Brassói Lapok, 1924. november (30. évfolyam, 250-274. szám)
1924-11-01 / 250. szám
1924. november 1. BRASSIAI LAPOK 5. opcfr. 259. szám. Zelea Codreanu nacionalista-e, vagy bolsevik! ? Bratianu Jonel kijelentései a lassy-i merénylettel kapcsolatban — Az idősebb Zelea Codreanu fogva marad BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Bratianu Jonel miniszterelnök intézkedésére néhány nap óta állandó futárszolgálatot rendszeresítettek Bukarest és Jassy között, amely a kormány által kiadott rendelkezéseket viszi Jassyba, másrészt pedig hozza onnan a jelentéseket a gyilkosság ügyében történt újabb fordulatokról. Anghelescu csalódott kormánykörökben a meggyőződés az, hogy az afférban a kományférfiak közül Anghelescu közoktatásügyi miniszter van kompromittálva. Anghelescu volt ugyanis az, aki a legutóbbi diákzavargások idején nagy garral jelentette ki, hogy intézkedései, amelyeket ezzel kapcsolatban kiadott, oly biztosak és oly erélyesek, hogy többé ilyesmi elő nem fordulhat. S most, amikor erre a kijelentésre emlékeztették, minden válasza egy egészen egyszerű bocsánatkérésre szorítkozott, s kijelentette, hogy nem hitte volna hogy ilyesmi is történhetik. A belügyminisztérium és a hadügyminisztérium együttműködik Mardarescu hadügyminiszter mára magához kérette az egyetemi városokban szélső hadtestek parancsnokait, s utasításokat adott nekik az esetleges diákzavargásokra. Egyben közölte velük, hogy közte és a belügyminiszter között megállapodás jött létre, amely szerint a közigazgatási hatóságok a katonai hatóságokkal zavargások esetén, karöltve fognak működni. A miniszterelnök álláspontja A kormány nevében a miniszterelnök nyilatkozott meg újabban a sassy-i merénylettel kapcsolatban, s a következő érdekes kijelentéseket tette: — A kormány szempontjából teljesen mindegy, hogy az állam biztonságát zavaró cselekményt nacionalista, vagy bolseviki indítóokok idézik elő. Románia területén nem tűrünk meg olyan bűntetteket sem, amelyek tüntetésszámba mennek, mert az anarchiába viszi az országot. A kormány a legelszántabban elhatározta, hogy a legvégső erőfeszítését rendzavarások elfojtására fordítja, és igyekezni fog, hogy a bűnösök mindenkor kíméletlenül elvegyék méltó büntetésüket. A büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszait mindenkor a legszigorúbban érvényesítjük. A kormány intézkedésére ma nyolcvan csendőrt és nyolc tisztet rendeltek ki Jassyba a rend fenntartása céljából. Feloszlatják a bukaresti keresztény diákotthont A bukaresti egyetem szenátusi testülete ma ülést tartott, amelyen hosszantartó tanácskozások után elhatározták, hogy a keresztény diákotthont feloszlatják. Az egyetemi nagykollégium ülését péntekre hívták egybe. Megerősítették az idősebb Zelea Codreanu letartóztatását Jassyból érkezett távirat jelenti, hogy Bobonatu vizsgálóbíró ma délután hozta meg azt a végzést, amelyben az idősebb Zelea Codreanunak a letartóztatását megerősíti. Az egyetemi tanárt átszállították ma az ügyészségi fogházba. Scitovszy Tibor lesz a magyar külügyminiszter BUDAPEST. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A Nemzeti Újság értesülése szerint a külügyminiszteri állásra legközelebb Lctovszky Tibor, kereskedelmi exállamtitkárt, a Hitelbank jelenlegi igazgatóját nevezik ki. Vidéki amatőr fényképezők ^ kérjenek '*• ■ árjegyzéket nn. ÉTZEQ fotoáruhéztól CAREN-MARE JUL.1 iLkil Nagykároly - Vidéki szétküldés | ______ Minisztertanács, amelyről nem adnak ki hivatalos jelentést Mi történt ma Anghelescu miniszter lakásán ? BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Bratianu Jones miniszterelnök ma délelőtt tíz órára minisztertanácsot hívott egybe. A miniszterek kötelességtudóan meg is jelentek a szokott helyen. Amikor azonban a miniszterelnök meg akarta nyitni a tanácskozást, megdöbbenve vette észre, hogy a miniszterek közül kettő hiányzik: Anghelescu közoktatásügyi és Constantinescu Aiecu földmivelésügyi miniszterek. Mindketten betegek. Constantinescunak állítólag náthája és láza van, Anghelescu pedig még az ágyat őrzi, amióta Rimnicul Valeában elcsúszott és a lábát kificamította. Constantinescu távolléte nem lett volna olyan nagy baj, annál nagyobb gondot okozott azonban Anghelescu elmaradása, mert hiszen a tanácskozás anyaga elsősorban őt érdekelte, az ő reszortjába eső ügyekről lévén szó. Bratianu miniszterelnök hamarosan talált megoldást, emlékezvén a Mohamedről és Ii.hegyről szóló közmondásra, s az egész kormány felkerekedett és elmentek Anghelescu miniszter lakására. Ami ezután történt, azt e pillanatig még homály borítja, csak annyit sikerült megtudni, hogy Bratian Jones miniszterelnök az értekezlet megnyitása előtt egészen temperamentumosan jelentette be, hogy a mai minisztertanácsról nem adnak ki hivatalos jelentést. Ezután kezdtek hozzá a tanácskozáshoz, amelyről