Brassói Lapok, 1924. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-18 / 90. szám

Főszerkesztő : SZELE BÉLA dr. POL­ITIKAI NAPILAP__________Felelősszerkesztő : KOCSIS BÉLA Á­RA; A* elöllx»té« Ára holy­bon i I Az elöilaptí. ára vidékre t I SzerkeSZtőség, kiadóhivatal és nyomda: I Előfizet««» árak külföldre s I BrnaiA kivételével kizÁróIftfi a I BUKARESTBEH • r% r m­­w Évente.*. . . . 480 lei Évente. . . ... 500 lei BRA$OV-BRASSÓ, Kapu-ucca 64-66. siam. ^®9,e^évre ' * '«el P BMth\^R,NoU­ rAv»KyT' 2‘?? tEI J LEU Félévre .... 240 , Félévre .... 260 „ __ Félévre .... 500 “ I Ennek ,, ö­k j a­­ vednek fel. Neeyedévre . . . 120 . Negyedévre • . . 140 - „ . . . , I A portódíjak emelése esetére az IMPROHIRDETÉSEK I Vitárnap ■ Vasárnap Havonta 42 Havonta 50 Telefonszámok I előfizetési díj emelésének jogát I közvetlenül a kiadóhivatalhoz I _ 4 IIEI Kézbesítési díj havonta 10 ’ ntrmentve postán küldve Szerkesztőség 177. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. | fenntartjuk magunknak. | ^nvo^mnVatf Ayi?|Ce?a'dhMZ°k | 5 Li E 1 XXX. ÉVFOLYAM. s BRASOV-BRASSÓ, 1924. április 18. (Péntek) 90. SZÁM. iiirniim­i Biiiini Mi ....................in mm mnm—ii IMII Willi un mii mmifd­ WIMliiniin­n Rakovszki, a szovjet londoni képviselője, aki az orosz—angol tárgyalásokon Macdonald­­dal eszmecserét folytatott, és oly ki­számíthatatlan, mint maga a moszkvai rendszer. Kijelentette Londonban, hogy az orosz tanácsköztársaságnak nincse­nek hódító szándékai, de ragaszkodik ahoz, hogy a versaillesi és a többi béke­­szerződés revízió alá kerüljön. Mit ért­sünk az európai hírű orosz delegátus e súlyos kijelentése és követelése alatt? Minő terve, célzata a moszkvai kor­mánynak rejtőzik mögötte? Azt még valahogy elhinnénk Ra­­kovszkinak, hogy Oroszország nem akar nagyobb­ hódításokat, nem akar mondjuk Ázsiában új területeket szerez­ni. Ez ellentétben áll a bolsevista el­vekkel, s bizonyára az orosz nép valódi hangulatával is, mely csak a béke őszin­te vágya és akarata lehet. De akkor, miért legyen kivétel ép Besszarábia ? Nincs-e ennek a­ követelésnek, bármely formát és magyarázatot adjanak is ne­ki, hódító szándék jellege? Elvégre Besszarábia tettleg Romániához tarto­zik, jogilag nemzetközi fórum által szen­tesíttetett az odatartozás, ha tehát csak ezt követeli is Oroszország, csak éppen ezt, az is hódítási törekvés. Legalább is visszahódítási törekvés, ami elvégre egyremegy, komplikációval, esélyekkel, esetleg véres háborúval és előre nem látható borzalmas katasztrófával jár­hat.­­­­Abban tehát nincs elég őszinteség, hogy Oroszország nem akar­­hódító po­litikát folytatni. Besszarábiát igenis akarja, — látszólag autonóm területnek valójában orosz birtoknak — s ez már ellen­emond a megnyugtatásra szánt ki­jelentésnek. S mivel a Besszarábiára való igény egyúttal tiltakozás a nagy­hatalmak magatartása, szankciója el­len, Rakovszki nyilatkozatát súlyos je­lentőségűnek, s fölöttébb figyelemremél­tónak kell tekintenünk. A nyilatkozat lényege: nem­ akarunk hódító politi­kát, de akarjuk Besszarábiát. Fokozza Rakovszki nyilatkozatának fontosságát és kritikus jellegét az a kö­vetelése is a szovjetnek, hogy a versail­lesi, a trianoni, saint-gem­­­aini stb. bé­keszerződések revideáltassanak. Ebben már nemcsak egy országnak, Romá­niának elvitatni nem engedett