Brassói Lapok, 1926. március (32. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-01 / 49. szám
Gq int ?eu flra (Bukarestben is) 5 jel. XX LII. evfolyam, 49 szám 1926 március 1 hétig SZERKESZTŐSÉG), KIADÓHIVATAL, NYOMDA VAIMt#«! THEFONSllMOK: SXEHKESSTÖSfiO ITT «S BRASSO. KAPU-UCCA «400. SZÁM PQLITIKaI NAPILAl* OTT SZÁM - KIADÓHTVXTAIi S3 4» 077 OOAM ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: roeneusm* ELŐFIZETÉSI DÍJAK VIDÉKRŐl Egy hóra 93 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, SZELE BÉLA ér Egy hóra 100, V* évre 270, */• évre 520,1 évre WOO taj egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési d Hj. Külföldre* H* évre 420, V* évre 820, 1 évre 1000 taj Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Avagy azon a fán, melynek a virágát idő előtt lesöpri a vihar? Méltán kérdezhetjük ezt a magyar költővel, miikor a román főiskolai hallgatók kimondják az általános sztrájkot és a kormány valamennyi egyetemet az egész tanévre bezárni készül. Az ifjúság a nemzet virága, melynek a természet rendje és az élet parancsa szerint szabályosan és szabadon kell fejlődnie, virulnia az egészséges, a diadalmas megérésig. Azonban ez a virág már évek óta nem bontakozhatik ki értéke, szépsége, hivatása szerint Évek óta abnormus időjárás, élősdiek falánk serege, hisztériás képzetek és kórságok támadják, rágják, rongálják a fát. Az egészséges nedvkeringés, a zavartalan növés, a lombot nevelő erő már rég veszedelemben. S most már ott tartunk, hogy a kertész, akinek óvnia, ápolnia, férgeitől, gombáitól s szél dühe elől megszabadítania kellett volna a fakadó, a fejlődő rügyeket, fejszét elmel a fára, melynek virága visszaesett, vonnyadt, érésre alkalmatlan. A kormány az egyetemeket készül bezárni, hogy a főiskolai hallgatók sztrájkjára az energia és szigor határozott hangjával feledjen. Nem értjük, micsoda bölcsesség ez akár büntetésnek, akár elővigyázatnak? Nem az a nagy többség van-e inkább sújtva, büntetve, amely nem akar és nem is ér rá tüntetni, politizálni, amelyik tanulni, tanulni és csak tanulni akar? S minő elővigyázat volna az, mely ép azt a hajlékot teszi hozzáférhetetlenné a tudásszomj, kötelességérzet és jövő hivatás számára, melynek mint akár a templominak éjjel-nappal nyitva kellene lennie, hogy bárki bármikor meríthessen a tudás, a művelődés forrásaiból? Ha a diákság — a tanulni vágyó elemek kénytelen belesodródásával — általános sztrájkba lépett, a visszhangnak, amegtorlásnak sem frisfesetre sem szabad az egyetemi bezárásának lennie. E szigorúnak és erélyesnek látszó rendszabály a legnagyobb határozatlanság és gyöngeség bizonysága. A jót a rossz miatt a szükségest a haszontalan miatt, a holnap érdekeit a ma bajai miiatt nem szabad feláldozni. A betegségtől megrohant fát nem vágja ki a gyümölcsösére féltékeny kertész, hanem eltávolítja a károkozó elemet, s azzal teszi szebbé, szabadabbá, biztosabá a fejlődést. Egész kultúránk kerül válságba a főiskolák működésének megakasztása miatt. Minő orvosok, tanárok, jogászok, mérnökök, közigazgatási és gazdasági erők kerülnek ki a gyakorlatba, ha tanulmányaikat lelkiismeretesen nem folytathatják? Ha még azok is, akik nagynehezen megszerzik majd a diplomájukat, egyetemi stúdiumaik idejéből nem a laboratóriumok értékeire és szépségeire emlékeznek vissza, hanem azokra az izgalmakra, összeütközésekre, válságokra, melyeket diákságuk ideje alatt átéltek? Már a háború megrontotta a tanulás szellemét és kedvező alkalmai. De ami most történik, az egyenesen katasztrófa, miivel még ama hatalmas históriai háttér is hiányzik, autó a zavart, a züllést legalább megindokolta, s amivel a közhangulatnak számolnia kezdett A fasizmus és antiszematizmus jelszava Romániában nem lehet elfogadható alap a tüntetésre; a hatóság föllépése a zavarkeltő demonstrációk ellen nem lehet komoly indíték a tömegsztrájkra; s annál kevésbbé lehet elfogadható erkölcsi alapja ez a sztrájkaz egyetemek és főiskolák bezárásának. Ekkorra kényelmet, az akut nehézség ilyen könnyed megkerülését, a felelősségnek ilyen büsietes elhárítását nem engedjük meg a kormánynak. Aem történik, az a közszabadság, a kultúra és a körmiek sérelme. A tanítás szabadsága, a művelődés, a jogrend nevében emelünk vétót az egyetemek bezárása ellen. Kolozsvárott továbbra is lehet magyar nyelvű beadványokat a városi tanács elé terjeszteni KOLOZSVÁR. