Brassói Lapok, 1925. szeptember (31. évfolyam, 198-221. szám)
1925-09-02 / 198. szám
4. oldal, 188. száza. BRASSÓI LAPOS 1923.. szeptember 2. Olcsó utazás és egy csomó más új találmány Brassóból indulunk a bukaresti kiállításra. Az állomáson összetalálkozik a két szomszéd. — Szervusz Pista, hova? — Szervusz Gábor, Bukarestbe, a kiállításra. Tudod, most miintavásár van ott s a kormány belátta, hogy oda közönség is kell s a jelenlegi jegyárak mellett nem igen akaródzik az embernek odautazni, hát megcsinálta, hogy odavissza egy féljeggyel utazhatik az ember. Az asszony sem látta a fővárost, a gyerekek sem. A sógornőmet is elviszem. Megyünk vagy nyolcan, így legalább megtakarítunk egy kis pénzt . És te viszted? I .— Kérdezd meg a pénztárost. — Igen, feleli a pénztáros, egy féljeggyel oda-vissza utazhatik, minden igazolvány nélkül. Csak a kiállítási pénztárnál kell láttamoztatni a ‘jegyet, nkkor visszajön. ,,, — Miért kell láttamoztatni? I. L — így szól a rendelet , ■ niá-'.fj|V Gábor elgondolkodik. i i’*! ti — Akkor nem megyek. — Ugyan gyere mán, no. Unszolja Pista. — Nem mék. És nem ment. Pista szépen helyet foglalt nyolcad magával egy harmadosztályú kocsiban, amelyre rá volt írva krétával két nagy I betűs lett belőle másodosztály. Azok pedig, akik esetleg Váradról jöttek benne mint harmadosztályú utasok, ki lettek tessékelve. De úgy sem jutott hely számnaikra. — Miért néma vettél első osztályút, hiszen nem sokkal drágább, ha csak negyedárat fizetsz? dünyög a feleség. — Mert csak másodosztályt lehet utazni. És igy, ki állva, ki félig ülve, össze- szorulva, mint a szardíniák, beérkeztünk Bukarestbe. * Ugy délfelé autót fogadunk, hogy menjünk. — Ilyenkor legalább nem lesz tolongás. Meg aztán dél felé mindig ele-iránsabb közönség van jelen s legalább áthattok sok idegent. Mert tudod, aszszony, ide eljönnek a külföldi nagyiparosok is. Meg a követek is. Lesz itt angliai, francia, német meg kínai is. Az egész világból jönnek ide emberek. Te nem tudod, mi az a kiállítás. S megállunk a kiállítás nagy kapuja előtt a Parcul Carolban. A bejáratnál tolong egy automobil. Nem ül benne senki. A soffőr egy padon alszik, az árnyékban. A kapu melletti fülke fölött egy fölirat: Viza biletelor. Itt kell láttamoztatni a jegyeket a visszautazásra. Még pedig a belépés előtt. Nincs jegyszedő, nincs ellenőr. Tehát szabad a berniemet. * Honnan jönnek az urak? — kérdi a főhivatalnok, aki mellett ott szunnyad ötvagy hat kisasszony. — Brassóból jövünk. — Akkor csak százhúsz lejt tetszik űzetni a vizumért Az atyafi meghökken. Hiszen ezt nem mondták neki. De azért isten neki. Kiveszi a százhúsz lejt s leszurkolja. — Hányan vannak? — Nyolcan. — Akkor nyolcszor százhúsz lej. Itt már aztán elképed. De mivel nem tud jól románul s még veszekedni sem tud, megkezdődik a tanácskozás. Van idejük elég, mert senkinek sincsenek itt-Rnban. Senki sem jönn a kasszához.incs ott egyárva lézengő sem, aki be forma menni. A tanácskozás be van fejezve. Pista báesi összeszámította, hogy még így is olcsóbban jön ki s hogy hát ő az oka, mert előbb érdeklődnie kellett volna Bukarestben. S leszurkolja a csomó bankót. S lepecsételik a jegyeket. De még nem adják oda. — Meg