Brassói Lapok, 1927. augusztus (33. évfolyam, 171-195. szám)

1927-08-01 / 171. szám

SFÂNTU GHEORGHE. ik­a (Bukarestben is) 5 lej SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA»­KA KIADÓHIVATAL» FERDINAND KIRÁLY (VOLT ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓ Egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 160 lej, egy évre 900 lej és, havonta 15 lej kézbesítési díj. XXAII. évf. 171. szám ITIKA8 mmUKP FŐSZERKESZTŐ SZELE BÉLA dr. TELEFON • VÁMOK» SZERKESZTŐSÉG­­—77 KIADÓHÍV g.'L­S2, NYOMDA «-77 SZÁM* ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE. Egy hóra 100, V« évre 270, V« évre 520,1 évre 1000 lej Külföldre: V« évre 420, V* évre 820, 1 évre 1600 lej BB3WMKiBaBKiWaEgZ3’3»iá.-saLA,skVtgÍ£^aigAtagl2,gi^lk?g-ji,»»TTCTOy. aggig Hétfő, 1927. augusztus 1. ig en­. Székely Nemzeti Múzeum T.p* J.Tresseaune Reinitz ártatlan ? Örült volt az egyetlen szemtanú — Reinitz levele a bör­tönből — Lesz-e revízió ? SZATMÁR. (A Brassói Lapok tudósítójá­­­­tól.) Reinitz Jakab, a szatmári többszörös rablógyilkos már régen a nagyenyedi fegy­­házban tölti életfogytiglani büntetését. Nem igen beszél a hosszú szakállú, szentéletű gyil­kosról senki, aki borzalmas tevékenysége fo­lyamán állítólag 5 embert gyilkol meg. Leidig mindössze Grosz Herman n­agyikárolyi ven­déglős meggyilkolásáért állott bírái eőtt és a biróság a közvetett­­bizonyulékokat elegendő­nek találta Reinitz bűnösségének megálla­pítására. Még egy gyilkosságért kell felelnie Rei­­nitznak román­ bíróság előtt, emiiek a tár­gyalását is kitűzték már, azonban sem a fel­jelentés, sem az elítélés nem hozhat az ő sor­­sában jelentékeny változást. A többi ügyben a csehszlovákiai hatóságok juriszdikciója ille­tékes.­­ Első­sorban azt akarjuk megállapítani, hogy a hosszú és komplikált nyomozások fo­lyamán, amelyet három­ ország hatóságai is végeztek, csak az a kétségtelen tény igazo­lódott be, hogy Reinitz nem volt becsületes ember, nem riadt vissza az inkorrekt üzle­tektől, d­e a gyilkosságokra közvetlen és két­ségtelen bizonyítékot nem lehetett produkál­ni. Reibitz pedig mindvégig tagadott. Kono­kul és következetesen védekezett a gyilkos­sági vádak ellen, s ma is a börtönből, a jogerős íté­let után is ártatlanságát hangoz­tatja s egyre jönnek a levelek, amelyekben revíziót, perfelvételt sürget. Meg kell állapítani azt is, hogy R­einitzot nagyon sokan tartják ma is a gyilkosságok elkövetésében ártatlannak és sokan vannak olyanok, akik vele együtt kiszabad­ulásában reménykednek­.­­­­ Most két olyan momentum­ vetődött fel, amelyek ismét aktuálissá tették a rejtélyes ember ügyét, s kiszivárgott hírek szerint rö­videsen esetleg sor kerülhet az újrafelvételre. Nemrégiben ugyanis a csehszlovák ható­ságok elfogtak I­­dini­ egy Fuchs Mór nevű embert, aki beismerte, hogy cinkostársa volt Reinítznak s együtt ölték meg Grosz Hermant a nagybányai erdőben. Fuchs vallomása rész­letes és precíz volt, az is beigazolást nyert, hogy, az akkoriban Szatmáron lakó Fuchs­nak csakugyan volt összeköttetése Reinitz­­cel. Az önterhelő vallomás pontossága meg­ingatta azokat is, akik még mindig hitték Reinitz ártatlanságában és ezzel a közvetlen bizonyítékkal véglegesen megpecsételnek lát­szott a tömeggyükos sorsa is. Most erről a Fuchsról kiderült, hogy őrült és őrült volt akkor is, amikor Vallomását megtette. A gyilkosság önkéntes Vallomása, a val­lomás, a részletek feltárása mind egy tébo­­lyodott ember agyréme volt. Kiderült, hogy Fuchs teljesen logikátlanul, önként vállalta a cinkosságot. Ezzel egyidejűleg Reinitz levelet írt a börtönből ügyvédijének is és a törvényszékre is és ezekben a levelekben olyan új adatokat tár fel, ame­lyeknek valószínűsítése esetén szó lehet a revízióról. Reinitz nemcsak negatívumokra hivatko­­zik, nemcsak ártatlanságát igyekszik bizo­nyítani, | ||| de bizonyítékra hivatkozik egy más egyén bűnössége mellett is. A bíróságnál és illetékes helyeken egy­előre nyomozati érdekekből titokban tartják ezeket az adatokat, de információink szer­int nem térnek napirendre Reinitz adatai fölött. (Folytatása a 2. oldalon.) GAZDASÁGI HŐMÉRŐ A lej mára esett. Száz lej Zürichben 3­16 svájci frank. 100 lej 0-61 dollár N­ 1 dollár . . . 164­5 lej 100 lej 2 shilling 7 p. | 1 angol font . 803 lej 100 lej 3-50 pengő 1 pengő . . 