Brassói Lapok, 1924. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-16 / 88. szám

Ko Bö»­tól dílűig A tartályból A magyar miniszterelnök nem engedi elnyújtani — S­zilághnbora a szanálási javaslat vitáját Múzeumu A világháború emlékei Fázishím A Brassói Lapok párisi tudósítójától. PATHS, április 5. Hagyott-e vájjon nyomokat a világháború a francia fő­­­város képén? őrzi-e valami a nehéz esz­tendők emlékét, amikor Künn Verdun­­nél, a Champagne-ban, az Argonnok­­ban, s fenn Flandriában ezer sebből vér­zett Franciaország, s Páris sötétben a messzehordó hajóágyuk tüzelését s a német repülők támadását rettegte? Páris, ez az örökké vidám, s szomo­rúságot nem ismerő város, gyorsan tö­rölte ki szeméből a rossz álmot, s mint már annyiszor egy-egy emléktáblával, szoborral, vagy múzeummal szabadí­totta meg magát a rossz emlékektől : az ismeretlen katona sírja a l’ Orc de Triomphe alatt, a négyéves küzde­lem emlékszobra egy harcias amazon képében — vérszegény szobrászati al­kotás, mely a Louvre előtti szép Place du Carousselt csúfítja el, — s itt-ott, a Boulvard, St. Michelen, a bányászati főiskola falán néhány márvány emlék­tábla: »Páris bombázása 1918« fel­írással, s [mellette a látható nyomokkal, néhány háborús tájkép a kirakatokban a németek által megrongált reimsi szé­kesegyházzal, fogoly »boche«-okkal — ép minden, amit az idegen, mint hábo­rús emléket itt találhat BUDAPEST, április 14. Kabók La­jos szociáldemokrata képviselő szólalt fel a Ház legutóbbi ülésén. A szanálási tör­vényjavaslatoktól a munkásság teherbe­rdsát félti. Indexrendszeren alapuló fize­tést kér, s a javaslatot nem fogadja el. Utána Erdélyi Aladár egységespárti képvi­selő mond beszédet és azt fejtegeti, hogy, a földbirtokos osztály nem an­tiszociális. A gazdák és a birtokosok a szanálás legnagyobb terheit viselik, s a falu feltétlenül nagyobb terheket visz el, mint a város. Mivel azonban a szanáld síi javaslatnál a nemzet érdeké­rő­l v­an szó, ezért elfogadja a javaslatot. Utána Kiss Menyhért beszélt, de miután alaposan eltért a tárgytól, Zsitvay Tiborés a nők harmadszori figyelmeztetés után meg­vonja tőle a szót, ami az ellenzékien nagy, felzúdulást idéz elő. Zsirkai, Pik­ter, Horvát és Gömbös erélyesen tiltakoz­nak a szómegvonás miatt. Elnök a szót átadja Lendvai István fajvédelmi képvi­selőnek, de mivel Kiss Menyhért ennek ellenére sem akar leülni, az elnök a men­telmi bizottság elé utalja. Erre nagy ka­varodás keletkezik a Házban, úgy, hogy az elnök végül is felfüggeszti az ülést. Az ülés megnyitása után Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök kijelentette, meg van róla győződve, hogy az elnök helye­sen cselekedett, mikor megvonta a szót. Kiss Menyhérttől, aki eltért a szanálási javaslatoktól. Ha az ellenzék objektíven akart volna tárgyalni, hajlandó lett volna vitatkozni vele, de a kormány semmiféle kisebb­ségi terrornak nem enged. A nemzetgyűlésen rendnek kell len­nie, nem anarchiának. Gömbös Gyula a házszabályokhoz szólva nyíltan kijelentet­te, hogy még a huszonnégyórás üléseken is mindent elkövetnek a javaslatok ellen. A miniszterelnök újból felszólalt és kije­lentette, hogy a szanálási javaslatokkal kapcsolatban csak a kérdéssel összefüg­gő­ dolgokról engedhető meg a felszólalás. Éjfél után Nagy Ernő és Farkas Ti­bor interpelláltak. Ülés vége hajnali egy órakor . giti, az a világ legértékesebb kultúráját segíti. Coolidge, az Egyesült Államok elnöke az Amerikai Magyar Népszava jubileuma alkalmából 1924. m­árcius 12-iki kelettel az Ünnepelt magyar lap ünnepelt szerkesztő­jéhez, Berkó D. Gézához intézett levelét az alábbi sorokkal vezette be: — Az amerikai köztársa­sági huzevo óta mindig meleg rokonszenvvel kísérte népünk a nagy magyar nemzet küzdel­mét Magyarország függetlenségének ,és szabadságának kivívására. Büszk­eséggel és örömmel tölt el minden a­­f­rikait, hogy Amerikának része volt gyár­szabadság végső diadalában és h­gyi a magyar származású amerikai polgárok nagy számmal vettak részt a kiszabadítás munkájában. Az amerikai nemzet az önok szeretett Kossuthjának ideje óta mindig a a legélénkebb érdeklődést tanúsította a magyar nép forgandó sorsa iránt. Érdek­­lődésünk abban az arányban nőtt, ahogy államunk egyre növekvő számban vonzot­ta magához a magyar faj tagjait, akik be­leolvadtak polgáraink közé és polgársá­gunknak tehetséges, kitűnő erezetét szol­gáltatták. Charles E. Hughes, az Egyesült Álla­­­mok külügyminisztériumának ugyanezen alkalomból Berkó D. Gézához írott üd­vözlő levelében a töb­bk között a követ­kezők olvashatók: — Nem zárkózhatunk el annak a hoz­zájárulásnak elismerésétől, amelyet orszá­gunk fejlődése magyar származású polgár­­ainknak köszönhet.* . . A nagy, a mindenki által csodált és iri­gyeit Amerika elismeri és értékeli a ma­gyarok erényeit s ennek megfelelően az állam jól felfogott érdekében teljes mér­tékben biztosítja az amerikai állampolgár­rá lett magyarok igazi egyenjogúságát. A boldog és hatalmas Amerika útmutatását meg kellene érteniük az utódállamok kor­mányainak és uralkodó népeinek is. Kiss Menyhértet Mentelmi btacég elé utaun­ján­ — A Brassóii Lapok eredeti távirata. — Nem jó üzlet már a csataterek megtekintése S még valamit. A Boulvard des Italiennes-en van az az élelmes uta­zási ügynökség, mely üzletet csinált a világháború emlékeiből, s a jó valu­tájú idegeneket tömegestül vitte a francia harcterekre. A címtábla még mindig kinn áll »A harcterek meg­tekintése«, de elvesztette már min­den vonzerejét. — Tavaly kérem, — mondja az egyik hivatalnok — még sok jelentke­zőnk akadt. Két napos au­tótúra után lehetett megnézni a mame-i és a cham­­pagnei csatateret, Reimsen és Soisson­­son át. A négynapos autótura után, Chateau-Thierry, Verdun, az Argonne­­ck, Hetes és Soissons voltak az állo­mások, most már csak egynapos túrá­kat rendezünk vonaton Helmsba, s on­nan autón a champagne­ csatatérre, vagy vonaton Verdun-be, gután a hí­res erődök: Vaux, Fleury, Donamont, K­apin de la Mari stb. megtekintésére. Első osztályon, teljes ellátással, itallal, kávéval, likőrrel és borravalókkal 155 frank..., de a gazdag angolok és ameri­kaiak bizony már nem nagyon tolonga­nak, több vonzerőt gyakorol a Riviéra. A világháború múzeuma Az iglui emlékművet, amelyen át kitörésétől kezdve egész a fegyverszü­netig pontosan végig lehet majd kísérni a világháború egyes fázisait — persze francia szemüvegen át — még nem bo­csátották a nyilvánosság elé. A világ­­háború múzeuma