Brassói Lapok, 1924. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-27 / 97. szám

Vasárnapi szám ára: 41el Bukarestben 5 lej Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA ÁRA: Az előfizetés Ara helyben ! Az előfizetés ára vidékre . Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda : Előfizetési st.k külföldre: HDKIREtTBEIi: 2 teI te.- ::: : SS1­.1 te.-: ::: SS8“ B“«OT-B,“SS6- «»««.«_«. — "ex«*7. : : g°u* 'Sa«!1' z­si.ei Vasárnap Negyedévre. . . 120 . Negyedévre* . . 140 . Telefonszámok A portódíjak emelése esetére az XPROHIRDETÉSEK Vasárnap Havonta ... 42 „ Havonta .... 50 a 1­0*0*onszam­ok előfizetési díj emelésének jogát közvetlenül it kiadóhivatalhoz — 4 Li 111 1 Kézbesítési díj havonta 10 „ B­érmentve poétán küldve Szerkesztőség 177. Kiadóhivatal és nyomda 82. BZ. fenntartjuk magunknak. m^ny^od­mnVmfán'VrreVadlmfák 5 «Uli XXX. ÉVFOLYAM. _ BRASOV BRASSÓ, 1924. április 27. (Vasárnap) _ _ _ _97~SzII i Simon Zugh csendőrőrmester Csikmadarason. De máris országos hírű férfiú, aki nevét maradandóan bevéste korunk és kul­túránk történetébe. Aki a Brassói La­pok tegnapi számában olvasta, hogy ez az ember pár esztendő alatt mit mű­velt, s főkép, hogy miit művelhetett a székely nép körében, az el fog csodál­kozni a lehetőségek rendkívüliségén és a rendkívüliségek lehetőségén. Csík me­­gyében minden lehetséges volt, minden abnormis, abszurd, gonosz és ala­csony dolog, mivel nem románok, ha­nem székelyek lakják, mivel Spatarok és nem Costa-Foruk kormányozzák. Más országban, más kulturállamban két napig sem maradhatna állásában egy Simon Juan, aki csendőrőrmester lé­tére megzsarolja a népet, korbáccsal és puskatussal veri az embereket, el­kobzott fát a maga javára elad, elfogott betörőket szabadon bocsát és így to­vább. Ez csak a Spatar prefekt birodal­mában, a szabadelvű kormányzat érájá­ban, a Szőcs Gézák, Bogdán Istvánok, Ernyeiek székelyvédő, székelyszerető szellemének hatása alatt lehetséges. Bratianu Jones miniszterelnök úr mint belügyminiszter és Franasovics ál­lamtitkár úr, mint a hazai közigazgatás tényleges vezetője és Tatarescu alál­­lamtitkár úr, a kisebbségi ügyek ve­zére, mit szólnak várjon a Simon Juan viselt dolgaihoz? Nem látják-e ők is ebben az alakban szimbolizálva mind­azt a brutalitást, lelketlenséget, ha­szonlesést, üldöző mániát, s fajgyűlö­letet, mely esztendők óta gyötri, haj­szolja, keseríti a romániai székely né­pet? Nem látják-e ők is ebben a Simon Juonban a minden jogon, törvényen, renden, méltányosságon, emberségen magát túl­tevő provinciális zsandárt, aki a felsőbbség közönye, elnézése, tán bá­törtté az éa buzdítása, tán résizessdés® és részvétele mellett követi el nap-nap után hallatlan visszaéléseit? Hogyan követhetett volna el­ ez az ember annyi szemérmetlen aljasságot a törvénytisztelő, kötelességeit híven tel­jesítő, becsületes és jámbor székely la­­kossággal szemben, ha a kormányzat komoly kötelességének tekintené a közrend és igazságosság érvényesítését az egész vonalon, mindenkire nézve, mindenkivel szemben egyformán? Mennyit kellett csak egy Spatarnak mél­tatlant, gyalázatost, Románia presztí­zsére és erkölcsére árnyat vetőt elkö­vetnie, hogy végre — ha ugyan­ezek­ből az indítékokból — útilaput kötöt­tek a talpára? S várjon mennyit kell még a jobb belátású, igazabban érző és a törvényességet támogató új pre­fekt ellenére is, ennek a nagyhatalmú Simon Juannak elkövetnie a szegény és szerecsétlen székelység rovására, hogy őt is eltávolítsák a megbotránko­zást és rémületet árasztó pozíciójából? Azt is meg kell végre tudniok az illetékes kormánytényezőknek, hogy Simon Juan nincs egyedül a székely­földön. Talán ő a legvakmerőbb, a leg­durvább lelkű, a leghaszonlesőbb, a hi­vatalos hatalmát és a népe szelídségét és türelmét legjobban kihasznál­óbb, de sok hozzá és a rendszerhez méltó