Brassói Lapok, 1924. november (30. évfolyam, 250-274. szám)

1924-11-01 / 250. szám

" ’ 4 iei.‘^ "^akarészban 5 ieT* Kövemben. Szombat XXX. évfolyam, 250. szám. 'román ^ * A füveltségéért ^ iibiu SZERKESZT , -«aBOHIVJVTAI,, NYOMOK BRASSÓ. KAPU.UCCA 84-««. SZÁM ———aHMmaiUM m­iiL»L.i3 KLut'lZElV&t UiJAK: Brassóban egy Hóra 70 lej sestyedírre 190, félén­e 360, egy éne 680 és 10 lej kézbesítési Uj. — Vidékre postai küldéssé 1­89, 290, 420 és 800 lej K­ü­­­f­öldra negyedévre 370, félévre 720, evész évre 1400 lej POLITIKAI NAPILAP K­ÜSZERKESZ­TO SZELE BÉLA dr. TEHEE OSSZÁMOK: SZERKESZTÉS 4.« tw és 677 SZÁM — KIADÓHIVATAL 82 és 677 SZ,­M­BERBI HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLI­CITY, RADOR BUKAREST, Strada Berthelot No. 1, vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETESEK közvetlenül a Kiadóba küldendők vagy bármelyik bizományosunk útján is feladhatók Megjegyzések a Magyar Párt ügyében Kendőzött és valódi okok — A párt vezetőségét nem érheti gáncs A nagygyűlés méltóságának megóvása becsliletbelű kérdés BRASSÓ. (A Brassói Lapok munka­társától.) A Magyar Párt elnöki állásá­nak betöltése körül keletkezett és őszin­tén szólva nem csak mesterségesen, ha­nem egyenesen mesterkélten támasztott hullámverésből az Igazság ragyogó, min­dent betöltő fényével és minden takti­kázó ellentmondást elnémító fölényével emelkedett ki Grandpierre Emilnek, a Ma­gyar Párt ügyvezető alelnökének a Bras­sói Lapokban .Pártfegyelem és nyil­vánosság« cím alatt megjelent vezércikke. Románia magyarsága helyesléssel, meg­­nyugvással és a legteljesebb egyetértés­sel fogadta a cikk komoly megállapítá­sait. Ennek dacára az »Ellenzék«, mely — úgy látszik — a cikk súlyos igazságai ál­tal leginkább érezte magát találva, mégis szembehelyezkedik Grandpierre cikkével és megkíséreli állásfoglalását és »elvi ál­láspontját« megvédelmezni. Éhez joga van és ezt mindenki természetesnek is fogja találni. Minthogy azonban a Grand­­pierre Emil általános visszhangot ki­váltó cikkével polemizált cikknek van­nak olyan részletei,a­melyek valósággal kihívják a tárgyilagos ítélkezés megnyilat­kozásait, legyen szabad egy pár megjegy­zést megkockáztatnunk. Az »Ellenzék« cikke úgy találja, hogy azt a sajtókampányt, melyet az el­nökség kérdése körül, helyesebben Ber­­nády Györgynek elnökké leendő meg­választatása érdekében ügyesen megszer­veztek, a »közvéleménynek« a párt ed­digi vezetésével szemben megnyilvánult elégedetlensége idézte fel. Ezzel szem­ben mindenri, aki a viszonyokkal csak némileg is ismerős, megállapíthatja, hogy a romániai magyar közvélemény, az igazi közvélemény, teljes mértékben tuda­tában volt és van azoknak a valódi okok­nak, melyek a párt vezetésére bénítólag hatottak és hatnak, és soha egy pillanatra sem okolta és nem is okolhatta azokért a vezetőséget. És, ha tény volna, hogy a vezetőséggel szemben elégedetlenség vagy türelmetlenség lobbant volna ki a »köz­véleményből«, akkor örök rejtély, vagy talán nagyon is könnyen megoldható kér­dés lenne" az, hogy ez az elégedetlenkedő »közvélemény« miért csoportosult és Ber­nády György egyébként tisztelt személye köré, hiszen Bernády és az őt leginkább támogatók közül többen tényleges tagjai voltak és tagjai annak az elnökségnek, melynek működésével állítólag nincs megelégedve az a bizonyos »közvéle­mény.