Brassói Lapok, 1924. július (30. évfolyam, 147-172. szám)

1924-07-02 / 147. szám

1924. Július 2. magyar evangélikusok ünnepe Az erdélyrészi ágostai evangélikus segélyegylet közgyűlése A Brassói Lapok munkatársától. BRASSÓ, junius 30. A brassómegyei ágostai h. evangélikus magyar esperesség erdélyrészi segélyegylete, melyet még 1855 ben alakítottak és amely úgyszólván alap­jául, kiinduló pontjául szolgált a magyar esperesség megalakulásának, e hó 29-én tar­totta idei közgyűlését Gsernátfaluban, az evangélikus templomban. A gyűlést istentisztelet előzte meg, me­lyen Nikodémusz Károly hosszúfalu-alsze­gi lelkész mondott hatásos ünnepi beszé­det. Tekintettel arra a szép és nemes­ cél­ra, melyet ez a hetvenéves, közhasznú egyesület maga elé tűzött, sokkal nagyobb érdeklődésnek kellett volna mutatkoznia a közgyűlés iránt. A távolabbi egyházközsé­gekből (Apáca, Krizba stb.) senki sem je­lent meg, s az egy csoportban fekvői Négy­faluból és Háromfaluból is sokkal na­gyobb számban jelenhettek volna meg a tagok és érdeklődők. A szászok Honterusz-ünnepér­e­­más vármegyékből, sőt más országrészekből is átjöttek Brassóba, hittestvérek. A magyar csángóság ezt a példát látva is nagyobb érdekkel karolhatná fel saját hitéletei és kulturális intézménye ünnepi alkalmát. A segélyegylet közgyűlése és ünnepe a mérsékelt látogatottság ellenére jól sike­rült, amiben fűrésze a kiváló vezetőknek, Dávid Károly zajzoni ev. lelkésznek, mint világi elnöknek van. Az egyesület szerény tőkéje mellé a lelkészek hitvesei és más derék evangélikus nők tekintélyes összeget gyűjtöttek, annyira, hogy mióta a segély­egylet fennáll, nem osztottak ki oly nagy­­összegű segélyt, mint ezúttal. Nyolc tanu­­lót részesítettek 300 lejtől 1500-ig terjedő se­gélyben. A segélyek kiosztása a templom­ban, a közgyűlés színe előtt történt meg­ható ünnepiességgel. A közgyűlés után közebéd volt Hosszu­­faluban, a Szabó-féle vendéglő nagyter­mében, melyen mintegy hetvenen vettek részt kedélyes hangulatban — szép pohár­köszöntőkkel fűszerezve az ebédet. Azután a Papp István-féle kertbe vonult a társaság Itt tartotta meg az egylet nyári mulatságát. Jó a magyar termés BUDAPEST, jan. 30. A hivatalos ve­tésjelentés szerint tizenhét millió méter má­zsa búzatermés várható Magyarországon.. A terméskilátások a gabonafélékben, ka­­pásnövényekben és kerti veteményekben kedvezők. A viharos időjárás,, amely Bu­dapest körül s az ország nyugati részén je­lentősebb károkat okozott, a gabonater­mést különösebben nem befolyásolta. A nagyváradi premontrei gimnázium ügye A Brassói Lapok tudósítójától. NAGYVÁRAD, junius 30. A premontrei gimnázium ismeretes ügyében dr. Czeg­­lédy Miklós, a rendház jogi képviselője Bukarestben járt, hogy a Casatienél levő perben eljárjon. Dr. Czeglédy Bukarestből hazaérkezett s vele jött dr. Lázár Aurél­­képviselő, volt igazságügyi miniszter is, a­kit a közoktatásügyi miniszter megbízott azzal, hogy a rendház és gimnázium ügyé­ben eljárjon. Lázár Aurél, aki nagyváradi ember, már megkezdte tárgyalásait a renddel. Leéb Bertalan rendfőnököt táviratilag hí­v­­ták haza Budapestről, hogy a tárgyaláso­kon részt vehessen. Kérdést intéztünk ebben az­­ügyben dr .Lázár Aurélhoz, aki azt­­ válaszolta, hogy a premontrei gimnázium ügyét kevés­sé ismeri, mert annak idején, mikor az is­kola nyilvánossági jogának megvonása, majd a betiltás és az épület lefoglalása történt,­­nem tartózkodott Nagyváradon. Épp ezért egyelőre nem nyilatkozhat, mert tárgyalásai ma még csak informatív jellegűek A tárgyalások, mivel Lázár Aurél­­,a gimnázium növendéke volt, a legszívélye­­sebb