Brassói Lapok, 1926. február (32. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-13 / 35. szám

IIUG. február 13. BRASSÓI LAPOK :"T - ■■■ '", 5. oldal, 35. szám­. Brassó a Magyar Választópollgárai­­ A választói igazolványok kézbesítésével kapcsolatban több panasz érkezett hozzánk a tekintetben, hogy az igazolványok hiányo­san és tévesen lettek kiállítva. Minthogy két­ségtelenül csak a leírási munkát végző kö­zegek elírási hibáiról lehet szó, felkérjük mindazon polgártársainkat, akiknek válasz­tói igazolványában hiányok, vagy hibák for­dulnak elő, szíveskedjenek a köz érdek­ében azonnal felmenni a városi polgármesteri hi­vatalba és ott követeljék a hiányok pótlását és a hibák­­kiigazítását, nehogy ennek el­mulasztása esetében elessenek választói jo­guk gyakorlásának lehetőségétől. A városban szerteszét körlevele járkálnak és igyekeznek a beérkezet­t jelentések sze­rint, a magyar választópolgárokat az egysé­ges magyar-szász polgári listától eltántorí­tani. Elvárjuk minden öntudatos, saját és városát igazán szerető polgártársunktól,hogy ezeket a korteseket erélyesen utasítsa el és minden csábítási vagy fenyegetési­­kísérletről tegyen elnökségünknél haladé­ktalanul jelen­tést. Hogy a szükséges intézkedéseket­­meg­tehessék, t­estvén ' s­dvöztette k­­i az Országos Magyar Párt Brassói tagozatának Elnöksége. Tizennégy felé vágott egy alexandriai ékszer­­kereskedőt egy ékszerészsegéd Az anyja, a felesége és gyermekei segédkeztek a borzalmas bűntény elkö­vetésében . A gyilkos csak nemrég töltötte ki tízesztendei fogházbüntetését ROMA. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Tegnap este egy földműves, a­ki a Palermó mellett levő mezőn szántott, dolga végeztével a kúthoz ment, hogy lo­vait megitassa. A gémeskút vödre olyan nehezen jött fel, hogy kénytelen volt fel­húzására idegen segítséget igénybe venn­­i. A vödörben láda volt, amelyben borzalmasan feldarabolt férfi­­holttest feküdt. Az azonnal kiszállott rendőri bizott­ság megállapította, hogy a rettenetesen megcsonkízott tetem­ egy Sereno nevezetű alexand­riai ékszerkereskedő holtteste. Egy órával később már a gyilkost is megtalálták Pietro Frisella Vesia éksze­részsegéd személyében. Az elvetemült gyilkos lakására csalta áldozatát, mert tudta, hogy nagyobb összeg van a zse­bében. Amint azután a mit sem sejtő Se­reno a lakásba lépett, Vella valami toml­pa tárggyal, valószínűleg mozsártörővel fejbevágta, úgyhogy eszméletlenül ro­gyott össze. A bestiális fiatalember édes­anyja ekkor kiforgatta az alexandriai ke­reskedő zsebeit, azután éles konyhakés­sel öt késszúrást ejtettek rajta. Majd tü­relmetlenségükben és attól való féltükben, hogy bor­zalmas munkáinkat valaki megzavarja, a haldoklót, ki­nek sebeiből patakzott a vér, megfojtották. A hullát a gyilkos, édesanyja segít­ségével, tizennégy darabra vágta, be­gyömöszölte egy ládába és még aznap éj­jel kiment automobilon a város melletti mezőkre és bedobta a gémeskútba. A tánúként kihallgatott portás és a szomszédok hallották a szerencsétlen ál­dozat jajkiáltásait, de az ékszerészsegéd azzal nyugtatta meg őket, hogy az édes­anyjának húzta ki e­gy fájós fogát. A gyil­kos felesége és gyermekei, akik végignéz­ték a borzalmas bűntény lefolyását, a val­lomástételt megtagadták. Vella csak nemrégen töltötte ki tíz­éves súlyos börtönbüntetését, mert sa­ját édesapját meg akarta mérgezni. Iorga nyilatkozik a román kisebbségi politikáról „Az állam legfőbb érdeke kívánja, hogy a kisebbsége­ket nemzeti kultúrájukban fenntartsa“ . Helytelenül értelmezték idáig a nemzeti állam fogalmán -„Azt aka­­rom, hogy Románia a többségi és kisebbségi nyelvek és kultúrák szintézise legyen a PARIS. (A Brassói Lapok tudósító­­ját­ól A Brassói Lapok párisi tudósí­tójának alkalma volt Jorga Miklóst az aktuális politikai kérdésekről meginter­júvolnia. Tudósítónk a Fontemy aux Roses-ban tartott látogatásáról, a Jorga vezetése alatt álló iskoláról,, Jorga pá­risi aktivitásáról egy következő közle­ményben fog beszámolni. Itt Jorgának a kisebbségi politikáról részben tudósí­tónknak, részben a Foundation Comer­­ge-ben tett nyilatkozatait adjuk. Az elhibázott kisebbségi politika — Mi a nemzeti állami és miik a nemzeti kisebbségek? — kérdezi Jorga. Mindkettő fogalmát helytelenül határoz­ták meg — innen a téves módszer, amit a kisebbségekkel szemben követtek. A nemzeti állam nem az egy fajhoz tarto­zóik állama, még kevésbbé az egy nyelvet beszélőké: mindkettő — illúzió. A nemzeti állam egy nemzeti ideának, egy nemzeti erőfeszítésnek (effort) a megvalósítása. Aki ebben együtt dolgozik, aki