Brassói Lapok, 1926. augusztus (32. évfolyam, 170-195. szám)

1926-08-01 / 170. szám

Vasárnapi szám ára CESakarestyen is) 6 lel SZERKESETÖSÉO, KJADOHTVATAX, NYOMDA JB TEIEFOSSZAMOX: «ESEKESETÖSfitt 177 és BSASSO, RAPU-HCCA 04-0#.;8ZÄM W* & £ g | §%M1 Sri BQ ET i §L £4 3^ 077 SZÄM - KIAOÓHIVATAt S2 és 07» SZÄM jjgngaaiMMMMBMnaMWMMM—É———ni im ^flarrfBrawB^aaaawi.iiiriiii’iM'aHMwawMTrrrMMTWBsa ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: s­zerkeszto ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE. Egy hónt 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 4€0 lej( SZELE BÉLA )k, Er7 hóra ,00-tfi évre 1/1 évre 520,1 évre 1000 lej c­tV évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. Külföldre: V­ évre 420, V. évre 820, 1 évre 1600 lej XXXI1. évi. 170. szám Vasárnap, 1926. augusztus 1. — Ujabb támadás iskoláink ellen A fassulélsnak crassim­estekesesi romínul kell hesmimfák — A sérelmes miniszteri rendeletet már megküldték a felekezeti iskoláknak !~' BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósí­tójától.) A közoktatásügyi miniszter, mint alább teljes szövegében olvasható, egy olyan rendeletet küldött pár nappal ez­előtt a kisebbségi iskoláik­ igazgatóságai­hoz, a­m­ely amennyire korlátolt és kép­telen a pedagógia és az emberi jogok szempontjából, ép oly hallatlan és bru­tális m­erénylet a nemzeti kisebbségek nyelve és a kisebbségi oktatás szabadsága ellen. A közoktatásügyi­­miniszter nem követel kevesebbet a­­m­agyar felekezeti is­koláktól, mint, hogy tanulóik­ hetenként három napon eg­y-egy tanár felügyelete és ellenőrzése mellett az óraközi szüne­tekben is csak kizárólag rom­ánul be­széljenek és az igazgatóság tartsa nyilv­án óráról-órára ennek a nyel­vgyakorlásnak a megtört­én­tét és eredményét. A Megdöbbenéstől megdermedve és lesújtottan, felháborodástól és fájdaloimb­­ól eltelten fogadtuk ezt a mostani k­or­­m­ánytól és a mostani film­oszférában leg­kevésbbé sem várt borzalmas rendelke­zést. Ha némi volna előttünk a maga rettenetes valóságában a szörnyű hir, ha bukaresti trlmnikiatársunk nem látta vol­na saját szemeivel a kegyetlen u­tcáznak gyászos sorait és nem­ látta volna fölöttük a miniszteri rendelet számát, dátumát valamint a hivatalos bélyegzőt, el sem hitlik, hogy valóban egy minisz­teri rendelettel, egy hivatalos és tudatos cselekedettel állunk szemben, melynek új felelőssége nem­csak a közoktatásügyi mi­nisztert, hanem­ magát a kormm­ányt is terheli. A merénylet gyanánt ható rendelke­zés váratlanságát és zavart keltő hatását növeli az a körülmény, hogy ugyanak­kor bocsátották ki és juttatták el a m­­a­­gyar felekezeti középis­kolák igazgató­ságaihoz, amikor a magyar egyházak k­ül­döttei és a m­agyar képviselők és szená­torok a közoktatásügyi miniszterrel Bu­­ka­restben azokról a sérelmeiket orvosló megál­lapod­ásokról tárgyalnak­, melyek a választási kartell ala­pjául szolgálnak. A ver tűrnek ezekhez a tárgyal­ásaik­hoz különb muzsikát nem is lehetett volna szolgáltatni ennél a rendeletül, m­elynél képtelenebbet, súlyosabbat, bán­­tóbbat és gyötrőbbet Angelescu összes rendeletei és rettenetei közt sem­ találunk Hiszen az a parancs, hogy a Magyar fe­lekezeti iskolák tanulói az ó­ óraközi szü­netekben, hacsak a hét három napján ma kizárólag románul beszéljenek, már ön­magában is annyira abszurd, lehetetlen, erőszakolt, hogy logikus fő, tiszta meg­gondolás ki ne­m­ gondolhatta, s csak perverz mentalitás és őrületbe siető sovi­nsztivitus termelhette ki. Hogyan is lehet elképzelni, hogy Magyar fiúik akik az osz­tályokban keserves ki­nnal, bár buzgón és becsülettel, tanulják a rom­án nyelvet, de annak szavait gondolatokká összefűz­ni képtelenek, egymással a tízperces szü­netekben, am­elyeket játékos szórakozás­sal szoktak elröjteni, rom­ánul társalog­janak? Lehet-e erre karhatalommal kény szenteni őket? S a felügyelő tanár bár­mi ekkora tekintélye, gondja, biztatása pó­tolhat­ja-e a beszédképesség hiányait és annak a ter­m­észeti törvénynek a paran­csoló rendjét, m­ely az iskolán kívül, a szabad percekben szabaddá