Brassói Lapok, 1925. december (31. évfolyam, 275-297. szám)
1925-12-02 / 275. szám
4. ottSii!. 275. s.i^m. IÍE LAPOK Látogatás a hetvenéves Barabás Bélánál Tizenegy képviselői mandátum az Íróasztalban — Honnan kaparta ki Barabás Béla a tömérdek vértanu hamvat — A magyar fájdalmak szűnését várja a csendben ügyvédeskedő „bálványdöntő“ politikus Akkor még magyarok voltunk ARAD. (A Brassói Lapok tudósítójától) Ma, amidőn Erdély kopár völgyein, bércein Végig olyan árva kevesen vannak, akikig felnézünk, ma mélységes ünnepet jelent nekünk, határmelléki magyaroknak december 12-ike, mert ezen a napon tölti be hetvenedik életévét Barabás Béla. Aray magyarsága ebből az alkalomból nagyszabású ünnepségre készül Felkerestem ma a vo£t országgyűlési képviselőt, a delegáció vol elnökét, az "aradi magyar párt elnökét s az egész romániai magyarság egyik köztiszteletben álló kitűnőségét, hogy visszaemlékeztessem őt az elfénylett ragyogásra. — Ej... hagyjuk ezt öcsém. .. Annyit nyilatkoztam már politikáról, múltról, jövőről, s közben hullanak az évek a vállamra s közben egyre jobban elhomályosul az emlékezetem a szivekben ... Egyre jobban elhomályosul a képe? Ma itt nagyobb szükség van rá, mint valaha. — Hát ne politikáról — kérlelem. — No jó van — mered maga elé Barabás. Elmondom: milyen mandátumbin voltak és hogyan szereztem meg őket. Egy fiatal ügyvéd a vértanuk poránál — Fiatal ügyvéd voltam Aradon. Már akkor szerepeltem is valamennyire, mert úgy van a politikus, mint a költőt nem lehet eldönteni, hogy mióta tölt be közéleti hivatottságot. Születik és nem lesz — politikussá. De úgy emlékszem, kilencvenegyben midőn felkelőben van Aradon a vértanuk kultusza. — Nem... nem.., apus — hangzik át a másik szobából a Mis tózsáflos Asszony, hangja. Én emlékszem erre, amit mondani akarsz: kilencvenben volt. Onnan is tudom, mert, hogy következő évben már a saját házunkba mentünk, 92-ben pedig szegény La Joska fiunk meghalt___ — Hát kilencvenben nagy lökést adott a vértanu-kegyeletápolásnak, hogy azon az leszön, október 6-án leleplezhettük a boldogtalan emlékezetű Tizenhárom Vértanuk szobrát. Délután a vesztőhelyen emelt emlékoszlop mellett volt ünnepség, amelyen ott volt hét vármegye és ott volt az egészz ország lélekben, csak enen a hivatalos világ tartotta magát távol. Én elnöke voltam — mondotta Barabás — az aradi ifjúságból alakult nagyrendezőbizottságnak, s az ifjúság nevében olyan beszédet vágtam ki, hogy az emberek úgy sírtak a vértanuk emlékéért, mint Vér temetésen. Ugron Gábor úgy lelkesített, mint az Isten-nyila — Hát az siker volt — mondja csendesen a 70 éves politikus, akinek neve nemcsak a szabadelvűek között okozott rettegést de a bécsi udvarnál is féltek kíméletlen nyerseségétől, kivéve, midőn Barabás egy asztalnál ebédelt — a királlyal ilyenkor olyan nyájas volt, hogy az kimondhatatlan. Hajlott engem az én öreg drága Ugron Gábor barátom, (akkor láttuk egymást először), de azért nyomban vizitbe jött a lakásomra és azt mondta: — Édes öcsém, úgy tudsz lelkesíteni, mint az Isten nyila. Neked a politkiára kell menned... Hogy-hogynem a legjobban a gyomai választókerület 20 reprezentánsa volt elragadtatva a fiatal aradi ügyvéd ragyogó oratóri sikerétől, vádukra kapták Barabás Bélát. Úgy hozták be a városba s itt helyben megfogadtatták vele a gyomaiak, hogy elvállalja kerületük képviselőjelöltségét Valóban, kilencszázegyben a gyomaiak, magának Irnyi Dánielnek a biztatására Kollár János mezőberényi ügyvéd vezetésével Aradra jöttek és felkínálták a kerületüket Barabás Bélának. Az ügyvéd vonakodott (most a méltóságos asszony közbeszólhet... akkor nem volt valami nagy tolakodás a képviselőségért), mire a gyomaiak kereken Idienneké, hogy akarja, vagy nem