lesz ez a vincennesi kastélyban. A rengeteg anyag, amit 1918 óta a Rue du Colissce egyik különálló épületében zsúfoltak össze, még mindig úgy fekszik itt rendezetlenül. A leg­különbözőbb háborús s a háborúval kapcsolatos emlékek vannak itt, min­den ami a háború történetéhez valami adalékot nyújthat politikai, katonai gazdasági, erkölcsi, vagy tudományos szempontúél.A hirdetmények a világ minden részéből, megszállási p­rokla­­mációk, fényképek, rajzok, naplók. A könyvtárban, amely már a közönség rendelkezésére áll, minden könyv meg­található, ami Franciaországban, az an­­tant, de a semleges és ellenséges álla­mokban is rávonatkozóan megjelent. Most tábornokok járnak ide emlékira­taikhoz felfrissíteni emlékeiket, míg történészek adatokat gyűjteni a világ­háborúról készülő történelmi műveik­hez. Ebből az épületből július elején költöztetik át az emlékeket s a könyv­tárt a vincennesi kastélyba, amely még július hó folyamán megnyílik, s két­ségkívül Páris egyik legérdekesebb nyi­­see ur­a lesz. " '’ "....." 1 ' 1'4M ORAVEC­ ZBnemUkaretkedáca, Timisoara. Minden megrendelést gyor­san és pontosan elintéz. Jegyzékek Ingyen. BRASST*! LHPCTB! Ahol a magyart megbecsülik Az igazi „egyenjogúság“ hazája Amerikai kiválóságok nyilatkozatai a magyarságról — A Brassói Lapok munkatársától. — NEW YOR­K, március hó. Amerikában mindig szerették és megbecsülték a ma­gyart. A világháború őrületes forgatagá­ban mesterségesen igyekeztek a magyar nép ellenségei ezt a bensős kapcsolatot megingatni, s ez a törekvés itt-ott árnyat is borított rövid időre a magyarság iránt megnyilvánuló régi keletű rokonszenvre, de alapjában nem volt képes megbontani azt a lelki kapcsolatot, mely az Egyesült Államok népét a Kossuth Lajos nemze­tével egyibeforrasztja. A világháború befejezi© után az intri­ka által támasztott futóárnyak is eltűntek és a tisztelet, szeretet és megbecsülés ma fokozottabb mértékben sugárzik a magyar nép felé, mint valaha. Nem csoda, ha ilyen légkörben a letelepült magyarság a legteljesebb jogegyenlőség áldásait élve­zi és amerikai új hazájában soha egy pil­lanatra sem kény­szeríttetik magyar voltá­nak megtagadására. Az amerikai demokrá­cia nemcsak jelszavakon való lovagolás­ban merül ki,­­ dem a gyakorlati életben is érvényesül “­ biztosítja a polgárok egyenjogú'"" '•" ».abadságát minden vona­lon és minden vonatkozásban. Ezért az amerikai magya­r­ ugut mi sem gátolja ab­ban, hogy fajiságának és tradícióinak meg­felelő nemzeti életet éljen s csupán azt kö­veteli meg az állam, hogy, törvényeihez alkalmazkodjon. És az amerikai magyar­ság egy pillanat­ra sem él vissza jogaival, kötelességeit pedig általános elismerést ér­demlően teljesíti. Mint Amerikai polgárai is megmarad­hatnak magyaroknak a magyarok és tisz­telettel, kegyelettel adózhatnak régi hazá­juknak, nemzeti múltjuknak és kultúrájuk­nak. Március 15-ikét egész Amerikában mindenütt nagy lelkesedéssel és pompával ünnepelhette meg ez évben is az újvilág­ba szakadt magyarság. A magyar nem­zet színei diszítették az ünnepségek helyi­ségeit és a Himnusz, Szózat, Kossuth­­nóta felemelő dallamai zengtek a magyar ajkakról. Senki nem talált ebben veszedel­mes, államellenes dolgot, és ellenkezőleg az amerikai