modorban folynak és nemcsak­­az épü­let rekvirálásra vonatkoznak, de mál gim­názium nyilvánossági jogának megvonásá­ra is. Mivel Lázár Aurélt soki jóakarat ve­zeti a gimnázium ügyében, meg van az a remény, hogy a miniszter tőle olyan in­formációkat kaphat, hogy a­ gimnázium ismét visszanyerheti tanítási jogát. miASSrti LAPOK A belpolitika eseményei A kisantant konferenciájának befeje­zése után Duca külügyminiszter I­culesz besszarábiai miniszterrel együtt hosszabb utazást tesz Besszarábiában. A kormány tagjai ma délelőtt minisz­tertanácsot tartottak, amelyen folyó ügye­ket tárgyaltak. Elhatározta a miniszterta­nács, hogy a parlament ülésszakát a minit katonádásra való tekintettel, négy nappal a leghossab tiltják. Britian­ Jones miniszterelnök a par­lamenti ülésszak befejezése után néhány megyét meg fog látogatni. A miniszterelnök huzamosabb időt tölt Háromszék megyé­­ben. Fü­löp szenátor a nyugdíjasokért Sürgős interpellációk A Brassói Lapok munkatársától, BRASSÓ, június 30. Fülöp Béla dr. temesvári szenátor a szenátus egyik leg­utóbbi ülésén interpellációt intézett a pénz­ügyminiszterhez és a közlekedésügyi mi­niszterhez, amelyben ecsetelve az erdélyi nyugdíjasok szomorú sorsát, a nyugdíjügy sürgős rendezését kérte. Fülöp Béla interpellációjának szövege szó szerint a következő volt: 1. ) Kérdem a t. pénzügyminiszter urat, mivel indokolja azon eljárását, hogy mi­ért nem részesültek a csatolt területein élő nyugdíjasok a 100, illetve 40 százalékos se­gélyösszegben és csak a regálbeliek között tett a 160 millió lej felosztva? 2. ) Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr ezt a segélyösszeget a csatolt területen­ élő nyugdíjasoknak is engedélyezni s ezt visz­szamenőleg 1923. január 1-től kifizettetni? 3. ) Mivel indokolja azt az eljárását, melyet a segélyösszeg felosztásánál a re­­gálbeli és a csatolt területen élő nyugdí­jasoknál elkövetett? 4. ) Belátja-e azt a visszás helyzetet, mely abból ered, hogy sem a nyugdíja­kat, sem lakbérnyugdíjakat nem emelik, de a lakbér összegek emelését a háziurak­nak engedélyezik? Miért nem emeli fel a lakbérnyugdíjakat is? 5.) Szándékozik-e a pénzügyminiszter úr az összes nyugdíjasoknak nyugdíját három­szorosan s a lakbér nyugdíjakat négysze­resen emelni, amikor be kell látnia, hogy a m­ai nyugdíj a csatolt területen­­élő nyugdíjasok megélhetésére nem elegendő. 6. Mikor fogja a nyugdíjasok özvegyei részére a törvényes nyugdíjat kiutalni, m mi­ért nem intézik el a sok ezer kérvényt s hogyan vél felelni azért a nyomorért, melyben ezek az özvegyek és családjaik­ élnek? Megegyezhetőnek tartja­k a miniszter úr az állam presztízsével mindezeket és ama mulasztás tényét, hogy nyugdíjba kül­dött tisztviselők nyugdíját még máig sem folyósították? 7.­­ Igaz-e az államv­asúti igazgatóság­nak az az állítása, hogy a vasúti nyugdíja­sok nyugdíjának kiutalása a pénzügymi­niszter úrtól függ, s ha igaz, miért nem fizetik ki a nyugdíjat 1923. augusztus­ 1-től december 31-ig, mikor az 1924. január 1-től járó nyugdíjakat már kifizették? 8. ) Mikor nyernek ezek a sérelmek­ orvoslását s mily módon? Interpellációjához még ezeket mondta Fülöp szenátor: Ezen internet!"; -’ómal kérem sürgős­nek tekinteni, mert sok nyugdíjas lett a vázolt mulasztás áldozata, ezt az ügyet te­hát nem szabad egy jogállamban ad grae­cas calendas kitolni, vagy fölényes vállvo­­nogatással elintézni, hanem az átvett te­ngerek mérhetetlen kincséhez és értéké­hez képest egy jogállamhoz­­illő méltá­nyos módon elintézni. A közlekedésügyi miniszter­ úrhoz pedig a következő interpellációt intézte: 1. ) Van-e tudomása arról,­­hogy a temesvári vasúti igazgatóság által a vasutas nyugdíjasok részére nyugdíjazásuk alkal­mával megállapított s 1922 július 1-ig tény­leg kifizetett családi pótlék beszüntettetett? 