Brassói Lapok, 1928. május (34. évfolyam, 100-120. szám)

T.p. ‘ezeké­nt Kér­isti Müzlire J.Tresseaune SFANTU CHEORSHE. XXXIV. évfolyam 99. szám ARA (Bukarestben is) 5 LEJ Szerkesztőség­­&• Kiadóhivatal Nyomda BRASSÓ, KAPU-UCCA 64-66 SZÁM” KUT­KAL NAPILAP TELEFON-INTERURBAN: Szerkesz­tőség és kiadóhivatal 1—7? és 82 száma Főszerkesztő SZELE BÉLA dr. Szerda, 1928 május hó 2. Tavaszi rügyek mosolya sugárzik felénk. Élet, vidámság, re­mény. Május. És annak is az első napja. A leg­szebb, a legköltőibb, a legtöbbet jelentő. Mint a szavak időnként más értelmet kapnak, a je­lentésük szűkül vagy megbővül, május elseje is más immár, mint ami egykor volt. Ma már nem többé csak a szociáldemokraták tüntető napja, nem is csak a munkásság szolidaritásá­nak hatalmas manifesztuma, hanem egy örven­dő kinyilatkoztatása minden léleknek, amely szereti a napfelkeltét, az újjászületést, a jövőt. Lehet, hogy csak szivárványhidja amaz ujjon­gó hitnek, hogy lehet s lesz is másképpen, csak andalitó, álomba ringató muzsikája az egyéni szabadságnak, a munka diadalának, de pom­pázó színkép, ■, nagyszerű szimfónia. Megéri, hogy élvezzük, álmodjuk, higyjünk és talán csalódjunk is benne. A május elseje immár az egyetemes em­beri közösség ünnepnapja. Pihen a kalapácsba gép, az üzem, a vállalkozás, a robot. A termé­szet ünnepi díszei közt az ember is magára ölti e napon a lélek legszebb ruháját: a testvériség érzését. Istentől egyek és egyformák vagyunk, azokká kell lennünk. Békére és szeretetre va­gyunk teremtve, a békét és szeretetet kell szol­gálnunk. Hinnünk kell annak az erejében, ami jó bennünk, átkoznunk és üldöznünk, ami ben­nünk gonosz, ördögi, kárhozatos. Bizalom és megbecsülés, ami fölemel, megtart és előre­­visz, irigység, s gyűlölet, ami visszataszít a mélységbe, és sorvadni, halni kényszerít. Azt hisszük, hogy rendszerek ellen harcolunk, mi­kor fajokat, társadalmi osztályokat veszünk üldözőbe, holott valójában legszentebb hivatá­sunkat támadjuk s alázzuk meg. Ahogy Prou­dhon válaszolta egy angolnak, ki magasztalta a nagy francia szociológus rendszerét, hiszen nincs semmiféle rendszerem! Marx, Lassale, Liebknecht, Bakunin, Tolstoj, sőt Lenin és Trockij is árnyékokká válnak minden sziszté­májukkal abban a pillanatban, amikor az is­teni igazságokat, a jóságot, a felebaráti sze­retetek a munka és kötelesség szentségét ma­gukért ez igazságokért szeretjük és szolgál­juk. A kevesek gazdagsága s a számosak sze­génysége nem szűnik meg a tanok és a rend­szerek gépies organizmusában. Vérrel, for­radalommal, ideálok, oltárok ledöntésével, milliók terrorjával nem lehet egyenlővé ten­ni a társadalmat. A május elseje költőisége és jelentősége is onnan kezdődik, amikor fel­szabadult a hivatalos szocializmus béklyói­ból, amikor többé nemcsak a világ proletár­jai egyesülnek benne, hanem a szebb jövőt áhítók polgárai miliői és milliói is. Ezen a napon jobban, mint bármikor, át kell éreznünk a háború és mindenfajta el­nyomás hiábavalóságát, akár alulról jöjjön az, akár felülről. Az álarc mögött látnunk kell a kapzsiság és hatalomvágy ördögi arcu­latát s le kell rántanunk a világot ámító lep­let, bárki