itt a lé­nyeges kérdésekben egyetért, az a nem­zeti államhoz tartozó. A román állam nemzeti lehet, nem­ kell ezért a nemzeti­ségeket megszüntetnie. Ellenkezőleg. Csak előny származhatik az állam­ra a nemzetiségek létéből. Milyen kár, hogy a mi orthodox egyházunk mellett nemes riválisul nem volt ott a katholi­­kus egyház, nem ártott, csak használt volna neki. Romániának nem átka, de privi­légiuma, hogy kisebbségei vannak. Általuk egyszerre három civilizáció: la­tin, germán és szláv van az országban képviselve. — S micsoda értéket jelent az országra a pár milliónyi magyar ki­sebbség, hibái mellett csodálatra mél­t tu­lajdonságaival, erejével, temperamentu­mával, lelkesedésének hevével, mely ma­gával ragad. Unintelligens és balkáni cselekedet lenne, ha kultúrájától, faji jel­legétől akarnák megfosztani. Mi törté­nészek, mi ismerjük és becsülni tudjuk e nép történelmi értékét. Példának ismét — mint tavaly is egyik párisi előadásá­ban — az erdélyi magyar színház magas nívóját hozza fel és elmondja, hogy a nagyváradi és kolozsvári magyar színhá­zak adták elő jól darabját és, hogy ez utóbbi színház milyen sikert aratott Bu­karestben. Az erdélyi szászok a német kultúrát képviselik Romániában, mint ahogy Kanadában az ott élő fran­ciák, a francia kultúrát. Hála a szászok­nak, íme, gyönyörű német középkori vá­rosok vannak Erdélyben, mint Brassó, Nagyszeben, Segesvár, Beszterce. A pa­rasztokból polgárokká vedlett szászok közvetítették évszázadokon át Balkán és Európa közt a kereskedelmet , építették ki a legfontosabb kereskedel­mi útvonalakat. Ne lennénk büszkék a műemlékekre, melyeket emeltek? A vétó­tésem alatt álló műemlékeket gondozói bizottság feladatául tűzte ki, hogy gon­dozni fogja eme értékeket, — mindegy ro­mán, magyar vagy szász — amint éppen nemrég értesítettem Majláth erdélyi püs­pököt, hogy renováltatni fogjuk a gyu­lafehérvári csodaszép templomot, fi Egy népiét sohasem lehet felfalni úgy, hogy ne fájna a hasunk­ utána. Az állam legfőbb érdeke kívánja, hogy a nem­zeti kisebbségeket éppen, egyéni kultúrái­­ju­kb­an fenntartsa. |j A nemzeti kisebbségeknek otthon kell érezniök magukat. Nem a kisebbségek genfi panaszai­nak, de a román lojalitásnak és türelem­nek kell kultúrájuk épségét biztosítania. Nem tagadhatjuk, hogy ma még sok­ akadálya van a közeledésnek és sok el­lensége a kisebbségek kultúráinak. A­ mai rezskót türelmetesezi, az admm­inisz­­tráci­ó rossz. Besszarábiában nekem b­lar­­gamnak is meggyűlt a bajom­ a csend­őrökkel, Besszarábiát az oroszok rosszul adminisztrálták, hiszen legmesszebb fe­­­küdt Pétervárt­ó. Román megszálláskor a kevés orosz hivatalnok is elhagyta, mint Erdélyt az esküt nem tett magyar tisztviselők­ nagy része. A legjobb ror­mán tisztviselők­ elestek. A megmaradtak­­­nak egyszerre kétszer akkora területeit kellett igazgatniok, részben innen a sok­ improvizált adminisztrációt. Ám miért jó a közigazgatás Bukovinában? — Mert a volt osztrák tisztviselők­ csak » Gehalt« érdeket néztek és helyükön maradtak. A csehországi német hiva­tal­­nokok példáját követve az erdélyi szászok is rábeszélté, vagy kényszer nélkül ön­­maguktól csatlakoztak Nagyrom­ániához. Ügyes politika volt. S a gesztus, várjon őszinte? — Hisszük. Bár megvallom, hogy­ azoknak a szászoknak az alárása, akik lelkesen megtapsolják az iskolatörvény ellen mondott beszédemet, utána pedig a kormánynak hízelegnek, nekem nemi szimpatikus. Sok jót mondtam a szászok­­ról, mondhatok hát valami rosszat is.­­ Jobban szeretem azt a magyart, vagy szászt, aki, ha nem is tud románul, de megmarad a saját kul­túrájában, mint azt, aki anyagi ér­dekből, s románul is jól beszélve, hazudj­a be magát egy más kul­túrába. Lényeges az, hogy­­mindenki intene­zíven dolgozzon az ország javán. Galac, Braila a jövő nagy kikötői, s az ország ipara és kereskedelme lendül föl, ha kéz a kézben a kisebbségekkel haladunk. Érni nem hiszem, hogy a nemzetiségek ne akarnák kivenni részüket e munkából. Ellenkezőleg. Sok jelét látom annak, hogy csak a kötelékektől akarnak megszabadulni, me­lyek még fogva tartják őket, hogy velünk együtt dolgozzanak. Én azt akarom, hogy Románia a több­ségi és kisebbségi nyelvek és kultúrák szintézise legyen. B. Elismerten a legjobb rom­án szótár a Dr. Dávid György-féle nagy kézi szótár. Részenként több mint 240QQ cím­szót tartalmaz. I. Román-Magyar rész fűzve 80.—, II. Magyar-Román rész fűz­ve 80— , a két rész együtt kötve egész vászon köpésben 180. lej, diszes tél­­körkötésben 240.— tej. — Kapható minden könyvkereskedésben. — Kiadta a Brassói Lapok Könyv­osztálya.

Next