Brassói Lapok, 1925. június (31. évfolyam, 123-145. szám)

1925-06-01 / 123. szám

4­ oldal, 123. szám. BRASSÓI LAPOK 1925. Junius X Nansen bízik A«r»undsen expedíciójénak sikerében BERLIN. (A Brassói Lapok tudósí­tójától.) A tudományos világ még mindig lélekzetét vissza­fojtva lesi az Amund­­senről érkező híreket, azonban a mai nap is eltelt anélkül, hogy valamit is megtudtak volna sorsáról. Nansen a világhírű sarkkutató ma Berlinbe érkezett és nyilatkozott Amund­sen legújabb vállalkozásáról. Amundsen terveit teljes egészükben nem ismerem! — mondotta — de tudom, hogy repülő­gépről nem állapítható meg pontosan, hogy hol vagyunk. Amundsennek le kel­lett szállnia akkor, amiikor a sark közelé­ben hitte mágiát, s ezután következett a megfigyelés, hogy pontosan megjelölhesse a helyet. Ehez a nap állását kell megha­tározni, amihez legalább tizenkét óra szük­séges, de ha a látás viszonyok rosszak meg több idő is kell. " Ha a pontos helyet megállapította — folytatta Nansen — Amundsennek el kel­lett hagynia repülőgépét, mert tényleg a sarkot igyekezett elérni. Hogy mennyi ideig vándorolhat a jégmezőkön az at­tól függ, hogy milyeen távolságra szállott le a sarktól. Ha elérte a sarkot különféle fizikai és természettudományi megfigye­léseket és méréseket akar eszközölni, ami ismét néhány napig eltarthat. Azután visz­sza kell térnie repülőgépéhez, s csak az­után gondolhat visszatérésre. Az expe­díció sorsáért egyáltalán nem aggódom fejezte be nyilatkozatát Nansen. Nansen máskülönben Berlinben egy léghajó felépítéséről tárgyal. Expedíció­jával először az Alaska és az Északi sark közötti területet kutatná fel. Nansen Ber­linből a Kaukázusba megy, hogy a nép­­szövetség miegritá­sából­­tanulmányozza azt a lehetőséget, hogy a törökországi örmény menekülteket miképen lehetne a Kaukázusban letelepíteni. Szabad-e a vádlottat bizonyíté­kon­ nélkül letartóztatni ? BU­KARES 1. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A bukaresti Ítélőtáblánál érdekes ügy­ben döntenek a napokban. Hotineanu királyi biztos néhány hónappal ezelőtt Andreescu új­ságírót, akit kommunista üzelmekben való részvétellel gyanúsított, letartóztatta, s hete­ken át lógva tartotta. Hetek múlva­­derült ki, hogy Andreescu teljesen ártatlan, a nyomo­zás semmiféle bizonyítékot sem volt képes produkálni ellene, s szabadlábra kellett he­lyezni. Andreescu panasszal fordult a bíró­sághoz, s feljelentésében Hotineanut hiva­talos hatalommal való visszaéléssel vádolta meg Az ügy most került az Ítélőtábla elé, amely tegnap tartotta meg a tárgyalást. A táb­la komoly formában foglalkozott a kérdéssel s most akar elvi döntést hozni arra nézve, várjon szabad-e valakit puszta gyam­okok alapján, minden bizonyíték nélkül heteken át fogva tartani. A tegnapi ülésen a tábla még nem hozta meg a határozatot, minden­esetre vigasztaló jelenség, hogy a tábla nem helyezkedik ridegen a hatalom álláspontjára, hanem fontolóra veszi a Romániában nagy­jelentőségű kérdést. Még a nyáron eldől a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fiókjainak sorsa BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A trianoni békeszerződés gazdasági vonatkozású rendelkezése szerint a külföldi bankok romániai fiókjai tíz évi átmeneti időt kaptak, hogy ez alatt tegyenek eleget a ro­mán kormány nacionalizálási rendeleteinek, vagy pedig likvidálják romániai érdekel­tsé­­­güket. Ez a rendelkezés természetszerűleg vonatkozik a magyar pénzintézetek fiókéira is és érinti például a Kereskedelmi Bank er­délyi összeköttetéseit. A Kereskedelmi Bank­nak ugyanis Aradon, Nagyváradon, Brassói­ban és Nagyszebenben vannak fiókjai, ezek közt egész sor pénzintézettel áll összekötte­tésben, melyek