hatóságok és közélet kiváló­ságai mindenütt együtt ünnepeltek ma­­gyar származású polgártársaikkal. Annak jellemzésére, hogy­ miként véle­kednek a magyarokról Amerikában, álljon itt­ néhány nyilatkozat. Doylas S. Copeland szenátor az ame­rikai közvéleményt "élénken „foglalkoztató bevándorlási törvénnyel kapcsolatosan egy nagy, nyilvános gyülekezet előtt eze­ket mondotta: — őszintén mondhatom, hogy Ameri­kának bennszülött fiai között sincsenek derekabb, becsületesebb és hazafiasabb polgárai, mint a magyar származású pol­gárok. William Harman Black, a Supreme Court illusztris bírája pedig egy beszé­dében a le több­ek között ezeket mondotta: — Amerika soha sem üzent háborút Magyarországnak. Amerika nagyon jól tud­ja, hogy Magyarország mentette meg Nyu­­gat-Európa kultúráját, amikor öntestével emelt gátat a keleti barbarizmus hódításán­­ak. Egész Európa Magyarország önfel­áldozásának köszönheti az éltető nyugati kultúrát. -- Egy olyan országot, amely legra­­gyogóbb megtestesülés© a hazafiasságnak, műveltségnek, kultúránál, nemességnek­ és jóságnak, ideiglenesen meg lehet aka­dályozni a boldogulásában és előhaladá­­sában, de sem az elnyomatás, sem a nyomor, sem a halál hatalma nem ké­pes arra, hogy megsemmisítse a magyar népet. S. Jay Kaufmann, a Sun-and-Globe főmunkatársa az Amerikai Magyar Nép­szava negyedszázados ünnepségén­­ sza­vakkal fejezte be beszédét: — Esztendők óta boldogan és büsz­kén állok mindig készen arra, hogy a ma­gyarok érdekeit védjem, mert szent meg­győződésem, hogy, aki a magyarokat se­ Első Nagyszebeni Cipőgyár R. T. Radorf 172­4M Aján , . tavaszi uid b k ***ffata Kaphatók az ország min­den jobb cipőüzletében! ■ 1322. Sttfilo 13. Fordulat a váci-uccai rablógyilkosság bűn­ügyében Oreskovicsné nem gyilkolt, csak eladta az áldozat ékszereit — A brassói L­apok eredeti távirata. —­­ BUDAPEST, április 14. Az óriási port felvert Váci uccai rablógyilkos­ság bűnügyében érdekes fordulat tör­tént. A gyilkossággal gyanúsított Ores­­kovics Bogumilró a vizsgálóbíró előtt visszavonta beismerő vallomását és ki­jelentette, hogy a meggyilkolt R­a­f­f­e­r­s­b­e­rg írma tu­l­a­j­d­onké­ppen g­áz­­­mérgezésben halt meg. Beismerte azonban, hogy ő adta el a meggyilkolt ékszereit és holmiját. Mi­dőn feleszmélt tettére megrémült, mert biztosra vette, hogy a szerencsétlenség következtében el­pusztult lakó­társnője meggyilkolásával őt fogják gyanúsítani. Ezért akarta feldarabolni és eltüntetni a hullát, nehogy ráessen a gyilkosság gyanúja. A letartóztatott vallomása alapján kiterjesztették a vizsgálatot és dr. Ke­nyeres törvényszéki orvosp­resszor megjelent a meggyilkolt lakó­in. Rö­vid szemle után megállapító , hogy az ál­d­­o­z­a­t ágyán pár­nái tényleg alig re­mek, úgy, hogy Oreskovicsné legutóbbi val­lomása megfelelhet a tényeknek. Ezen az alapon a vizsgálóbíró elhatározta a hulla exhumálását. Ennek ered­ménye fogja eldönteni, vájjon ez al­kalommal igazat mondott-e a hisztéri­kus asszony. E­LADÓ Tusnád­fürdőn a Rákosi-féle penzió. Bővebb érdeklődés ugyanott ________________________________________ 807 S­ATM­AH DACIA (v olt Pannónia) szálloda, áttöröm ás káváház. Kh­UnB konyha enfirangu szobák, hideg-malag «Uvo/otd * l át ››Sr.p. *1 (Qtái

Next