« A tervbe vett direktóriumot illetőleg azt mondja a Grandpierrevel szembe­helyezkedő cikk­ ,hogy azt »ugyanaz a közvélemény« nem azért, utasítja el, mert az Bernády György elnökségét meg­akadályozná, hanem, mert nehézkes. Ez­zel szemben a valóság az, hogy a direk­tóriummal elsősorban azok helyezkedtek szembe, akik előzetesen túlságosan angá­­zsatták magukat Bernády mellett, "­s ezek igyekeznek a direktórium ellen Ber­nády személyes barátainak megszóla­lta­­tásával hangulatot teremteni. Bernády egyyik legexponáltabb támogatója például nyíltan megmondotta, hogy ők­ már nem táncolhatnak vissza, mert lekötötték ma­gukat Bernády mellett Tehát nyíltan b­e­ismerte ezzel, hogy a párt és az egész ro­mániai magyarság legéletbevágóbb kérdé­sének megoldásánál nem az elvi, vagy tárgyi, hanem a személyi kérdés játsza a főszerepet abban a bizonyos közvéle­ményben.« És ez még szembeötlőbbé vál­­lik, ha leszögezzük azt a tényt, hogy a direktórium ellenzői közt most nem egy olyan korifeus van, aki még rövid idővel ezelőtt hitet akart tenni arra, hogy, az egyetlen helyes mód a Magyar Párt veze­tésének megoldására — a direktórium. Senki vitássá nem teheti azt, hogy a sajtónak joga van a közérdekű kérdé­sekkel foglalkozni, azok mellett, vagy el­len állást foglalni. Más kérdés azonban, hogy a nehéz körülmények között élő ki­sebbség sajtóm megengedheti-e magának azt, hogy a kisebbség belső ügyeit idő előtt a nyilvánosság elé vigye és ez által akarva nem akarva egyfelől a széttago­­zódás alapjait rakja le, másfelől a ki­sebbségi párt ellenségeinek malmára hajtsa a vizet. Nekünk az a véleményünk, hogy akkor, mikor a hatalom ismételten kísérletet tett a Magyar Párt egységének felrobbantására, a magyar sajtónak ke­rülnie kellene minden olyan megnyilat­kozást és hangulatkeltést, m­ely a ma­gyarságnak részekre, csoportokra való szakadozását eredményezheti és feltét­lenül oda kellene hatnia, hogy a párt belső életében keresse a megegyezés és kiegyenlítődés üdvös útjait. A szászokra igazán tévesen hivatkozik a Grandpierre igazságait megtlenteni Igyekvő cikk, mert a szászok belső ügyeiket sem személyt sem egyéb okokból soha sem hurcolják­ a n­em minden ügyben kívánatos nyil­vánosság piacára, hanem a szász sajtó egyöntetűen simul a belső fórumok dön­téséhez és soha fel nem vonul a belsőleg kialakult többségi vélemény ellen. Egyébként megnyugvással veheti a magyar ügynek minden barátja tudo­másul az Ellenzék cikkének azt a korrekt kijelentését, hogy a központi intézőbi­zottság álláspontjával ellentétes felfogás mellett felsorakozottak rendelkeznek kel­lő erővel és önfegyelemmel arra, hogy a nagygyűlés méltóságos lefolyását meg ne zavarják és döntésének alávessék ma­gukat. Ez feltétlenül kötelessége is min­den magyar embernek, mert az egész magyarságnak érdeke az, hogy Brassó­­ban, hol szász és román polgártársaink­ érdeklődése és a Székelyföld szíverobba­­nása találkozik a Magyar Párt nagygyű­lésének keretében, az egység, komolyság és méltóság glóriája övezze Románia ma­gyarságának minden megnyilatkozását. Aki ez ellen a követelmény ellen vét, az