Brassói Lapok, 1928. március (34. évfolyam, 49-75. szám)

1928-03-01 / 49. szám

VJ Nemzeti Muzella iseaune EFÂNTU GIEORGHE. SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDAP ÍJI ADÓHIVATAL 5 Fenowanp KIRÁLY majsufo KÖRÚT ELŐFIZETÉSI DÍJAK BRASSÓJÁN: egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. Era H­ukarestben (s­ S­ms).­­ POLITIKAI LAPILAP FŐSZERKESZTŐ SZELE BÉLA dr. Cenzurat: Prefectura Judeţului TELEFOMSZAmoks SZERKESZTOSEG 1­77, KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 6-77 SZÁM* ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE. Egy hóra 100, V. évre 270, V/s évre 520,1 évre 1000 lej Külföldre: V- évre 420, V* évre 820, 1 évre 1600 lej XXXIV. évf. 49. szám Csütörtök, 1928 március 1. ­ Szegény kölcsön, de nehezen akar megszületni Bábák, orvo­sok, kuruzslók próbálják­ elősegíteni a lét­­rejövését, de csak nem jelentkezik. Azt sem lehet róla tudni, épen fog e világra jönni vagy halva születik? Öröme lesz-e benne az országnak, vagy eggyel több forrása gaz­dasági nyomorúságainknak? Egyeseknek már kétségtelenül használt a külföldi kölcsön. Azoknak, akik utasítást kaptak, hogy járjanak utána, ki Párisban, ki Londonban, ki Svájcban, ki Berlinben ki Amsterdamban, ki Newyorkban. Üres kéz­zel nem bocsátották őket útnak, s ha üres kézzel jönnek is haza, a busás napidíjaikat bizonyosan megkapták. Ez a napidíjkultusz valóságos speciali­tása a mi hivatali életünknek. Úgy odatar­tozik minden álláshoz és minden munkához — leginkább pedig minden munkát­lansághoz mint a gomb a kabáthoz. Jelenkori tér­­zünetünk egyik fejezetét a jövő forgnja úgyis fogja elnevezni: a panamák és napidijak korszaka. Mert a napidij nem panama ugyan, nem egy anyaméhből születtek, mint a költő és a sorsharag, de szegről végről való ro­konság mégis csak van közöttük. Nálunk ál­lásokat kreálnak napidijakkal, amikre egy­általán nincs szükség, s rengeteg embert kül­denek ki, elsősorban pártembert ,hogy a napidijakkal behozzák, amit a pártpolitika révén vesztettek Ahány lelőtt liberális nagy­­ság állás, mandátum, foglalkozás nélkül szű­kölködik, az valamilyen formában napidijjal és tombolával egybekötött megbízást kap, hadd keressen ő is, ne csak, akik a köz­ponti kályha mellett melegszenek. Sokakra, különösen hovamentő propagan­da célokra, hatalmas pénzeket bíz a kor­mány, de hogy ezekből mi kerül az arravaló helyre, s mi ragad meg útközben, azt talán még a sóhivatal sem tudná megmondani. A nápolyi királynak az udvari boldonja nap­lót vezetett a kortársak ostobaságairól és visszaéléseiről, mire a király megkérdezte, vájjon ő, a király is benne van-e a naplén­ban? A bolond megmutatta a könvet, ami­ben ez állott: »Alfonz nápolyi király egy né­metet tizenkétezer forinttal Németországba küldött, vásároljon neki lovakat.« Jt: Nos, kérdezte nevetve a király, mit szólsz azonban majd, ha a német visszatér és vagy a lovakat hozza vagy a pénzt? — Ez esetben, válaszolta a bolond, ki­törtem a naplómból a te nevedet és a né­metet irom a helyébe. A kormány bizonyára nem tanúsít nagy bölcsességet, mikor ezerféle fölösleges, ha­szontalan dologra, kiváltképen meddő pro­paganda célokra, lakomákra és nanidíjakra költi a pénzt — még ha parlamentáris után megszavazott összegekről volna is szó, — mert a szerencsés bizalmiak nem bolondok, hogy ne tudjanak a kellőképen elszámolni. S ha mégis, aminthogy vannak ilyenek is, akkor nevüket az udvari bolond beírhatja a naplójába, mert élesen szembekerültek a szokással és olyan feltűnően viselkedtek, hogy külön feljegyzésre mállók. A nemzetközi kölcsönből idáig csak ne­héz kiadásai vannak az országnak s még azt az erkölcsi vesszőfutást is meg kell érnünk, hogy előbb pőrére levegőztetnek bennünket, mint egy fiatal menyasszonyt, s aztán bildr­­csókot fedeznek fel az orrunkon. Nem valami dicsőség, ha az amsterdami börze is vissza­utasítja Romániát, miután idáig az angol, francia, amerikai, német és svájci tőke is, különböző szépséghibákat fedezvén fel raj­tunk, elzárkózott a kölcsön elől. Elvégre is, nem méltó az országhoz, hogy a világ pia­cán teregessék ki a szennyeseiket és a végén mégse adjanak kölcsönt, amihez pedig más, Romániánál kisebb- kevésbbé tehetős s ke­­vésbbé »rokon« országok simán, úgyszólván egyetlen szóra hozzájutottak. Ha kormány volnánk, nemcsak a föld alá bújnánk sz£ gyénünkben, hogy hazánkat ilyen fiaskónak és megaláztatásnak tettük ki, hanem elő sem kerülnénk többet onnan. Vannak kormány­zati hibák — nagyobbak, mint a bűnök, a­melyek elnézésre nem számíthatnak. Ilyen ez a kölcsönügy is, amely idáig egyeseknek csak busás napidíjakat, s előkelő külföldi szereplést biztosított, de az országot