Brassói Lapok, 1926. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926. Januuár 1. HAASSÓs LAPOK 5. okaf. 1. szán*» A római szent év mérlege A 80 éves Németh János volt a legöregebb zarándok — Egy millió látogatója volt a Vatikánnak — A fehér és fekete hölgyek ROMA. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A jubileumi Anno santo vége felé közeledik. A szent év igen jövedelmező esztendő volt úgy az egyház, mint bizonyos profán körön, elsősorban a szállodások számára. A zarándokok a világ minden részéből értékes ajándékokat hoztak a pápának és az egyháznak. A szállodások viszont már évtizedek óta nem csináltak ilyen nagy üzletet Rómában annak ellenére, hogy a zarándokok egy része kolostorokban nyert elhelyezést, így az egyik kolostorban 3000, egy másikban 1000 égi állott a zarándokok rendelkezésére. Mennyi zarándok fordult meg Rómában? Erre a kérdésre már sokan válaszoltak, azonban pontos adatok nincsenek. A legvalószínűbb számítás szerint a földkerekség 300 millió katolikus lakossága közül körülbelül egy millió ember használta fel a pápa által hirdetett szent évet az örök városba való zarándoklásra. Maga a Szentatya eddig 800 ezer érmet osztott ki saját kezűleg, azonban a zarándokok száma minden bizonnyal sokkal nagyobb, mivel sokan közülök nem juthattak a pápa elé. Az utolsó szent esztendőben, 1900-ban, XIII. Leó pápa alatt mintegy 300 ezer zarándok fordult csak meg a Vatikánban. A zarándokok nagy többsége az alacsonyabb osztályokból, főként parasztokból rekrutálódott A polgárság, a középosztály már kisebb arányban volt képviselve. Arisztokraták csak Ausztriából és Spanyolországból jöttek nagyobb számban, míg a leggazdagabb zarándokokat Amerika literálta. Az egyes országok közül természetesen Olaszország vezet 200 ezer hívővel, az után jönnek Németország 40 ezer, Spanyolország 11.450, valamint Franciaország 11.230 zarándokkal. A statisztika végén a Fülöp-szigetek és Ausztrália szerepelnek. Egy más számítás szerint körülbelül ezren gyalog tették meg az utat hazájukból Rómába. Ezek útközben kolostorokban szálltak meg. A gyalogló zarándokok túlnyomó részben Németországból, Ausztriából és Magyarországból jöttek. A legöregebb gyalogló zarándok egy magyar földmives, a 80 esztendős Németh János volt Több zarándokvonat feltűnt külsejével, így például egy arisztokrata vonat 6000 hölggyel, a szent szív hölgyeinek nevelő intézeteiből kikerült leányokkal és asszonyokkal a világ minden országából. A legtarkább csoportot a nemzeti kosztümökben felvonult jugoszláviai zarándokok alkották. Az olasz vasutak saját és kölcsön kért szerelvényekkel sok száz különvonatot állítottak be a zarándokoknak a határról Rómába és esetleg a különböző zarándokhelyekre, Pompejibe, Loretóba, Assisibe és Páduába való szállítására. Egyedül a német zarándokok számára 50 különvonatot kellett átengedni. A posta és távirdaforgalom szintén fantasztikus számokat ért el, így Rómából a lefolyt esztendőben 10 millió sürgöny ment külföldre. Ez az anno santo eddigi nyers mérlege. A Vatikánban azonban pontos kimutatások összeállítására törekednek. A kisebbségi kérdés az amerikai interparlamentáris konferencián– írta: Lukács György A kisebbségek ügye a legutóbbi amerikai interparlamentáris konferenciának egyik legfontosabb tárgya volt. Az interparlamentáris unió vezetősége, elsősorban annak főtitkára, aki kitűnő képzettségű és előkelő gondolkodású férfiú, de sajnos — még most sem tud a megrögzött entente-mentalitásból kiemelkedni, és így