faja és népe ellen követ el súlyos bűnt. Megsemmisült az angol liberális párt A konzervatív párt fölényes győzelmet aratott Asquith visszavonul a politikai élettől Az angol választások eddigi eredményei (A Brassói Lapok tudósítójától.) Szerdán zajlottak le Angliában a választások, a ren­des, Angliában megszokott külsőségek között Az agitáció heves, lendületes volt, s az az energia, amelyet a munkáspárt talán soha­sem látott kitartással fejt­ett ki. N­agylászik eredménytelen maradt. A választási eredményeknek e pillanatig körülbelül a fele ismeretes, s amennyit eb­ből meg lehet állapítani, az az, hogy a konzervatív párt fölényes győ­zelmet aratott, a munkáspárt man­dátumainak felét elvesztette, a liberális párt pedig csaknem meg­semmisült. A választások eredményének ilyetén ala­kulásából most véleményt mondani, amikor az eredménynek csak alig a fele ismeretes, túlságosan korai volna, mégis annyit már most minden kockázat nélkül leszögezhetünk hogy a liberális párt arányszámának ilyen jelentős sülyedése az angol belpolitikai élet szempontjából felette nagy kihatású lesz, másrészt pedig a konzervatív pártnak a mun­kásság felett aratott győzelme külpolitikai kihatásaiban lesz jelentős. A választások lefolyásáról eddig a kö­vetkező jelentések érkeztek be: LONDON. Az éjszaka folyamán a na­gyobb városokból és kerületekből mintegy 230 választási eredmény lesz ismeretes. 334 vidéki kerület eredménye holnap délelőtt ér­kezik be. A választások hozzávetőleges ered­ményeit csak csütörtökön este lehet áttekin­teni. LONDON. (Éjjel 12 óra) Az egyhangú vá­lasztásokat is beleértve, az eddig beérkezett jelentések szerint a pártok állása a követke­ző: Konzervatív 21, munkáspárti 12, liberá­lis 7, pártonkívüli 1. Nyolc nyert konzervatív mandátumon kívül a liberálisok eddig egy mandátumot nyertek a munkáspárttól. A munkáspárt vesztesége eddig öt, a liberáli­soké négy mandátum. LONDON. (Éjjel 1 óra) Megválasztottak eddig hatvannyolc konzervatívet, huszonhá­rom munkáspártit, kilenc liberálist. A kon­zervatívok nyertek tizennégy, veszítettek két mandátumot. A liberálisok nyertek kettőt, vesztetten tizet. Baldwin Oli­ver a volt mi­niszterelnök fia, aki munkáspárti program­mal lépett fel, megbukott. Asquithet, Hen­­dersont és Lady Astort megválasztották. A liberálisok megsemmisítő vere­sége várható. LONDON. Reggel öt óráig megválasztot­tak százhatvanegy konzervatívot, hetven­nyolc munkáspártit, huszonkét liberálist, két pártonkívülit. A konzervatívok nyeresége öt­venhat, a munkáspártiaké tizenkilenc, a li­berálisoké hét. A veszteség: a konzervatív, pártnál hat, a munkáspártnál harminckettő, a liberálisoké negyvennégy mandátum. Há­­romszázhatvankét kerületben a választási eredmény még nem ismeretes, csütörtököm estig azonban beérkeznek mindenünnen a je­lentések. A konzervatívok győzelme biztos­ra vehető. Clynes és Walsh minisztereket megválasztották. LONDON. (Hivatalos szikratávirat) Asquith, a liberálisok vezére Paisseyben megbukott. Margaret Bonfield, a Macdo­­nald-korm­ány nőtagja szintén kibukott­ LONDON. A konzervatívok nagy győzel­me a legmerészebb bizakodókat is meglepte. A Daily Herald a következőket írja: A les Zürichben zárlatkor 2.90

Next