tetszik nézni a kiállítást? — Sigur ca da. (Persze, hogy meg.) Hiszen azért jöttünk. — Nincs belépődíj. — No meg csak az kéne. — Csak ezt a sorsjegyet tessék megvenni. Ezzel nyerhet egy házat. — Nem kell nekem. S ezzel indul a bejárathoz. — De enélkül nem mehet be. Hiszen az egész összesen száz lej darabonként. Jótékony célra szolgál. Úgy is nyer a jegyen. Ezalatt az egyik kisasszony egy kis perselyt vesz elő. — Adjon valamit a diákoknak. Egy másik kisasszony egy, másik persellyel. — Adjon valamit a hadiözvegyeknek és árváknak. Egy harmadik kisasszony, egy harmadik persellyel. — Adjon valamit egy szanatórium építésére. Egy negyedik meg egy ötödik kisasszony egy negyedik meg egy ötödik persellyel egy negyedik meg ötödik jótékony célra. Pista bácsi végig nézi őket. Nagyot köhint: — Én nem roptam a pénzt S ezzel faképnél hagyja őket. Dühösen at bejárathoz megy, rákiállt a famíliára : — Mit áldlok ott, mint a faszentek. Gyertek be. "S bevonultak. S nem vettek sorsjegyet s nem adtak a perselyes kisasszonyoknak semmit. — Én kiállításra jöttem s nem jótékonykodásra. S egy nagyot köpött maga elé. Ezzel meg volt nyugodva a lelke. A menet megindul a kiállítás felé, nincs egy árva lélek, akitől kérdezhetnének valamit. Csak mennék, mennek. Jobbról és balról is üres pavillonok, amelyek még a kilencszázhuszas kiállításról maradtak. Itt egy rakás tégla, ott egy csomó vakolat, egy halmazdeszka. Különben senki sehol. S így menve, menet ígélve odaérnek a tóhoz. Ott van egy vendéglő. Gazdagon feldíszítve, bőséges elemózsiával ellátva. Pista bácsi odaszól a családhoz: — Nem eszlek? — Nem. — Na várjatok, egyék egy falatot , aztán megyünk tovább. S úgy állva elfogyaszt két-három szelet szalámit, egy darabka kenyeret. Egy kisüveg sört. Egy erdélyi fiú szolgálja ki. — Szép hely. S mályien nagy. A fiú nem felel. Megtöri a száját, kiveszi a bugyellárisát — Mennyi e? Bizony, még csak éhesebb lettem tőle. , j , . ,^L , _ — ötvenkét lej. 11 «sjE| fií fát fii $ — Há? ? ? ’-I npPf(*f??! ötvenkét lej. ~ t ^ — Ez a kis papírvékony szalámi? Igen. Mi nyolcszázezer lej bért fizetünk. — Nesze a ötvenkét lej. — Még hat lej jár. — Hát e meg má? — A százalék... Nekünk. Mi nevd kapunk fizetést — Nesze. Kivánszorog. — No anyjuk. Én alaposan beettem, beittam. De nagyon éhes is Voltara, ötvenkét lejt fizettem.1. Hogy a frász üsse k. Gyerünk a kiállítást megnézni. * Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy ez nem riport. Ezt magam éltem át, ott, Pista bácsiék mellett V. X. H soissiáimiliiárds^g, de Préher Antal Jenő A volt monarchia leggazdagabb emberének végrendelete.— Egy tizenhároméves fiucskáé lesz minden — Új „hitbizomány“ BÉCS. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Alig hunyt el a nábobok nábobja. Dréher Jenő halála után máris megindult a nagy érdeklődés, ki lesz a sok százmillió vagyon örököse. Bécsi tudósítónk a következőket közli velünk: Dreher Antal Jenő, aki atyjának halála után lett elnöke az óriási sörkonszernnek, még jobban kibővítette a konszern működési területét és Inég jobban gyarapította az öröklött nagy vagyont. Atyjával ellentétben nagyon ritkán szerepelt a most elhunyt Dreher Antal Jenő a nagy nyilvánosság