Brassói Lapok, 1928. március (34. évfolyam, 49-75. szám)
1928-03-01 / 49. szám
VJ Nemzeti Muzella iseaune EFÂNTU GIEORGHE. SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDAP ÍJI ADÓHIVATAL 5 Fenowanp KIRÁLY majsufo KÖRÚT ELŐFIZETÉSI DÍJAK BRASSÓJÁN: egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. Era Hukarestben (s Sms). POLITIKAI LAPILAP FŐSZERKESZTŐ SZELE BÉLA dr. Cenzurat: Prefectura Judeţului TELEFOMSZAmoks SZERKESZTOSEG 177, KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 6-77 SZÁM* ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE. Egy hóra 100, V. évre 270, V/s évre 520,1 évre 1000 lej Külföldre: V- évre 420, V* évre 820, 1 évre 1600 lej XXXIV. évf. 49. szám Csütörtök, 1928 március 1. Szegény kölcsön, de nehezen akar megszületni Bábák, orvosok, kuruzslók próbálják elősegíteni a létrejövését, de csak nem jelentkezik. Azt sem lehet róla tudni, épen fog e világra jönni vagy halva születik? Öröme lesz-e benne az országnak, vagy eggyel több forrása gazdasági nyomorúságainknak? Egyeseknek már kétségtelenül használt a külföldi kölcsön. Azoknak, akik utasítást kaptak, hogy járjanak utána, ki Párisban, ki Londonban, ki Svájcban, ki Berlinben ki Amsterdamban, ki Newyorkban. Üres kézzel nem bocsátották őket útnak, s ha üres kézzel jönnek is haza, a busás napidíjaikat bizonyosan megkapták. Ez a napidíjkultusz valóságos specialitása a mi hivatali életünknek. Úgy odatartozik minden álláshoz és minden munkához — leginkább pedig minden munkátlansághoz mint a gomb a kabáthoz. Jelenkori térzünetünk egyik fejezetét a jövő forgnja úgyis fogja elnevezni: a panamák és napidijak korszaka. Mert a napidij nem panama ugyan, nem egy anyaméhből születtek, mint a költő és a sorsharag, de szegről végről való rokonság mégis csak van közöttük. Nálunk állásokat kreálnak napidijakkal, amikre egyáltalán nincs szükség, s rengeteg embert küldenek ki, elsősorban pártembert ,hogy a napidijakkal behozzák, amit a pártpolitika révén vesztettek Ahány lelőtt liberális nagyság állás, mandátum, foglalkozás nélkül szűkölködik, az valamilyen formában napidijjal és tombolával egybekötött megbízást kap, hadd keressen ő is, ne csak, akik a központi kályha mellett melegszenek. Sokakra, különösen hovamentő propaganda célokra, hatalmas pénzeket bíz a kormány, de hogy ezekből mi kerül az arravaló helyre, s mi ragad meg útközben, azt talán még a sóhivatal sem tudná megmondani. A nápolyi királynak az udvari boldonja naplót vezetett a kortársak ostobaságairól és visszaéléseiről, mire a király megkérdezte, vájjon ő, a király is benne van-e a naplénban? A bolond megmutatta a könvet, amiben ez állott: »Alfonz nápolyi király egy németet tizenkétezer forinttal Németországba küldött, vásároljon neki lovakat.« Jt: Nos, kérdezte nevetve a király, mit szólsz azonban majd, ha a német visszatér és vagy a lovakat hozza vagy a pénzt? — Ez esetben, válaszolta a bolond, kitörtem a naplómból a te nevedet és a németet irom a helyébe. A kormány bizonyára nem tanúsít nagy bölcsességet, mikor ezerféle fölösleges, haszontalan dologra, kiváltképen meddő propaganda célokra, lakomákra és nanidíjakra költi a pénzt — még ha parlamentáris után megszavazott összegekről volna is szó, — mert a szerencsés bizalmiak nem bolondok, hogy ne tudjanak a kellőképen elszámolni. S ha mégis, aminthogy vannak ilyenek is, akkor nevüket az udvari bolond beírhatja a naplójába, mert élesen szembekerültek a szokással és olyan feltűnően viselkedtek, hogy külön feljegyzésre mállók. A nemzetközi kölcsönből idáig csak nehéz kiadásai vannak az országnak s még azt az erkölcsi vesszőfutást is meg kell érnünk, hogy előbb pőrére levegőztetnek bennünket, mint egy fiatal menyasszonyt, s aztán bildrcsókot fedeznek fel az orrunkon. Nem valami dicsőség, ha az amsterdami börze is visszautasítja Romániát, miután idáig az angol, francia, amerikai, német és svájci tőke is, különböző szépséghibákat fedezvén fel rajtunk, elzárkózott a kölcsön elől. Elvégre is, nem méltó az országhoz, hogy a világ piacán teregessék ki a szennyeseiket és a végén mégse adjanak kölcsönt, amihez pedig más, Romániánál kisebb- kevésbbé tehetős s kevésbbé »rokon« országok simán, úgyszólván egyetlen szóra hozzájutottak. Ha kormány volnánk, nemcsak a föld alá bújnánk sz£ gyénünkben, hogy hazánkat ilyen fiaskónak és megaláztatásnak tettük ki, hanem elő sem kerülnénk többet onnan. Vannak kormányzati hibák — nagyobbak, mint a bűnök, amelyek elnézésre nem számíthatnak. Ilyen ez a kölcsönügy is, amely idáig egyeseknek csak busás napidíjakat, s előkelő külföldi szereplést biztosított, de