Brassói Lapok, 1924. augusztus (30. évfolyam, 173-198. szám)

1924-08-01 / 173. szám

Egyes szám ára: 3 le) Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA POLITIK­AI NAPILAP Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. A.RA: 3 LEI Vasárnap 4 LEI Az előfizetés ára helyben: Évente.................... 500 lei Félévre .... 270 , Negyedévre ... 140 , Havonta ... 52 , Kézbesítési díj havonta 10 , Az előfizetés ára vidékre ! Évente.................... 600 lej Félévre .... 320 , Negyedévre . . . 170 , Havonta .... 60 , Bérmentve postán küldve XXX. ÉVFOLYAM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: BRAȘOV—BRASSÓ, Kapu-ucca 64—66. szám. Telefonszámok Szerkesztőség 177. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. Bukarestben: 4 lel Előfizetési árak külföldre: Évente ..... 800 lel Félévre .... 500 „ Negyedévre . . 250 „ A nyi­ódíjak emelése esetére az előfizetési díj emelésének jogát fenntartjuk magunknak. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITÉ RADOR, BUCAREST, Strada Berthelot No. 1 vagy annak fiókjai vesznek fel. AP­RÓHIRDE­TÉ­S­EK közvetlenül a kiadóhivatalhoz küldendők vagy bármelyik­ bizo­­mányosunk útján is feladhatók ! LUKÁNS, 4LEI | Vasárnap |S LEI 173, mm Magyar Egyesületek! A jogi személyiségről rendel­kező törvény a Monitorul Ificiar­­ban 1924. február 6-án jelent meg s ennélfogva az illetékes körök a bejelentések végső határidejéül augusztus hó 6-át tekintették. Ér­tesülésünk szerint most illetékes bírói körökben az a nézet alakult ki, hogy a bejelentés végső határ­napja 1. évi augusztus hó 3-ika. Vigyyázzon azért minden egyesü­let és legkésőbb augusztus 3-áig okvetlenül tegyen pontosan eleget bejelentési kötelezettségének, ne­hogy hosszas vitákra és esetleg kellemetlen következményekre ad­­­jon okot. A prágai és a londoni konferenciák a leaetdatánsabb kifejezői annak az eu­rópai egyensúlytalanságnak, amely nem esik a nemzetközi gazdasági élet­ben, de az államközi külpolitikában is számtalan jelenségben talál megnyilvá­nulást. Az általános nemzetközi szituá­cióban ma már egymás helyére állított mint je­lenességek, ökonómiai és politikai bonyodalmak sokaságai rendezésre és sürgős megoldásra várnak, hogy kielé­gí­thessék a nemzetközi jogközösségbe tartozó államok anyagi és erkölcsi szük­ségleteit s­­levessék a gyűlölet szellemét. (Ezeket a problémákat már próbálták eny­híteni a békekötések utáni konferenciák mérhetetlen során, ma pedig London­ban,, ahol a hatalmi túlsúly levezetésé­re s­­egy békés egyensúly internacioná­­lis megvalósítására készülnek, hogy Németország nemzetközi bekapcsolásá­val az államközi viszonyok gazdasági és politikai vérkeringését helyreállítsák. Középeurópábban is minden évben konferenciáznak, de állandóan csak egy hatalmi túlsúly s nem pedig egyensúly biztosítására.. Pedig a gazdasági beteg­ségek tünetei és elmérgesedett kelevé­­nyei napról-napra mind világosabban illusztrálják, hogy a győzelmi politika­­sovén és egyoldalú alkalmazása nem­ teremtheti meg a kívánt eredmény gaz­dasági gyümölcsét, de nem teremthet­i meg a türelmetlenül várt középeuró­pai­ politikai egyensúlyt sem.­­És­pedig azért nem, mert a győzelmi mámor és a vak elfogultság nem engedi világo­san látni azt az irányt, amely felé egyes­ államoknak orientálódniuk kell, azt a gazdasági kibontakozást, amely nélkül konszolidációra, produktív termelésre és kellő fogyasztó piacra nem lehet szál­lítani. A közelmúltban lezajlott prágai konferencia, amely a kis antant rozsdá­sodó abroncsát próbálta kicsiszolni, nem sütkérezhet az eredmény fényé­ben, mert a csiszolás közben a nagy hű­hóval összekalapácsolt gyűrű majdnem­ keresztül reszelődött. Miért­? Annak a bizonyos orosz kérdésnek a szőnyegre vetéséért, amely Lenest fai accompli­ elé akarta állítani. De nem hiába neve­zik őt Középeurópa Cavour-jának, hogy meg ne találja a szemfényvesztő sza­vakat. Neki meg ma szüksége van a kisantantra, mert Csehország érdeke ezt diktálja, de holnap olyan vidáman fogja sutba vágni, mintha meg sem, született volna. Az idő pedig veszedel­mesen kavarja azt a vizet, amit a cseh