Brassói Lapok, 1928. május (34. évfolyam, 100-120. szám)

1928. május 2. mamummmammmmmmmmmmMB&zsmjm­mmmi • legális foltokat találni, amik bátran alkalma­sak a „kinyomásra“ ... És megköszönjük szépen Vulpe úr szí­vességét, meggyőzve távozunk. Ezalatt a törvényszék nyári tespedtségben nyugvó folyosóján százhúsz rögtörő paraszt tülekszik. Előszólította őket a legnagyobb úr: a politika. Nagy a felzúdulás. Elhalasztották a tárgyalást. Vádlott Vulpe főnök úr és Gheor­­ghescu megyei prefektus volt. Vád: választási terror. Egyszerű kis história. Radnán a kamarai választásoknál hétezer szavazatból 1600 ju­tott a liberálisoknak. Aradon menteni akar­ták amit lehetett s a szenátusi választá­sokra való különös és rendkívüli tekintettel, kényszer szabadságolták Cornea Nutu jegy­zőt. (Nyilván, mert nagyon tisztelte a tör­vényt s a jóból is megárt a sok.) Helyére pe­dig önhatalmúlag Vulpe Józsefet küldték ki, aki a vádirat szerint végig verte és terrori­zálta Arad megyét. Alig olvassák fel a fent vázolt vádiratot, megállapítják, hogy sem Gheorghescu vád­lott, sem Vulpe vádlott nem jelentek meg. Elnapolják a tárgyalást. Gheorghescu prefek­tus urnái elnézéssel vannak, tekintettel sok dolgára,­­ az éjjel az Aradon átutazó tábor­nokokkal mulatott — Vulpéval szemben azon­ban nincs kegyelem: elrendelik elővezetését. Körülbelül éppen ezen időtájt disszestált nekünk Vulpe József a törvénytiszteletről. És fejtegetései közben ott maradt a prefektú­­rán, ahol bizony azt hisszük, csak liberális párttitkársága címén benfentes, ahelyett, hogy illusztrálta volna, hogyan kell a törvénynek engedelmeskedni. Birtalom­ őrnagy, a kultuszminisztérium volt kabinet­főnöke, Pop C. István veje éppen lent tartózkodik Aradon. Nem tagadjuk, hajtott a kíváncsiság meg­tudni, mi züllesztette le annyira a nemzeti pa­rasztpártot, hogy tizenöt lejért kell árulnia a röpcéduláit. Felkerestük hát Birtolom­ őr­nagyot, aki miután meghallotta kérdéseinket, kissé dühösen így replikázott: — Vulpe­ur, a volt sziguranca detektív ál­lítása valótlan. Hozzanak ide egy röpcédulát amit pénzért adtunk el s én tizenötezer lejt adok érte. — Nem. Dacára annak, hogy tiz éve ra­bolnak minket, mégsem züllöttünk ide le. Vul­pe úrról — ha már ő igy lefestett minket, — helyén valónak tartom, az alábbi kis élet­rajzot adni: Egy félbemaradt kántortanító kicsapták, a theologia második évéről, s ek­kor a budapesti zöldségközpont napidíjasa s a budapesti görögkeleti templom előimád­­kozója lett. Háború után sziguranca spicli, majd de­tektív lett. Vaitoianu tábornokkal való isme­retsége után sziguranca főnökké avanzsált. De a liberális éra első bukása alkalmával tá­voznia kellett. Olyan terrort fejtett ki, amely­re példa még kulturállamban nem volt. — Perverz ötl­eit olyan brutális módon hajtotta végre, hogy az egy szadistának is be­csületére válna. — Ezután a kis életrajz után még csak cáfolnom sem kell semmit. Aki ilyen karriert futott be, az természetesen mindenképen ra­gaszkodik pozíciójához. De Vulpe úr ahelyett, hogy morált prédikálna, jobban tenné, ha a törvényszék idézéseit nagyobb megbecsüléssel kezelné. Gazdájával, Gheorghescu pasával egyetemben. Eddig a nyilatkozat. A politikusok vesze­kednek, cáfolnak és állítanak. Sőt, például Vulpe főnök úr (a prefektúráról) néha el is szólja magát. És ebből kitűnik, hogy „termé­szetesen korrupció van“ kapacitálások is tör­ténnek illetékeseknél „viszkető tanácsok ki­nyomására“. Szóval forr a politikai must. De hogy kik isszák meg a levet, azt sohasem lehet előre tudni. M a­Eiötföm I nádassy ifa^da bucsufellépte és­­I­I jutalomjátéka a „MAXIM" kabaréban. ^Változatos műsor. Szenzációs meglepetések naaBHEBaaHsraigS 1 BRASSÓI LAPOK PERSE be PARIS Ezü­st- és selyemáru, aszcenget senki sem vállal a magáénak A temesvári Mümalom uszályhajóját Títelnél feltartóztatták Temesvárról jelentik: A temesvári Mü­malom „Pali“ nevű vontató uszálygőzösét Ma­gyarországból visszafelé jövet Titelnél a Du­nán feltartóztatták, mert a hajón ládákban ezüstöt és selyemárut járt a vámvizsgálat­­tal Haibert Ákos kapitány előadta, hogy a ládá­kat Szegeden a Maidiszky ügynökség adta át neki azzal, hogy azt egy temesvári vállalati igazgató szá­mára vigyék el. A ládák tartalmá­ról mit sem tudott. A temesvári igazgató tagadja, hogy ő árut ilyen módon rendelt volna, úgyszintén, a sze­gedi cég sem akar