tulaj­donjogát támadja meg, hanem azt az egész rendszert is, melyet a világ ha­talmasságai a háború likvidálásával te­remtettek. Megtámadja az antantok ama jogát, hogy országokat és népeket, egy­más közt felosztottak, s Európának új formát teremtettek, anélkül, hogy­­Oroszországot bevonták volna a mun­kába, vagy véleményét megkérdezték volna! A zsákmányt felosztották az ál­­latmese vadjai, anélkül, hogy az orosz­lánt, a legnagyobbat és — na nem a be­teg — a legerősebbet, a megillető pré­dában részesítették volna. És Macdonald, aki — mint a mun­káspárt, mely Anglia politikáját ma uralja — szintén a versaillesi és a többi békeszerződés hívének vallotta magát, Cilis­ax M­eikiffie­cki vezér szüntelenül a revíziót követelte, mint egyetlen lehe­tőségét Európa valódi békéje megterem­tésének,­­ kitérhet-e ugyanazon állás­pont, ugyanazon politikai törekvés, ugyanazon világprobléma akarása elől. Roppant jelentőségű ép e körül­ménynél fogva mind Rakovszki nyilat­kozata, mind a brit kormány magatar­tása, mind az az eredmény vagy ered­ménytelenség, amivel a londoni konfe­rencia végződni fog. Csak a vak nem látja, hogy a moszkvai szovjet, mely Olaszországgal szerződést kötött, Bécs­ben bombaként asztalra dobta Bessza­rábia ügyét és most Londonban a világ új rendjét követeli, az eddigi homály­ból és zugból egyszerre kilépett a do­bogóra, a világosságra, s diktáló szere­pet vállalt magára. Nem akar hódítani, de akarja Besszarábiát és a békeszerző­dések revízióját. Már most ak­arja-e még mindezt, s úgy akarja-e mint a szovjet, Mac­donald is? Ha igen, akkor kikerülhe­tetlen a nagy, félelmes komplikáció, ak­kor­­ revízió és revízióellenes pártok fognak egymással szemben állni, s ha nem is fegyverrel, de éles elkeseredett eszmei és diplom­áciai tusával ipar­kodnak egymást legyűrni az ellentétes táborok. A szovjet veszedelmesen kavarja a robbantó anyagot: előbb Bécsben, most Londonban, s állandóan odahaza, ahol ki tudja, micsoda vészes terveket koty­vasztanak. Csöppet sem­ tartottuk meg­­cáfolandónak, hogy Románia és Japán, Románia és Franciaország a kiszámít­hatatlan orosz machinációra számítva szorosabb szövetséget kötöttek egy­mással. Miért van szükség a francia-román szerződésre ? Franciaország újból kijátszotta ütőkártyáját Anglia ellen . A Brassói Lapok munkatársától. BRASSÓ, április 16. A román-fran­cia szerződés híre, akárcsak a cseh­szlovák szerződésé, meglepetésszerűleg jött. A tanácskozások, amelyek a ki­rályi pár látogatása kapcsán indultak meg, még csak a kezdet kezdetén van­nak, mégis ma már biztosra lehet ven­ni, hogy hamarosan tető alá kerül. Du­ca külügyminiszter párisi tanácskozásai a l­egjobb sikerrel kecsegtetnek, s a ba­rátságnak, s­ a két ország közötti jó vi­szonynak napról-napra újabb meg­nyilvánulásait láthatjuk. S ha létrejön a megegyezés, és ennek nyomán a szerző­dés, úgy az — ebben senki sem kétel­­kedhetik, sőt a közvélemény előtt tisz­tán áll, — a két ország eddigi egymás­hoz való viszonyának, írásbeli szente­sítése lesz — általánosságban. Francia és cseh védekezés a német veszedelemmel szemben Más kérdés most már az, hogy mi mindent fog tartalmazni a szerződés, és milyen intézkedéseket fog magában fog­lalni Európa politikájának eshetősé­geire nézve. Ha a csehszlovák-francia szerződésben lefektetett megállapodáso­kat