Brassói Lapok, 1925. augusztus (31. évfolyam, 172-197. szám)
1925-08-01 / 172. szám
I. ©Mat Hr. effrrt. mASSOt LAPGV! Whf. waEowrSai Tl Ó-Segesvár Az itta maradt múlt — Lappáliák A segesvári korzó — „Alt Schässburg“ Múzeum a vártoronyban SEGESVÁR. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Körülöttünk a nyári pompázás zöldjében alvó hegyek koszorúja. A hegykoszorú közepén egy csöppnyi város, Segesvár. olyan kicsiny, olyan tiszta, hogy talán a tenyerünkben ize elférne. A szeszélyes völgyalakulat szerint csavarognak az üökök , ahol a hegyek egy kissé széjjelszaladnak, ott a város ír szétterül, s házak rakoncátlankodva ezerfelé irányadnak és kacéran kacsintgatnak elő a kertek bujbfüggönyei mögül. Eze a kicsíny szász város olyan,mint egy darab ittfelejtett múlt. Csak a Csillag-szálloda előtt levő autókat, meg a szentágotai keskeny vágányu füst-triasmnát kellene elfelejteni és akkor isínét megkezdődhetnék az élet anno 1842. A vér apró kanyargós utcácskáin az előreugró, megmagyarázhatatlan cikk-cakkba épített házak ugyanolyan tespedt nyugalommlatt, ugyanolyan tartózkodó zártsággal tekintenek a magányos járókelőre, hogy az ember szinte önmagát az uccasarkon előreugró, nyújtottnyakú villanylámpát hajlandó anakronizmusnak tekinteni, neni pedig ezt a békét és nyugalmat. Az emberek falér este 10 órakor hazamnelnek. Itt a mozi csak csütörtökön és vasárnap játszik. Ma éppen Teli Vilmos van a műsoron. Jegyet már délelőtt kell váltani az esti előadásra, mert a segesvári nyárspolgárok mégis csak szeretik a kultúrát. Politika, marokkói kérdés, Buhr-kiürítés csak az újságokon keresztül jön ide, mint messzi tenger hullámverése. Kinek a feje fáj amiatt, hogy Abd-el-Krím elpakolta a franciákat? A «Gross Kokeler Bote» csak minden szombat este hozza valahol az utolsói lapon egy rövidke is hírben, hogy mit gondolnak a világ urai Európa jövendőjéről. Ennél aztán igazán fontosabb a Lövész-ügylet vasárnap délutáni kirándulása . . . Divat?... Istenem, azok a kövér és gőgös szisz asszonyok, akik a vár piacát lakják körül, nem adnak ilyen hiábavalóságra pénzt. A legdivatosabban talán még a magyar nők öltözködnek, na meg a regáti ittnyaralók. Hanem azért vannak csinos nők és bakfisok a korzód. Persze csak tizenkét óráig, mert tizenkettőkor már minden becsületes polgár otthon él és vár ezer ebédet De fejért mégis szép város ez az álmos kis Segesvár. A benne lakók unalmasnak csúfolják, de úgy hiszem, inkább ők unalmasak. Egy festő számára minden pillanatban szenzációkat mutogat. — Mennyiszer sajnáltam, hogy nem vagyokfestő, mikor egy hirtelen előbukkanó bástyatorony integetett a zöld lomb közül, vagy eg gírbe-gurba ucca halásánál ósdi ház ugrott szemem elé. Különösen a vár gyönyört. A Diákhegy a szász gimhálommal, és mögötte az 1400—1500 körül épült ősi kőtemplom, melynek Cerberusát másfölöttti keresés után sem tudtam felfedezni. A romantikus Diák-lépcső, melynek fokait annyi diálnemzedék lába koptatta már repedtre és a nagy kapubástya, melynek különös* harangjátékos óráját annyit hallgattam gyermekkoromban. Az óra mellett felírás hirdeti, hogy: „Charem poaterioritatis memoriae ab tradtium torrim hanc anno 1676.“ . Ma imuzeum van benne. «Alt-Schäss burg».-Segesvár. Bekopogunk az ajtón. Ma vasárnap délelőtt van, szabad « bejárás. A muzeum igazgatója és fia kalauzolnak. .— Némi rendszeres, valódi muzeum fez kiérem — mondja. — Csak a Segesvár környékén talált és segesvári vonatkozású dolgokat gyűjtöttük itt össze. Ne várjanak itt szakszerű magyarázatokat, az " idők szellemét lehelik mindezek a dolgok s ezt a szellemet kell megérezni. A legelső szobában a Segesvártól nem messze fekvő Wietenbergen talált kő-, bronz- és vaskorszakbeli tárgyak vannak elrendezve. A szoba közepén mint a múlt idők kísértete áll egy férficsontváz. Vékonycsontú, aprócska ember lehetett, kissé előrenyúló állat,te boltozatos homlokkal. Megtapintom a kezét Bű, a huszadik század, a repülőgép és rádió embere kestet fogok a kőbedta emberével... " A következő szobában iskolai felszereléseket, gyűjtöttek össze. Majd egy Kapelle felirásu ajtón túl gyönyörű szárnyias oltárt látunk. 