Brassói Lapok, 1927. december (33. évfolyam, 272-296. szám)

1927-12-01 / 272. szám

2. oldal, 272. szám, BRASSÓI­­,APOR 1927. decem­ver 1. gát Ducát, akire nem lehet sem­m­it semm m­on­dani ugyan, de akivel mégis lehet beszél­ni. S mutatja a helyzet kényszerűségét, hogy mégis Vintila lett az új pártvezér.­­A tagok érezték, hogy a pikantériák, szemé­lyi harcok, történések kiélezése szert­efeszít­heti a bomladozó együttest, melyet Bratianu Jones oly hallatlan energiával tartott egy­be. Felfogták, hogy a 4Bratianu névnek mi­lyen rendkívüli ereje van s már szakkifeje­­zést találtak e név potenciális súlyának meg­jelölésébe: kontinuitás. Folytatólagosság, mi­ként az uralkodói családokban. Az öreg Bra­tianutól Jonesig, innem­ Vintiláig, ettől Györ­gyéig. Az erő és szellem már jórészt oda: Aleru Constantinescu, Marzescu és Bratianu .Tőnél halála m megha­rmadolták a liberáliso­kat. De a presztízs és a félelem még meg­van. Tehát kikiáltották Bratianu Vintilát és I Duca, aki évtizede dolgozik szívósad­ési szünet nélkül azon, hogy ő legyen az elnök, hogy Jones után ő diktáljon, ő legyen had­vezér, miniszterelnök, fej és központ, meg­adta magát. És hogy jelezze, milyen eltökél­ten mond le álmairól, odalépett Vintilához és homlokon csókolta. Vintila pedig visszacsókolta Hogyan égethettek és süthettek ezek a csókok! De ennek az ölelésnek nemi is­ ez a jellegzetessé­ge, hanem az, hogy a két államférfit­ alap­jában Romániát csókolta homlokon, ráéget­ve a gondok barázdáira a «kontinuitás« bé­lyegét. Mert ez az áltestvéries összeölelkezés azt szimbolizálja, hogy minden marad a ré­giben, ahogyan azelőtt volt. Egyik cár megy és j­ön a másik, de a közélet ugyanaz, a ma­ga kivételes törvényeivel, bevételes választá­­­saival ! Ő­ cs­inál­ a honatyáival, szomorú kö­z­­igazgatásával, kultur és gazdasági politika f­iával. A csók Vintila homlokán cuppant, de az ország hátán csattant. Tarafescas-íí absssel S amíg peregnek a politikai színjátékok, míg görögtüzek lobognak a nyilvánosság vi­lágot je­lentő deszkáin, a kulisszák mögött lá­zas kísérletek folynak, hogy megoldják azt a válságot, mely minden csókol­ód­zás ellenére akutab­b, mint valaha. Tegnap még a libe­rális párt és az ellenzék «szent szövetsége« volt műsoron ma már a Titulescu-k kabinet terve kísért. A szent szövetséget nem vállal­ja Manu Gyula akinek idioszinkráziája van az idegen pártokkal való együttműködéstől. S különben is, a szent szövetség elnevezés nem a­kdy­as arra, hogy kellemes és biztató asszoszká­iékat ébresszen a tömegekben. A Titulescu kabinetet valószínűleg a li­berális párt nem vállalja. Ugyanis ez a ki­bont­akozási terv olyanképpen akarja ösz­­szeállítani a következő kormányt, hogy Vintila menjen vissza pénzügyminiszterinek, az elnöki széket Titulescu foglalta el. Duca viszont a külügyeket vezesse, a belügyi tárcát Argetoianunak engedve át , ez esetben menő-idne egy hely is, melyet nagyszerűen be lehetene tölteni Sassuval, aki mint a bár­sonyszék aspiránsa, úgyis kellemetlenül k­isz­­szidenskedik. Sok és nagy változást nem jelent ez a