politika malma nagyszerűen fel fog használni. A nem is olyan régi dunamenti Mon­archia, amelynek alkotmányjogi rend­szere nem volt képes kielégíteni a ke­retében foglalt öntudatos népek állam­­kormányzati szükségleteit, habár gaz­dasági tekintetben egy tökéletes egysé­get alkotott, ma a háború után önálló államokra széthullva, a gazdasá­gi problémákat ezer és egyféle alak­ban megoldatlanul hagyja. Ez érthető is, mert egy hosszú időn keresztül ki­fejlődött organikus gazdasági egésznek az ökonómiai érdekek figyelembe vé­tele nélkül való etnikai szétdarab­olása, szétszaggalta azoka­t jószágforrásokat és gazdasági előtagokat, amelyek az egész Monarchiának nagyszerűen szol­gáltak, de szétszakítva, vagy termelé­si túlprodukciót, vagy szükséglet és a felvevő piacok hiányát eredményezik.« A cseh politika jól tudja, hogy az egész monarchia területét ellátó ipara « s «)»’ úgy életképes, ha megfelelő piacot talál, geográfiai teste pedig egy bizos l­i .«pontot. Ez a piac és támpont pedig csak Oroszország lehet. Ezért olyan ké­­ny­es pontja az orosz kérdés a cseh poli­­tokának. Ezért kerülgeti Benes ezt a problémát, mint a forró kását, mert ebből csak akkor akar kóstolni, ha majd ki lesz hülve és reánézve is aktuális lesz. Románia ebben a szemfényvesztő j­átékban és a középeurópai konflag­­rációban nem ölelkezhetik a cseh és jugoszláv politikával s nem állhat ér­dekében az «Entente Cordiere»-nak ne­vezett kötelékben a vak ember szere­pét játszani, amelynek tendenciózus cél­ja és belső logikája a Lengyel—Olasz— Román—Magyar szövetség idejekorán való kiépítésének a megakadályozása. E szövetség meg­valósít­ása ellen irányu­ló politika Csehországnak életbevágó érdeke, de vájjon előnyös-e Romániá­ra nézve az ezekből való oktalan való húzódó­zás játéka? A gazdasági érdekek döntő szere­pet játszanak mindig a világpolitikában, rugóit képezik a külpolitikai megnyi­latkozásoknak és tetteknek. Ezek szab­ják meg az állam közötti viszonyok és kapcsolatok barátságos vagy "barát­ságtalan izét, színét és külső megnyilvá­nulását. Éppen ezért a gouverner c­est prévoir elvének nem szabad eltemet­­ve lennie egy állam külpolitikájában, ,mert az kiszámíthatatlan veszedel­meknek lehet okozója. Masaryknak a Rudé Pravo kommunista lap által le­közölt nyilatkozata, amit Gillerson szov­jet megbízott előtt tett, hogy «Ruszinsz­­kót úgy tekinti, mint Oroszország ideig­lenes letétjét» a maga meztelenségében mutatja be a cseh politikát, amelynek titkos útjai más irányban keresnek ki­bontakozást a középeurópai válság vég­leges megoldására, mint amilyen orien­tációt Románia helyzete megkívánna. A középeurópai kaotikus gazdasá­gi politikai viszonyok gyümölcsét az fogja elvinni és élvezni, aki állam­­hatalmi vagy szövetségi túlsúlyát kel­lő pillanatban érvényesíteni tudja. A cseh politika ennek elérésére mindent elkövet . Lenes politikája ma már ve­szedelmesen diktál és irányít, amit Ro­mánia nemcsak a nemzetközi viszony­latokban, de előbb-utóbb saját bőrén is keserűen fog tapasztalni, ha nem ke­resi meg azt az utat, amely a józan kül­politikai kibontakozás felé egyedül ve­zethet. Ma, amikor az idők vaskénysze­­rűséggel mutatnak reá a "helyes kibon­takozásra, nem ingadozásokra, de bátor célkitűzésekre van szükség, amelyek­ LONDON, július 31. Illetékes he­lyen azt hiszik, hogy a londoni kon­ferencia a jövő hét végéig sikerrel be­fejeződik. Ezek a körök számolnak az­zal, hogy — amint már oly sokszor hangoztatták — senki sem meri majd a felelősséget a konferencia eredmény­telenségéért vállalni. A legoptimisztikusabb — és pedig rendíthetetlenül toptimisztikus — ,Hu­ghes az amerikai delegátus. Újból és újból hangoztatja a konferencia sike­rében való bizodalmát, s most leg­aljábban a Petit Parisien munkatársa előtt hangoztatta ezt a meggyőződését, kijelentve azt is hogy Franciaország a Ruhr-vidék kiürítéséért az elképzel­hető legelőnyösebb kárpótlást abban ta­lálja, hogy gazdasági és politikai vi­szonya­i újraélednek s­ ezek sokkal több biztos éket nyújtanak Franciaországnak bármely erőszakos intézkedésnél. A Dawes-tervezet meghiúsulása — mon­dotta — káoszt idézne elő, életbelépte­tése pedig leginkább Franciaországnak az érdeke. A francia szakértők egyébként el­­készítették a mulasztásokkal és szank­ciókkal foglalkozó bizottság elé terjesz­tendő jegyzőkönyv tervezetét, amely­nek kiemelkedő része az, hogy a követ­kező esetekben ajánlja a választott bí­róságot : 1. ha a jóvátételi bizottság delegá­tusai Németország mulasztásának meg­állapításában nem egyeznek meg; 2. ha a német ipar nem teljesíti a dologi szolgáltatásokra vonatkozó­ szer­ződéses,kötelezettségeit. Az itt felmerülő ellentéteket elsőfokon 1930-ig a jóváté­teli bizottság szabályozza, később pe­dig az átruházási bizottság, mely a szál­lításokat finanszírozza; 3. választó­­i bíróság elé kell vinni felebbezés címén a jóvátételi bizott­ság, vagy az átruházási bizottság olyan döntéseit, amelyek Németország jóvá­­tételi készpénzfizetéseit korlátozzák. A francia szakértők elkészítették nagyjában a Ruhr-vidék katonai kiürí­tésének tervét is, amely a csapatoknak a rajnai■westfáliai medencéből való ki­vonulását a német tartozások kommer­­cializálásától teszi függővé, vagyis a kiürítés fokozatosan megy vég­be, aszerint, milyen mértékben tudják elhelyezni a vasúti kö­telezvényeket tizenegy milli­árd és az ipari kötelezvénye­ket öt millárd márka erejéig. Herriot minden kétértelműséget ki­záró módon meg akarja állapítani azt, hogy Franciaország mentes minden hátsó gondolattól, de megkívánja hogy Németország rövidesen és elvitathatat­­lanul tanúsítsa a Dawes-tervezet végre­hajtására irányuló készségét. A francia és belga csapatok visz­­szavonása két részletben történnék meg a német kötelezvényei­: két millió arany nem a szláv érdekek malmára, hanem egy biztos és józan megoldás felé vin­nék Középeurópa rendezetlen gazdasá­gi és politikai viszonyainak alakulását. Timur­ márkájának egy-egy harmadrészbeni el­helyezése szerint. Francia és belga vélemény sze­rint az angol csapatoknak 1925 ja­nuár 10. után is megszállva kel­lene tartania a kölni zónát csök­kentett létszámmal, amíg a francia és a belga csapatok a 11 ullr-vidéket egészen kiürítik. Herriot, mint a Liberté közli, ki­jelentette, hogy ha nem fogadják el a francia ellenjavaslatot, akkor visszatér Párisn­­a s a többi de­legátusra bízza a munka foly­tatását. Félbeszakad a konferencia? A francia kamara folyosóján azt a hírt terjesztették, hogy a k­on­efrenciát félbe kell majd szakítani a felmerült ellentétek miatt. E­zt a híresztelést kor­­mlmánykörökben erősen cáfolják. Németország: energikus lesz a konferencián BERLIN, Július 31. A kormányhoz közelálló körök szerint a londoni kon­ferenciának számolnia kell azzal, hogy­ a német delegáció nyíltan és energikus­­an fog beszélni. Éppen ezért jóslá­sokba bocsátkozni lehetetlen, de való­színű, hogy véleménykülönbségek me­rülnek fel, ami kompromisszumra fog vezetni. Ezzel ugyan Anglia és Francia­­ország közvéleménye elégedetlen lesz, de a lényeg az, hogy jelentős lépés tör­ténjék előre. Mikor történik meg­ a Ruhrvidék kiürítése ? A jogi szakértők elkészültek azzal az elaborátummal, amely a Ruhr-vi­­dék kiürítésének módozatairól szól s ehhez a franciák és a bel­gáik is hozzájárultak. Az elaborátum szerint a katonai ki­ürítés legfeljebb két esztendővel a Da­­wes-féle tervezet életbelépetése után, azaz 1926 október 15-ig befejezendő.­­ A kiürítés négy szakaszban törté­nik. Az első 1924 október 15-én a hage­ni, majd a dortmundi, bochumi és esseni zónák kiürítésével, feltéve, ha közben sikerül a másfél millió arany­márkányi vasúti és ipari kötelezvényt a világpiacon elhelyezni. A jóvátételi bizottság­ hívja meg­ a németeket PARIS, július 31. Jól értesült körök­ben azt vallják, hogy a jóvátételi bi­zottság Londonba való megérkezése után felkéri a német kormányt dele­gátusainak kiküldésére­." Ma folytatódik tovább a londoni konferencia kiegyenlítő francia javaslatok Cáfolják a konferencia feloszlásának hírét — Amerika képviselője még mindig optimista - Együtt a német bizottság — A Brassói Lapok eredeti táviratai. — BHASQV-BHASSO, 1924. augusztus 1. (Péntek) A les Zürichben zárlatkor 2.35

Next