Brassói Lapok, 1927. június (33. évfolyam, 121-144. szám)

1927-06-05 / 124. szám

12. oldal, 124. szám, BRASSÓI LAPOK HALHATATLAN MAGYARSÁG KINCSESHÁZA Egy kesergő magyar Minden vígasság tőlem eltávozott, Vége minden örömömnek; Szívem reményében megcsalatkozott, Nincsen nyugta bús tejemnek. Víg napjaim­ elvesztetek, Nem múlatok veletek; Az öröm s a víg élet Keserű ürömmé lett■ Búcsúvétel VITÉZ. Megyek már. Engedd meg, kedves kincsem, Hogy megváló csókom szádra hintsem, Jaj be fájdalom. Kedves angyalom! Hogy midőn boldoggá kezdtem lenni, El kell menni LILLA. Akkor indúlsz hát el csalfa lélekI Amidőn már én néked élek ? Bírod szívemet, S itt hagysz engemet: Ah, nem érdemel meg egy ily hívet A te szíved, vitéz.­­ Szívemet ne vádold, jó esmérted. Most is hév tüzekkel ég ez érted. — A sors késztet el Vas törvényivel: Ámde semmi tőled el nem választ: Adj jobb választ. Életemet sok ezer gond terheli, Lelkem a búk között eped, Bús szívem bánatokkal lévén teli Már ezer ízekre reped. Ó keserves bánatok. Világra ti ho­ztalok. A bú nevelt engemet, Sírba is a bú temet Csokonai Vitéz Mihály LILLA. Minden válasz erre megy ki nálam, Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom. Hát, ha hívem vagy, Mellettem maradj. Kölcsönös részt vévén víg napomban. S bánatomban. VITÉZ. Erre az útra is csak érted megyek, Hogy mind a kettőnknek hasznot tegyek, Mert egy nyomban jár A mi sorsunk már, Hát szemed ne legyen olyan nedves Érte, kedves­­ LILLA. Megnyugszom, mert tiszta szíved látom, Hordjon a szerencse, hű barátom ! És e csak maga • Legyen záloga. Hogy szerelmem néked felfogadtam, Altaladtam. Csokonai Vitéz Mihály VITÉZ. Kérlek, míg öledbe visszatérek . . . LILLA. Értem — Én is tőled mást nem kérek. VITÉZ. Angyalom, szeress ! LILLA. Kincsem, meg ne vess ! EGYÜTT. Mert lelkem csupán tetőled éled. Isten véled 11 A gyermekfokon elakadt férfi írta: Olasz Péter. Ha a gyermek pajzsmirigye felmondja a szolgálatot, beáll az infantilizmus, azaz nem­ lesz belébe se serdülő fiú, sem igazi férfi, ha­nem mindössze lenézett «gyerek» s lesajnált «gyermekfokon elakadt férfi». De lehet egészséges is a pajzsmirigye, mégis lassanként lelkileg infantilizm­­ba esik azaz többé-kevésbbé «gyerek»-ként m­utatko­zik a serdülőkorban, majd «gyermekfokon elakadt férfi»-ként a meglelt korban. Mivel főleg századunkban az utóbbi eset sajnos igen gyakori, érdemes közelebbről szemügyre venni ezt a férfiaknál annyira b­­ar­tó lelki betegséget. Mindenekelőtt a gyermek jellegzetes sa­játságaival kell foglalkoznunk. A legszembe­tűnőbbek a következők: 1. Könnyen lelkesedik, de lelkesedése fel­lobbanó s hamar kialvó szalmaláng. 2. Befolyásolható. Jók között jó, rosszak között rossz ember fejl­­dik belőle. 1. Szereli, ha folyton gondoskodnak rói­la, sőt határozottan. 4. Egocentrikus. Ő a központ, 6 a nap, mely körül az összes családtagoknak szolgá­latkész «bolygókként» kell keringenek. 5. A fantáziájából, képzelőtehetségéről al­kotott világban él. Mesékért rajongó, álmo­dozó lelke előtt ismeretlen a valóság rögös, nem egyszer igazi férfilelket is megdöbbentő képe. A serdülőkorban (13—24 év) rendes kö­rülmények között nem beszélünk már gyer­mekről, hanem fiúról. Azokat a fiúkat azon­ban, akik lelkileg elakadtak a gyermeki­ fokon: «gyerek »-ne­k nevezzük. A «gyerek», akárcsak a gyermek, szintén: 1. Könnyen lelkesedik. Mindenbe bele­kap, de mindenbe könnyen beleun. Egy­ket­tőre köt új barátságot, illetve hagy fel a ré­givel. 