akarja, de úgyis megválasztják őt kövesüknek. Barabás fellépett és szerencsésen megbuktatta ellenfelét, egy kormánypárti ügyvédet, aki felett 600 szótöbbséggel győzött az i. függetlenségi politikus, aki különben a választás perceiben — súlyos betegen feküdt. Következő választáson Aradon Falk Miksa lépett fel s vele szemben az ellenzék nem mert jelöltet állítani. Barabásnak sehogysem volt inyére, hogy Arad egy ellenzéki hang nélkül válassza meg Falkot, válalkozott arra, hogy három nap alatt megváltoztatja a hangulatot az ellenzék javára, így is történt s Barabás boszorkányos ügyességgel meg is csinálta, hogy 48 óra alatt megváltozott a közhangulat és nem Fáik, hanem — Atzél Péter lett a képviselő. — Hja — sóhajt a volt képviselő — akkor még magyarok voltunk. Tűz lobogott a vérünkben, ámde ma... semmik sem vagyunk ... Három év múlva az Apponyi programmal fellépett Kovács Albert református teológiai tanárral szemben választotta meg Gyoma képviselőjének Barabást. Következett Barabás harmadik parlamenti ciklusa, midőn nemcsak Gyomén, de Váradon is felléptették, mégpedig a Tisza Kálmánnal szemben. Abálványdöntőt Barabás imponáló többséggel választatott meg két helyen, mir® 600 nagyváradi polgár kigyulladt lelkességében külön vonaton hozta át a mandátumot Barabásnak Aradra. Barabás ezek után a nagyváradi kerületet tartotta meg, az országháza ünnepelte, bíráló és igazságügyi bizottsági tag és az Országos Függetlenségi Párt alelnöke lett. Kilencszázötben már három helyen jelölték a bálványdöntőt: Csabán, Váczon és Aradon. Előbbi helyen visszalépett, Aradon a napokban elhunyt Vörös Lászlóval szemben csatát nyert ugyanekkor pedig Váczon is megválasztották. Honnan kaparta ki Barabás a töméntelen vértanú-hamvat ? — Hát hogy az Isten szerelmére ne lettem volna boldog, — folytatja Barabás, — miikor annyira szerettek. Persze tömérdek éket is hegyeztek ellenem. A függetlenségi testvérek Pesten vacsorát adtak a tiszteletemre. Ezen az estén Benedek János az ő javíthatatlan gunyoros humorával ezt szónokolta. Megejtem nektek, miért tartottam meg Barabás Arad és Vácz között az előbbit. Tudjátok, hogy beszédeiben mennyire szereti aki az inneni "ezt a szólamot: »Most jöttem a Vértanuk vesztőhelyéről«, Aradról. Nos, ha a másik mandátumot tartotta volna meg, így kellett volna mondania: »Most jöttem Ráczról ...!« amiivel lehetetlenné tette volna magát. — Mások meg folyton azzal hecceltek, — villan fel Barabás sötét szeme — hogy szeretnék látni azt a bizonyos gödröt, ahonnan én azt a tömérdek vertamy-hamar kikapartam. " Várni, várni, csendesen 1906-ban újból három helyen választották meg egyszerre Barabást képviselőnek, mégpedig Aradon és Váradon egyhangúan, Budapest VII. kerületében pedig Márkus József főpolgármesterrel szemben. Barabás tévedésből a váradiról mondott le, holott ez szabálytalan volt, mert az aradiról kellett volna lemondani, így a »bálványdöntő« feledékenységből elvesztette mindhárom mandátumát, azonban Nagykőrös város jóvátette Barabás tévedését és a következő hónapban egyhangúan megválasztotta képviselőjének. Azután elnöke lett a delegációnak, azután Aradon Tisza Kálmánnal szemben szerencsésen megbukott ( ...akkor kapta a Neumann a báróságát és Stauber a nemességét — magyarázza a dolgot a volt főispán, majd 1910- ben a sok nagynevű függetlenségi politikus mellett őt jelölték Ugron Gábor örökébe, a szilágysomlyói választókerületbe, ahol a Justh-párti és nemzeti párti román jelölttel szemben nagy fölénnyel ő került ki győztesen. — Bizony tizenegy mandátumom volt, itt őrzöm ma is mindegyiket az Íróasztalomban. Rám írták, hogy »úgy játszom a mandátumokkal, ahogy akarok.