóról-szóra abban a formában fogadták el, ahogyan azt az előadó a minisztertanács határozata folytán a kamarának beterjesztette. Most, hogy a javaslat tárgyalása teljes befejezést nyert, megállapítható, hogy kevés oly törvényjavaslat került tárgyalásra a kamara utolsó ülésszakán, amely akkorit érdeklődést lett volna képes kiváltani, mint a lakbérleti javaslat. Így a többségi, mint az ellenzéki képviselők teljes erejükkel igyekeztek a javaslatot a kor szellemének megfelelően módosíttatni, munkájuk azonban hiábavaló volt, a módosító javaslatokat kivétel nélkül visszavetették, így a javaslatot eredeti formájában száznégy szavazattal egy ellenében minden változtatás nélkül megszavazták. Találkoztak Bécsben az orosz és román delegáció, tagjai Az első érdemleges ülés csütörtökön lesz A Braiadi Lapok eredeti távirata, BÉCS, március 20. Ma délelőtt 11 órakor történt meg Bécsben az első láva híres találkozás a román és az orosz kiküldöttek között a tartományi gyűlés épületében. Ami felette meglepő és nem várt dolog: a két küldöttségnek ez az első találkozása felette szívélyes és barátságos volt. Úgy a román, mint orosz részről mindössze ketten voltak jelen: Longa Rascanu és dr. Cazacu a románok, Kresztinszky és Usztianov az oroszok részéről. Az első találkozáson teljesen kikapcsolták a politikai természetű kérdéseket és mindössze a konferencia munkaprogramjáról esette szó, sígy hát természetes is, hogy a viszályokodásról szó sem lehetett közöttük, sőt mindkét részről a legteljesebb jóakarat nyilvánult meg. A megbeszélés után a két küldöttség közösen kihallgatáson jelent meg a Ballplatzon Grünnerger külügyminiszter előtt, ahol hivatalosan bejelentették, hogy a két bizottság az érdemleges tanácskozásokat csütörtökön kezdik meg, sbejelentették azt is, hogy a lehetőség határain belül a leggyorsabb tény nóban fogják a bizottságok munkálataikat lefolytatni. Politikai körökben az eddigi — bár nem hivatalos — tanácskozások lefolyásának barátságos külsőségeit jó jelnek tekintik, s azt a felfogást hangoztatják, hogy az előzetes megbeszélések már kellő alapot nyújtottak arra, hogy a további tanácskozások a legbarátságosabb módon fognak lefolyni. Ezt a felfogást arra alapítják, hogy már a Programm megállapításánál minden olyan kérdést kikapcsoltak, mely a tárgyalásokat és azok sima menetét megmásíthatnák. — így e pillanatban mindenütt, politikai és diplomáciai körökben a legteljesebb bizakodással tekintenek az orosz-román konferencia elé — az eredményt azonban mégis csak a csütörtökön érdemben megkezdődi") konferencia fogja megmutatni. A magyarok szabadon használhatják Fiume kikötőjét A magyar lobogó újra lenghet az Adrián — A Lapok tuddaltójidf * BUDAPEST, március 26. Az Est munkatársa Fiuméban az anexiós ünnepély után beszélt Host Venturi kapitánnyal, az olasz nemzeti milícia fiumei vezérével és Mussolini egyik legbefolyásosabb hívével. Venturi többek közt ezeket a Magyarországra oly nagyjelentőségű kijelentéseket tette: — Nemcsak Olaszországnak, de egész Európának érdeke, hogy különösen a közeli Keleten végre Iiélyre álljon a béke és a rend. Az olaszoknak azonban különösen fontos, hogy az olasz iparvállalatok, pénzintézetek és a munkások számára a szabad mozgást biztosítsák. A Kelet felé való olasz terjeszkedés pedig okvetlenül Fiuméból kell, hogy kiinduljon. Földrajzi helyzete és gazdasági viszonyai ma még inkább alkalmassá teszik arra, hogy a híd szerepét töltse be Itália és a retroállamok között. Fejlődésében Fiume mindenképpen függő viszonyban van a mögöttes államokkal És t: f Ifi.mgyar kereskedelemnek és magyar ipari tevékenységnek szüksége van fejlődésében ahhoz, hogy Fiumén keresztül eljuthasson ismét a tengerhez, most is a jövőben is, akárcsak a múltban. A magyaroknak ezt a törekvését a legnagyobb mértékben hajlandók vagyunk támogatni és a biztos siker érdekében a legnagyobb könnyítéseket fogjuk megadni a magyaroknak. Ezeket, a könnyítéseket nagyjelentőségűeknek fogják tartani önök is, mert azt jelentik, hogy Migyaro ‘Hiiígna' Flunufh < aou >pa, j ,,,ubadruk J. ukU uh .