Brassói Lapok, 1925. július (31. évfolyam, 146-171. szám)

1925-07-02 / 146. szám

2. oldal, 146. szám 1. BRASSÓI LAPOK dett irányt folytatni fogja. Erre a szerep­re legalkalmasabb ember, kétségtelenül az angolbarát Brian­d volt, kit a francia kamara pár évvel ez­előtt éppen az angolokkal szemben tanú­sított túlzott előzékenysége miatt bukta­tott meg. Briand 1925 tavaszán ott­­foly­tatta politikáját, ahol a cannesi konfe­rencián abban kellett hagynia. Most, akár­­­csak 1922-ben célja az an­gol-francia közreműködés kimélyítése. Csakhogy a helyzet három év alatt erősen­­ megváltozott, úgy, hogy egy angol-francia szerződés tető alá hozatala még több ne­hézséggel járt volna, mint a cannesi kon­ferencia idején. Herriot Franciaország­­biztosságát egy nemzetközi garanciális­­szerződés révén próbálta mega­la­poz­ni­. Minthogy Anglia ellentállása miatt, ez a terv megbukott, Briandnak más mód után kellett nézni. A németek által szuggerált paktum, céljának kivitelére éppen kapóra jött. Ha ugyanis sikerülne a francia-né­met garanciális szerződésbe Angliát har­madiknak bevonni, akkor a békeszerző­dés óta kívánt francia-angol együttmű­ködés német támadás esetén biztosítva­­volna. Ezért szerkesztette meg Briandt a né­meteknek szánt választ oly módon, hogy az angolok is támogassák és azért sietett a válaszjegyzéket az angol külügyminisz­ter jóváhagyásának alávetni. Az angol­francia politikai együttműködésnek út­ját­ ezzel a lépéssel újra megnyitotta. A bri­t külpolitika, mely egy idő óta bizo­nyos aggodalo­mmal kísérte a francia kül­­politika kezdeményezéseit, (különösen a genfi paktumtervezet óta) örömmel ra­gadta meg Briand ajánlatát, mert érezte, hogy befolyását a német-francia viszony rendezésére eképen fogja leghatásosabban érvényesíteni. Briand célja, amikor megküldte vála­szának tervezetét az angol külügyminisz­ternek, kettős volt, először azt akarta el­érni, hogy legalább a látszata legyen meg annak, hogy a franciák és angolok­ egyetértve fognak viselkedni a német propozíciókkal szemben, ami a franciák helyzetét kétségtelenül erősebbé teszi,­ másodszor szerette volna rá bírni­­Angliát, hogy vele együtt követelje Német­országtól, hogy garanciális szerződések keretén belül biztosítsa nemcsak a nyu­gati határainak sérthetetlenségét, hanem a keletiekét is. Az első célját elérte, de csak a máso­diknak feláldozásával. A Kék Könyv Olva­sása éppen a két pont körül lefolyt fi­nom diplomáciai harcot világítja meg, mert nyilvánosságra hozza azokat a válto­zásokat, amelyeket az angol külügyminisz­ter kért a németeknek küldendő válasz­­t megszövegezésében. Mindez a módosítás oda hatott, hogy Angolországot a garan­ciális szerződés csak Németország nyu­gati határainál történt konfliktus esetén kényszerítse beavatkozásra, míg Briand szerette volna Anglia garanciáját Német­ország öszszes határainak status quo-jára nézve. Így például, míg az eredeti francia választervezet azt kérte, hogy Németor­szág egyidejűleg kössön az összes szom­szédaival külön garanciális szerződéseket, melyek aztán egy komplexumot alkotná­nak, mely a Nemzetek Szövetségének ol­talma alá kerülne, az angol külügyminisz­ter ezt a propozíciót oda módosította, hogy a garanciális szerződéseket nem­ kel­lene egségesíteni, csak egyedül életbe lép­tetni, mert eképen a keleti államokkal kötendő szerződésektől az angol kül­politika távol tarthatja magát. Az angol diplomácia nagyon vigyázott ama pontokra, ahol a beavatkozási köre-BÉCS. (A Brassói Lapok tudósítójától) Múltkori cikkemben a bécsi emigránsok éle­téről számoltam be általánosságban és mos­tani közleményemben a kulisszák mögött is játszódó eseményeket akartam planzilisebbé tenni, azonban oly, váratlan esemény jött köz­be, hogy ezzel kell foglalkoznom, mert ennek meg szomorú következményei lesznek a jö­vőben. " Csehszlovákia tót néppártjának lapja, a »Slováki« közli, amely tudvalevőleg a Illin­­ka Andrásnak az autonomista tót nép vezéré­nek lapja, és a »cseh elnyomás ellen «a legerő­sebb harcot folytatja, hogy, dr.