Brassói Lapok, 1924. november (30. évfolyam, 250-274. szám)
1924-11-01 / 250. szám
" ’ 4 iei.‘^ "^akarészban 5 ieT* Kövemben. Szombat XXX. évfolyam, 250. szám. 'román ^ * A füveltségéért ^ iibiu SZERKESZT , -«aBOHIVJVTAI,, NYOMOK BRASSÓ. KAPU.UCCA 84-««. SZÁM ———aHMmaiUM miiL»L.i3 KLut'lZElV&t UiJAK: Brassóban egy Hóra 70 lej sestyedírre 190, féléne 360, egy éne 680 és 10 lej kézbesítési Uj. — Vidékre postai küldéssé 189, 290, 420 és 800 lej Küföldra negyedévre 370, félévre 720, evész évre 1400 lej POLITIKAI NAPILAP KÜSZERKESZTO SZELE BÉLA dr. TEHEE OSSZÁMOK: SZERKESZTÉS 4.« tw és 677 SZÁM — KIADÓHIVATAL 82 és 677 SZ,MBERBI HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITY, RADOR BUKAREST, Strada Berthelot No. 1, vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETESEK közvetlenül a Kiadóba küldendők vagy bármelyik bizományosunk útján is feladhatók Megjegyzések a Magyar Párt ügyében Kendőzött és valódi okok — A párt vezetőségét nem érheti gáncs A nagygyűlés méltóságának megóvása becsliletbelű kérdés BRASSÓ. (A Brassói Lapok munkatársától.) A Magyar Párt elnöki állásának betöltése körül keletkezett és őszintén szólva nem csak mesterségesen, hanem egyenesen mesterkélten támasztott hullámverésből az Igazság ragyogó, mindent betöltő fényével és minden taktikázó ellentmondást elnémító fölényével emelkedett ki Grandpierre Emilnek, a Magyar Párt ügyvezető alelnökének a Brassói Lapokban .Pártfegyelem és nyilvánosság« cím alatt megjelent vezércikke. Románia magyarsága helyesléssel, megnyugvással és a legteljesebb egyetértéssel fogadta a cikk komoly megállapításait. Ennek dacára az »Ellenzék«, mely — úgy látszik — a cikk súlyos igazságai által leginkább érezte magát találva, mégis szembehelyezkedik Grandpierre cikkével és megkíséreli állásfoglalását és »elvi álláspontját« megvédelmezni. Éhez joga van és ezt mindenki természetesnek is fogja találni. Minthogy azonban a Grandpierre Emil általános visszhangot kiváltó cikkével polemizált cikknek vannak olyan részletei,amelyek valósággal kihívják a tárgyilagos ítélkezés megnyilatkozásait, legyen szabad egy pár megjegyzést megkockáztatnunk. Az »Ellenzék« cikke úgy találja, hogy azt a sajtókampányt, melyet az elnökség kérdése körül, helyesebben Bernády Györgynek elnökké leendő megválasztatása érdekében ügyesen megszerveztek, a »közvéleménynek« a párt eddigi vezetésével szemben megnyilvánult elégedetlensége idézte fel. Ezzel szemben mindenri, aki a viszonyokkal csak némileg is ismerős, megállapíthatja, hogy a romániai magyar közvélemény, az igazi közvélemény, teljes mértékben tudatában volt és van azoknak a valódi okoknak, melyek a párt vezetésére bénítólag hatottak és hatnak, és soha egy pillanatra sem okolta és nem is okolhatta azokért a vezetőséget. És, ha tény volna, hogy a vezetőséggel szemben elégedetlenség vagy türelmetlenség lobbant volna ki a »közvéleményből«, akkor örök rejtély, vagy talán nagyon is könnyen megoldható kérdés lenne" az, hogy ez az elégedetlenkedő »közvélemény« miért csoportosult és Bernády György egyébként tisztelt személye köré, hiszen Bernády és az őt leginkább támogatók közül többen tényleges tagjai voltak és tagjai annak az elnökségnek, melynek működésével állítólag nincs megelégedve az a bizonyos »közvélemény.« A tervbe vett direktóriumot illetőleg azt mondja a Grandpierrevel szembehelyezkedő cikk ,hogy azt »ugyanaz a közvélemény« nem azért, utasítja el, mert az Bernády György elnökségét megakadályozná, hanem, mert nehézkes. Ezzel szemben a valóság az, hogy a direktóriummal elsősorban azok helyezkedtek szembe, akik előzetesen túlságosan angázsatták magukat Bernády mellett, "s ezek igyekeznek a direktórium ellen Bernády személyes barátainak megszólaltatásával hangulatot teremteni. Bernády egyyik legexponáltabb támogatója például nyíltan megmondotta, hogy ők már nem táncolhatnak vissza, mert lekötötték magukat Bernády mellett Tehát nyíltan beismerte ezzel, hogy a párt és az egész romániai magyarság legéletbevágóbb kérdésének megoldásánál nem az elvi, vagy tárgyi, hanem a személyi kérdés játsza a főszerepet abban a bizonyos közvéleményben.