> unk uum olyanféleképpen, amint ezt Csehszlovákia Triesztbenmegkapta. Az újságíró ekkor megkérdezte Host Ventunit, hogy várjon: ■ 72 SZÁM. — Magyar lobogói alatt hajózhatnak e a magyar hajlóik? * 1 . — Ennek a stímleli akadálya — volt a válasz. — Az osztrákok is óhajtották ezt, meg is kapták az engedélyt és az osztrák hajók Triesztből osztrák lobogók alatt evezhetnek ki a világ lenger folre. A magyar hajlók Fiuiméban felhúzhatják ismét a régimagyar lobogót és mint a múltban, isimén indulhatnak a Jövőben is az öt Világrész kikötői felé. A jugoszláv, magyar és olasz kereskedelmi szerződésekről és a Jugoszláviát átvezető tranzittóforgalomról ezt mondta Venturi: ' , — A jugoszláv és olasz kereskedelmii szerződés és a magyar-jugoszláv -olasz kereskedelmii szerzőtísés, ami ralist Jelent, — mondásla Host Venturi, — rövidesen meg fog szüntetni smindlen akadályt, és miinden nehézséget, ami még egyelőre fennáll. Magyarország jki vasati összeköttetés révén ismét éppen olyan közel fog jutni Frontéhoz, mint a háború előtt. A trianoni békeszerződés Ausztriára is kötelező Egy bécsi bank pere temesvári kommitensével — Bécsi szerkesztőségünktől. — BÉCS, talárcius 26. A bécsi kereskedelini bíróság egy peres ügyből kifolyólag azt a nagyjelentőségű és főként a magyar közgazdaságot ériintő döntést hozta, hogy Ausztriáinak nemcsak a sainit germlálnai, de a trianoni békeszerződések rendelkezései is kötelező erővel falulnak. Egy temesvári főhadnagy felesége, akit férjhez vrtéje tetjeóta Erdélyben bírt vetőséggel, pert indított a Zeitralfalank der Deutschen Sparkassen bécsi főintézete ellen, miivel az vonakodott kiadni annak idején házassági kauciókért, deponált 50.000 korona értékli 4 százalékos márciusi járadékát. A beperelt audit avval érvelt, hogy a járadékkötvényeket nemi köteles kiadta, miivel a felperes a kölcsönt osztrák koronákban, névértékbel fizette vissza. A trianoni békeszerződés értelmében azonban a felperes román állampolgár lett és így a lombarda adósságot lejtően kell vissza fizendie. A temesvári asszony ügyvédje tiltakozott a trianoni békeszerződés ilyen értelmű alkalmazása elletni, miivel a felperes nem osztrák, hanemi magyar állampolgár volt és így nem a korábban megkötött saint germlaiai, hanem a későbbi trianoni békeszerződés folytán lett román állampolgár. A trianoni békeszerződés azonban nem tartalmaz rendelkezéseket az egykori osztrák állampolgárok jogviszonyáról Magyarországgal szemben, ezért a blank hivatkozása a trianoni békeszerződésre nem helyt álló. A bííró a felperes ügyvédjének érvelését azonban nem tette mágiájévá és a keresetet elutasította avval a megokolással, hogy a simír germiníni és trianoni békeszerződések egységes műnek tekintendők. Az összeomlás előtt a monarchiia — a Ibíro indoklásaszerint — zárt egységet képezett annak ellenére, hogy két alluuntru volt l'oroszlv.i, Fiwick itjfVv«.!; közikben iminai'KOi nékeszeizőuiks mind akét államira nézve kötelező. Az érdekes indoklás úgy pénzügyi, mint jogászközökben nagy feltűnést keltett.