­­Wear Imre a magyar börtönből repülőgépen Bécsbe szö­kött republikánus vezér a Benes külügym mi­niszter által vezetett­ pártnak állt szolgálatába és a­­ lodzsa Milán-féle kisgazdapárt által fizetett magyar emigránsokon is túltéve, tel­jesen csehofil szolgálatba állott. A beavatottat előtt igen nagy meglepe­tést keltett, ez a hir és hihetetlenül hangzott mert hisz :"T­eér még a magyar emigránsok mérsékelt balszárnyával sem akart együtt dolgozni nacionalista magyarságát és polgári mivoltát hangoztatva. Az nagyon valószínű, hogy, Benes részé­ről történt ily próbálkozás, de hihetetlennek tűnik fel a sikeressége. Mielőtt az események ebben a tok intet­­ben bármely irányban is kifejlődnének, nem lesz érdektelen a hátteret ismertetni és ezzel kapcsolatos legújabb eseményeket, amelye­k a komikumba fulladtak Prágában. Benes külügyminiszter eddigelé határozot­tan tudtára adta a bécsi magyar emigrán­soknak, köztük Jászi Oszkárnak is, hogy ami a magyar politikát illeti, a csehszlovák állam támogatását nem állíthatja rendelkezésükre, mert ők a jelenlegi magyar rezsimmel meg vannak elégedve. Igazolja ezt gróf Károlyi Mihálynak a kö­vetkező nyilatkozata: Engem nem a kommün, hanem Brnos cseh külügyminiszter buktatott meg, mert a demokratikus (!) Magyarország állandó ve­szélyt jelentett a csehszlovák köztársaságra. Ezért hihetetlen a dr. JVVie­r Imréről szó­ló kombináció. Más itt az igazság, amint az újabb események igazolták. Ugyanis Ilodzsa Milán, a magyar emigránsokat megszervezte és közreműködésükkel, élükön Békesivel és dr. Antallal, amely a a földmíves köztársasági párt néven ismeretes. Rengeteg p­énzt áldozott er­re a célra az úgynevezett rendelkezési alap­jából és amidőn rengeteg pénzpocsékolása miatt szemrehányással idei­zék, kénytelen volt produkálni valamit. Erre a célra — mint már megírtuk — 2500 magyar parasztot f­elterel­tetett Prágába, cigányzenével, zászlókkal feliratos táblákkal végig vonultatta őket a városon. A zászlókat fehér magyar ruhás leányok vitték, a táblá­kon pedig ily felírások voltak, habár magyar ajkúak vagyunk, de szívünk Csehszlovákiáért dobog. Így vonultak fel a Hradzsinba ahol Musaryk elnök fogadta őket. A prágai nép természetesen minthogy előre értesítve volt a furcsa demonstráció­ról, ellepte a járdák két szélét és „éljen magyarok“­kal üdvözölték a felvonulókat. Ez volt az első alkalom eddig, midőn a prágai nép a magyarokat éltette. Masarylo köztársasági elnök fogadta őket és­ egy pár­zót — magyarul szólva —­köszö­netet mondott nekik érte. Mindedik felvonuló kapott 200 cseh koronát és szabad utazási, azonfelül a köztársasági elnök megvendégelte őket. De ott a vendégség körül egy, kis baj történt! Ugyanis a jó csallóközi magyarok, mint kamatot, kést, villát elvittek maguk­kal­­ emlékbe. A rendőrség az állomáson már­ hazafelé utaztakban kutatást volt, kény­telen tartani az előkelő vendégség után má­moros tüntetők között és a csizmák­­szájából egymás után kerültek elő­­az emléktárgyak­­. Midőn pedig a rendőrség kérdőre vonta őket, azzal védekeztek, tőlük tanulták ezt, mert amikor a csehek először hozzájuk jöt­tek, azok is Sgigi lettek. Úgy látszik, most ugyanis­' babérokat akar szerezni Benes és azért próbálkozik dr. I­s­eér Imrével. Érthető azonban a magyaroknak szóló udvarlás, mert képviselő és szenátor választá­sok előtt állanak­ és így, akarnak szavazato­kat biztosítani. Igyekezetük azonban meg­törik a komoly elemeken, mert azokat nem csak Prágába nem lehet rendelni mutat­­nyos­ célokra, hanem még a voksukat sem megszerezni. Pillanatfelvételek a bécsi enngrációból Weér Imre Bencs szolgálatában — Felvonulás a Hradzsinba feje­l­énit 200 koronáért, ellátásért és a kanalakért. — Amit a csehektől tanultak a csallóközi magyarok. A Szabómesterek Arucsarnokában elsőrangú ruhák, vaglánok mérsé­kelt áron kaphatók. Nagy kellék­ raktár. (Brassó, Károly herceg-ucca 29.) lezettségről van szó és a végleges szöve­gezést minden félreértést elkerülhető m­ó­don kívánta, úgy, hogy katonai erejét csak az esetben kelljen az aláíró felek ren­delkezésére bocsátani, ha a szerződés megszegése minden kétséget kizáróan megállapítható. Minden más esetben a konfliktust döntőbíróság intézze el. Briand, akinek az angol együttműködés mindennél fontosabbnak tűnt fel, köny­­nyebben belement ezekbe a módosítások­ba, melyek alapján a válaszjegyzése tar­ta­lmát nem változtatták meg. Eljárása mindenesetre ügyes volt, mert így a né­meteknek sokkal nehezebb lesz a válasz­ban lefektetett elveket elutasítani, ha ko­molyan­ akarnak tárgyalni a szövetsége­sekkel. A francia-angol diplomáciai front mégegyszer helyreáll­. A német válasz­t meg fogja mutadni,­ hogy ez­ a front tar­­tós*"lesz-e, vagy csak átmeneti kombi­náció. 1325. július 2. Az udvarhelymegyei tanítóegyesület közgyűlésénél, második napja SZÉKELYUD­VARHELY. (A Brassói L­a­pok tudósítójától.) Az udvarhely megyei ta­nítóegyesületnek második napi közgyűlése pedagógiai tárgyú volt. Jelentősebb pontjai volt Margin­ean subrevizor előadása, a moldo­vai tanulmányairól. Utána választmányi ülést tartott az egyesület a közgyűlési határoza­tok végrehajtása tárgyában. Ezen főképen adminisztratív jellegű határozatok érvénye­sítéséről döntöttek. Lelem illésre méltó azon­ban, hogy míg a közgyűlést bevezető választ­mányi ülés a politikai napilap körüli csopor­tosulás kérdésével kapcsolatos cáfolat ki­adását javasolta, a záró ülés ezt levette a­ napirendről azzal az indokolással, hogy az adminisztratív közgyűlés ezirányú állásfog­lalása, melyben a rosszulását fejezte ki azok­kal szemben, akik a sajtókérdésben a testü­lettől különálló akciót kifejtettek, már m­agá­ban is cáfolat. Így a közgyűlést befejező vá­lasztmányi ülés nem tartotta szükségesnek­ azt, hogy Keresztes János cikkével szemben helyesbítő közleményt bocsásson a sajtó ren­delkezésére. A gyűlések végeztével mintegy hatvan te­rítékes bankett volt a Barkóczy-féle vendéglő kerthelyiségében. A banketten időrésen volt miniszter, továbbá Tanasescu képviselő és a Banca Nationale igazgatója is megjelent. Ezek az urak különben bankalapítási ügy­ben frodultak meg Székelyudvarhelyen. Az első, pohárköszöntőt Florescu mondotta a királyi családra, utána a társaság elénekelte a nemzeti himnuszt, melynek végeztével Ia­­nasescu fel­köszöntötte Anghelescut, mint­­az iskolák nagy reformál­árt. Ezúttal azonban a zajos éljenzés és taps elmaradt. Beszélt még a Nemzeti Bank igazgatója, aki idézés­éül dicsőítette. A Kadimi-kenőcs megfizethetetlen jotétmmmg ezer meg ezer személy részére, akik évek óta bor­­bajban szenvednek. Ezen csudálatos gyógyszer használata visszaadja a csendes álmát azoknak, ak­iket ily bajok gyötörnek. Rögtön véget vet minden aszbetegségnek, a bőr minden gyufafát dagana­tát rögtön gyógyítja. Sok szenvedésnek elfejel vesz­­szük, ha idejében használjuk a Kadámkenöcsöt ec­zema, bőrkiütés, hemoroidok, dörzsölések rüh se­bek kopaszság, égetések ellen. Gyógyszertárakban és drogériákban kapható. Engros'a Standard dro­gériában, București ■ ^ v “ \,

Next