Brassói Lapok, 1927. június (33. évfolyam, 121-144. szám)
1927-06-01 / 121. szám
. BRASSÓI LAPOK A sznérváraljai kisajátítás epilógusa a kolozsvári hadbiróság előtt Felmentették a vádlottakat KOLOZSVÁR. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Még 1922 ben történt, hogy a szinérváraljai római katholikus parochiának hatvanhat hold földjét az agrárbizottság a román iskola és tanuló számára kisajátítolta. A parochia természetesen megfelebbezte a kisajátítást s a felebbezés ügyében a szatmári törvényszék 1921-ben döntött, kimondva hogy a római katholikus parochiát visszahelyezi jogaiba, s megsemmisíti az elsőfokú agrárbizottság végzését. A bírósági végzést meg is küldették Tzugulescu agronomnak, az agrárbizottság vezetőjének. Tzugulescu János vezető azonban nem vette figyelembe a bíróság döntését, sőt teljesen a bíróság határozatával teljesen elrenkező módon cselekedett. Megkezdte a par® chia földjének kisajátítási munkálatait. A patrochia ügyvédje, Papolczy László,dr., és a római katholikus lelkész tiltakoztak a Bírói döntésre hivatkozva, sőt a kisajátítás végrehajtását meg is akadályozták. Tzugulescu erre hatóság elleni erőszak címén feljelentést tett az ügyvéd és a lelkésztetlen. A kolozsvári hadbíróság ma tárgyalta az érdekes ügyet, s a vádlottak védelmére számos román ügyvéd önként jelentkezett. A szakértő Borbél János dr. mérnök, agrárvezérfelügyelő volt aki véleményében kijelentette, hogy Tzugulescu teljesen jogtalanul és a törvény szellemével ellentétesen járt el, amikor a bírói döntést nem vette figyelembe s a két vádlott csak hazafias kötelességét teljesítette, amikor meghiúsította a kisajátítást. Hosszas vita után a bíróság egyhangúlag felmentette mindkét vádlottat. I .Az ítélet jogerős. Lindberget Londonban még nagyobb lelkesedéssel fogadták, mint Párisban Az óceán hősének légióija Brüsszelbe és az angol fővárosban Houghton, az Egyesült Államok nagykövete megsebesült a nagy tolongásban PARIS. (A Brassói Lapok tudósítójától.) * Lindberg, az óceán hőse, szombaton délben repült el Párisból. A le bourgeti repülőtéren szállt fel, s a város felett keringve nyomtatványokat dobott le, amelyeken búcsú üdvözletet mond a szíves fogadtatásért. A repülőtérről Brüsszelbe ment, ahova egy óra múlva érkezett meg. Este a királyi család vendége volt, megkoszorúzta a névtelen katona sírját. A belga király a Lipótrenil nagykeresztjével tüntette ki Coolidge már hozzá is járult a kitüntetés adományozásához. A brüsszeli városházán a városi tanács fogadta Lindberget, ahol Mars alpolgármester átadta neki a város aranyérmét. Az utcán megszámlálhatatlan tömeg" ünnepelte. Megérkezés Londonba Lindberg vasárnap este hat órakor szállt le Londonban. Amikor Londonban jelezték Lindberg brüsszeli startját, mintegy kétszázezernyi tömeg gyűlt össze a repülőtéren. A tömeg a repülő megérkezése előtt egy másik repülőgép lezuhanásának volt a szemtanúja, ami azonban nem csökkentette a lelkesedést. Lindberg repülőgépének megjelenésekor valóságos extázis tört ki a tömegen, áttörték a kordonokat, a leszállóhelyet is ellepték. A gép 2t percig keringett a repülőtér felett, háromszor kerülte azt meg a levegőben, míg végre egy üres téren leereszkedhetett. A tömeg, erre megrohanta, úgy, hogy Lindberg félóráig nem tudott kiszállni a gépből, csak amikor a rendőr és katonai kordon a gép közelébe nyomult. Akkor formálisan kiemelték a gépből, autóba tették, amelynek a nagy tolongásban betőrték az