terv. Ugyanazok az emberek, új köntös­sel. De reménytelennek látszik a próbálkozás azért is, mert hiszen a liberális párt elnöke nem lehet valamely korm­ányfőfa­­ másod­­rangú tárca betöltője, hanem csak kor­mányfő. Hallatlan presztízsveszteséget jelen­tene az, ha a mindenható kormánypárt már arra sem lenne képes, hogy saját h­ívei­­ből rek­ivá­atott kormányát vezérrel lássa el Kormánypárti oldalon tehát zavaros min­den. Ellenzéki oldalon pedig kíméletlen har­cot készítenek elő. Gigászi hadseregek csap­nak egymásnak. Egy oldalon a tradíció, va­mnt a glu­okrata és történelmi erők bás­tyafala, más odalon a szabadabb és me­részebb ub­lások tankja. A tömeg, a sokmilliós nép kétségtelenül az emberz ki­erőket támogatja. S fé'ős, hogy a naT ''adakozásokat neng követik-e vagy csak'kozákok? Marbi Gyulának­ őszintén sze­mébe mondta valafol, miikor az ellenzéki vezér mer-ké'-dez'e, mi lehet a jövő kéne: — Ön nem tudhat annyit'adn­i, mert a mennyit vá­n-'k! De Marim na«yhítü és nvu.godfaa felebe: ' — Aki nem bírja a zsákot, ne tartsa a vállát i­s, s valószínű, hogy a példázat rejti ma­ űd£é§, 45 és 48 védjegyű a legjobb és a legtartósabban mosható Tisztaselyem harisnya­ gában a jövő politika kialakulását. Ha Ma­­niuéknak lesz a mi erejük, hogy végigmos­sák az ország hajójának szennyes fedélze­­tét és tűrhető állapotokat varázsoljanak a harmadosztályú kajjütökbe is, akkor a li­­­berálisok minden csókos manifesztáció elle­nére sem őrizhetik meg súlyukat. De h­a a zsák túlneh­éznek bizonyul, akkor a polgáro­­suló Romániába való átmenet még évtize­deket követelhet. I­I. ) Elég volt a választási játékból! Az aradi megyei magyarság nem­ vesz részt a megyei tanács megválasztá­­sában — Barabás Béla felhívása ARAD. (A Brassói Lapok tudósítójától.)­­ A sok szomorú tanulság után senki sem cso­­dálkozhatik azon, hogy az aradmegyei ma­gyarság a megyei tanács­választással szem­ben a passiv-rezistencia álláspontjára helyez­kedett. Barabás Béla, a megyei tagozat elnöké­nek aláírásával a következő felhívás jelent meg. Tudomásul: Az aradvárosi és arad­­megyei magyar párt vezetőségének ne­vében közzéteszem azon elhatározást, hogy az arad megyei tanács megalakítá­sába bele nem avatkozunk, a december 10-iki választásra jelölteket meg nem ne­vezünk s a szavazástól tartózkodunk. A magyar párt es u tas tagjaira az elhatáro­zás kötelező, s az a párt tag, aki ennek dacára nevét jelöltként odaadja, a párt tagjai közül ki fog záratni. — Indokok: 1. Az Országos Magyar Párt vezető­ségének utasítása szerint csak az eset­ben mehetünk bele a sok költséggel és zaklatással járó választási mozgalmak­ba, ha a német pártokkal egy­ egységes külön listát állítottunk volna össze, úgy, a­mint az az országos választások alatt megtörtént. 2. Az előző képviselő és szenátor vá­lasztások alkalmával olyan szomorú ta­pasztalatokban volt részünk, hogy nem­ észszerű a magyar választ­ó polgártársain­kat újabb törvénytelenségek és durvasá­goknak kitenni. 