Brassói Lapok, 1926. október (32. évfolyam, 221-247. szám)

1926-10-01 / 221. szám

a Krenner-féle akciótól, mely a nagygyűlés alkalmától új orga­nizációt és" új lelkeket akar a Magyar Párt számára, sem a jóhiszeműséget, sem a jóakaratot megtagadni nem lehet. Rég­óta hangoztatott program­já­ban is van­nak kívánságok, melyek teljesülése a párt erősödésére és a magyarság javára szol­gálna. Egy valóban országosan, az utolsó putriig megszervezett és minden gondo­latot, minden akaratot és főkép minden munkát magában foglaló magyar szö­vetség impozáns erőt képviselne, ami egyúttal növelné önbizalmunkat és táp­lálná küzdő energiánkat. De ismételjük, ma nemcsak, hogy nem­ erről van szó, hanem legjobb meggyőződésünk sze­rint, nem is szabad, hogy erről legyen sz­ó. A Magyar Párt nagygyűlésének hom­­lokterében a magyarság viszonya a kor­mányhoz s az ebből természetszerűen kö­vetkező állásfoglalás áll. De még ebben az állásfoglalásban is elementáris szük­ségesség, hogy a különböző magyar fel­fogások, érzések, akaratok akképen nyil­vánuljanak meg, hogy a magyarság egysége és összhangja halálos léket ne kapjon. Beváltotta-e a kormány a paktu­mot vagy nem váltotta­­be? Teljesültek-e a magyarság­ tiszta és lojális teljesítményé­­vel szemben mindazon kötelezettségek, melyeket a kormány a magyar iskolázás, a nyugdíjügy, a jogtalan kisajátítások és egyéb nagy horderejű követelések és sé­relmek dolgában vállalt? Erre kell vá­laszt kapnunk a Magyar Párt vezérkará­tól, mely még most is, az utolsó órában is tárgyal a kor­mánnyal. Nem tudjuk, milyen lesz a vezetőség válasza, de azt tudjuk, hogy még a leg­jobb akarattal, a legnagyobb odaadással is nehéz lesz meggyőznie a magyar köz­véleményt arról, hogy a kormány meg­tette kötelességét, vagy ha ebben állító­­­lag vis maior akadályozta, a közel­jövőben minden ígéretét be­­fogja vallani. Ahogy már többször hangsúlyoztuk, alaktalan szólamokra politikát építeni többié nem szabad. Csak ami a kézben, az nem ha­zugság. A román közmondás bölcsessé­gét semmi sem igazolja jobban, mint a magyarság helyzete a paktum óta. Tehát erről kell majd dönteni a nagy­gyűlésen. S mivel ez elhatározó jelentő­ségű határozat lesz, az előzetes mozgal­maknak és tárgyalásoknak arra kell ki­zárólag irányulniuk, hogy az esetleges összeütközések elvi magaslaton történje­nek és a szenvedélyek és személyeskedél­sek tűjével ne gyújtsák fel a magyarság nagy erőfeszítések és áldozatok árán fel­épült fellegvárát. Ahogy az orkánban válságba jutott hajó utasai a kritikus pil­lanatokban oktalanul kritizálnák a hajó­épület technikáját, annyira időszerűtlen lenne minden más kérdést, főkép a szer­vezet kérdését előtérbe állítani, mikor az országos Magyar Párt, s vele a magyarság sorsának a biztosításáról van szó. Meggyőződéssel valljuk, hogy ama politikai rendszerrel szemben, mely idáig intézte a romániai nemzeti kisebb­ségek ügyét, egy bármily alaposan kiépí­tett magyar szervezet is erőtlen lett volna, mert a békeszerződés ránk vonatkozó ha­­tározmányainak nincs szankciója, s mert a mindenkori román kormányok még nem voltak képesek (a saját mentalitásuk miatt sem) felszabadulni a túlzott sovi­nizmus nyílt és lappangó terrorja alól. Téves dlnámitás és időszerűtlen erőlködés tehát ma úgy odaállítani a Magyar Párt újjáépítésének a tervét, mintha az csal­hatatlan biztossággal hozná meg vala­mennyi jogos törekvésünk diadalát. A Brassói Lapok, mely főszerkesz­tője törvényesen szerzett mandátumának a jogtalan megsemmisítésében, a párt­nak ezzel szemben tanúsított magatartá­sában, valamint Brassó választókerüle­tének magyar képviselet nélkül maradott­ságában, leginkább találhatott volna elvi okot és alapot a támadásra és pártbon­tásra­, ma is rendületlenül az egység­­és összhang megóvásának szüségét vallja és a magyarság érdekei kárára szolgáló­nak minden olyan törekvést, mely azt a kis erőt is, melyet pártunk önhibáján kí­vül, kifejteni képes, szétforgácsolja, meg­gyöngíti. A gyöngyószen­smi­d ősi nagygyűlésnek bármily villámok cikkázzanak is a pak­tum körül, a kölcsönös tisztelet, lotalitás rend és harmónia jegyében kell