2. ) Van-e tudomása arról, hogy e beszüntetés ellen a temesvári nyugdíjas szövetség részéről 1923 évi 1038—923 szám­mal, február 11-én, a miniszter úrhoz­ fel­­terjesztés létetett és hogy ehhez további fel­­terjesztés végett az Inalta Gurte de Gasa­­tiehoz csatolt panasz mai napig sem kül­detett be a Casatiehoz? Hajlandó-e a mi­niszter úr e panasznak az illetékes, sem­­mitőszékhez leendő azonnali felterjeszté­sét elrendelni és a mulasztást igazolni, mi­után a keresett igazság­szolgáltatást meg­akadályozni nem szabad. 3. ) Van-e tudomása arról, hogy a te­mesvári vasúti igazgatóság a vasutasok nyugdíját 1923. augusztus 1-től december 31-ig még mindig nem fizette ki? Ki és mi ennek az oka, hajlandó-e soron kívül in­tézkedni, hogy nyomban kifizettessenek ezen nyugdíjak, melyekről az okmányokat maga a CFB igazgatósága állította ki, a­mint kifizették azokat más igazgatóságok kerületében? Miért nem költözhet a magyar nemzetgyűlés a régi képviselőházba ? BUDAPEST, jan. 30. Magyarország pénzügyét a legnagyobb takarékosság jel­lemzi. A nemzetgyűlés költségelőirányza­tánál kiszámították, hogy egy rendes ülés naponként hat milliós papírkoronába ke­rül,­ a nyolcórás ülés pedig kilenc millió­ba. Homonnay képviselő azt indítványoz­ta, hogy takarékosságból a régi képviselő­­házban gyülésezzenek. Láng előadó vála­szában kijelentette,, hogy a gazdasági bi­zottság foglalkozott ezzel a tervvel,s arra az eredményre jutott, hogy a mostani költségek a régi parlamenti helyiség hasz­nálata mellett sem csökkennének, mert az új parlament épületének fenntartási költségei tovább is fennállanának. A nemzetgyűlés a jelentést elfogadta, várta meg. A férj hazatért a nagyká­rolyi vásárról és otthon egy pohár édestejet kért feleségétől. Az asszony nem adott azonnal, ebből szóváltás ke­letkezett, amely azzal végződött, hogy Vonházné felragadoz az asztalról egy disznóölö kést, azzal férjének karjába, majd a hasába szúrt. Vonház véresen zuhant le a pad­lóra. Az asszony csak akkor látta,, hogy mit követett el, de segíteni már nem lehetett rajta. A szerencsétlen ember két napig haldoklott és csütörtökön reggel meghalt. A szaniszlói csendőrség jelentést tett a gyilkosságról a nagykárolyi já­rásbíróságnak és őrizetbe vette a gyil­kos asszonyt. A járásbíróság dr. Bodoky járás­­bírót és Sinka jegyzőkönyvvezetőt küldte ki a vizsgálat megejtéséhez. A holttestet dr. Tamás György szaniszlói körorvos boncolta fel. Egy pohár tej egy emberélet A Brassói Lapok tudósítójától, NAGYKÁROLY, június­­27. A szat­­mármegyei Mezőpetriben a napokban egy ötgyermekes családanya meggyil­kolta egy disznóölő késsel az urát. Az áldozatot, Vonház Mihály mezőpetrii sváb földbirtokost és családját is jól ismerték Szatmár megyében. Tudtak róla, hogy családjával a legnagyobb egyetértésben él és így érthető az a megdöbbenés, amit annak a híre oko­­zott, hogy a felesége meggyilkolta. Vonházék dúsgazdag emberek, aki­ket a faluban mindenki becsült. Von­ház és felesége több mint húsz esz­tendeje élnek együtt és becsületesen, tisztességesen felnevelték öt gyerme­küket. A család harmóniáját hétfőn este egy végzetessé váló perpatvar­ra­ Aho­gy tingem­ ver az isten .. Várady Aladár országszerte ismert dala. Mbravrt/-kifld­s,­n vnde litt kaphatói ! LEGJOBB MAGYAR ÉLCLAP! KÉRJEN INGYEN MUTATVÁNYSZÁMOT! TEMESVÁR, SZEHU-UCCA 2. 