kom­promittálta, kellemetlen szituációba hozta. Persze, a kormány azzal fog védekezni, hogy Maniuék Páriában és Londonban gáncsot ve­tettek a kölcsönnek, de ezt józan ember sem itthon, sem a külföldön nem fogja elhinni. Ha valami ártott, az az itthoni balkezes kormányzati rendszer, s az a baklövés, hogy Vink­la, aki régebben a Csak azért se köl­csön! gladiátort pózában düllesztette ki a mellét, most a Hol a kölcsön? auguszti­s ra­gyogójában futja be a nemzetközi cirkusz köröndjét. Ezek után, ha a miniszterelnök úr maga nem is számlál napidíjakat, a nap­jai meg vannak számlálva. Meg kell fizetnie azt a kölcsönt, amit az ország nem kapott meg. y " 1 — 1 1 i Kockási forog * a DunáméJence békéje Szen­tgotth­árdi Littérre szorul az olasz-osztrák* konflikcus assati — A franciák tiltakoznak a p­angermáis agitáció ellen — Títulescu aggódik Magyarország magatartása miatt BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósí­tójá­tól,, A szentgotthárdi esetet, mely tele izzó anyaggal készült a népszövetség ülése elé, most egy­ új forrósági hullám egyelőre hátra­­vetette: az olasz-osztrák konfliktus. Mint amaz, ez sem maradt házi ügy az érdekelt­ felek közt, hanem nemzetközi bonyodalom­má nőtt, a­m most egész Európa sajtóját és diplomáciáját foglalkoztatja, s ami végső hatásában még I­ocarnót is felboríthatja. A d­éltiroli németek problémájából kirobbant komplikációnak ezek a jellegzetes mozzana­tai: 1. Olaszország sértésnek, kihívásnak Ve­­szl Seipel kancellár és az osztrákok maga­tartását a ném tiro­i németek ügyeiben és nem­csak bécsi követét hívta vissza, hanem Mus­solini meg is fenyegette Ausztriát és teljes elégtételt követel. 2. A konfliktus felidézését Benes és Bri­­and machinációiénak tulajdonítok, hog­­ ezzel Európa figyelmét eltereljék a trianoni szerződés revíziójéról. 3 Ausztriában ma már sajnált­ák, hogy ilyen messzire mentek, holott Olaszország barátsága naivon értékes és Csehországban melyet kisebbségi szerződés kötelez, a ne­gyedfél millió smdetanémet miéig jobban el van nyomva, mint a déltiroli 100 ezernyi né­metség. 4 .Az osztrák-olasz feszültség az angol sajtó egy része szerint tekintetve­ arra hogy Ausztria magyar és olasz ellenes politikai ár­va! Franciaországra tám­a­szik raffia­tik a du­nai béke súlyos veszélyeit rejti magában. 5. A német sajtó azzal gyanúsítja Mus­solinit, hogy­ az osztrák affért Szentgotthard ellensúlyozására vetette fel. 6. A párisi Temps élesen támadja ez al­kalomból a pángermán ad tártát és me­gér­­téssel ismerteti Mussolini álláspontját. Más francia lapok is hallatlan vakmerőségnek mondják, hogy a koldus Ausztria elfogadta a szövetségesek pénzét, s most a gra­maniz­mus előőrse gyanánt jelentkezik. Mindez, mondják, a monarchia felosztásának a kö­vetkezménye, s vele Középeurópa helyzete éppen nem lett könnyebb és egyszerűbb. 7. A Daily Telegraph szerint a helyzet rendkívül komoly, a Dunamedence békéje kockán forog 8. A péntek reggeli bécsi lapokat Milánó­ban a polgármester rendeletére elkobozták, 1­9. Aisi bécsi olasz követ visszahívása,­­ végleges és Ausztria és Olaszország közt megszakad a diplomáciai viszony, ha az olasz kormány nem kap megnyugtató felvilá­gosításokat és jóvá nem teszik Seipel két­színű magatartását és provokációját. 10 Stresemann táviratilag Capmartinbe hivatta Schön párisi és Neurath római né­met nagykövetet, akikkel, hír szerint a szent­gotthárdi ügyről tárgyalt A Népszövetség­ ál­lítólag katonai ellenőrzés alá akar­a vetni Magyarországot, de Németország előző­ ala­pos, körültekintő vizsgálatot követel és ha­sonló eljárást a többi hatalommal szemben­ is. 11. Titulescu , mint a Sudiray Traenp­árja, arról panaszkodott Stresemannak,­­ hogy sok baja van a romániai magyarokkal és attól tart, hogy a magyar kormány Tria­nonnal össze nem egyeztethető lépéseket­­ fog tenni. Stresemann állítólag megnyugtatta­ Tibilescut, hogy amennyire a német kormá­nyon múlik, a kisantantna­k nem kell Buda­­pesttől rettegnie.­­ A nagy kavarodásban egészen elsikkad az a­ kérdés hogy Mussolini valóban elnyom­ja-e a német kisebbségeket? Elvégre innen indult ki az egész konfliktus. A jugoszlávok Ausztria meleti a zágrábi Novoszti az olasz-osztrák kon­fliktusról írva, kifejti, hogy a jugoszláv köz­vélemény és a politikai körök legnagyobb rokonszenvei fordulnak a gyönge, fegyver­telen Ausztria felé. Jugoszlávia és Ausztria hasonló helyzetben vannak Olaszországgal szemben, s a legjobb propagandát szolgáltat­ta a csatlakozás mellett Olaszország, Ausz­triával szemben tanúsított viselkedésével. Jugoszlávia örömmel üdvözli majd a néme­tekhez való csatlakozást, bármikor kerül sor reá.­­iii. i Mai s­zámunk 12 oldal.

Next