hordozza is azt. Csak a munkának, a becsületnek, a barátságnak, az igazságnak van joga az életre, legyen az a mélységben görnyedő bányászé, vagy a magasban tró­noló imperátoré. Azokhoz is, akik a munka, robotjában roskadnak, s azokhoz is, akik fé­nyes javakban dúskálnak, az idő szigorú pa­rancsa szól. Szeressétek és tiszteljétek egy­mást! Emlékezzetek az evangéliumra, mely azt mondja: Könnyebb a tevének a tűjokán átjutnia, mint a gazdagnak a mennyországba jutnia. A szegény ne gyűlölje a gazdagot, — a szegényt, —­s a gazdag ne vesse meg a szegényt, aki boldogabb lehet nálánál a mun­ka örömében és szépségében. A világ úgyis olyan, amilyenné mi magunk teremtjük, s akarhatjuk-e másnak, mint ahogy vágyaink­ban elénk vetítettük? . Megjelent a nemzeti­ parasztpárt kiáltványa Mi a célja a gyulafehérvári gyűlésnek? Bukarest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Hosszú tanácskozások után a nemzeti parasztpárt vezetősége végre végleg megfogal­mazta a rég várt kiáltványt a gyulafehérvári nagygyűléssel kapcsolatban. Az egész ország türelmetlenül várta ennek a manifesztumnak a megjelenését. A kiáltvány szövege szombaton késő es­te lett ismertté Bukarestben, s hosszas meg­beszélésekre adott okot politikai körökben. A manifesztum egyszerű megszólítással kezdődik: „Polgárok!” Azután a következő-­­ ket mondja: — A nemzeti pa­raszt­párt nemzeti éle­tünknek ebben a nehéz órájában kötelességé­nek tartja, hogy az egész ország polgári és nemzeti lelkiismeretihez felebbezzen. Az a harc, amelyet a nemzeti parasztpárt ma vív, nem áll meg a jelenlegi politikai problémák egyszerű megbeszélésének határán. Ez a küz­delem a valóságbajt. folytatása annak az év­százados küzdelemnek, amelyet a román nép egységesítéséért és­­ felszabadí­tásáért gieghar­■—• A háború után azt hitte a romáé rt, JK.'n-«­zet, hogy hősi küzdelmével elérte ezt a az egységet és szabadságot. De, ez a nemzeti fel­lángolás és nemzeti hitvallás a skrupulusnél­­kü­li oligarchia áldozatává tát, amely oligar­chia megkísérelte a nemzeti tragédiájának a kizsákmányolását a saját tfjrsosi és elnyomó céljai számára. " Az utolsó tíz év. " A háború tíz évvel ezelőtt befejező­dött. A román provinciák elhatározták, hogy megvetik a szabad és független román állam alapjait. De a sors kegyetlen iróniájából egy plutokrata társaság kihasználta az 1916-ban neki átadott fegyverek hatalmát, melyeknek célja volt, hogy megvédjék a hazát az idegen ellenség ellen. Ez a társaság felhasználta eze­ket a fegyvereket arra­ , hogy harcbaszálljon a csatolt területekkel, a termelő osztályokkal és az egész ország népével, amely hozott ál­dozataival érdemessé tette magát arra, hogy részt vegyen a politikai életben. — így, tíz év óta az elnyomás és ki­zsákmányolás uralma alatt élünk, a­melyben a csendőrszuronyok, az os­tromállapot, a cenzúra és az összes törvények semmibevevése voltak azok a tényezők, amelyek fenntartották a nyílt és igen sok esetben titkolt libe­rális kormányzatot. Az általános választójog.