még az állítólag beavatottak is csak annyit tudnak, azon a sassy-i eseményekkel és a hozandó rendszabályokkal foglalkoztak. De ez nem biztos. Voltak sokkal rosszabb nyelvek, amelyek viszont arról beszéltek, hogy a kormány tagjai a lemondási okiratot fogalmazták meg. Ez aztán egészen hihetetlen. A kormány néhány indiszkrét tagjának jóvoltából végül mégis sikerült annyit megtudni, hogy a minisztertanács vége felé Bratianu Vintila ismertette a jövő évi költségvetés egyes részleteit s különösen bőven foglalkozott a feltétlenül szükséges kiadás többletekkel, indokolni igyekezve azokat. A titokzatos minisztertanács fél egy órakor ért véget. Magyarország nem veszi át az elcsatolt emlékműveket Minden elcsatolt emlékműnek megvan a mártíriuma a— Czakó Elemér dr. magyar kultuszállamtitkár nyilatkozata a csatolt területi műemlékek sorsáról és szerepéről BUDAPEST. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Egyes aradi és budapesti körök olyan mozgalmáról jelentek meg ismét híradások, mely szerint az 1849-ben kivégzett »Aradi Tizenhárom« bedeszkázott emlékművét adja ki a román állam, illetve szállitassa el a magyar kormány Magyarország trianoni határai mögé. Ez a mozgalom nem egyedül álló jelenség, hiszen volt már szó a nagyváradi Szent László szobor, a kassai 48-as honvédszobor, sőt a cseh szokolisták által teljesen szétzúzott pozsonyi Mária Terézia szoborroncs »megmentéséről« is. Az új imperiumok aztán minden ilyen hangulatok alkalmával szívesen teték meg ajánlatukat a budapesti kultuszkormánynak, a műemlék áttelepítés — a segesvári Petőfi szobor kivételével — még egy esetben sem történt. Az aradi szobor ügye eljutott már szintén a kultuszminisztériumig, a román kormány pedig felhatalmazta itteni külképviseletét tárgyalásra. A magyar kormány azonban az előbbi hasonló esetek alkalmával követett álláspontjára helyezkedik most is, amit Czakó Elemér dr. kultuszállamtitkár a következőkben ismertetett munkatársunknak: " A háború következményeképen Magyarország területén történtek a legnagyobb eltolódások, amelyek magukkal mozgatták egy ezeréves egyetemes kultúrának és történelemnek egyes darabjait is,, ezek az illető vidékre, az illető kisebbségre vonatkoznak. Onnan nőttek ki, az ő életük eseményeit hirdetik, amely élet azonban az egész magyar élet egy része marad. Elvfeladás volna az, ha kiköltöztetnénk történelmünket, kultúránkat az elcsatolt területekről, azonkívül, hogy az erre a tárgykörre írt népszövetségi rendelkezéseket is megbolygatnánk, mely szerint ahogy a kisebbségek, úgy azok mű- és kulturkincse is a népszövetség védelme alatt áll. Csodálatos, hogy az áttelepítési mozgalmat kezdő és irányító körök nem érzik meg a kérdésnek ezt a nüanszát és nem veszik észre, hogy ugyanilyen joggal visszakövetelhetnénk például az erdélyi fejedelmek felbecsülhetetlen értékeit képviselő hagyatékát, az elcsatoltterületi múzeumok anyagát, stb. amik mind éppen olyan becsesek és éppen olyan tartozékai az egyetemes magyar kulturvagyonnak, mint a bedeszkázott emlékművek. Vájjon ki adnák-e az új imperiumok az elcsatolt magyar vidékekkel együtt átvett magyar kulturgazdagságot is? És nemcsak azokat a szegény bedeszkázott szobrokat, melyek a közterekről hirdetik az ott élő magyarok magyarságát és amelyek ezért úgynevezett kellemetlen irredenta — okok? — Ki kell jelentenem, hogy minden elcsatolt műemléknek is ugyanaz a sorsa, mint az illető kisebbségé. Lerombolták a cseh szokalisták a pozsonyi Mária Terézia szobrot éppen úgy, ahogy még ma is történnek Szlovenszkón kisebbség jogrombolások és ez mind kizárólag a népszövetség elé tartozó peres ügye az illető kisebbségnek. Az aradi tizenhárom vértanú emlékművének hazahozatala és Aradon kívül bárhol való felállítása anakronizmus is volna azonfelül, hogy az elszállítatás költségei horribilisak. A szállítás költségeinek összegéből új szobrot lehetne emelni, hiszen Zala György szobrász tulajdonában megvannak még az összes segédmodellek. De az aradi szobor épp úgy, mint a pozsonyi Mária Terézia és Petőfi szobrok, a kassai honvéd és a nagyváradi Szent László szobrok mind-mind az illető vidékek talajából nőttek ki, tehát az ottani magyarság egyedüli kulturulajdonát teszik. — Bizonyos vagyok benne, hogy rövidesen elkövetkeznek azok az idők, amikor egészen kivonul a politika ezekből a kérdésekből és kicsomagolák szénen a bedeszkázott szobrokat. Petőfit, Kossuthot, az aradi vértanúst emlékét. Szent Lászlót, a 48-as honvédek a magyar kisebbségiek múltjának emlékeit. Mi lenne akkor, ha egy-egy most »átmentett« ilyen emlékművet vissza kellene szállítanunk a jogos tulajdonosoknak, az elcsatolt magyarságnak?! — Felfogásomat sikerült erről a kérdésről eddig hivatalos állásponttá erősítenem és igy valószinü, hogy ez újabb akciók ellen is sikerrel fogok közreműködni. Radnay Oszkár