tár­sa van, akik, rendszerint a felsőbb­­ség elnézésével, zaklatják és zsarolják a lakosságot és a csend és rend, a törvény és a jog védelme helyett for­radalmi hangulatot támasztanak a lel­kekben, s megingatják a hitet a kor­mányzat tisztaságában, s a bizalmat az állam alkotmányában, mely jogegyen­lőségről és polgári szabadságról ren­delkezik. Talán jó volna, ha a sok dicsekvés és hazugság helyett, amivel a kormány az ő nemzetiségi politikáját, mint a sza­badság és egyenlőség rendszerét a vi­lág előtt kendőzi, a Simon Juanok ural­mának vetne immár véget. Nagyobb szégyene az országnak és nagyobb bű­ne a kormánynak nem lehet, mintha ilyen alakok kényük kedvükre nyo­mogathatják és zsarolhatják a népet. Kijelentést tettek, hogy ezt a diplomáciailag eléggé kényes ügyet a királynak az ország­ba való visszatérése után haladéktalanul el fogják intézni. Franciaország nem akart Oroszország belügyeibe avatkozni Poincaré újból táviratot küldött Csicserinnek — A Brassói Lapok eredeti távirata. — PARIS, április 25. Poincaré fran­cia miniszterelnök ma újból táviratot küldött Csicserinnek, s ebben a távirat­ban kijelenti, hogy a francia kormány­nak akkor, amikor nagyszámú francia tudós nevében kíméletességet kért a halálraítélt orosz állampolgárok számá­ra, nem volt célja beleavatkozni Orosz­ország belső­­politikájába. A francia miniszterelnök ebben a táviratban emlékezteti Csicserint arra­­a francia szenátus színe előtt tett kije­lentésére, amely szerint a francia kor­mánynak nem kell Oroszország belső életével foglalkoznia, mivel ahhoz semm­i­ köze sincs. A szovjet dolga az em­beriség kérdését, amelyre a francia kormány hivatkozott, figyelembe venni, vagy figyelmen kívül hagyni. Végül megállapítja Poincaré, hogy az állítás, amely szerint az elítéltek a francia tit­kos kémszolgálatban közreműködtek volna, teljesen hamis. Olaszország nem tekinti államügynek a kincstári bonok kérdését Marzescu ideiglenes külügyminiszter kijelentései a francia-román és török-román szerződésről A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától. BUKAREST, április 25. Károly trón­örökös tegnapelőtt délután palotájában te­át adott, amelyen a kormánynak Bukarest­ben időző tagjai, valamint a diplomáciai testület is részt vett Az estélyien Aloizi bá­ró, Olaszország bukaresti meghatalmazott minisztere azzal a kéréssel fordult Marzes­­cu ideiglenes külögymi­nisz­terhez,­ hogy bi­zalmas megbeszélésen különböző, a két országot érdeklő ügyekben értekezni sze­retne vele. Ez a megbeszélés tegnap este hét óra­kor megtörtént a külügyminisztérium épü­letében, s azon Aloizi báró mindenekelőtt aziránt érdeklődött, hogy mennyiben fe­lelnek meg az igazságnak a román,fran­cia és román-török szerződésről szóló hí­rek. E két ügyire nézve kielégítő választ kért az olasz követ. Marzescu miniszter kijelentette, hogy­ a francia-román szerződés még csak terv, amely eddig nem való­sult meg, míg Törökországgal Ro­mánia barátságos viszonyba lépett. A válasszal Aloizi báró teljesen meg volt elégedve, s egybe ktj©ltetette, hogy kormánya nem tekinti többé 140p.vadgyneki a román kincstári bonok kérdését, s a mennyiben Chiriacescu húsvét után Olasz­országban a kormány nevében ottani ke­reskedőkkel tárgy­al, úgy azokat olasz részről tisztán kereskedelmi jellegű tárgya­lásoknak fogja tekinteni. Románia egyelőre nem ismeri el a görög köztársaságot A román kormány válasz nélkül hagyta a görög kormány jegyzékét A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától. BUKAREST, április 25. Amikor a volt görög királyság bukaresti megha­talmazott minisztere a görög kormány intézkedésére elhagyta a helyét, a köz­­társasági görög kormány új követet kül­dött Bukarestbe, s kérte a román kor­mánytól annak elismerését. Az elisme­rés ténye azonban napról-napra ha­lasztást szenvedett, azonban nem tűnt