1480-ból való. A Domonkos-rend egyik templomának oltára, ősrégi kandeláberek, pergamentlevelü zsoltároskönyv gyönyörű iniciálékká]. Tovább. Konyhaberendezés 1600-ból, óraszerkezettel dirigált pecsenyeforgató, óriási mozsár, különleges lábosok, fazekak, és az egyik sarokban rokka. Az Ur 1600. esztendejében talán egy jámbor septesvári polgárkisasszony szövögetett mellette vásznat épő ábrándokat. A konyhából belépünk a polgárcsalád szobájába- Szögletes, kényelmetlen berendezés. A szoba közepén vékonylábú, asztalka áll, balra tőle egy ósdi spinét, lajdáreimi melléjeid s szinte hahotára gerjesztő az a roppant anakronizmus, ami a felhangzó simmi-melódia és a spinét között van. A szekrényekben ócska ruhák és egy selyemi menyasszonyi öltöny, szinte épen. Az ajtóval szemben falon függői tábla bámul ránk* rajta felírás: «Illustrissima omnium, virtutum est Justitia* inexpugnabilis omnium unites civium. Recte judicate filima audi alteram partera. 1807.» Egy timármester műhelye következik. A benne levő eszközök ismeretlenek. Óriási gyalu áll egyik sarokban. Mozgatására talán két ember sem volt elég- A falakon régi mesterlevelek céhek címerei. A mesterlevelek koszorúja közepén üveg alatt nagy pergamenlap. A vezetőm büszkén mutatja az első bekezdést: «Nos Ludovicus, Dei Gratiae Bei Hungáriáé* Bohetanae ietd...» s a szövegben jegynévszám: 1520. Azt mondja, hogy ezt az okmányt maga II. Lajos, a Csele patakba fűrt szerencsétlen király irta volna alá. No« Lugovícus ... S a négyszázéves pergamenlapról gúnyosan mosolyog ránk Ltegyarország tragédiája-A következő szobában a régi városi gyógyszertár van berendezve: «Stadt-Apotheke zu denen zweien Greyfen». A csodálatos orvosi eszközök közt a legfeleőbb egy régi rozsdás koponyafúró. A pácienst nem is altatták el. A fúró egy körülbelül másfél centiméter átmérőjű lyukat fúrt a deljukcvens koponyájába, s az ezen keresztül bedugott kampóval továbbrepesztették a koponyafalat Brrr!... Akkor már érdemesebb volt meghalni... Az orvosságot üvegek egész légiója áll a polcokon. Tínctura* tin etna, oleum és társai. A falba vágott ablakocskában természetrajz könyv, melyben minden van:földrajz, orvostndpöíting és hadászat. A mellette levő teremben mindenféle harci eszközök. Sisakok, páncélok, puskák, szakállas ágyuk, kő- és vasgolyók, amivel a bátor segesváriak védelmezték a várat. Innét már nincs tovább. A lépcső a toronytető alatt körülfutó erkélyre vezet. Közben egy üvegablakon keresztül látható a régi óraszerkezet, mely a kívül elhelyezett alakokat mozgatja. Most éppen tizenkettő. A római ruhába öltözött bábu hangosat üt a kezében tartott vasgyűrű, melyre komolyan válaszol az öreg harang mily basszusa. Az erkély alatt dorombol a csendes kisváros. Békés polgárok ,élvezik a vasárnapi nyugalmat s a múlt idők porát letörli rólunk a diadalmas idő. (dr.) A legnagyobb magyar szélhámos, Somoskeőy Géza egyetemi tanár Amerikában , NEWYORK. (A Brassói Lapok newyorki levelezőjétől.) A régiek közül ki ne emlékeznék még Somoskeőy Gézára? Vagy ki nem vallotta volna hírét a nagystílű kalandornak? Neve egyidőben fogalom volt, nevezetes és szédületesen nagy trükkjei után, a melyekkel nem egyszer, sőt állandóan megközelítette a széllámosság határait. Előkelő, régi felvidéki nemesi famíliából származik. Úri nevelésben részesült. Ám hajlamai túlnőttek az egyszerű vidéki nemesi