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Emlékezetes, hogy az Universm című bukaresti lap néhány nap előtt azt a hírt közölte, hogy a kormány visszavonta azt az intézkedést, amely szerint a kolozsvári polgármesteri hivatalhoz kizárólag magyar beadványokat is lehet terjeszteni. Erre nézve a legilletékesebb helyen, a belügyminisztériumban, a következőket jelentették ki: — Ilyen rendeletet a belügyminisztérium nem küldhet,már csak ezért sem, mert a közigazgatási törvény utolsó szakasza világosan kimondja, hogy mindenütt a városi tanács határozata állapítja meg azt, hogy az állam nyelvén kívül milyen nyelven lehet beadni a beadványokat a hatóságokhoz. Az erre vonatkozó határozatot csak a városi tanács változtathatja meg, arra a belügyminiszternek ingerenciája nincs. Kolozsvárott a polgármesternek kellett volna kiadni » nett delet«, miután azonban ez nem történt meg, továbbra is lehet magyar nyelvű beadványokat a városi tanács elé terjeszteni. Folyik az osztozkodás a liberális örökségen Még el sem ment Bratianu Ionel... — Hogy lehet tizenkét miniszteri tárcával kielégíteni száz miniszteri elültet? — Két pártrendszer felé halad a román belpolitikáus élet BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Most már egészen bizonyosra veszik a kormány rövid úton való távozását. Legalább ez a meggyőződés az ellenzék köreiben, sőt nagyrészt nagyon is számba vehető liberális körökben. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a Bratianu kormány nem azért maradt négy esztendeig, mert jó politikát csinált, s viszont nem azért megy négy esztendő eltelte után, mert rossz volt a politikája, hanem egész egyszerűen azért, mert megszűnt a mandátuma. Megszűnt alkotmányt hozó kormány lenni Az általános választói reform megszavaztatása lesz az utolsó aktusa. Határozott és bizonyos, hogy a választói jog megszavazása után Bratianu Jones benyújtja a kormány lemondását. Hogy ez után mit történik, az most nem tartozik ebbe a keretbe. Vegyük azt a lehetőséget, hogy a lemondás végleges marad s új kormány jön. Ezzel a témával kapcsolatban sok verzió merült fel s a legsajnálatosabb, hogy a sok s gyakran ellentétes verzió a lehető legjobb forrásból ered. Tegnap óta nagy horderejű tárgyalások folynak Averescu tábornok és a nemzeti párt között a jövő kormányzást illetőleg. Ma ott tartunk, hogy úgy a nemzeti párt, mint a parasztpárt hajlandó lenne a tábornokkal együttműködni, azonban a feltételek olyanok, amelyek színte kizárttá teszik a megegyezést. A nemzet párt például nem engedné meg, hogy Averesen tábornok legyen a kormányelnök. Maniu Gyula talán belemenne, belemennie talán az »öregek« közül más is, de viszont a »fiatalok« hallani sémni akarnak róla. Igaz, hogy ezet?« nek a »fiataloknak« a parlamenti súlya ma még nemi bír döntő befolyással, «de mindamellett komolyan számot kell* vetni ezeknek az óhajával. Averesonnall meg kellene elégedni a hadügyminiszterséggel s azzal, hogy Gogát a kultusz élére tennék, míg esetleg Garoflídet a földművelésügyi székbe. Ennél többet nek adnak a fiatalok, s ha mégis történne valami ezen a téren, ami nekik nem konveniálna, akkor szépen beleolvadnának a a liberális pártba. Inkább fogadnák el Bratianu Jones miniszterrelnökségét, mint Averescuét. Ilyen alapon pedig tárgyalni nem lehet sokáig, mondják Averescuék, akiknek hosszú politikai tapasztalatuk van s amint a tábornok a mai Indreptareában írja, egy kormány súlyát, Grajét nem az adja meg, hogy sok miniszteriabilis személyiségből van összealkotva a pártja. S hogy hány tagból áll ez a párt maga. A kormányzáshoz elsősorban tapasztalat kell, és sok, nagyon sok felelősségérzet. S ismét hivatkozik arra, amit már többször hangoztatott, hogy a néppárt egyedül is készen áll a kormány átvételére s egész biztos, hogy a néppárt jön a kormányra. De tegyük fel, hogy a néppárt neon egyedül veszi át a kormányt. Az azonban tagadhatatlan tény, hogy Averescu és a néppárt nélkül nem lehet és nem is lesz A lej Zürichben nyitáskor 2.19 és fél