az országot kompromittálta, kellemetlen szituációba hozta. Persze, a kormány azzal fog védekezni, hogy Maniuék Páriában és Londonban gáncsot vetettek a kölcsönnek, de ezt józan ember sem itthon, sem a külföldön nem fogja elhinni. Ha valami ártott, az az itthoni balkezes kormányzati rendszer, s az a baklövés, hogy Vinkla, aki régebben a Csak azért se kölcsön! gladiátort pózában düllesztette ki a mellét, most a Hol a kölcsön? augusztis ragyogójában futja be a nemzetközi cirkusz köröndjét. Ezek után, ha a miniszterelnök úr maga nem is számlál napidíjakat, a napjai meg vannak számlálva. Meg kell fizetnie azt a kölcsönt, amit az ország nem kapott meg. y " 1 — 1 1 i Kockási forog * a DunáméJence békéje Szentgotthárdi Littérre szorul az olasz-osztrák* konflikcus assati — A franciák tiltakoznak a pangermáis agitáció ellen — Títulescu aggódik Magyarország magatartása miatt BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójától,, A szentgotthárdi esetet, mely tele izzó anyaggal készült a népszövetség ülése elé, most egy új forrósági hullám egyelőre hátravetette: az olasz-osztrák konfliktus. Mint amaz, ez sem maradt házi ügy az érdekelt felek közt, hanem nemzetközi bonyodalommá nőtt, am most egész Európa sajtóját és diplomáciáját foglalkoztatja, s ami végső hatásában még Iocarnót is felboríthatja. A déltiroli németek problémájából kirobbant komplikációnak ezek a jellegzetes mozzanatai: 1. Olaszország sértésnek, kihívásnak Veszl Seipel kancellár és az osztrákok magatartását a ném tiroi németek ügyeiben és nemcsak bécsi követét hívta vissza, hanem Mussolini meg is fenyegette Ausztriát és teljes elégtételt követel. 2. A konfliktus felidézését Benes és Briand machinációiénak tulajdonítok, hog ezzel Európa figyelmét eltereljék a trianoni szerződés revíziójéról. 3 Ausztriában ma már sajnálták, hogy ilyen messzire mentek, holott Olaszország barátsága naivon értékes és Csehországban melyet kisebbségi szerződés kötelez, a negyedfél millió smdetanémet miéig jobban el van nyomva, mint a déltiroli 100 ezernyi németség. 4 .Az osztrák-olasz feszültség az angol sajtó egy része szerint tekintetve arra hogy Ausztria magyar és olasz ellenes politikai árva! Franciaországra támaszik raffiatik a dunai béke súlyos veszélyeit rejti magában. 5. A német sajtó azzal gyanúsítja Mussolinit, hogy az osztrák affért Szentgotthard ellensúlyozására vetette fel. 6. A párisi Temps élesen támadja ez alkalomból a pángermán ad tártát és megértéssel ismerteti Mussolini álláspontját. Más francia lapok is hallatlan vakmerőségnek mondják, hogy a koldus Ausztria elfogadta a szövetségesek pénzét, s most a gramanizmus előőrse gyanánt jelentkezik. Mindez, mondják, a monarchia felosztásának a következménye, s vele Középeurópa helyzete éppen nem lett könnyebb és egyszerűbb. 7. A Daily Telegraph szerint a helyzet rendkívül komoly, a Dunamedence békéje kockán forog 8. A péntek reggeli bécsi lapokat Milánóban a polgármester rendeletére elkobozták, 19. Aisi bécsi olasz követ visszahívása, végleges és Ausztria és Olaszország közt megszakad a diplomáciai viszony, ha az olasz kormány nem kap megnyugtató felvilágosításokat és jóvá nem teszik Seipel kétszínű magatartását és provokációját. 10 Stresemann táviratilag Capmartinbe hivatta Schön párisi és Neurath római német nagykövetet, akikkel, hír szerint a szentgotthárdi ügyről tárgyalt A Népszövetség állítólag katonai ellenőrzés alá akara vetni Magyarországot, de Németország előző alapos, körültekintő vizsgálatot követel és hasonló eljárást a többi hatalommal szemben is. 11. Titulescu , mint a Sudiray Traenpárja, arról panaszkodott Stresemannak, hogy sok baja van a romániai magyarokkal és attól tart, hogy a magyar kormány Trianonnal össze nem egyeztethető lépéseket fog tenni. Stresemann állítólag megnyugtatta Tibilescut, hogy amennyire a német kormányon múlik, a kisantantnak nem kell Budapesttől rettegnie. A nagy kavarodásban egészen elsikkad az a kérdés hogy Mussolini valóban elnyomja-e a német kisebbségeket? Elvégre innen indult ki az egész konfliktus. A jugoszlávok Ausztria meleti a zágrábi Novoszti az olasz-osztrák konfliktusról írva, kifejti, hogy a jugoszláv közvélemény és a politikai körök legnagyobb rokonszenvei fordulnak a gyönge, fegyvertelen Ausztria felé. Jugoszlávia és Ausztria hasonló helyzetben vannak Olaszországgal szemben, s a legjobb propagandát szolgáltatta a csatlakozás mellett Olaszország, Ausztriával szemben tanúsított viselkedésével. Jugoszlávia örömmel üdvözli majd a németekhez való csatlakozást, bármikor kerül sor reá.iii. i Mai számunk 12 oldal.