3. Arra sem érzünk hajlandóságot, hogy a legt­öbb esetben bekerülhető 2—3 magyar, abban a megye tanácsban foly­tonos mellőzésnek s a fajunkat és nyel­vünket sértő megalázásoknak legyen ki­téve. 4. Ha mégis vállalkoznék bármely magyar ember, aki elég gyenge lesz az üres* ígéretek és csábítások ellenállására, úgy már előre is kijelentjük, hogy az il­­­­lető ott a megye tanácsban nem m­a­­­gyarságot képviseli, hanem saját önző ér­­dekeit, vagy személyes hiúságát szolgál- 1 ja. I­­­íj­at várom minden tisztességes , írnia- 1 gyár embertől, akár tagja a magyar párt­­­nak, akár nem, ne tagadja meg m­agyar­­ vérét, s ne adjon okot nemzetünk leki­csinylésére. Arad, 1927. november hó 20- A Dr. Barabás Béla az aradi és aradmegye m­agyar párt elnöke. A lengyel fc®srmány a Népszövetség elé viszi a litván konfliktust Jegyzékkel fordult az VARSÓ. (A Brassói Lapok tudósít­ójá­­tól.) A lengyel-litván konfliktus az elmér­gesedés jegyéhez közeledik. A két állam külügyi diplomáciája már r m­­,ll egy­más között elintézni a régóta függőben le­vő kérdéseket s a további komoly követ­­kez­m­ények előszelének tekinthetjük, hogy Lengyelország igyekszik elhárítani magá­ról a felelősséget. Lengyelország a Nép­­szövetség elé viszi az ügyet s bizonyos, hogy ezzel im­egszaporítja a Népszövetség fogas és kényes kérdéseinek a számát. A lengyel diplomácia elkészült már a jegyzékkel, ak­art a Népszövetséghez küld Erről az elhatározó lépéséről azonban szükségesnek látta a következő jegyzékben értesíteni az­­összes népszövetségi tagálla­mokat: Lengyelország a lengyel-litván kon­fliktus ügyét a Népszövetség­ elé terjj­eszti. A lengyel kormánynak s­tamiféle szándé­ka sircs Litvánia politikai függetlenségét m­egsérteni, ellenkezőleg azt óhajtja, hogy a litván kormánnyal a legbékesség­esebb jószomszédságban éljen. Ezt a törekvést azonban Litvánia egymása­dám kormányai következetesen visszautasítják,­­mert állí­tólag Leng­yr'n­'­szággal háborús 'i'npot­­ban vannak. L Ezt az állapotot, am­íg a összes tagállamokhoz nemzeti békés együttműködlést Klian ToaH veszélyezteti, tovább tűrni már nem lehet A lengyel kor­mlány ezért abban a szilárd meggyőződésben, hogy magatartását min­den nem­zet meg fogja érteni és minden nemzet rajta lesz kérése támogatásának­, elhatározta magát erre az utolsó lépésre. A lengyel kor­mlány egyedüli céla oda­ ir­ányul, hogy véget vessen ennek az any­­nyiszor pro­kl­amiált háborús állapotnak a ezt a Népszövetség közbenjárásával re­méli elérhetni.­­! A jegyzék úgy a népszövetségi körűk­or­, min­t szomszédos államok diplo­­­m­áciájában élénk feltűnést váltott ki s a legkülönfélébb kommentárokra az alkal­mat * Agyonlőtték ml­lnkt a menyasszonyi ru­háit* verte. Kecskemét városát egy különös gyilkosság tartja izgalom­ban. Balla Rózsi, egy kecskeméti gazdálkodó fiatal szép leánya szobájában a nyitott ablak mellett ülve menyasszonyi ruháját varrta. Az ablakon egyszer csak behatolt egy álarcos férfi és le­­lőt­te a szép menyasszonyt, aki azonnal meg­halt. Több ki­kosarazott kérő között keresik a gyilkost. A fiatal leány tragédiáin nagy részvétet k­itett a városban. Bálla Rózsinak két nap múlva lett volna az esküvője. ✓

Next