tudni erről a küldemény­ről. A százezer dináros vámbírságot egyelőre a hajóskapitánynak kell megfizetni, aki egy­ben állását is elvesztette a szívesség vállalá­sa miatt. A vizsgálat azonban tovább folyik. PARFUM, EAU DE COLOGNE LAD­A 3. oldal, 99. szá­m. B­YWWWJWhMiBg TryyVTyyVTyVTTTTVTTVTVyTTTTTyyyTTTTVTTTTTyyTTTVTTTTyvyTTTTTVTVVTVVTTTY Újból packázik a Munkásbiztosító a nyugdíjas állami bányászok illetményeinek kiutalásával Áprilisra most sem kaptak nyugdíjat, a felszaporodott különbözetek kifizetéséről pedig megint szó sincs Nagybánya. (A Brassói Lapok tudó­­sítójától) Kerek két és fél esztendeje már, hogy királyi dekrétum rendezte az állami bányamunkások nyugdíj-ügyét, de a való­ságban még most is olyan rendetlenség ural­kodik ezen a téren, amely méltán háborítja fel az amúgy is keservesen tengődő nyugdí­jas bányászokat. Alig történik ugyanis egy­­egy nehezen kikényszerített lépés a szabály­szerűség felé, rögtön meghiúsítja ennek kiha­tását az a fejetlenség és nemtörődömség, a­mely a Munkásbiztosító Pénztár kebelében sehogysem akar véget érni. Február elején a bukaresti központi igazgatóság végre kiutalta a nyugdíjas bá­nyamunkások teljes nyugdíját s egyben álta­lános megnyugvásra közölte, hogy az 1923. októberétől visszatartott különbözeteket is rövidesen kifizeti. Nagy örömet keltett ez az ígéret, amig ki nem derült, hogy korántsem készpénz ez még. Az itteni pénztár még januárban és feb­ruárban is csak a megállapított nyugdíj fe­lét fizette ki s csupán márciusban kapták meg a bányászok legelső egész nyugdí­jukát. Mostantól kezdve pedig újból kezdődik a packázás a nyugdíjas bányamunkások illet­ményeivel. Áprilisban tudniillik csak a ja­nuárról és februárról elmaradt fél-fél nyug­díjhoz jutottak hozzá a bányásznyugdíjasok áprilisi nyugdíjukból magából azonban mind­máig egy bánit sem láttak, holott előírás sze­rint a hónap 2-án esedékes lett m­ár. — Nincs pénz!, — hajtogatta a pénztár vezetősége akkor, amikor az itteni bányaüze­mek dolgozó munkásai minden hónapban százezreket fizetnek be nyugdíj­járulék cí­mén. Havonta legalább egy félmillió lej fo­lyik be a helybeli munkásbiztosító kasszájá­ba, amiből kényelmesen kifizethetnék nem­csak a teljes nyugdíjakat, hanem jól beosz­tott részletekben az elmaradt differenciákat is. Hogy hova lesz az a sok pénz, arra lehe­tetlen felvilágosítást nyerni, a munkásbizto­sító titokzatossága mellett. Még kevésbbé van szó ezek után a visz­­szamenőleges különbözetek folyósításáról. Ilyen címen az első osztályú bányász-nyugdí­jasoknak több, mint húsz-húsz ezer lejjel tar­ozik már fejenként a munkáspénztár. Ez az összeg úgy szaporodott fel ennyire, hogy 1925. októberétől 1926. áprilisáig bezárólag a pénztár az első kategóriákba tartozó nyug­díjas bányamunkásoknak 1200 lej helyett csak 60, mondd hatvan lejt fizetett, 1926. má­jusára semmit, azóta pedig a summa felét, azaz hatszáz lejt. Magától értetődik, hogy a második és harmadik osztályú nyugdíjasok akik csupán 1000, illetőleg 800 lejre jogosul­tak, megfelelően kevesebbet kaptak. Ha jól meggondoljuk, ezek a különbö­­zeti összegek úgy keletkeztek, hogy a Mun­kásbiztosító Pénztár kényszerkölcsönt vett fel a nyomorgó bányász-nyugdíjasoktól, per­sze kamatkötelezettség és lejárati határidő nélkül. Olyan eljárás ez, amelynek kultúrát­lanban aligha találjuk párját Az elsőosztályú bányász­ nyugdíja a való­sággal fehér-holló számba megy, miután a bányamunkások nyolcvan százaléka a mun­kából dől ki a sírba. A többi nyugdíjas bá­nyász rokkant, a túlnyomó többség pedig bányász özvegy és árva. A könyörtelenség­gel határos már az a csű­rés-csavargatás, a­mellyel száraz kenyeren és ezer szenvedésen számtalanszor megszolgált járandóságokat a Munkásbiztosító visszatartja. Ha ez így megy, tovább is, jobb lesz átkeresztelni a Munkás­­biztosító nevet Munkásnyomorgatóra, mert tényleges szerepe mindinkább ebben merül ki. Igazán itt az ideje már, hogy a pénztár központi igazgatóságának nyugdíj­osztálya megszüntesse ezeket az áldatlan állapotokat és ténylegesen is rendezze a nyugdíjas álla­mi bányászok minden jogos igényét összes adósságainak kifizetésével. Avagy sohasem lesz vége annak a rend­szernek, amely a nyugdíjasokat könnyű hi­telezőknek tekinti? .Emui ÓVAKODJUNK AZ UTÁNZATOKTÓL 31 FŐLERAKAT STOENACHITA VĂCĂRESC­U S.BUC­AREST 1 na a a a ■-ann a-aman mararm-rart

Next