Brassói Lapok, 1925. augusztus (31. évfolyam, 172-197. szám)
1925-08-01 / 172. szám
BRASSÓI LAPU IIi 2. oldal, 172. szám. Abd-el-Krim a népszövetség elé akarja vinni a rifffcabiok ügyét PARIS. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A Gaulois értesülése szerint a Quai d’ Orsayn úgy tudják, hogy Abd-el- Krim Angliát akarja felkérni, hogy közvetítse a fegyverszüneti tárgyalásokat. A felkelő vezér taktikája az, hogy a riffkérdést nemzetközi problémává tegye, s a népszövetség elé vigye. A francia és a spanyol szocialista sajtó erősen követeli hogy kormányaik fogadják el Abd-el-Khimo békefeltételeit, s szüntessék be azonnal az ellenségeskedéseket. Abd-el-Krim az Uergba- völgyében erős csapatösszevonásokat hajtott végre, s biztosra veszik, hogy a riffek részéről is offenzíva várható. A riffkabilok az elő támadásokat már meg is kezdték, s a francia front centrumában az állást megtámadták és hatalmukba kerítették. Az állásokat felgyújtották azután visszavonultak, de a francia hőbenszülött törzseket magukkal hurcoltáák. Miért vették el a szászvárosi Kun-kollégiumot! Irta: DÁVID GYÖRGY dr. Kacagj vén Európa! Ujjongj győzedelmes nagyontánt. A megnagyobbodott és meggazdagodott Romániában az állam nem fikzet, illetőleg a liberális kormány. Hallgass ide műveit világ, és láss meg eminens mentalitású embereket, amint izzadtságosan dolgoznak egy bekerített helyen, hogy egy ilyen indokolást epedjenek ki: a szászvárosi kollégium épülete elrekviráltatik, mert a bér nem fizetés miatt hajléktalanná vált állami líceum több száz tanulója nem maradhat hajlék nélkül!... Szóval bér nem fizetés miatt! De várjon hogy értette ezt ama bizonyos híres rekvirálóbizottság? Úgy, hogy a kor- Ipiátay, vagy az állam nem tud már fi-zetni, vagy nem akar fizetni? Annyira koldus lett már ez az állam, hogy a kaszszájában nincs meg az a bizonyos 10 és egynéhány ezer lej, amellyel a régi kollégium haszonbérét ki tudta volna fizetni? Vagy úgy megbicsaklotta a kormány magát, hogy egyszerűen kijelentette, hogy most már nem fizet s jöjjön, aminek jönnie kell? Akár így, akár úgy áll a dolog, ez egyáltalában nem dicsteljes dolog, sem az államra, sem a kormányra nézve, mégha kétszer olyan nagyon tüntet is a kultúra érdekébeni tevékenységével. Nem dicsteljes dolog ez az államra nézve, mert egy ilyen indokolás — ha úgy magyarázzák — az állam teljes szegénységét tárja fel, azt t. i., hogy Románia, amelyik nemcsak területben, de kincsekben is gazdagodott, nagy volta állásának 6-ik esztendejében már fizetésképtelen lett azzal a nyomorúságba döntött magyar egyházzal szemben, amelyet — földjének lába alól való kihúzásvásával — tökéletes szegénységre juttattak. Vagy ha nem akar fizetni, akkor sem dicstelies dolog, mert ha egy állam ilyen példát statuált, akkor csődöt mond az igazságszolgáltatás is, mert akkor nem illetékes senki ítéletet mondani olyan emberre, aki adós és fizetni nem akar. Na de az állam és a kormány nem egy. És nem hiszem, hogy a román állam ilyet cselekedne. Hanem minden ok és okozat az a kormány, amelyik anynyira túlfűtötte magát a hatalmi túltengéssel, hogy azt hiszi, hogy őés az állam egy. Csakhogy messze van az ég a földtől! Régen élt és más világban ama híres francia király, és csak most él és ugyancsak másvilágban Bratianu úr és kormánya Nem az állam itt a hibás a bérfizetést illetőleg, hanem ők. Ha szegény az állam, ők szegényítették meg azzal a lehetetlen gazdasági politikájukkal, amellyel operáltak és operálnak, s amelyik, ha még sokáig tart, valósággal koldusbotra juttat. De úgy látszik, hogy előttük nem az állam presztízse a fő. Ha pedig ez a tisztelt kormány nem akar fizetni, avagy, fizettetni, akkor mi jogon követeli, hogy akármelyik állampolgár neki fizessen. Na, de menjünk tovább. Ha már annyira leszegényedtünk, hogy egy épületnek a haszonbérét nem tudtuk megfizetni, hogy fogjuk tudni megfizetni most már két épületnek a haszonbérét? Nem gondolta meg ezt ama történelmi nevezetességű rekviráló bizottság, ha már ilyen szegény lett a világ?! Vagy pedig, ha egy épületért nem akartunk fizetni, milyen címen vesszük el amásikat is?Hiszen kérem! ez valóságos anarchiára vezetne, ha ez precedensül megmaradna? — Igazán, egyfelől érthetetlen ez az indokolás, másfelől pedig nevetséges és gyermekies. — Svégül, a kutya sem eliszl, hogy ezért rekvirálták el a kollégiumot. Analizáljunk azonban tovább. Hajléktalanná vált az állami liceum. Hogy l és miképpen vált hajléktalanná?. Felmondott nem a gazda, a Kunkollégium? Vagy önmagát a liceum hajléktalannak nyilvánította? Inkább ez utóbbi hihető el, mert most nem hisszük, hogy a líceumnak felmondottak volna. Mert amiképpen fittyet hánytak az illetők a protestánsra, amidőn kiszorították a