« Milyen messzi van tőlem a dunaparti parlament a bécsi udvar, Marosvásárhely, meg Székelykeresztúr, meg Nagyajta, ahova 1901-ben engem küldött le Kossuth Ferenc, mint az ellenzéki gondolat képviselőijét. Milyen messzi van Albis, Háromszék megye ahonnan elszármaztam, a delegáció, a "tizenegy mandátum, a szüntelen, szent harc a népem örömeiért. Ma ügyvédkedéssel küzködök a kenyereimért, s üzenem azoknak, akik a Jövőt kutatják a Múlt apostolánál: várni, csendesen várni, amíg a kérlelhetetlen igazság a mai átkos rezsimet el nem sepri a helyéről és amíg új országhatáraink fognak magyar kisebbségi sorsunk fájdalmai .... Elkeseredett harc Szatmáról! a fetidajtapsort és lakóit közti! A Magyar Párt helyi tagozatának programmja SZATMAR. (A Brassói Lapok tudós,Bajától.) Szatmár város lakosságának száma az elmúlt 15 esztendő alatt negyvenezerről körülbelül hatvanötezerre emelvedett. A nagy részben vidékről beszivárgott szaporulat, a már meglevő házakban helyezkedett el, és talán sehol sincs olyan katasztrofális a lakásmizéria, mint ebben a városban, ahol viszont tizenöt esztendő óta tizenöt új lakóház sem épült. A kényszerbérletek fenntartása, jövedelmezőség szempontjából teljesen elértéktelenítette az ingatlanokat és ebből a helyzetből nőtt ki az az elkeseredett küzdelem, amely a háztulajdonosok és lakók között folyik és amely ebben a városban különösen nagyarányúvá lett. Az üzletek felszabadulása csak rontott az általános helyzeten. A háztulajdonosok az üzletbérek hatalmas felemelésével igyekeztek behozni azt a jövedelmezőségi differenciát, amit lakóikon elveszítenek és legutóbb, november 1-én ismét három-négyszeresére emelték az üzletek béreit. Ezet a béreket a kereskedők képtelenek megfizetni és a közeljövőben nagyon sok régi cég tűnik el a város centrumából. A szatmári járásbíróság előtt naponta 8—10 felmondási per folyik. A háztulajdonosok egy nap késedelem után már nem fogadják a lakótól a házbszt és különös sok pert indítanak a lakbérleti törvény 346. §-a alapján. Ez a paragrafus, ha a lakó összetörte"tetlen, jogalmat ad a háztulajdonosnak a felmondásra. Ilyen esetben a háztulajdonosnak sorozatos cselekményt kell igazolni és a büntető járásbíróság előtt naponta elkeseredett becsületsértési és rágalmazási perek folynak, amelyek végeredményében a lakbérleti viszony megszüntetésére irányuló törekvéseket takarják. Ezeket a harcokat természetesen nem lehet bírói ítéletekkel megszüntetni. A háztulajdonosok szempontjából érthető, ha ingatlanaik jövedelmét kiadásaikhoz akarják arányosítani, viszont a mai állapotok mellett szociális kényszerűség az, hogy intézményesen védjék a lakókat. Mindenki tisztában van azzal, hogy a mai tarthatatlan állapoton csak építkezéssel lehet segíteni. A Brassói Lapok tudósítója beszélgetést folytatott az újonnan alakult Magyar Párt helyi tagozatának egyik vezető emberével, aki kijelentette, hogy a választások után városi programmjuk egyik legsarkalatosabb pontja az építkezések megindítása lesz. AVárosban több befejezetlen középület áll még a háború kitörése óta. Van olyan épület, amelyen csak az utolsó simításokat kellene elvégezni és 30—40 családnak adhatnának benne lakást Ezenkívül városi bérpalotákat fognak emelni. Ez itt annál könnyebben megvalósítható, mert a városnak nagy erdőségei vannak és az újonnan kikerülő épületfa lényegesen olcsóbbá t®nné ezeket az építkezéseket. Természetesen égetően fontos volna, ha az állam is hozzájárulna az építkezések megindításához. Ha csehszlovákiai mintára r°kvirálás-mentességet, adómentességet szállítási és egyéb kedvezményeket kapnának az nippnen érintkezók. Hogy valamit minél előbb tenni kell, azt mi sem igazolja jobban, mint az az elkeseredett és elfajult küzdelem, amely Szatmáron a háztulajdonosok és bérlők között folyik IS 25. trecemlji T 2.