2. Befolyásolható. plakátok, újság-reklá­­mok áldozata. Egységes világnézete persze nincsen. Vallásosnak született, de nem az. Hiszen nem válogatja meg a barátait, szel­lemi táplálékát. Vallás-erkölcses'enés­­­z',ci­flányok, a kételyek egész garmadáját szór­ják be gondolkodásra lusta fejébe. Bedől az igazi nagyoktól sohasem hangoztatott üres frázisoknak. Hitbeli kételyeit nem igyekszik (mások segítségét is igénybe véve­) megoldani. Erkölcseterint életének kezdetei hamarosan kimondatják vele, hogy «niincs Isten», «a vallás a papok találmánya», vagy legalább is pozitorjává zúzzák a keresztény újjászüle­­­tésbe vetett reménységét .. S, az utóbbit elő­segítik azok a barátai (nem egyszer jó er­kölcsének tönkretevői) is, akiknek ez igen­igen érdekükön áll. 3. Szereti, ha gondoskodnak róla. Már 14—15 éves, mégis édesanyjával szolgáltat­ja ki magát. Talán a cipőit is anyja is szülj­a.... "Az iskolában elváltja a tanártól, hogy akkor felejtesse, ha tanult. (Ha a tanár raj­tácsi­ki, merészen hajtogatja otthon a társai közt, hogy tudta ő a leckét, csak a tanár ,az beleza­varta!» ) D­e magamagáról, boldog jövőjé­ről nem gondoskodik. Nem tanul. Idejét a lányok körül tölti el. Úgyszólván semmi a Hisz­ta erkölcsének védelmében folytatott harc, gondoltait, fant­ázisáját nem fékezi. A titkos bűnbe is belesik, s karmai közül nem­ törek­szik kiszabadulni. Sőt talán még a bűn hát­asába is betér, mert gyermekfokon elakadt férfibarátai előtt nem akar gyermeknek lát­szani . 1 . 4. Egocentrikus. Csak akkor akar dol­gozni, ha elismerik, ha tapsolnak neki. Ren­desen filmsztár, színnövendék s sporthaj nok akar lenni. Mindent, amit meglát, beszerez. Nem­ is tud a pénzzel bánni. Siet minden pil­lanatban drága énjének (énje ösztöneinek) örömeket szerezni: a korzón, a táncteremben, a strandon, a moziban, a kölcsönkönyvtárban a piperkőcet játszva,­­ cigarettázva, iddoglát­­va, ledér dalokat énekelve, mocsitos beszé­dénél folytatva, revolver-, szennylapokat búj­va. Ha van valamije, pl. csomagja, magától alig kínálna me­g valakit. Társai irigy, önző­nek ismerik. 5. Fantáziájától alkotott világban él. Ál­modozó lelke ellőtt még mindig ismeretlen a rideg valóság, a siralom völgye. (Sőt minth­­a nem is akarna megismerni.) Így nem csoda, hogy elakad a diákszerelem illúzióin, (e az!» «Ő az egyedüli!» «Megvárjuk egymást!» Az­tán jóakaraiban ellenségeket sejt. Fantaszti­­­kus jövő­ tervekkel tölti el idejét és elfeledi,, hogy a jelen céltudatos kihasználása teremti meg a boldog jövőt.. • Ha az ilyen «gyerek» nem igyekszik bá­tor céltudatos önnevelés folytán mielőbb ser­dülő fiúvá lenni s ha erre hozzátartozói, ne­velői nem segítik, úgy nem lesz igazi férfi, hanem egész életén ál többé-kevésb­é a gyer­mekfokon elakadt férfi, szomorú illusztráció­jaként fog szerepelni. A gyermekfokon elakadt férfi! a követ­kezőkép kell jellemeznünk: 1. Bár­milyen behatásnak hamar bedől. Főleg a napilapok helyettesítik nála a tevé­keny agyvelőt és keresztény létére például a keresztény-ellenes újságok alapján ítél meg mindent s ezért a műveit keresztény társada­lomban a nevetséges pojáca szerepét játsza. Ha jóindulatú, jó lelkű, könnyen szektariánus (adventista, babtista, millenista, tozofista) vagy, vallásos spiritszta lesz. A revolverlapokat ol­vasva örömmel siet megállapítani, hogy «íme nincs is erkölcsös ember!