« És ez még szembeötlőbbé vállik, ha leszögezzük azt a tényt, hogy a direktórium ellenzői közt most nem egy olyan korifeus van, aki még rövid idővel ezelőtt hitet akart tenni arra, hogy, az egyetlen helyes mód a Magyar Párt vezetésének megoldására — a direktórium. Senki vitássá nem teheti azt, hogy a sajtónak joga van a közérdekű kérdésekkel foglalkozni, azok mellett, vagy ellen állást foglalni. Más kérdés azonban, hogy a nehéz körülmények között élő kisebbség sajtóm megengedheti-e magának azt, hogy a kisebbség belső ügyeit idő előtt a nyilvánosság elé vigye és ez által akarva nem akarva egyfelől a széttagozódás alapjait rakja le, másfelől a kisebbségi párt ellenségeinek malmára hajtsa a vizet. Nekünk az a véleményünk, hogy akkor, mikor a hatalom ismételten kísérletet tett a Magyar Párt egységének felrobbantására, a magyar sajtónak kerülnie kellene minden olyan megnyilatkozást és hangulatkeltést, mely a magyarságnak részekre, csoportokra való szakadozását eredményezheti és feltétlenül oda kellene hatnia, hogy a párt belső életében keresse a megegyezés és kiegyenlítődés üdvös útjait. A szászokra igazán tévesen hivatkozik a Grandpierre igazságait megtlenteni Igyekvő cikk, mert a szászok belső ügyeiket sem személyt sem egyéb okokból soha sem hurcolják a nem minden ügyben kívánatos nyilvánosság piacára, hanem a szász sajtó egyöntetűen simul a belső fórumok döntéséhez és soha fel nem vonul a belsőleg kialakult többségi vélemény ellen. Egyébként megnyugvással veheti a magyar ügynek minden barátja tudomásul az Ellenzék cikkének azt a korrekt kijelentését, hogy a központi intézőbizottság álláspontjával ellentétes felfogás mellett felsorakozottak rendelkeznek kellő erővel és önfegyelemmel arra, hogy a nagygyűlés méltóságos lefolyását meg ne zavarják és döntésének alávessék magukat. Ez feltétlenül kötelessége is minden magyar embernek, mert az egész magyarságnak érdeke az, hogy Brassóban, hol szász és román polgártársaink érdeklődése és a Székelyföld szíverobbanása találkozik a Magyar Párt nagygyűlésének keretében, az egység, komolyság és méltóság glóriája övezze Románia magyarságának minden megnyilatkozását. Aki ez ellen a követelmény ellen vét, az faja és népe ellen követ el súlyos bűnt. Megsemmisült az angol liberális párt A konzervatív párt fölényes győzelmet aratott Asquith visszavonul a politikai élettől Az angol választások eddigi eredményei (A Brassói Lapok tudósítójától.) Szerdán zajlottak le Angliában a választások, a rendes, Angliában megszokott külsőségek között Az agitáció heves, lendületes volt, s az az energia, amelyet a munkáspárt talán sohasem látott kitartással fejtett ki. Nagylászik eredménytelen maradt. A választási eredményeknek e pillanatig körülbelül a fele ismeretes, s amennyit ebből meg lehet állapítani, az az, hogy a konzervatív párt fölényes győzelmet aratott, a munkáspárt mandátumainak felét elvesztette, a liberális párt pedig csaknem megsemmisült. A választások eredményének ilyetén alakulásából most véleményt mondani, amikor az eredménynek csak alig a fele ismeretes, túlságosan korai volna, mégis annyit már most minden kockázat nélkül leszögezhetünk hogy a liberális párt arányszámának ilyen jelentős sülyedése az angol belpolitikai élet szempontjából felette nagy kihatású lesz, másrészt pedig a konzervatív pártnak a munkásság felett aratott győzelme külpolitikai kihatásaiban lesz jelentős. A választások lefolyásáról eddig a következő jelentések érkeztek be: LONDON. Az éjszaka folyamán a nagyobb városokból és kerületekből mintegy 230 választási eredmény lesz ismeretes. 334 vidéki kerület eredménye holnap délelőtt érkezik be. A választások hozzávetőleges eredményeit csak csütörtökön este lehet áttekinteni. LONDON. (Éjjel 12 óra) Az egyhangú választásokat is beleértve, az eddig beérkezett jelentések szerint a pártok állása a következő: Konzervatív 21, munkáspárti 12, liberális 7, pártonkívüli 1. Nyolc nyert konzervatív mandátumon kívül a liberálisok eddig egy mandátumot nyertek a munkáspárttól. A munkáspárt vesztesége eddig öt, a liberálisoké négy mandátum. LONDON. (Éjjel 1 óra) Megválasztottak eddig hatvannyolc konzervatívet, huszonhárom munkáspártit, kilenc liberálist. A konzervatívok nyertek tizennégy, veszítettek két mandátumot. A liberálisok nyertek kettőt, vesztetten tizet. Baldwin Oliver a volt miniszterelnök fia, aki munkáspárti programmal lépett fel, megbukott. Asquithet, Hendersont és Lady Astort megválasztották. A liberálisok megsemmisítő veresége várható. LONDON. Reggel öt óráig megválasztottak százhatvanegy konzervatívot, hetvennyolc munkáspártit, huszonkét liberálist, két pártonkívülit. A konzervatívok nyeresége ötvenhat, a munkáspártiaké tizenkilenc, a liberálisoké hét. A veszteség: a konzervatív, pártnál hat, a munkáspártnál harminckettő, a liberálisoké negyvennégy mandátum. Háromszázhatvankét kerületben a választási eredmény még nem ismeretes, csütörtököm estig azonban beérkeznek mindenünnen a jelentések. A konzervatívok győzelme biztosra vehető. Clynes és Walsh minisztereket megválasztották. LONDON. (Hivatalos szikratávirat) Asquith, a liberálisok vezére Paisseyben megbukott. Margaret Bonfield, a Macdonald-kormány nőtagja szintén kibukott LONDON. A konzervatívok nagy győzelme a legmerészebb bizakodókat is meglepte. A Daily Herald a következőket írja: A les Zürichben zárlatkor 2.90