Kun-kollégiumot régi épületéből, bizonyára éppúgy fittyet hánytak volna most is, ha felmondottak volna. De még azt hiszem, esze ágában sem volt ez a Kun-kollégium vezetőségének, tudta azt, hogy az állami líceummal áll szemben, de még azért sem,mert nem akarta egy intézet megakadályozását a kulturmunkában; ennél sokkal magasabb piedesztálon volt és van a Kun-kollégium vezetőségének a gondolkozása, Így állván a dolog, inkább mondhatjuk azt, hogy az állami líceum önmaga deklarálta magát hajléktalannak csak azért, hogy ezután ne egy, hanem két épületben lakjék, és hogy valamelyes erőltetett jogimét találjon ismét arra, elvegyék a díszes új épületet. Aztán meg, hogy az állami líceumi több száz tanulója nem maradhat hajlék nélkül. Eltekintve ez állításnak valótlan voltától, felteszem a kérdést: hát a ref. Kun-kollégium tanulói maradhatnak hajlék nélkül? Miféle alapon vindikál magának ehhez több jogot a szászvárosi állami líceum, mint a ref. Kunkollegium? Hiszen mind a kettő egyenrangú középiskola kulturhivatással ? Sőt ha alaposabban gondolkozunk, a szászvárosi Kun-kollégium múltjánál és tradíciójánál fogva sokkal több, mint az igazán fiatal líceum. Több azért is, mert ■nem az erőszak jegyében született és dirigálták; több, mert amíg a líceum nem termelt ki voltaképen senkit, a Kun-kollégium egész légióját adta a tanult és országos nevű embereknek; még Nagyrománia előtt is több kell legyen a kollégium, mint az ifjú líceum, mert neki is minisztereket nevelt. S ha már ez a tény, miért hogy éppen a kollégium diákjai maradjanak a saját épületeik mellett hajléktalanok? Azért, mert magyarok? Hát a magyar diák nem olyan testtel és lélekkel megáldott isteni teremtés, mint a román diák? Vagy ha már kultúráról beszélünk, csak a román diákok kultúrképzéséről lehet ma szó és a magyarról nem? És mivel különb a román diák a magyar diáknál,, hogy annak muszáj hajlékának lennie,, emennek pedig nem?! És mivel jogosultabb az elsőségre az a román kultúra, amely mai alakjában sokkal ifjabb keletű, mint a magyar? Vagy: Salján szégyene az országnak az, ha létezik benne a románnál egy kissé fejlettebb magyar kultúra, s ezért az utóbbit le kell tiporni. Ez nem lehet szégyene, sőt ellenkezőleg még szabad tért kellene engedni a nemes versenynek és “törekedni igaz lélekkel. Igaz, ez nehezebb dolog,mint az erőszakkal és mások letiprásával véghezvitt kulturcselekedet. Sulmímázuk a dolgot azonban. A rekvirálóbizottság indokolása szégyenletes egy kissé. S ha a tisztelt miniszter úr azt jól megfontolná, hogy ez az indokolás egy kissé a kulturbecsületet is megnyirbálta, egy tollvonással megsemmisít® no és azokat a naivitásig jó urakat egytől-egyig mind elcsapná. Ha pedig így jól van, akkor ő is hordozza a felelősséget a kulturvilág előtt. De azért még így sem tudják elhitetni a világgal, hogy helyes az indokolásuk. Sokkal inkább jobb lett volna, ha nyíltan és őszintén a szeg fejére ütnek, mert ez a becsület. íme az igazi indokolás: A mai rendszer, ha lehetne, egy kanál vízben megfojtana minden magyart iskolájával, templomával együtt, s emiatt iyenszerű embereket állít bele a posztokba is. Szászvároson is van egy ilyen a líceum igazgatójának a személyében, akit talán domnn Áron Demiannak hívnak. Nem fúrta a máját, hogy nem dirigálhat abban a fenséges épületben és nem lakhatik abban a gyönyörű igazgatói lakásban, aztán meg szeled szemeit is sértette a magyar tanügy. Gondolt merészet és nagyot Népgyűlést hivott Össze titokban. De idejekorán észrevétetvén, a dolog lefüleltetett Aztán az inspektorok segédjének lépett fel és valahogyan elvették a nyilvánossági jogot, de még akkor sem tudott beköltözni. Aztán Déván kelletlenkedett a miniszterelnöknek, és kapott egy mosolyt, de még na mindig nem tudott beköltözni. Gondolt még egy nagyot és merészet. Mint hajléktalan elment könyörögni a lakásrekviráló bizottsághoz, és most talán (?) sikerült. A kollégiumi útjában állt Angelescu miniszter úrnak is, Demdan direktor úrnak is, azért, mert magyar és halálra ítéltetett. Ezt az ítéletét pedig végre kellett hajtani. Ez fáz igazság. S ha megkérdezzük bármelyik hunyadmegyei románt is, csak ezt tudná igas lélekkel mondani. Csak azt nem tudom, hogy Vlad Aurél és Gróza volt miniszterek, akiknek szeme láttára történt ez az egész dolog, mit szólnak az «alma mater» ilyen sorsához. Vagy amikor erről van szó, ők már nem a kollégium által nevelt kultúremberek?! 1925. augusztus . Apolló Mozgó. — Vasárnap Gyamesi vadvirág POLITZER Vidéki amatőr fényképezek , kérjenek * árjegyzéket totoáru kértél CAREI****12 Nagykároly s Iraki SZERELVÉNYEK, olajak, gépszijak, szerszámok, gummiáruk, fémek, tömítések, tisztitógyapot és mindenféle műszaki áruk KAWIRYT & WEDER cégnél BRtt$OV-TIMI$QARA.