előtt. A közvélemény egyszer foglalkozott vele, akkor is akarata ellenére. Huszonhét évvel ezelőtt történt ez, amikor feleségétől ,Friderici Margittól, az Alpesi Bányatársaság egykori igazgatójának leányától elvált. Ebből a szomorúan végződött házasságból két gyermek született, egy fiú, aki hősi halált halt a világháborúban és egy leány, aki Wünsichek fregfittakapitánynak a felesége. Válóperének befejezése után Dreher még jobban visszavonult a nyilvánosság elöl és kizárólag söngyárait vezette és hatalmas földbirtokainak ügyeit intézte. Alsó-Ausztriában lévő nagy birtokait Bécs Városa vette bérbe és azokat most a Habsburg családi birtokokkal s a városi földekkel együtt külön üzemi társasággal kezelteti. Dreher Antalnak azonban ezenkívül is igen nagy birtokai voltam, így Magyarországon, Martonvásár mellett terült elő a hatalmas Dreher-birtok, amelynek különösen tehenészete országos nevezetesség. Kőbányán és Budafokon hatalmas sörgyárai voltak, ezenkívül egyéb kisebb birtokokon kivül Triesztben is van nagy sörfőzdéje. Az öreg Dreher Antal egyike volt a régi nagy osztrák-magyar monarchia leggazdagabb embereinek, akit nemcsak mint gyáros volt kiváló, hanem vagyonának gyarapodása arányában növelte állandóan hatalmas földbirtokait is, amelyek ba’.'- kor már mintegy százezer holdra rúgtak A régi Bécsnek egyik legismertebb alakja v. 1. az öreg Dreher, aki nagy népszerűséget szerzett azáltal, hogy nagyszerű versenyistállót tartott, amelynek lovai gyakran vitték el a monarchia maiden pályáján a legszebb dijakat A Dreher-színek sűrűn szerepeltek és viselői majd mindig favoritként indultak és ha a vörös-fehér szegélyes dressz elsőként végzett, a nagyközönség viharos ovációkban részesítette a népszerű versenyiszállótulajdonost. Amikor az öreg Dreher meghalt, végrendeletében meghagyta, hogy a vagyonában, levő részvénytömeget felosztani, vagy elidegeníteni nem szabad és azt mindig a legközelebbi férfi-örökösnek kell megkapnia. Valóságos hitbizomány volt az a részvénypakett, amely a Dreher-féle sörgyári konszern részvényeinek túlnyomó majoritását tartalmazza, így jutott ez a részvénypakett a most elhunyt Dreher Antal Jenő tulajdonába és igy fog az most az örökhagyó régebben elhalt öccse 13 éves kisfiának tulajdonába kerülni. Dreher Antal Jenőnek volt egy ifjabb fivére, Tivadar aki 10 évvel ezelőtt automobilkatasztrófa áldozata lett. Klagenfurt közelében történt, hogy egy galamb került, a száguldó autó légörvényébe és az a kis állatot a sofför arcába csapta. Az ütés olyan hirtelen jött, hogy a sofför elengedve a kormánykereket, az arcához kapott és a következő pillanatban a vezetés nélkül hagyott autó egyet zökkent, nekivágódott egy fának és Dreher Tivadar holtan terült el a földön. S Dreher Tivadar felesége,, született Bopip- Oberstadt grófnő, néhány évvel férjének katasztrófája után gróf Kuhnert ismert horvátországi nagybirtokoshoz ment nőül és most is ott él Zágráb melletti kastélyában. Egyetlen fia, Oskar Schwechatban nevelkedik, a gyámja a most elhalt Dreher Antal volt. A nagypapa és a nagybácsi végrendelete alapján most ez a kisfiú örökli az egész Dreher-féle részvénypakettet,amelynek értelm száz miilliárdokra rúg.