Brassói Lapok, 1928. május (34. évfolyam, 100-120. szám)
1928. május 2. mamummmammmmmmmmmmMB&zsmjmmmmi • legális foltokat találni, amik bátran alkalmasak a „kinyomásra“ ... És megköszönjük szépen Vulpe úr szívességét, meggyőzve távozunk. Ezalatt a törvényszék nyári tespedtségben nyugvó folyosóján százhúsz rögtörő paraszt tülekszik. Előszólította őket a legnagyobb úr: a politika. Nagy a felzúdulás. Elhalasztották a tárgyalást. Vádlott Vulpe főnök úr és Gheorghescu megyei prefektus volt. Vád: választási terror. Egyszerű kis história. Radnán a kamarai választásoknál hétezer szavazatból 1600 jutott a liberálisoknak. Aradon menteni akarták amit lehetett s a szenátusi választásokra való különös és rendkívüli tekintettel, kényszer szabadságolták Cornea Nutu jegyzőt. (Nyilván, mert nagyon tisztelte a törvényt s a jóból is megárt a sok.) Helyére pedig önhatalmúlag Vulpe Józsefet küldték ki, aki a vádirat szerint végig verte és terrorizálta Arad megyét. Alig olvassák fel a fent vázolt vádiratot, megállapítják, hogy sem Gheorghescu vádlott, sem Vulpe vádlott nem jelentek meg. Elnapolják a tárgyalást. Gheorghescu prefektus urnái elnézéssel vannak, tekintettel sok dolgára, az éjjel az Aradon átutazó tábornokokkal mulatott — Vulpéval szemben azonban nincs kegyelem: elrendelik elővezetését. Körülbelül éppen ezen időtájt disszestált nekünk Vulpe József a törvénytiszteletről. És fejtegetései közben ott maradt a prefektúrán, ahol bizony azt hisszük, csak liberális párttitkársága címén benfentes, ahelyett, hogy illusztrálta volna, hogyan kell a törvénynek engedelmeskedni. Birtalom őrnagy, a kultuszminisztérium volt kabinetfőnöke, Pop C. István veje éppen lent tartózkodik Aradon. Nem tagadjuk, hajtott a kíváncsiság megtudni, mi züllesztette le annyira a nemzeti parasztpártot, hogy tizenöt lejért kell árulnia a röpcéduláit. Felkerestük hát Birtolom őrnagyot, aki miután meghallotta kérdéseinket, kissé dühösen így replikázott: — Vulpeur, a volt sziguranca detektív állítása valótlan. Hozzanak ide egy röpcédulát amit pénzért adtunk el s én tizenötezer lejt adok érte. — Nem. Dacára annak, hogy tiz éve rabolnak minket, mégsem züllöttünk ide le. Vulpe úrról — ha már ő igy lefestett minket, — helyén valónak tartom, az alábbi kis életrajzot adni: Egy félbemaradt kántortanító kicsapták, a theologia második évéről, s ekkor a budapesti zöldségközpont napidíjasa s a budapesti görögkeleti templom előimádkozója lett. Háború után sziguranca spicli, majd detektív lett. Vaitoianu tábornokkal való ismeretsége után sziguranca főnökké avanzsált. De a liberális éra első bukása alkalmával távoznia kellett. Olyan terrort fejtett ki, amelyre példa még kulturállamban nem volt. — Perverz ötleit olyan brutális módon hajtotta végre, hogy az egy szadistának is becsületére válna. — Ezután a kis életrajz után még csak cáfolnom sem kell semmit. Aki ilyen karriert futott be, az természetesen mindenképen ragaszkodik pozíciójához. De Vulpe úr ahelyett, hogy morált prédikálna, jobban tenné, ha a törvényszék idézéseit nagyobb megbecsüléssel kezelné. Gazdájával, Gheorghescu pasával egyetemben. Eddig a nyilatkozat. A politikusok veszekednek, cáfolnak és állítanak. Sőt, például Vulpe főnök úr (a prefektúráról) néha el is szólja magát. És ebből