2875 lej 100 lej 2-57 arany márka 1 márka . . 39-20 lej 100 lej 20-60 cseh kor. || 1 cseh korona 4-89 lej 1 svájci frank 3175 lej Terménypiaos Belföld: Árpa gyengébb, tengeri lanyha. Buza 830— 850 lej minőség szerint, árpa 680, ten­geri 535 lej. Liverpool: Buza Irányzat nyugodt Májusi lityi, júliusi 11V8, októberi 11V8. Chicago : Buza Irányzat gyenge. Július­ 138ty8, szep­temberi 137ty8, decemberi 1411/*. Sohasem múlik el és sohasem merül ki a hirdetés hatása. A hirdetés ereje abban van, amiben az életé: a szüntelen megújulásban. A hir­detésnek élnie kell, hogy bekapcsolód­hassák az életbe és gyökerének kell lennie, hogy odajusson, ahova szánva és rendeltetve van. A hirdetés gyökere a jó hirdetési orgánum. Ezért van olyan versenynélküli hatása annak a hirde­tésnek, amelyet a Brassói Lapok röpít szét a magyarság minden tűzhelyéhez, minden műhelyébe, minden érdeklődő­jéhez. Hirdessen a Brassói Lapokban, hogy mielőbb láthassa áldozatos mun­kájának eredményét. abban a vitában, mely Rothermere lord és Benes külügymi­niszter között a trianoni szerződés dolgában támadt van egy pont amely a népek és államok békéjének minden igaz hívét ér­dekelheti, anélkül, hogy magával az akció­val, melyet Londonból bombaként dobtak bele a nemzetközi viszonyokba, érdemileg kellene foglalkozni. Benes miniszter vissza­utasítván az angol lord ama javaslatát, hogy az utódállamok bizonyos magyarlakta terü­leteket juttassanak vissza Magyarországnak, egyéb ellenérveken kívül a korábbi ma­gyar államnak a nemzetiségekkel szem­ben tanusított elnyomó politikájára is hivat­kozott. Amire Rothermere újabb írásában azt válaszolta, hogy miután a világháború­ ép a múlt igazságtalanságai miatt keletke­zett, ma már azokra nem szabad hivatkoz­ni, még kevésbbé az ezekre való hivatko­zással igazságtalanságokat elkövetni. Más szó­val a lord azt is mondja, hogy az utódálla­moknak, melyek állítólag elnyomott fiaik felszabadítására fogtak fegyvert, már a múltra való tekintettel sem szabad elnyom­­niuk azokat a másfaju népeket, melyek most az ő jogaraik alá kerültek.­­ Rothermerének ez a tétele vitathatatlan­ igazság, azonban nem eredeti, mert már benne van azokban a szerződésekben, me­lyeket az osztrák-magyar monarchia elsza­kított részeinek uralói Magyarországgal és más államokkal kötöttek. Ezekben a szer­ződésekben Románia, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, de maguk a legyőzött államok is arra kötelezték magukat, hogy a területü­kön élő vallási és etnikai kisebbségeket ugyanolyan elbánásban részesítik mint a sa­ját faj­beli polgáraikat, hogy ezek számára is a teljes politikai, felekezeti, gazdasági és kulturális szabadságot biztosítják. E vál­lalt kötelezettségek ellenére azonban a bé­keszerződések megkötése óta a nemzeti ki­sebbségek állandó küzdelmet kénytelenett folytatni szabadságjogaik érdekében, s ugyanaz a Népszövetség, melynek az aláírt szerződések teljes végrehajtását kellene kö­vetelnie, még ma is lehetőséget ad a fölény­be jutott államoknak a népkisebbségi jogok­ elnyomására, a szerződésekben vállalt köte­lezettségek mellőzésére. A csehszlovák kül­ügyminiszter amaz ellenérvének tehát, hogy Magyarország annak idején elnyomta a nem­zetiségeket, a s­zemet szemért fogat fogért elv barbár revánsa tarthatatlanságán kí­vül már azért sincs belső igazsága, mert nemcsak egy világháború támadt a múlt ha­talmaskodásai nyomán, hanem mert az egyes államok szerződésben, átcsatolt bir­tokok ellenértéke gyanánt vállalták a nem­zeti kisebbségek jogainak érvényét, elisme­rését. Vagyis, sem aki a maga jogtalansá­gai leplezésére vagy igazolására a múltat, a mások bűneit hánytorgatja fel, sem aki mellőzi az egész politikai és erkölcsi világ előtt vállalt kötelezettségei teljesítését, nem szolgálja őszintén a béke ügyét, hanem okot és alkalmat szolgáltat rá, hogy a népek és államok folytonos elégedetlenségben és nyugtalanságban éljenek. Bezzeg, mennyi­vel különb argumentum lehetett volna Be­nes beszédében és írásában minden rother­­merei sajtóakcióval szemben, ha azt mondja, ha azt mondhatja: »íme, Csehszlovákia a békeszerződés betűje és szelleme szerint tel­­jesítette az impériumában élő másfaju né­pek jogaira nézve vállalt kötelezettségeit!« Ámde nem mondta, de nem is mondhatta, mint ahogy egyetlen győztes utódállam kor­mánya sem mondhatja, sajnos, legye­

Next