« s megmarad az erkölcstelenség fertőjében. 2. Minduntalan vezetésre, irányitásra szo­rul. -s h­ozzá o­lyanokban bízik, olyanokat kérdez meg, akik csak kihasználni akarják, akik csak a szeretet hirdető Krisztust festik le előtte, de a világért se mutatnak be neki a farizeusokkal oly kemény, hangon beszéld a jogtalan arculütés ellen libakozó, sőt ostort is fonó Kri­sztust. Folyton kérdi (legalább maga magát) az ilyen szolgamódra alkalmaz­kodó, gyermekfokon elakadt férfi­: «Várjon mit is mondanak az emberek?» Sohasem mer egyedül a porondra lépni, s ha «nyilatkozik», csak szégyent hoz ügyére. 3. Álmodozó. Lehetetlen reményekkel él­teti magát ahelyett, hogy, ő is cselekedne. Nyakatekert elméletek híve. «Örülni kell hogy magyar írás jelenik meg Romániában». — mondja, de elfeledi, hogy az erkölcstelen írás gyilkol. 4. Nem tud magamagától eltekinteni, nem tud szociálisan, altruista módra gondolkodni. Ez kitűnik az asztalnál (a legjobb falatokat ő szedi ki, ok nélkül külön dolgokat készíttet magának stb.) Nem fizeti ki az egyházi-iskolái adót (de azért fennen hangoztatja «magyar­ságát», szívesen ápoltatja magát apácákkal, szívesen küldi fiait, lányát a versenyen felül álló katholikus intézetekbe, iskolákba). Ké­nyelmét óva nem­ teszi­­ magát sem­mi ka­tholikus vagy magyar ügyért, hanem még az ellenfél megvetését­­is kihívó módon hallgat, megalkuszik. Gyermekét nem adná világért sem papnak. Ő semmit sem tűr el, de tőle mindent el muszáj tűrni. Álmodozó egyéni­sége mindamellett: 5. Sok csalódást hoz magával, és ezért egyszer csak kimenekül a társadalomból. Az egyesületi életben elsőnek «dől» ki, kér­zett betegségére, «megrendült idegzetére» hivat­kozva. A nagyon kívánatos újjászületés érdeké­ben tüstént fontolgatni kell a teendőket, me­­­lyek biztosítják, hogy, az új nemzedék minél kisebb százalékban legyen «gyerek» a serdülő­korban s «gyermekfokon megakadt férfi» a meglett korban. Mindenekelőtt észre kell venni az eddigi gyermek- és serdülőkön nevelés szembetűnő hibáit. I­szek: 1. Az oktalan elkényeztet­és. Ha ez elmarad, a gyermek megtanuljál, hogy­ neki kell mindenkihez igazodnia s elveinek feladása nélkül tud majd alkalmazkodni. 2. A hideg, rideg, mindenben csak ros­­­szat látó, gyanakvó, szomorú jövőt jósolgató kezelés. Ez ember­ társadalomgyűlölővé ala­kítja a gyermeket, s szinte legyőzhetetl­enül beleszuggerálja, hogy ő már jó, becsületes ember nem lehet. 3. A fan­tázia­ nevelés elhanyagolása. A gyermeknél, ki gyakran (hetenként, sőt több­ször is) moziba jár, erősen fantáziára játszó folyóiratokat olvas, izgató, ízléstelen ponyva­­iratokat (Nikik Carter, Szivek Harca stb) kap kezébe, általában túlkorán s túlsókat ol­vas regényeket, nincs szó fantázia­ nevelésről. 1927. június 5.

Next