kúria keretein, s több akart lenni ,mint megyéjében főbíró, vagy esetleg aljegyző. Többre vágyott érte, hajszolta vére és kalandos természete. Nohia a legtöbbször, amint elkerült Magyarországból és a világ vándora lett, olyan stikliket követett el, amelyek valamennyi állam büntetőtörvénykönyvben meghatározott büntettek, de rábizonyítani egyetlen egyszer sem tudtak semmit sem. Hallatlan szerencsével dolgozott és a legkényesebb helyzetből is eleganciával, hideg vérrel vágta ki magát. Legtöbbször még tőle kértek bocsánatot. Egyik leghíresebb esete az volt, amikor a párisi világkiállításon Ausztria-Magyarországot képviselte , mint nagykövet. A dolog úgy történt, hogy az osztrák-magyar nagykövet nem érkezett meg idejében a megnyitásra már pedig a programm meg volt állapítva és a brazíliai császárnét az osztrák-magyar nagykövetnek kellett volna a kiállításon kalauzolnia. A kínos feszültséget a történetesen díszmagyarban megjelent Somoskeőy Géza oldotta meg a vele született, gavalléros gesztussal. Mikor látta, hogy a követ nem érkezik meg, a brazíliai császárné elé lépett és bemutatkozott neki, mint a monarchia párisi nagykövete. A császárnét végigkalauzolta a kiállításon, s mikor az ünnepségnek vége volt, akkorra érkezett meg a valódi nagykövet. Természetesen durt-fult dühében és roppant röstelte a történteket. Akkor Somoskeőy Géza eléje lépett és azt mondotta: — Kérdezze meg excellenciád, hogy várjon nem teljesítetlenr e kellőképen azt, amit a monarchia ma délelőtt párisi nagykövetétől elvárt? Kérdezze csak meg excellenciád őfelségétől, a császárnétól... A nagykövet ezek után nagy nehezen belenyugodott abba, hogy a dolgot eltitkolja a nagyobb botrány elkerülése végett Ám a dolog mégsem maradhatott titokban, mert az esti fogadáson minden kiderült. A császárné azonban nem nehezített Somoskeőy Gézára, sőt nagyon megtetszett az ő modora, kedvessége és fiigyelmessége, ugyan nyíra, hogy ezzel az előkelő kalandor a brazíliai udvarnál valósággal megalapozta karrierjét. Párisban pedig egyszerre társaságbeli ember lett Csakhamar ezután történt meg vele, ugyancsak Párisban, hogy nagyszerű összeköttetéseivel egy hatalmas részvénytársaságot alapított néhány millió font sterling alaptőkével. A balszerencse üldözi, s ami előre látható volt, a részvénytársaság megbukott. Hogy töméntelen pénz kinek a kezén folyt e, azt máig sem lehet bizonysággal tudni, de Somosheőy biztosan benne volt. Perbe is fogták sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés címén. A károsult részvényesek Angiia legkinőbb ügyvédjét fogadták fel vele szemben. Somosheőy egyedül vette fel a harcot. A törvény előtt ügyvéd nélkül védte magát. Olyan sikerrel, hogy nem történt semmi bántódása. Megmenekült a börtöntől. Azóta se szeri, se száma az újabb Somoskeőy-eseteknek. Vagy húsz év előtt szinte állandó Somoskeőy rovatuk volt a világlapoknak. Egyszer azután eltűnt, senki sem tudta, él-e vagy hal? Évekkel ezelőtt kiderült, hogy Somoskeőy Amerikában él Los Angeles városában. Gazdag, megbecsült, sőt előkelő polgára ennek a városnak. Az egykor híres kalandor tudományos dolgokra adta öregedő fejét Kiváló nyelvitalentin volt Akik ismerték, mondják, hogy az európai nyelveket, valamennyijüket úgy beszélte, mint anyanyelvét, a magyart. Amerikában is nyelvstudiuraokkal foglalkozott. Néhány esztendő alatt sikerült elsajátítania az összes délamerikai indián nyelveket Nincsen indián nyelv, amelyiknek még tájszólásait is ne ismerné. Szóban, írásban és nyelvtanilag. Tudománya révén meghívták a los angelesi egyetemre tanárnak. Ez még jóval a háború előtt történt. Azóta nyugodtan él és tanít. Közvetlen ismerőseinek gyakran panaszkodik, hogy gyötri a honvágy, haza szeretne menni Szlovenszkóba Nógrádba.