fel, miután még akkor nem zajlott le a görög népszavazás, s így a köztársasági kormány elismerésének követelése sem volt jogosult. Közben azonban megtörtént a nép­szavazás, amely szentesítette a köztár­sasági államformát, s így most a görög kormány, miután Franciaország, Anglia, Olaszország és más államok is elismer­ték az új kormányt, kérdést intézett a rom­án kormányhoz, hogy a köztársa­sági kormány elismerése miért késle­kedik? A jegyzékben a görög kormány azt is megjegyezte, hogy az a körül­mény, hogy az elűzött görög király Ro­mánia területén tartózkodik, a leg­­kevésbbé sem lehet akadálya az elis­merésnek. A román kormány, a görög kormány jegyzékét ilyen egyszerű módon intézte el: egyelőre félretette és nem válaszol a jegy­zékre. És pedig azért nem, mert a királyi távol van s mindaddg mig őfelsége vissza nem érkezik külföldi útjáról, a kormány nem akar semmi irányban semi lépést ten­ni a görög köztársasági kormány i de jure elismerése ügyében. A román kormánynak ezzel a haloga­tó politikájával kényszerhelyzetbe­­hozta az athéni román minisztert, akit a görög kormány eddg szintén nem ismert el, ho­lo­tt funkcióját végeznie kell. Illetékes helyien azt a megnyugtató Mai számunk 14 oldal Küszöbön a nemzeti és parasztpárt fúziója Temesvárról jelenti tudósítónk. Dr. Radulescu Viktor a parasztpárt bánáti tagozatának egyik vezető embere most érkezett meg Bukarestből, ahol a pa-­­rasztpárt felelős vezéreivel állandóan érintkezett. Ezek oda nyilatkoztak, hogy­ a két párt tárgyalása a legjobb remény­nyel kecsegtet a fúzióra. Nincs kizárva, hogy mire őfelsége visszaérkezik, a két párt befejezett tény elé állítja a belpolitikai helyzetet. Goldis László és Stere Konstantin tárgyalásai — úgy­­látszik — áthidalták a nehézségeket és alapot találtak a végleges megegyezésre. Hajlandó mind­ a két párt kölcsönös áldozatokat hozni a fúzió érdekében A két párt egyesülése esetén az új párt neve nemzeti parasztpárt volna. Dobrogeanut és Petrescanut szabadlábra helyezték BUKAREST, április 2­5. A két letar­tóztatott kommunistavezért, Dobrogeanut és Petrescanut, akik éhségsztrájk következ­tében haldokolnak, ma családjaik kérésére és felelősségére haza szállították. Mindket­tőjük állapota felette súlyos ügy annyira, hogy szabadlábra helyezésük után órákon át nem vehettek magukhoz még könnyű táplálékot sem. Petrescanu még most is eszméletlenül fekszik, míg Dobrogeanut ke­vés tejjel táplálják mesterségesen. A többi letartóztatott és sztrájkoló kommunistát ma meglátogatta Vladescu, ezredes, akinek a sztrájkoló munkások ki­jelentették, hogy mindaddig szilárd elha­tározással fogják folytatni az éhségsztráj­kot, amíg szabadlábra nem helyezik őket. Hazahozzák az erdélyi bankok Budapesten levő értékeit KOLOZSVÁR, április 25. Ismeretes, hogy az erdélyi pénzintézetek legna­gyobb része a háború folyamán és a forradalmak után letéteik egy jelen­tékeny részét Budapestre szállították, ahonan mindezideig nem lehetett azokat visszaszerezni. A Bukarestben most le­zajlott román-magyar kereskedelmi tár­gyalások eredményeként, legutóbb megkezdődött az erdélyi pénzintézetek Buda­pesten elhelyezett értékei­nek hazaszállítása. Mint értesülünk a Kolozsvári Ta­karékpénztár és Hitelbank egyelőre 20 láda értéket kapott vissza Budapestről, amelyeknek leltározása már meg is kez­dődött. Ez időszerint csak azoknak az ér­tékeknek a hazahozataláról van szó, amelyeknek visszahozatalát kérték a tu­lajdonosaik. Korányi a francia köztársasági elnöknél PARIS, április 25. Korányi Frigyes báró, pénzügy­miniszter, volt párisi magyar követ átnyújtotta Millerand köztársasági elnöknek visszahívó levelét. Utána fél órá­ig tartó magánkihallgatás következett, a­melynek során az elnök szívélyesen elbe­szélgetett Korányival Magyarország ügyei­ről, amelyekről Millerand nagy tájékozott­ságot mutatott.

Next