azokait. Az üvegszilánkok megsebesítették Houghtont, az Unió nagykövetét é s az autó sárkányai elgörbültek. Lindberg maga jelentette ki az újságírónak, hogy a londoni fogadtatás még a párisinál is borzalmasabb volt. A repülőt Sir Hoare angol légügyi miniszter üdvözölte. Lindberg Párisból való elutazása előtt nyilatkozott a Malin munkatársénak, s elmondotta, hogy 7119 repülésével 1823 órát és negyven percet volt a levegőben. Eddig 5951 utast szállított, balesete sohasem volt. A francia földrajzi intézet Handbergnagy aranyérmét ajándékozta. Toldi Miklós (Beszélgetés Julika nénivel) Írta: BENEDEK ELEK Julika öreg, özvegy asszony,mi, olvasni neib tua, de ízletes ebédet és Vacsorát főz nekünk, falun éldegélő öreg embereknek. Valamint én időnként föl-fölkelek íróasztalom mellől s kapálgatással és kaszálgatással teszem változatossá életem csendes folyását, azonképpen Julika néni is le-kiszalad a konyhából a veteményesbe, s ott nagy gonddal kap Algát még gyomlálhat, így aztán elég gyakran találkozom Julika nénivel és nem egyszer egymás mellett dolgozgatunk. Okos asszony Julika néni, s bár, amint mondom, sem írni, sem olvasni nem tudt, első hallásra megértette, hogy nekem, az asztal mellett ötven esztendeje görnyedező embernek, igen nagy szükségeim van a testi munkára. Egymás mellett való kapálgatás közben megismerkedtem Julika néni történetével, s na Isten éltet, egyszer majd el is mesélem, de most egyébről van szó. Arról van szó, hogy egyszerre csak azt kérd tőlem Julika néni: — Ugyan bizony, napcságos úr, étt-e az a nagy erejű, vitéz told Miklós? — Hogyne! Élt ám. De hol hallott maga Told Miklósról? — Az úgy volt instábió, hogy egy kedves ur a családnál laktam Pesten. A gyermekek elolvasták nekem Toldi Miklós történetét s még sok-sok történetet Meg is akartak landtani írásra, olvasásra, de nem mertem celé fogni, öreg voltam már erre. — De'hogy öreg, 'Julika néni, Tca most te megtanulalna. - -Szomorúan nézett maga elé, Julika né■ na. Ebben a nézésben benne volt a felelet: már késő... — Hát a cseh óriás élt-e? — érdeklődött tovább Julika néni. S mindjárt el is mondta versben, hogy Told mint rúgta vissza a csónakot, mikor kilépett a Margitszigetre megverekedni a magyar vitézeket gyalázó cseh óriással, életre, halálra— Hogy ért-e a cseh óriás? — mondám. Vakszimi, hogy élt. Sok száz esztendőn át szállt szájról-szájra Toldi páros riaskodása a cseh óriással; szintén szájról-szájra szállt nagy erejének híre. Volt a róla fennmaradt történetekben valóság is, mese is, aztán lufija, kedves Julika néni, egyszer csak született Nagyszalonta városában egy nagyeszű, pennás nóta, meg mesecsináló ember, bizonyos Arany János nevezetű, aki ezeket a történeteket és meséket szépen csengő versekbe szedte s azokat a saját kitalálásaival is szaporította és ékesítette. Mondta csendesen, szinte bátortalanul Julika néni. Hallottam a gyermekektől, hogy Arany János volt a neve annak a nagy eszü embernek. Aztán lehajolt, tovább kapált. Tovább kapáltam én is, s agyamban különös gondolatok kezdtek kóvályogni... De Julika néni egy szempillantásra félbe hagyta a kapálást, s mondá, amint következik: Szép történetet olvastak nekem a gyermekek Kinizsi Pálról is, arról a na®7 erejű manár legényről, aki egyszerre két karddal vágta a törököt. — Hát az hogy volt, Julika néni? — szólalt meg hirtelen Anna, a mi kis szobalányunk, aki nemrég »abszolválta« a népiskolát, s most, kapálás közben hallotta először e