tekintjük, úgy kétségtelen,­ hogy an­nak in­tézkedései szinte önmagától adód­tak. Franciaországnak és Csehszlová­kiának bizonyos szempontból közös ér­dekeik vannak, s mindkettejüknek élet­­érdeke, hogy az őket fenyegető »né­met veszedelemmel« szemben védekez­zenek. Franciaországnak — erről vitat­kozni sem­ lehet — atavisztikus ellen­sége a németség, s most Csehszlovákiá­nak is súlyos gondjává lett az a hatal­mas német tömeg, amely az ország észa­ki részén kompakt lakik. Csehszlovákia németsége nyíltan államellenes, Német­országnak legcsekélyebb megmozdulása esetén kész fegyverrel támadni a cseh­szlovák állam ellen. A Szudéták német­ségét Csehszlovákia még ma is erősza­kos eszközökkel kénytelen féken tar­tani, s annál nagyobb a veszély reá nézve, ha egyszer majd a németség megmozdul. Érthető tehát hogy ez a közös érdek szerződésre kényszerítette a két államot. Franciaországnak vagy Romániának van szüksége a szerződésre ? Más a helyzet azonban Romániával Romániának nincsenek közös, közvetlen érdekei Franciaországgal és alig hihető, hogy Románia politikája kényszerülne arra, hogy Franciaországgal szerző­déses viszonyra lépjen. Itt csak két al­ternatíváról lehet szó: vagy Románia sürgeti a szerződés megkötését, s akkor mélyebb, nagyobb hatásról nincsen szó, sőt talán hiúsági kérdésnek is lehetne tekinteni, vagy pedig Franciaországnak sürgős a szerződés megkötése, amely esetben súlyosabb és komolyabb világ­politikai eseményről van szó. Nincs keleti veszedelem! Az a sok indokolás és magyarázat amelyek a világ különböző lapjaiban láttak napvilágot, s amelyek alátámasz­tani szeretnék a szerződés eszméjét, úgy tűnnek fel, mintha túlságos sok ko­molyság nem volna bennük. Keleti ve­­­­szedelem, lengyel kérdés, a hadi erő fel­vonulásának kérdései mind úgy hang­zik, mintha Európában ma újból hábo­rús láz dühöngene, mintha Európa ke­letén újra lángba akarna borulni min­den. Pedig ez nem áll. Besszarábia kér­dése aplanálódott, emiatt Európát most még hosszú ideig nem fenyegetheti veszedelem. S a többi keleti államok? Boldogok, hogy békességben élhetnek. Európa politikája a francia-angol kérdésen fordul meg De Franciaországnak szüksége van arra, hogy Angliával szemben, amely állam ma a némettel szinte egyenrangú — bár nem­ oly nyílt — ellenfele a fran­ciáknak, megmutassa erejét, megmutas­sa azt, hogy a kisántant államai, ame­lyek Európa közepén mégis csak jelen­tékeny erőt képviselnek, teljességgel mögötte állanak, s ha Anglia most túl­ságos nagy barátságra találna lépni Oroszországgal a Londonban most fo­lyó angol-orosz tanácskozások kapcsán, úgy Franciaország is meg akarja mu­tatni, hogy ezzel a szövetséggel szem­ben más, talán nem egyenértékű szövet­séget képes állítani. Európa politikájának tengelye ma a francia-angol kérdés, s ma minden ténykedést, amely Európa politikájában változást idéz elő, ebből a szempontból kell nézni. Románia, ha a szerződés létrejön, vég­érvényesen Franciaország szolgálatába szegődik és előbb-utóbb éresen szembe­kerül Angliával. A harmadik állam, amely igényt tart világhatalmi pozícióra, Olaszország, ugyane szempontból fogja fel az ese­ményeket, s egyelőre várakozó állás­pontra helyezkedik. Olaszországot most annál is inkább­ érdekli a román francia szerződés kérdése, mert érdek­­körletét teljesen ki akarja terjeszteni