Brassói Lapok, 1928. január (34. évfolyam, 1-22. szám)

1928-01-01 / 1. szám

11$ évi szám Arat 10 lej BRASSÓ! LAPOK 6Z£RKESZTÖS&G ES NYOMDA» KAPIMI. 64-66 g|MI|TIB#AI Ulinil Hfl TELEFONSzAMOKI SZERKESZTOSEG 1-77 KIADÓHIVATAL. FERD1HAMD KIRÍLT (HOLT REZSŐ) KIRIIT 0 rUhl I IK»«I KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 6-77 SZÁM* ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: Egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési dij. részEracEszTr.­ SZELE BÉLA dr. ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE, Egy hóra 100, V* évre 270, V» évre 520,1 évre 1000 lej Külföldre: •/« évre 420, Vs évre 820, 1 évre 1600 lej Vasárnap, 1928 január­­ XXXIV. évf. 1. szám Menj 'isten hírével óesztendő! Nem sa'nálunk, nem siraunk. Nem írunk oda, ahol bol­dog éveink feljegyezve vannak. Mint a köl­ts -mond’a »réád függesztette hévvel esde­­ffcelve bászadt szemét sóhajtó nemzetem­, s le sóba ára semmit nem figyelve, meny­dörögve ekképpen fe'ellél: nem!« Olyan vol­­tál, mint egymásra következő kormányaink: sokat Ígértél és nem ad­ál semmit De mégsem valljuk azt, am­i egy hosz­­szú fogságban levő szentimentális koldus tetovált a karjára: a mai megcsalt, a jelen gyötör, a jövő rémülettel tölt el. Mert ha megcsalt is a mailt és gyötör is a jelen, a jövő nem rémülettel, hanem re­­ménnyel tölt el. A mi küz­­delmünk fatizmár­ja nem­ lehet más, mint a bizalom: bizalom a Gondviselés megtartó jóságáb­an, a magunk erejében, hivatásunk tör lén®­ mi szerepében és a testvériség fel­támadásában. A romániai magyarság nemcsak egy új államnak és egy nagy és erős ősi fajnak a részese, a nem mu­rkáló eleme a világ ci­vilizációjának, egy nemes fémdarab az em­beriség kulturáliiban, s mint ilyen, méltó élet az elsősorban tőlünk függ. Lu­jfer a életet a magyarságnak mint a paradicsom­­ból kiűzött emberpárnak, első­sorban a ma­ga verejtékével kell kiküzdenie. A megron­tás, a kétségbeejtés lehetett a csábító, az ámító műve­le az ujtászizetés, a diadalmas élet az elsősorban tőlünk függ. Lucifer a szükséges rossz, mint Ma­'arh mondja aki­nek hideg tudása dőre tapadása éleszt és mozgásba hoz, de akinek büntetésül folyton látnia kell, hogy amit rontani akar, szép és nemesaek új csirá­d lesz. Tanulnunk kell abból, amit átéltünk, álszen­vedi­eink. A Széchenyi magasztos taní­tását kell követnünk: a magyar páriáéból ki kell fejtenünk a magyar erényt, erköl­csöt Az önhittség, szalmaláng, restség és ?Erig­ység szellemét kell mag­unkból kiűz­nünk, hogy erősekké válván jellemben, ön­­taná­ban, napolhassunk az idők viharával, hatalmasok nyomásával. Ne édelegjünk so­kat a múlton, amely »megcsalt«, ne kerges­sük ha­ga ábrándok színes pillangóit, ne ká­romoljuk szüntelenül a sorsot, melynek urai nem lehetünk, hanem nézzünk a saját lel­künkbe, jöjjünk tisztába hibáinkkal, és kö­telességeinkkel, s ezzel a készültséggel fog­junk az újév új feladataihoz. Rengeteg a tennivalónk. Olyan a mi ma­­gyarságunk, mint a töröktől ostromolt Eger vagy Szigetvár lehetett a végső órákban: mindenütt leomlott bástyáik, nehezen be­tömhető rések, száz sebből vérző álétt har­cosok, de mindenek fölött a fennmaradás, a civilizáció számára való providenciális szolgálat hite. Ezzel a hittel kell minden rést betömnünk, minden ledőlt bástyát föl­emelnünk, minden vérző sebet meggyógyí­tanunk. Ne mondjátok, hogy már nincs erőnk, nincs képességünk hozzá. Van. Kell, hogy legyen. Csak a pártosság, az önhitt­ség!, a haszonlesés, a léhaság rossz szellemeit űzzük el magunktól. Sokkal gyöngébb és ki­sebb népek kedvezőtlenebb körülmények közt vívták ki maguknak az élet jogát. Száll­junk magunkba, nézzünk előre, s a magyar pa­­ingből, — a szegénység és szenvedés ter­méketlen földjéből, — teremtsük ki a szebb jövő kalászaik Boldog újévet, a magunk erejévelI _­­ -i­­­s, v „­d Titulescu három hóerapra elhagyja Romániát Megjárja SS-Morin­-t, Párisi, Berlini és Római — lágy változások a diplomáciai karban BUKAREST. (A Brassó Lapok tu-Vesitójától) Titulescu régóta ten­­d kül­földi utazását, közbejött betegsége meg­akadályozta ebben. Most azonban gyó® gyulása teljes, s úgy határozta, hogy a­mennyiben az időjárás engedi, január j­­én külföldi útra indul. Bratianu Vintila intézkedésére rendelkezésére áll a minisz­terelnöki különkocsi, amely a külügymi­­nisztert útjának első állomásáig, St.