bizony legkevésbbé sem őszinte barátja a mai világrend által elnyomott kisebbségeknek, eleinte arra törekedett, hogy a kisebbségi kérdés egészen kikapcsoltassék az idei interparlamentáris konferencia tanácskozási anyagából. Minthogy azonban ezt nem sikerült elérni, a napirendet olykér állapították meg, hogy a kisebbségi kérdés tárgyalása ne Washingtonban, az Egyesült Államok területén, hanem Kanadában, nevezetesen az ottawai ülésen kerüljön szőnyegre. A vezetőség a maga eljárásának igazolására azt adta okul, hogy nem kívánatos, miszerint az Egyesült Államokban, amelyet az interparlamentáris unió a nemzetek szövetségéhez közelebb hozni törekszik, nyílt kifejezésre jussanak azok a nagy ellentétek, amelyek Európa nemzeteit a kisebbségi kérdésben ma is oly élesen választják el egymástól, és amely ellentétek elnyésztetésére a nemzetek szövetsége eddigelé semmit sem volt képes tenni. Nézetem szerint ez a felfogás teljesen helytelen. Mert Amerikát, elsősorban az Uniót őszintén tájékoztatni Európa helyzetéről és ennek keretében természetesen a kisebbségi kérdésről is, az interparlamentáris konferenciának egyenesen kötelessége volt Nem lett volna szabad tehát arra törekedni, hogy azok a flagráns ellentétek, melyek a kisebbségi kérdésben a nemzeteket Európában elválasztják, az Egyesült Államokban eltitkoltassanak. Hiszen a világháborút az Egyesült Államok közbelépése döntötte el, az Egyesült Államoknak tehát, amelyet épen azért, mert az döntötte el a világháborút, a világháború következményeiért felelősség is terhel, igenis tisztán kell látniok a tekintetben is, hogy a világháborút befejező békék mily szerencsétlenül uszították egymásra a nemzeteket, ahelyett, hogy olyan alapot teremtettek volna meg, amely a lelkek megnyugtatása révén lenne hivatva a . b. t. t. nyug. miniszter tartós béke biztosítására. Az entente mentalitásából természetesen nagyon megérthető az arra irányult törekvés, hogy a kisebbségi kérdés által, nevezetesen a kisebbségi szerződések állandó megsértése által provokált ellentétek az uj világban lehetőleg eltitkoltassanak, azonban a legyőzött nemzetek szempontjából, amelyek a kisebbségi kérdés igazi érdekeltjei, föltétlenül el kell ítélni ezt a törekvést. Egyébként szolgáljon megnyugtató tudomásul, hogy csődött mondott az a törekvés, hogy az Egyesült Államok területén a kisebbségi kérdést ne érintsék, mert noha napirend szerint ez a kérdés csak Kanadában volt kitűzve tárgyalásra, mégis óhatatlan volt, hogy az interparlamentáris unió tárgyalásait bevezető általános vitában is többek részéről igen energikusan szóba ne hozassák ez a kérdés, amely ez időszerint a nemzetközi jog egyik legfontosabb általános jellegű problémája és mintegy tengelye Közép Európa békéjének és megnyugvásának. Annak a túlságos óvatosságnak tehát, amely az intézőket vezette akkor, amikor a kisebbségi kérdés tárgyalását az Egyesült Államok területéről le akarták szorítani, az volt a következménye, hogy a kérdés az Egyesült Államokban is és Kanadában is meg lön vitatva, tehát mind a két nagy foederatio előtt feltárultak azok a nyílt sebek, amelyeket Európa testén a kisebbségek elnyomása fakasztott. A kisebségi kérdésnek az amerikai két nagy foederativ területén való tárgyalása annál nagyobb érdekességű, mert hiszen voltaképen ezen két nagy terület egyike sem ismeri gyakorlatból ezt a kérdést. Az Északamerikai Egyesült Államokban nincs kisebbségi kérdés, mert az Unió nagy olvasztó kemencéje a világ minden tájáról oda bevándorolt különböző