teszi a gyer­emtek idejét, lelkét, nyelvét és érzéseit? Nem a legelemibb és a legtermészetesebb jog Megtámadási és elkonfiskálása-e egy­úttal ez a rendelet, midőn azokat a per­ceket is elakarja rabolni az ifjúságból, Melyek egészen az övéi, melyek miár nem­ tartoznak az iskolázás körébe, s mielyek ép arra vannak szánva, hogy a tanterem fullasztó levegője és a tanórák fárasztó, idegzaklató szaluhiktája van, az ifjú ki­pihenje m­agát, felfrissüljön és a továbbá tanulásra fogékonyabbá váljon? De ha pedagógiai szörnyszülött ez a rendelet, hatványozott­an sértő és sújtó a nemzeti kisebbségek iskolázá­sára, a tanulás és az anyanyelv jogaira. Mindazokra a szabadságokra," Melyeket az alkotmány, békeszerződés, kormány­­programm biztosítottak a nem­zeti kisebb­ségek kultúrája számára. Elképzelhetet­len, hogyan kerülhet ki ilyen rendelke­zés ama néppárti kormány köréből, mely irányelvül a polgárok egyenlőségét, az anya­nyelv tiszteletét, a felekezeti isko­lák szabadságát a nemzeti kisebbségek megbecsülését és a múltban szenvedett sérelmeik orvoslását tűzte ki? Elképzel­hetetlen, hogy egy Petrovics miniszter adjon ki egy ilyen erőszakolt és erősza­kos rendelkezést, a hitek múltja és szá­mos nyilatkozata, sőt cselekedete is idáig az okos belátásnak, méltányló megecsül­­­ésnek és összhangra törekvő Munkának a bizonysága volt, s aki Most is, a magyar egyházak képviselőivel folytatott tanács­kozásaiban jóakaró és igazságérző Maga­tartást látszik tanulgatni Ez a rettenetes csalódás indokolja elsősorban Mélységes megdöbbenésün­ket és fájdalm­unkat. Szeretnénk, ha az egész rendelet apokrifnak bizonyulna, os­toba áprilisi tréfa helyett még ostobább kánikulai tréfának, amit a miniszter ne­vében egy nagyzási Mániában szenvedő közegre engedett m­eg magának. És ha néh­a bizonyulna annak, amire Va­jmi ke­vés is a rem­ényünk, a megsértett jog és ig­az a­lkotm­ánytisztelet nevében tiltako­zunk elle­ne és követeljük a haladéktalan visszavonását.­­ A Miniszteri rendelet, melegről eljátéb­ként még bővebben lesz szó, s melyet a nemzeti kisebbségek képviselőinek a parlamentben is szóvá kell tenniö­k­, tel­jes szövegében igy hangzik: Megállapítván, hogy sok kisebbségi iskolánál a tan­tárgyaikat (román nyelvi, romlán történet, Románia földrajza)" ide­gen nyelven adják elő, a gyermk­ikek­­pe­dig egymás között a szünidőben csak az iskola nyelvén (anyanyelven) beszélnekk­ a minisztérium 70423—926. s­z. rendeleté­vel elrendelte, hogy a jövő tanév kezde­tével a tanulók a szünpercekben a hét három nap­ján románul beszéljenek a más háro­mi napon pedig az iskola előadási nyelv­én. Miután ez egyik legpraktiku­sabb eszköz és a rom­án álla­mban már régóta alkalmazott pedagógiai eljárás,, minden iskolának egy külön naplót kell felállítania. Melyben naponta be kell ve­zetnie azt a nyelvet, mielyen a tanulók beszéltek és annak a tan­árnak a nevéül , a szüneteik alatt az ellenőrzést gya­korolta. Elkészült a jugoszláv-magyar fogolycsere-egyezmény BELGRÁD. A Magyar-jugoszláv poli­tikai fogolycsere egyezmény végrehajtá­sára vontakozó tárgyalások befejezőse­tek. A delegátusok a jegyzőkönyvet ima írták alá s a kiadandó foglyok kicserélése valószínűleg augusztus Második­án törté­nik meg Kelebián. Spanyolország és a népszövetségi tanácstagság Nyilatkozik a spanyol külügyminiszter MADRID. (A Brassói Lapok tudó­sítójától.) Yanguas spanyol külügymi­­niszter a napokba­n interjút adott egy spanyol újságírónak, amelyben kifejti a spanyol kormány álláspontját a népszö­­vetségi tanácstagság kérdésében. — A népszövetség esz­ménye csak akkor jönne létre — mondotta — ha a tanácsban • csakis a nagygyűlésen szaba­don választott tagok foglalnának­ helyet Spanyolország szeretné, ha az állandó tanácstagság rendszere ilyen módon meg­szűnnék és minden állam jogegyenlősége helyreállna. Amíig a nagygyűlésen min­den nemzetnek egyenlő szavazata valn, addig a tanács kettéosztja a nemzeteket. Míg ez a rendszer fennáll, addig Spanyol­­ország fenntartja igényét az állandó­ ta­nácstagságra. 100 le! Zürichben nyitáskor 2.35 svájci frank

Next