­ Mo­­ritzig viszi. St. Moritzirt egész térp'-’ k végleges visszaszerzője célj 'b'd fótsty Trfc’escu. Itt legkevesibb 12 hetet tölt a miniszter, azután sorra veszi Parist, Berlint és Römtét. Úgy számítja, hogy e három fővárosban tár­gyalásai február közepéig tartanak, s ak­kor újból visszatér St. Moritzb®, ahonnan újabb pihenés után Genfig megy, hogy résztvegyen a március harmadikán kez­­dődő népszövetségi ülésszak ülésein. Ho­vá megy ezután, nem bizonyos, de tény az, hogy Titulescu április elseje előtt nem­ tér vissza az országba. Változások a diplomáciai karban Mielőtt azonban még elutaznék, meg­­fo­rtabnek a változások a dirl-mac­ai kar­ban. Titulescu a változtatásokat két rész­letben viszi keresztül. Mindenekelőtt kinevezi C. Antoniadet Gen­fbe követnek a Népszövetség mellé, Petrescu-Com­ént Berlinbe, Mihail Bo­­erescut Bernba, és Caius Bren­ceanut Rio de Janeiróba. Ezekre a kinevezések­­re nézve az illetékes kormányok agree­ment­je már me® is érkezett. Később történik meg Fijodor prágai és Etmandi belgrádi követek kicserélt­e- Kairói követ Filip La­hova­ry lesz, aki most a jóvátételi bizottság ti­kára. Vé­gül D. Ghica lesz a krllináv követ, akinek­ külügy-m­inisztériumi titkári állását Cla­­nescu foglalja el. :­ A triplitoszíciai vápozások második fázisa áprilisban játszódik le. Penes­cu va­tikáni követ Stockholmba megy Paelianu helyébe, akit Rigába, a balti államok kö­vetének neveznek ki. Penescu utódjáról még nem döntött Titulescu. j ~MAATjAiwwvrrii­iw¥vyriri(VY»Yvir­riinii-i'v* -o-t» niV'TTVZ*i*T*r*r*r*-*“*-* - Az általános zsiflószövetség átirattal fordult a párisi román kövességhez A Szövetség már februárban aggodalmaiét fejezte ki a romániai zsidók sorsa feleli BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójá­tól.) A Temps december huszon­harmad­ikán megjelent száma a következőket közli: Az általános zsidó szövetség a párisi román követséghez a következő átiratot in­tézte:­­ I .L *. '.C.k_! Miniszter úr, egyik­ átiratunkban, amelyet volt szeren­csénk ez év február harmadi­kán ön­höz juttatni, közöltük önökkel azokat az aggodalmakat, amely az e®ész zsidó­ságot eltölti a romániai zsidók helyzete miatt, s kértük önt, hogy országa kor­mányánál járjon közbe ezeknek a ke­serves állapotokénak és helyzetnek mi­nél hatásosabb megszüntetése érdeké­ben.­­ Aggodalmaink igen alaposaknak bizonyultak . A néhány év óta rendszeresen folyó antiszemita, heccelő had­árat, a­mely nyugodtan,fejlődhetett ki a ha­tóságok nemtörődömsége miatt, a nagy­váradi d­­lkongresszus alkalmával ag­resszivitássá, tolvajlá­sa, pusztítás a fej­lődött, a nem kiipélték a vallásos épü­leteket, de a kegyszereket sem. — Lehetetlen, hogy a kormány ne ismerte volna ennek a diákkongresszus­­nak igazi jellegét, s ismerve azokat a személyeket, akik a diákok működését, irányítják bárki elvárhatta, hogy an­tiszemita kirobbanás lesz ennek a vége.. — Cuza doktor is nyíltan hirdet­te, lapjában, hogy a zsidók­ molesztálása megtörténik. — Még a vasutakon való utazás ide­je alatt is incidensek történtek, amelyek azonnal az illetékes miniszter tudomá­sára hozattak, egy képviselő utján. En­nek ellenére semmiféle preventiv intéz­kedés nem történt — A Hatóságok passziv magatartása volt az, amely a rendbontó elemeket ennyire felbátorította. — Ilyen körülmények között foly­tak le Nagyváradon, Kolozsvárott és Ia­­siban a fájdalmas események. — Információink szerint a zsidók védelme sehol sem volt biz­ositva. Sem­­mi erélyes intézkedés sem történt, hogy a fékevesztett ifjúságnak a cselekedeteit megakadályozzák. Mel­l szúrnunk -40 oldal

Next