a Balkánra, s kiváncsi, — és pedig jogo­san — arra, várjon következik-e még ezután a jugoszláv-francia szerződés? Ebbe bele fog szólni Olaszország is.K* Akadékoskodás az egy­­házi adók behajtása körül Dandea úr tilalma - A bujkáló körrendelet — A Brassói Lapok munkatársától. — MAROSVÁSÁRHELY, április 16. A Brassói Lapok megírta annak idején, hogy a pénzügyminisztérium kolozsvári vezér­­igazgatóságának egyenesadó ügyosztálya 1959—1924. sz. alatt körrendeletet adott ki a pénzügyigazgatóságokhoz, melyben a pénzügyminisztérium ez évi február hó 4-én kelt 22144 sz. végzésére való hivatko­zással elrendeli, hogy az állami és köz­­igazgatási hatóságok az egyházi és iskolai adók behajtásához, mint eddig, ezentúl is, legalább az 1924-ik évben, nyújtsanak se­gédkezet. Ez a körrendelet a brassói pénz­ügyigazgatósághoz még március hóban megérkezett s ez erről hivatalosan értesí­tette miheztartás végett a brassói városi adóhivatalt, mely viszont március hó 27-iki kelettel hivatalos másolatban közölte a rendeletet az összes egyházakkal. Nyilván­való tehát, hogy a körrendelet ki­ lett adva és az kötelező az összes hatóságokra és az­­ összes egyházakkal szemben. Ennek dacá­ra akadnak hatóságok, melyek nem akar­nak a felsőbb fórum intézkedéséről tudo­mást szerezni és mindenféle gáncsoskodás­­sal akadályozzák még most is az egyházi adók behajtását. Marosvásár­ hely ,polgárig mestere is pápább akar lenni, a pápánál is eltiltotta az egyházi adó behajtását, lesz a legújabb Dandeláda, természetes kinövése annak a szellemnek, mely az egész embert jellemzi. Ám az illetékes érdekelt körök ne vegyék csak egyszerűen tudomásul a marosvásárhelyi kényszer tilalmát, ha­nem illetékes helyen és törvényes uton szorgalmazzák azzal szemben a kormány rendelkezésének érvényesítését. Utóvégre talán Dandea még­sem akkora ar, hogy még a kormány és minisztérium intézke­dései felett is vétót gyakorolhasson, és ma­gának a kormánynak érdeke és kötelessége az engedetlen alsóbbfokú tisztviselőket en­gedelmességre szorítani. Ha pedig Dandea úr eljárását alakilag esetleg igazolná az a tény, hogy a marosvásárhelyi pénzügyigaz­gatósághoz még nem érkezett meg a kért rendelet, akkor gondoskodni kell arról, hogy az illetékes fórum, sürgősen továb­bítsa rendeletét Marosvásárhelyre és ál­talában mindenüvé, ahová még vétkes fe­lületességből , mulasztásból el nem­­jutott. Mert taktikázással és mesterkedésekkel egy jognak­­érvényesülését meggátolni nem lehet és nem szabad. Aláírták a román-magyar konfíciót­­ BUKAREST, április 16. A Külügy­­­­minisztériumban ma délelőtt ünnepé­lyesen aláírták azt az egyezményt, a­­m­­ely gazdasági ügyekben hosszú hó­napokon át tartó tanácskozások után Románia és Magyarország között létre­jött. A ma aláírt egyezmény szerint azokat a függő kérdéseket, amelyeket a két ország között a trianoni békeszer­ződés nyitva hagyott, nagy részben meg­oldották. ­ Japán tiltakozik a­, amerikai bevándorlási törvény ellen LONDON, április 16. (Reuter) To­kiói híradás szerint Japánban nagy megütközést keltett az amerikai beván­dorlási törvénynek az az iniczdecere, amely szerint japáninak tilos az A­mme­­rikába való vándorlás. Az ügyet külön minisztertanács foglalkozott, s a japán lapok az amerikai eljárást nemzetközi törvények és szokások súlyos megsér­tésének mondják.

Next