le­folynia, méltóan a magyarsághoz, mely­nek a Magyar Párt a képviselete, s mél­tóan ama küzdelemhez, melyet nemzeti és népi szabadságunkért folytatunk. Akik a magyarság sorsát a szívükön viselik, ma ne időszerűtlen reformok haj­szolásával foglalkozzanak, hanem a Ve­zetőséggel kontaktusban azzal, hogy mi­ként kerüljünk ki nagy érdekeink sé­relme nélkül a paktum be nemi váltása következtében támadt válságból. Ara (Bukarestben is) 5 lei. SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA: KAPU­ U. 64 -66 M­­i# Ml Ml|(%|| Mn TELEFOrVSZAMOK: SZERKESZTEM: 1-77 KIADÓHIVATAL: FERDINARD KIRÁLY (VOLT REZSŐ) KÖRÚT 6 I M­lmi KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 6-77 SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: főszerkesztő ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE* Egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lejf S­Z E L E B­É L­A át. Egy hóra ,00%tfz évre 270» évre 520» * évre 1000 lej egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. Külföldre: V« évre 420, V* évre 820, 1 évre 1600 lej XXXII. évf. 221. szám Péntek, 1926. október 1. Németországot megdöbbentette Poincaré beszéde­ ­rr. angol lapok: oktalannak és céltalannak tartják a francia miniszterelnök nagyhangú kijelentéseit BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósító­­­jától.) Poincaré francia miniszterelnök vasárnapi bar-le-duci beszéde élénk visz­hangot keltett a világsajtóban, s a német, francia és angol lapok egyaránt részlete­sen foglalkoznak a miniszterelnök kije­lentéseivel. Megállapítható, hogy a német sajtó egyenesen megdöbbent Poincaré me­rész kijelentései miatt, s tisztán a német meggondoltság és józanság az, amely a német publicistákat visszatartja attól, hogy továbbmenő következtetéseket von­janak le az elhangzott gyűlölködő hangú beszédből. Berlini táviratok szerint a német sajtó, különösen a jobboldali lapok éle­sen kifogásolják Poincaré tegnapi beszé­dét, s egyesek a német-francia megegyezés le­hetőségét féltik. Poincaré beszédében megnyilvánuló ál­lásfoglalástól. A lapok szerint a két kor­mány részéről kifejtett erőfeszítés csak akkor vezetne eredményre, ha békés a légkör, s azt minél kevésbbre rontják meg háborús, haragtartó és heves be­szédekkel. A Vorwärts nyugodtabban fogadta az eseményt, s azt írja, hogy szerencsére a tárgyalásokon Németországnak nem Poincaréval lesz dolga, hanem Brianddal, akit a vérmérsékletnek egy eg­ész világa választ el a miniszterelnöktől. A Kreuzzeitung­ kommentárjában meg­jegyzi, hogy a német-francia kiegyezés csak akkor lehetséges, ha francia oldal­ról a megértésre irányuló akarat más­kép nyilvánul meg, mint Poincaré Iz­railban. * ■ *-i v * i v Londoni táviratok szerint az angol sajtó Poincarénak kizárólag pénzügyi vo­natkozású kijelentéseivel foglalkozik, nem akarva befolyásolni a most kiala­kulóban levő német-francia viszonyt. A Times szerint Poincarénak a hábo­­rús adósságokról szóló kijelentése igen homályos, s emiatt a francia frank is­mét esik. A beszédnek a német-francia viszonyra vonatkozó részéről viszont azt írja, hogy az erkölcsi leszerelés érdekében okosabb lett volna, ha Poincaré nem tér ki részletezésre, mert a beszédben csak veszélyeztette ez­zel a két ország között rövid idő óta ki­alakulóban levő jóviszonyt. Egészen más hangjon ir a francia sajtó, amely vegyes érzelmekkel fogadta a beszédet. A francia lapok is inkább a beszéd pénzügyi részével foglalkoznak, s hangoztatják, hogy abban nem dombo­rodott ki a kormány pénzügyi programút­ja, jóllehet a kabinet kifejezetten a pénz­ügyi krízis megoldására alakult. A sajtó szerint Poincaré feladta eddigi rideg ál­láspontját, s hajlandó revideálni Német­országgal szemben folytatandó politiká­jának alapelveit. A Figaro szerint Poin­caré európai nyelven, de erősen francia tájszólással beszélt, amiért nem illet­heti szemrehányás. A Gaulois szerint a beszéd gerince az, hogy a békeszerződés megváltoztat­hatatlan, míg az Avenir azt írja, hogy a békés együttműködésnek Franciaországé­ban ma már senki sem ellensége, jó üz­let azonban csak úgy jöhet létre,­ ha a fejek egymás érdekeit szem előtt

Next