közt első helyet foglal el az Erdélyi Bank, melynek Erdélyben szintén több fiókja van. A Kereskedelmi Banknak azonban ipari érdekeltségei is vannak Er­­délyben, amelyek sorsa csak a bankérdekelt­­ségek rendezése után fog véglegesen tisztá­zódni. t Ezekkel a kérdésekkel függ össze, hogy Weisz Fülöp, a Kereskedelmi Bank elnöke aki egyik legalaposabb ismerője Magyaror­szágon a román pénzpiacnak és gazdasági életnek, elhatározta, hogy hosszú idő után ismét Romániába utazik. Weisz Fülöp terve hosszabb időn keresztül halasztást szenve­dett, mert az eredetileg kontemplált kidben Londonban kellett tárgyalnia. Az elmúlt hé­ten aztán dr. Chorin bereue társaságában akart Romániába utazni, hogy részt vegyen a Petroseni igazgatósági ülésén, mely válla­latnál tekintélyes érdekeltsége van a Ke­reskedelmi Banknak. A Petroseni igazgatóda­sági ülése azonban elmaradt és Weisz Fülöp helyett Conrad Ottó ügyvezető igazgató járt a múlt héten Bukarestben, ahol meglátogat­ta a Kereskedelmi Bank összes romániai­ összeköttetéseit Érthető, hogy a megbeszélések során szóba került a Kereskedelmi Bank új üzleti orientációja is, ami tekintettel a Keresk­edel­mi Bank nagy belföldi és külföldi tekinté­lyére, természetesen a román pénzintézetek szemében érdekes és kívánatos seom­bilnációk­­ra nyújtott alkalmat. Az összes vezető román pénzintézetek ugyanis megtették ajánlataikat a Kereskedelmi­ Banknak, így a Kereskedel­­mi Bank régi üzletbarátja, a Marmarosch és Blank Bank, a Banca Romaneasca, a Banca Crissoveroni, a Banca de Credit stb. Csaknem valamennyi bukaresti banktól pozitív formában kapott ajánlatokat a Ke­reskedelmi Bank, amelyek módot nyújtanak arra, hogy e nagy intézet hatalmas­­nemzet­közi tőkei a román ipar és kereskedelem szá­mára felhasználhatók legyenek. Conrad igazgató bukaresti útján szerzett tapasztalatairól természetesen beszámol Weisz Fülöp elnöknek, aki alapos speciális helyi tájékozottsága folytán könnyen dönt­het majd a román pénzintézetek ajánlatai­ felett. Illetékes helyről azonban arról értesü­lünk, hogy a román sajtó egyes orgánumai­nak híresztelésével szemben a Kereskedemi Bank egyelőre még semmiféle végleges meg­­állapodást nem létesített, de oly érdeklődés nyilvánult meg az ügy iránt, amely arra en­ged következtetni, h­ogy a kérdés rövidesen a legjobban megoldódik. Hús szerint már jú­niusban végleges döntés történik a Kereske­delmi Bank romániai érdekeltségeinek sor­sa felől. Amint azonban a Kereskedelmi Bank szellemét és üzleti politikáját ismerjük, va­lószínűnek tartjuk, hogy a bank csak olyan csoporttal fog társulni, amely az eddigi be­vált vezetést biztosítani fogja a bank régi embereinek, mint önálló hatáskörrel felru­házott ügyvezető igazgatóknak, kik a válto­zott viszonyok közt is megfelelő színvonalon tudták megtartani a bankot. A magunk részéről nem hisszük, hogy a Kereskedelmi Bank a Banca Marmarosch--­­sal kooperáljon, mert a két bank között fő­leg az összeomlás óta egyelőre szintte áthi­dalhatatlan ellentétek állottak elő. Az utóbbi idők legnagyobb filmjét csapod át hercegre!" mutatja be hétfőtől szombatig az Apolló. Egy ismert mű­vász-pár július-augusztusra Brassóban műbarátnál lakást keres. A lakás ellenértékéül hajlandó egy portrait festeni, vagy más tárgyú fest­ményt adni. — Cím 9428. szám alatt a kiadóhivatalban. Leszavazták a norvég kormányt OSLO. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) A képviselőház a kormányt egy ki­sebb kérdésben leszavazta. A kormány megvárja a felsőház döntését s csak ez után határoz a felett, hogy benyujtsa-e lemondását. Hazajöttek a római zarándokok BRASSÓ. (A brassói Lapok tudósítójától) Dr. Péter Antal apátplébános vezetése alatt mint annak idején megírtuk, Brassóból 60 vidékéről is ment zarándokcsapat Rómába, hogy a szentév ünnepségeiben és a vallásos kegyelet lerovásában részt vegyen. A társa­ságnak 21 tagja volt, s ezek május 10-én indultak el Brassóból. Útjukról dr. Péter Antal a következőket mondta el tudósítónknak: — A legkellemesebb hangulatban, min­den zavar és baj nélkül utazott el, a zarán­dokcsapat Brassóból és vidékéről. Május 12-én Velencében voltunk, ahol egy napot lidőz­tünk, gyönyörködve a ragyogó város szépségeiben. Másnap már Firenzében vol­tunk és 14-én érkeztünk Rómába, ahol öt na­pot töltöttünk. Szállásunk a Szent Péter ba­zilika szomszédságában, a Santa Marta za­rándokházban volt. Május 17-én részt vettünk a­­Szent Teréz szenttéavatása alkalmából a Szent Péter templomban nagy fénnyel meg­tartott ünnepségeken. Szerencse volt, hogy előre gondoskodtunk belépőjegyekről, mert hetvenezer zarándok, kik utánunk érkeztek, már nem tudott bejutni. A brassói zarándok­csapat megtekintette Róma minden neveze­tességét és a Lateran-templomban meglá­togatták II. Szilveszter pápa sírját, mely fö­lé Fraknói Vilmos püspök megbízásából Dán­kó magyar szobrász készített művészi sírem­léket. A szobor azt jelképezi, amint I. Szilveszter­ pápa Asztrik püspöknek átnyújtja az István magyar királynak ajándékozott szent koronát. Megnézte a társaság a katakom­bákat is, és francia zarándokokkal együtt ki­hallgatáson volt a szent atyánál. Május 19- én Nápolyban időztek, s voltak Capri szige­ten, a kék barlangban. Visszatérőben egy napot Triesztben töltöttek. A tengeri betegség egy-két esetét leszá­mítva, a társaság valamennyi tagja a leg­jobb benyomásokkal eltelve érkezett haza a római zarándokútról. Áruba bocsátották Székelyudvarhelyen a házhelyek céljából kisajátított tisztviselőtelkeket SZÉKELYUDVARHELY. (A Brassói La­pok tudósítójától.) Az agrár­reformmal kap­csolatban, amint már többször írtunk e té­máról, tizenhét embert fosztottak meg érté­kes földjeiktől Székelyudvarhelyen. Tizenhét földhöz ragadt szegény embert, akiknek föld­jei legnagyobbrészt alkalmatlanok az építke­zésre, de azért e célra, ilyen címen az ada­kozó kedvű földmis­elésügyi kormány oda ajándékozta azokat a székelyudvarhelyi tisztviselőknek kiknek jókora percent­je talán egyáltalában nem gondolt építkezésre s leg­­kevésbbé arra, hogy öt év alatt a kisajátított házhelyre fel is építi házát. Hogy ezen általános feltevésben senki sem csalódott, semmi sem bizonyítja hiveb­­ben, mint az a tény, hogy a házhelyekhez jutott tisztviselők egy része az utóbbi­­időben áruba bocsátotta az építkezés céljából szá­mára kisajátított szántóföldeket Egyikük 6000 lejért már el is adta a maga tisztviselő telkét, másikának pedig 15.000 lejt ígértek, de 30.000 lejen alul adni nem akarja. Üz­let tárgya lett tehát az a föld, melyet a ne­mes intenció cégére alatt elvettek attól a szegény embertől, akinek ez volt egyetlen létfenntartási bázisa s akinek cserébe ott ad­tak földet, ahol semmit sem term­elhet, vagy édes-keveset A­ földjeiről kih­essékett tizenhét ember közül néhányan a régi katonai gyakorló té­ren kaptak cserébe uj földet az elvesztett he­­lyébe. Gyér, sovány földet, amit azonban megmunkáltak, bevetettek, s amikor fárad­ságos munkájuk gyümölcseképen az áldás zsengéjének örvendezhettek volna, uj földjü­ket ismét gyakorló térré léptették elő, s így minden munkájuk kárba veszett. Az igazság érdekében mindazoknak, a­kiknek e dologhoz némi közük van, meg kel­lene tenniök azt, hogy ezek az emberek vagy háborítatlanul használhassák földjüket, vagy visszakaphassák, ami még igazságosabb cse­lekedet volna; jogos tulajdonaikat, melyeket az új gazdák nem kijelölt rendeltetésük sze­rint használnak fel.

Next