­­ Elméletben alkotmányos életet élünk, amelynek alapja az általános választói jog, miniszteri felelősséggel. A gyakorlatban az általános válasz­tói jog: hazugság. Nyolc év óta nincs az országnak nemzeti képviselete. A szavazó urnák tartalmát kicse­rélték, az egyéni szabadságot lábbal tipor­­ták, a sajtót leláncolták. A közigazgatást, a rendőrséget, a bíróságokat, a hadsereget elté­rítették magas hivatásának útjáról, s azokat a nemzet jogainak védelmezése helyett a kor­rupció és a választási erőszak eszközeivé tet­ték a lelkiismeretlen kormányok. A törvényhozásokat a rendőri erősza­kosságok, a közigazgatási csalafinta­ságok és igen sok esetben néhány ér­demtelen bíró visszaélése hozta életre. A romlott gazdasági élet. Az ország gazdasági élete, amelyet téves alapra helyeztek, tönkre jutott. A mezőgazda­sági munkálkodás veszendőben van, mivel az agrárreform által megkövetelt szükségleteket figyelmen kívül hagyják,­­ de a mezőgazda­ság terményei egyenesen száműzve van a vámilletékek közül, ami megakadályozza a jó és olcsó mezőgazdasági eszközök beszer­zését, s itt van a kiviteli illeték, amely meg­akadályozza, hogy a termelést intenzívebbé tegyük. — A komoly ipar elzárkózik előlü­nk, s az adófizetők áldozataikkal kénytelenek egy­ parazita ipart fentartani. — A pénz tervezett revalorizálása a kor­mány bankérdekeit szolgálta, ez a politika megbukott, s a liberális párt kénytelen volt a stabilizálás útjára térni, anélkül, hogy gaz­dasági programmjának bukásából levonta volna a következményeket. A kiáltvány ezután kárhoztatja a min­dent magunk erejébőli politikáját, amely tönkretette a külföldön az ország hitelét. Ez­után így folytatja: A nacionalista gazdasági politika lep­­le alatt a liberális kormány az ország érté­keinek rendszeres és állandó megszerzésére vetette magát: magának szerezte meg a szén-, petróleum-, metángáz-termelést, a bányákat, az erdőket, a gyárakat, a vízeséseket, a nya­ralókat, a szállítási eszközöket, a terményke­reskedelmet, a banküzleteket. Mindent, ami ebben az országban értéket jelent, trösztösí­­tették a közigazgatási szervezet segítségével. A külföldi helyzet. — Románia külföldi helyzete is bizonyí­­téka a kormányzat tehetetlenségének. A le­­fegyverzett Magyarország ma fegyverkezhe­­tik, agitálhat a trianoni szerződés revíziója és határaink megváltoztatása mellett, minden tiltakozás, vagy férfias­ ellengesztus nélkül, amelyet a tekintély és méltóság nélküli, ha­­zafiatlan kormány nem mer megtenni. A gyulafehérvári gyűlés célja: — Ebben a hitben a nemzeti­ parasztpárt a nemzethez felebbez, amennyiben május ha­todikén az ország jelentős városaiban, fő­ként Gyulafehérváron szimultán gyűlése­ket rendez annak az érdekében, hogy nőnél gyorsabban diadalra vihesse szociális és gaz­dasági politikáját azokkal az eszközökkel, a­melyeket a kivitelre megfelelőnek tart. Minden akadályozás és fenyegetőzés­­ellenére találkozunk május hatodi­ Ár­kán Gyulafehérvárott, Bukarestben, és Brailában. A kiáltványt Maniu Gyula, Mihalache, Vaida-Voivod, Junian, Paul Brătășanu, Mad­­gearu és Mihai Popovici írták alá. MAI SZÁMUNK I2T OLDAL Májtus 5-én szombaton. Május 6-ára vasárnap a S­teinhard­t tekrstulais Bolksar estis esi játszik. „Majestik“ színház 3676 Jegyek Transylsania étteremben.

Next