két nevet: Toldi Miklós és Kinizsi Pál, s aki Mátyás királyról is csak annyit hallott: Meghalt Mátyás király, oda az igazság... azt sem az iskolában. Julika néni elmondta szép rendiben,, hogy Mátyás király egyszer vadászat közben betért egy malom "udvarára, s mert szomjas volt, vizet kért a mónár legénytől. Mit gondolt, mit nem a mónár legény, tenyerére fektetett egy malomkövet, arra tette a" vizes kancsót, úgy nyújtotta fel a lóháton ülő királynak. Bezzeg, hogy a király magával vitte a manár legényt,, de egy zsák aranyat küldött a szülőknek," hogy soha, míg a világ s még két nap, szükséget ne lássanak. A kis leány, aki —ismétlem — mostanában »abszolválta, szájtátva hallgatta Kinizsii Pál történetét s még csak akkor csudálkozott igazában, amikor sor került a Kinizsi táncára: szilaj kedvében fogával hogyan kapott fel egy törököt, kettőt meg a néna alá csapott s úgy járta el a toborzót. Az én agyamban tovább gomolyogtak azok a mindjárt-megmondom-miféle külön nős gondolatok, de a gomolygás közben eszembe jutott az is, hogy réges-régen néhai való Vázsonyi Vilmos, akkor még csak országgyűlési képviselő, szörnyen lepocskondiázta a táncáért Kinizsit, én pedig megírtam egy cikkecskében, hogy ha ez a szilajkedvű molár legény nem kaszabolja-darabolja két kézzel a törököt, aligha lett volna Vázsonyit, a szegény zsidó fiú, a magyar hon atyjává, s — írhattam volna később — igazságügy - miniszterévé. De hát régi igazság, hogy a legokosabb zsidó is egyszer kukorékol: ez történt a nagy eszü (s magyar lelkű) Vázsonyival is! Gyerünk tovább! Iissült Julika néniről, hogy ismeri Rá s Lóczinak a nagy fejedelemnek is a történe- lét, akiinek az édesanyja ZrínyiRóna volt. 197. június 1. Schuitzs Erik sikkasztás miatt tel- jeleintsite a bűntársát, tölsiuievszkyt Összeveszett a börtönben a két cinkos KOLOZSVÁR. (A Brassói Lapok tudósutójáról.) Érdekes feljelentés érkezett tegnap a kolozsvári ügyészséghez. Emlékezetes az a szenzációs le a ló.lalá . amd or Leiuitze Linkt, berlini bankánt a kolozsvári rendőrség letartóztatta. Seiultze dollárkölcsönt ajánlott fel Kolozsvár városának, s közköltségen nagy lábon élt egészen addig, míg üzelmeit le nemleplezték. Vele együtt tartoztatták le cinkosát, Misnajcovsky berlini ügyvédet. Úgy látszik, a börtönben ellentétek merültek fel a két cinkos között, mert Schultz most sikkasztás címén tett feljelentést Misnajewsky ellen, azzal vádolva, hogy neki a dollárkölcsön ügyében adott pénzekkel nem számolt el. A vizsgálóbíró ma már meg is kezdte Misnajewsky kihallgatását. A múlt hét folyamán egyébként megérkeztek Kolozsvárra a berlini rendőrségtől Schultze bűnügyi aktái, amelyek együtt egy rémregényt adnak. Berlin hat beli nsensdégiet art az Angliából kiiatasított szovjet delegátusnak Az angol kormány Norvégiára bízta írországi érdekeinek képviseletét BERLIN. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A német kormány hat heti menedéket adott az Angliából kiutasított Szovjetdelegátusnak, hogy onnan végezhesse angliai üzleteinek likvidálását, amíg haza utazik. Londoni távirat szerint az angol kormány Norvégiára bízta érdekképviseletét Oroszországban, amely a megbízást elfogadta. Az orosz nagykövetség, a kereskedelmi delegáció és az Arcos személyzetének nagy, része kedden hajózik be, hogy elhagyja Angliát. Minden előfizetőnek joga van havonként egy tízszavas INGYEN APROHIRDETÉSRE a „BRASSÓI LAPOK«-ban. Feltételeket lásd az, pprthirdetések" nemtételén.