nemzetiségű egyéneketegy egységes nagy nemzetté, az amerikai nemzetté forrasztotta egybe. Ott tehát nincs kisebbségi probléma, mert ott egységes nemzet él, melynek nincsenek különvált öntudattal bíró részei. De még azért sincs ott kisebbségi kérdés, mert a nemzet egysége és osztatlansága mellett a legteljesebb egyéni és testületi szabadság uralkodik, és így a bevándorlónak is a legteljesebb szabadsággal bírnak a tekintetben, hogy régi hazájuk emlékét, nyelvét, kultúráját, a magok körében tovább ápolhassák. Elnyomásról, türelmetlenségről szó sincs. Canadában nem ismerik gyakorlatból a kisebbségi kérdést. Ugyanis Canada népessége két nemzetiségből áll: az angolból és a franciából. Az angol a többségi nemzet, a francia a kisebbségi, azonban oly formán, hogy vannak területek, ahol a franciák vannak túlnyomó többségben, ilyen például a Szent Lőrincz folyam mentén fekvő gyönyörű Quebec város, amelyet az interparlamentáris konferencia tagjai szintén meglátogattak, s amelynek lakossága hatheted részben francia és csak egyheted részben angol. Többség és kisebbség azonban Canadában teljesen békességben élnek egymás mellett, akárcsak Svájcban, és az angol többségnek eszébe sem jut a francia kisebbség elnyomása és a francia kisebbség korlátlan szabadságot élvez a maga nyelve, kultúrája, faji öntudata ápolásában. Ezekben a nagy államokban tehát előbb még meg kellett magyarázni az európai kisebbségi kérdés lényegét és az okokat, melyek azt létrehozták. Rá kellett mutatnunk a különbségre, mely Európa és Amerika között e tekintetben fenforog. Arra az alapvető különbségre, hogy Amerikába önként mentek és mennek az oda kivándorlók, akik önként hagyják el régi hazájukat és választanak maguknak új hazát, amelybe tehát föltétel nélkül be kell olvadniok. Ez magyarázza meg a teljes elamerikanizálódást és az amerikai nemzet teljesen egységes voltát, amely mellett külön jogállású más nemzet nem létezik. Viszont a szabadság elvének korlátlan érvényesülése magyarázza meg azt, hogy az egységes amerikai nemzet teljes szabadságot biztosít az egyénnek és ennek a teljes szabadságnak keretében semmi gátja annak, hogy az egyén vagy az egyének csoportja a régi haza emlékét, nyelvét és kultúráját tovább ápolja és gondozza. Európában egészen más a helyzet. Európában a mai kisebbségek, nevezetesen pedig azok a kisebbségek, amelyek a világháborút befejező békeszerződések által létesített új határok folytán állottak elő, olyan őslakói az általuk elfoglalt területeknek, akik akaratuk ellenére utaltattak idegen fontalom alá, amely idegen főhatalom minden áron arra törekszik, hogy elnyomja ennek az autochton lakosságnak nyelvét, kultúráját, nemzeti öntudatát. Ilyen megmagya — Suga meg, mi reggeliztél? — Talán kávét, csokoládét? — Dehogy. Anyukám minden reggel egy csésze, tejet ad és 2 kávéskanál OVOMALTINE-t tölt bele. — Ettől van oly szép piros-pozsgás, kerek arcom, ettől növök, fejlődöm és erősödöm. Az OVOMALTINE azokat a legfontosabb tápanyagokat foglalja magában, amelyekre a szervezetnek a szövetek felépítésére, energia kifejtésére, hőtermelésre van szüksége és ezenkívül nagy mennyiségben tartalmazza az élet fenntartásához nékülözhetetlen vitaminokat. Az OVOMALTINE a fejlődésben levő gyermekek növekedését, gyarapodását segíti elő, a felnőttnek erejét, egészségét, munkabírását, életkedvét fokozza, az öregek számára kiapadhatatlan erőforrás. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban. Dr. WANDER gyógyszer- és tápszergyár rt., dera.