1 a. olim­i* d­f, ««állta msmmamtmBmsBxaamsBeasaMmsbmMmaammmssaammmmmm tT T T? K1 xz Jljl JL Jtl Hj JlV Kézrekerültek Cair György és Take Petrescu gyilkosai Cair gyilkosait egy karkötőóra, Petrescuéit egy elveszett zseb­­tárca árulta el. Bukaresti tudósítónk telefonjelentése. — BUKAREST, június 30. A buka­resti rendőrségnek a szombatról vasár­napra virradó éjszakán végre sikerült kézrekeríteni azokat a gyilkosokat, a­kik az elmúlt héten Cair George írót és Take Petrescu trafikost tették el alávaló módon láb alól. A két gyilkos­ságot két különféle banda tagjai kö­vették el. Hogyan fogták el Cair gyilkosait ? Szombaton késő délután a buka­resti rendőrprefektúrán egy fiatal­ember jelent meg, s egy karkötő órát mutatva fel, bejelentette, hogy azt egy Petre Novae nevű ember kínálta neki megvételre. Ugyanekkor Novae fel­ajánlott neki megvételre egy revolvert is. A rendőrség azonnal kétségtelenül megállapította, hogy a fiatalember ál­tal felmutatott karkötő óra ugyanaz, amely Cair George szobájából a gyil­kosság éjszakáján eltűnt. Novacot azon­nal elővették, aki bevallotta, hogy az órát egy Jon Munteanu (tolvajnéven Markutz) nevű hivatásos betörőtől kapta értékesítés céljából. A rendőrség eme értékes adat bir­tokában azonnal kiszállt a Novac által Munteanu lakásaként megjelölt hely­re, ott Munteanut a kertben üldögélve újságolvasás közben találták. Amikor a rendőrök a kertben megjelentek,­ M­un­­teanu revolvert rántott, s ezt kiáltotta feléjük: — Legalább kettőt a másvilágra küldök közületek. A rendőröknek azonban sikerült le­­fegyverezni Munteanut, mielőtt még bárkinek is árthatott volna, s megkö­tözték. Még a helyszínen megmotoz­ták, s megtalálták nála azt a revolvert és azokat a kulcsokat is, amelyek Cali lakásáról a gyilkosság éjszakáján el­­tűntek. A gyilkos megnevezte bűntársát is Rita Scutelnicu (tolvajnéven Sobarul) kályhássegéd személyében. A rendőr­ség hamarosan őt is megtalálta egy korcsmában. Amikor a rendőrök fel­szólították, hogy kövesse őket, hideg­vérrel kérdezte: — Mit akartok tőlem? A rendőrök erre revolvert fogtak reá, s Barlogeanu komisszár­nakr re­volverét felmutatva megkérdezte tőle: — Ismered­ ezt a revolvert? — N­em. Erre a rendőrök bevezették a korcs­mába a már megkötözött, s kívül vá­rakozó Munteanut. — De ezt az embert csak ismered? - kérdezte Barlogeanu. Scutelnicu nem tagadott tovább, ha nem követte a rendőröket. A rendőrségen aztán miind a ketten töredelmes vallomást tettek, s részle­tesen elmondották, hogy miképen gyil­kolták meg Cair Georget. Scutelnicu Cair lakása közelében lakott, s gaz­dag embernek ismerte, s ezért határoz­ták el, hogy ki fogják rabolni. Viasz­­gyertya fénye mellett másztak be a lakásba, s keresték a helyet, ahol Cair a pénzét tartotta. Cair közben feléb­redt, s riadtan kérdezte a betörőktől: — Kik vagyok? Mit kerestek itt? — s a revolveréihez nyúlt. Scutelnicu azonban hozzárohant, kiütötte a revol­vert a kezéből, Munteanu pedig Calira vetette magát, s egy hegyes boxolóval tizenkét súlyos ütést mért az íróra, a­ki az ütések nyomán hamarosan kiszen­vedett. E pillanatban hármat ütött az óra, s arra gondolva, hogy hamarosan virradni fog, nem keresték tovább a pénzt, hanem a revolvert és Cali órá­ját és kulcsait magukhoz véve eltá­voztak. Egy közelfekvő korcsmában megreggeliztek, azután elváltak, s az­óta nem látták többé egymást. A tvaíikos gviikosaí A Bulevardoi Carol­on pénteken es­te elkövetett gyilkosság tetteseit is kö­rülbelül ugyanebben az időben tar­tóztatta le a rendőrség. A tőzsdében, ahol annak tulajdonosát, Take Petres­­cut meggyilkolták, a rendőrség szom­baton este újból helyszíni szemlét tar­tott, amelynek során az egyik asztal

Next