Brassói Lapok, 1926. március (32. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-01 / 49. szám

Gq int ?eu flra (Bukarestben is) 5 jel. XX LII. evfolyam, 49 szám 1926 március 1 hétig SZERKESZTŐSÉG), KIADÓHIVATAL, NYOMDA VAIM­­t#«! THEFONSllMOK: SXEHKESSTÖSfiO ITT «S BRASSO. KAPU-UCCA «4­00. SZÁM PQLITIKaI NAPILAl* OTT SZÁM - KIADÓHTVXTAIi S3 4» 077 OOAM ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: roeneusm* ELŐFIZETÉSI DÍJAK VIDÉKRŐl Egy hóra 93 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, SZELE BÉLA ér Egy hóra 100, V* évre 270, */• évre 520,1 évre WOO taj egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési d Hj. Külföldre* H* évre 420, V* évre 820, 1 évre 1000 taj Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Avagy azon a fán, melynek a virágát idő előtt lesöpri a vihar? Méltán kérdezhetjük ezt a m­agyar költővel, miikor a román főiskolai hall­gatók kimondják az általános sztrájkot és a kormány valamennyi egyetemet az egész tanévre bezárni készül. Az ifjúság a nemzet virága, melynek a term­észet rendje és az élet parancsa szerint szabályosan és szabadon kell fejlődnie, virulnia az egészséges, a dia­dalmas megér­ési­g. Azonban ez a virág már évek óta nem­ bontakozhatik ki értéke, szépsége, hiva­tása szerint Évek óta abnormu­s időjá­rás, élősdiek falánk serege, hisztériás képzetek és kórságok támadják, rágják, rongálják a fát. Az egészséges nedvke­­ringés, a zavartalan növés, a lombot ne­velő erő már rég veszedelemben. S most már ott tartunk, hogy a ker­tész, akinek óvnia, ápolnia, fér­geitől, gombáitól s szél dühe elől meg­­szabadítania kellett volna a fakadó, a fejlődő rügyeket, fejszét elmel a fára, melynek virága visszaesett, vonnyadt, érésre alkalmatlan. A kormány az egye­temeket készül bezárni, hogy a főiskolai hallgatók sztrájkjára az energia és szi­gor határozott hangjával feledjen. Nem értjük­, micsoda bölcsesség ez akár büntetésnek, akár elővigyázatnak? Nem az a nagy többség van-e inkább sújtva, büntetve, amely nem­ akar és ne­m is ér rá tüntetni, politizálni, ame­lyik tanulni, tanulni és csak tanulni akar? S minő elő­vigyázat volna az, mely ép azt a hajlékot teszi hozzáférhetetlenné a tudásszomj, kötelességérzet és jövő hi­vatás számára, melynek mint akár a templominak éjjel-nappal nyitva ke­llene lennie, hogy bárki bármi­kor meríthessen a tudás, a művelődés forrásaiból? Ha a diákság — a tanulni vágyó ele­mek kénytelen belesodródásával — ál­talános sztrájkba lépett, a visszhang­nak, a­­megtorlásnak sem frisfesetre sem szabad az egyetemi bezárásának lennie. E szi­gorúnak és erélyesnek látszó rendsza­bály a legnagyobb határozatlanság és gyöngeség bizonysága. A jót a rossz miatt a szükségest a haszontalan miatt, a hol­nap érdekeit a ma bajai miiatt nem sza­bad feláldozni. A betegségtől megrohant fát nem vágja ki a gyümölcsösére fél­tékeny kertész, hanem eltávolítja a kár­okozó elemet, s azzal teszi szebbé, sza­badabbá, biztosabá a fejlődést. Egész kultúránk kerül válságba a fő­iskolák működésének megakasztása miatt. Minő orvosok, tanárok, jogászok­, mérnökök, közigazgatási és gazda­sági erők kerülnek ki a gyakorlatba, ha tanulm­ányaikat lelkiismeretesen nem folytathatják? Ha még azok is, akik nagy­­nehezen megszerzik majd a diplomáju­kat, egyetemi stúdiumaik idejéből nem a laboratóriumok értékeire és szépségei­re emlékeznek vissza, hanem azokra az izgalmakra, összeütközésekre, válságok­ra, melyeket diákságuk ideje alatt átél­tek? Már a háború megrontotta a tanulás szellem­ét és kedvező alkalmai. De ami most történik, az egyenesen katasztrófa, miivel még ama hatalmas históriai hát­tér is hiányzik, autó a zavart, a züllést legalább megindokolta, s ami­vel a köz­hangulatnak számolnia kezdett A fasizmus és antiszem­atizmus jel­szava Romániában nem lehet elfogad­ható alap a tüntetésre; a hatóság föllé­pése a zavarkeltő demonstrációk ellen nem lehet komoly indíték a tömeg­­sztrájkra; s annál kevésbbé lehet elfo­gadható erkölcsi alapja ez a sztrájk­­az egyetemek és főiskolák bezárásának. Ekkorra kényelmet, az akut nehéz­ség ilyen könnyed megkerülését, a fele­­lősségnek ilyen büsietes elhárításá­t nem engedjük­ meg a kormánynak. Aem történik, az a közszabadság, a kultúra és a körmiek­ sérelme. A tanítás szabadsága, a művelődés, a jogrend nevében emelünk vétót az egye­temek bezárása ellen. Kolozsvárott továbbra is lehet magyar nyelvű beadványokat a városi tanács elé terjeszteni KOLOZSVÁR. (A Brassói Lapok tudó­sítójától.) Emlékezetes, hogy az Universm cí­mű bukaresti lap néhány nap előtt azt a hírt közölte, hogy a kormány visszavonta azt az intézkedést, amely szerint a kolozsvári pol­gármesteri hivatalhoz kizárólag magyar be­adványokat is lehet terjeszteni. Erre nézve a legilletékesebb helyen, a belügyminisztériumban, a következőket je­lentették ki: — Ilyen rendeletet a belügyminisztérium nem küldhet,már csak ezért sem­, mert a köz­igazgatási törvény utolsó szakasza világosan kimondja, hogy mindenütt a városi tanács ha­tározata állapítja meg azt, hogy az állam nyelvén kívül milyen nyelven le­het beadni a beadványokat a hatóságokhoz. Az erre vonatkozó határozatot csak a városi tanács változtathatja meg, arra a belügymi­­niszternek ingerenciája nincs. Kolozsvárott a polgármesternek kellett volna kiadni » nett delet«, miután azonban ez nem történt meg, továbbra is lehet magyar nyelvű beadványo­kat a városi tanács elé terjeszteni. Folyik az osztozkodás a liberális örökségen Még el sem­ ment Bratianu Ionel... — Hogy lehet tizen­­két miniszteri tárcával kielégíteni száz miniszteri elül­tet? — Két pártrendszer felé halad a román belpolitikáus élet BUKAREST. (A Brassói Lapok tudó­sítójától.) Most már egészen bizonyosra veszik a kormány rövid úton való távo­zását. Legalább ez a meggyőződés az el­lenzék köreiben, sőt nagyrészt nagyon is számba vehető liberális körökben. Azonban tisztában kell lennünk az­zal, hogy a Bratianu kormány nem­ azért maradt négy esztendeig, mert jó politikát csinált, s viszont nem­ azért megy négy­ esztendő eltelte után, mert rossz volt a politikája, hanem­ egész egy­szerűen azért, mert meg­szűnt a mandá­tuma. Megszűnt alkotmányt hozó kormány lenni Az általános vál­asztói reform­ megszavaztatása lesz az utolsó aktusa. Határozott és bizonyos, hogy a vá­lasztói jog megszavazása után Bratianu Jones benyújtja a kormány lemondását. Hogy ez után mit történik, az most nem­ tartozik ebbe a keretbe. Vegyük azt a lehetőséget, hogy a lemondás vég­leges marad s új kormány jön. Ezzel a té­mával kapcsolatban sok verzió merült fel s a legsajnálatosabb, hogy a sok s gyakran ellentétes verzió a lehető leg­jobb forrásból ered. Tegnap óta nagy horderejű tárgyalá­sok folynak Averescu tábornok és a nem­zeti párt között a jövő kormányzást ille­tőleg. Ma ott tartunk, hogy úgy a nemzeti párt, mint a parasztpárt hajlandó lenne a tábornokkal együttműködni, azonban a feltételek olyanok, amelyek­ színte kizárt­tá teszik a megegyezést. A nemzet párt például nem engedné meg, hogy Averesen tábornok legyen a korm­ányelnök. Maniu Gyula talán bele­­m­enne, belemennie talán az »öregek« kö­­­zül más is, de viszont a »fiatalok« hal­­lani sémni akarnak róla. Igaz, hogy ezet?« nek a »fiataloknak« a parlamenti súlya ma még nemi bír döntő befolyással, «de mindamellett komolyan számot kell* vetni ezeknek az óhajával. Averesonnall meg kellene elégedni a hadügyminiszter­­séggel s azzal, hogy Gogát a kultusz élére tennék, míg esetleg Garoflídet a földmű­­vel­ésügyi székbe. Ennél többet nek­ adnak a fiatalok, s ha mégis történne valami ezen a téren, ami nekik nem kon­­veniálna, akkor szépen beleolvadnának a a liberális pártba. Inkább fogadnák el Bratianu Jones miniszterrelnökségét, mint Averescuét. Ilyen alapon pedig tárgyalni nem le­­het sokáig, mondják Averescuék, akik­­nek hosszú politikai tapasztalatuk van s amint a tábornok a mai Indreptareában írja, egy kormány súlyát, Grajét nem az adja meg, hogy sok miniszteriabilis sze­mélyiségből van összealkotva a pártja. S hogy hány tagból áll ez a párt maga. A kormányzáshoz első­sorban tapasztalat kell, és sok, nagyon sok felelősségérzet. S is­mét hivatkozik arra, amit már több­­ször hangoztatott, hogy a néppárt egye­dül is készen áll a kormány átvételére s egész biztos, hogy a néppárt jön a kor­mányra. De tegyük fel, hogy a néppárt neon egyedül veszi át a kormányt. Az azonban tagadhatatlan tény, hogy Averescu és a néppárt nélkül nem lehet és nem is lesz A lej Zürichben nyitáskor 2.19 és fél

Next