kitűnik, hogy „természetesen korrupció van“ kapacitálások is történnek illetékeseknél „viszkető tanácsok kinyomására“. Szóval forr a politikai must. De hogy kik isszák meg a levet, azt sohasem lehet előre tudni. M aEiötföm I nádassy ifa^da bucsufellépte ésII jutalomjátéka a „MAXIM" kabaréban. ^Változatos műsor. Szenzációs meglepetések naaBHEBaaHsraigS 1 BRASSÓI LAPOK PERSE be PARIS Ezüst- és selyemáru, aszcenget senki sem vállal a magáénak A temesvári Mümalom uszályhajóját Títelnél feltartóztatták Temesvárról jelentik: A temesvári Mümalom „Pali“ nevű vontató uszálygőzösét Magyarországból visszafelé jövet Titelnél a Dunán feltartóztatták, mert a hajón ládákban ezüstöt és selyemárut járt a vámvizsgálattal Haibert Ákos kapitány előadta, hogy a ládákat Szegeden a Maidiszky ügynökség adta át neki azzal, hogy azt egy temesvári vállalati igazgató számára vigyék el. A ládák tartalmáról mit sem tudott. A temesvári igazgató tagadja, hogy ő árut ilyen módon rendelt volna, úgyszintén, a szegedi cég sem akar tudni erről a küldeményről. A százezer dináros vámbírságot egyelőre a hajóskapitánynak kell megfizetni, aki egyben állását is elvesztette a szívesség vállalása miatt. A vizsgálat azonban tovább folyik. PARFUM, EAU DE COLOGNE LADA 3. oldal, 99. szám. BYWWWJWhMiBg TryyVTyyVTyVTTTTVTTVTVyTTTTTyyyTTTTVTTTTTyyTTTVTTTTyvyTTTTTVTVVTVVTTTY Újból packázik a Munkásbiztosító a nyugdíjas állami bányászok illetményeinek kiutalásával Áprilisra most sem kaptak nyugdíjat, a felszaporodott különbözetek kifizetéséről pedig megint szó sincs Nagybánya. (A Brassói Lapok tudósítójától) Kerek két és fél esztendeje már, hogy királyi dekrétum rendezte az állami bányamunkások nyugdíj-ügyét, de a valóságban még most is olyan rendetlenség uralkodik ezen a téren, amely méltán háborítja fel az amúgy is keservesen tengődő nyugdíjas bányászokat. Alig történik ugyanis egyegy nehezen kikényszerített lépés a szabályszerűség felé, rögtön meghiúsítja ennek kihatását az a fejetlenség és nemtörődömség, amely a Munkásbiztosító Pénztár kebelében sehogysem akar véget érni. Február elején a bukaresti központi igazgatóság végre kiutalta a nyugdíjas bányamunkások teljes nyugdíját s egyben általános megnyugvásra közölte, hogy az 1923. októberétől visszatartott különbözeteket is rövidesen kifizeti. Nagy örömet keltett ez az ígéret, amig ki nem derült, hogy korántsem készpénz ez még. Az itteni pénztár még januárban és februárban is csak a megállapított nyugdíj felét fizette ki s csupán márciusban kapták meg a bányászok legelső egész nyugdíjukát. Mostantól kezdve pedig újból kezdődik a packázás a nyugdíjas bányamunkások illetményeivel. Áprilisban tudniillik csak a januárról és februárról elmaradt fél-fél nyugdíjhoz jutottak hozzá a bányásznyugdíjasok áprilisi nyugdíjukból magából azonban mindmáig egy bánit sem láttak, holott előírás szerint a hónap 2-án esedékes lett már. — Nincs pénz!, — hajtogatta a pénztár vezetősége akkor, amikor az itteni bányaüzemek dolgozó munkásai minden hónapban százezreket fizetnek be nyugdíjjárulék címén. Havonta legalább egy félmillió lej folyik be a helybeli munkásbiztosító kasszájába, amiből kényelmesen kifizethetnék nemcsak a teljes nyugdíjakat, hanem jól beosztott részletekben az elmaradt differenciákat is. Hogy hova lesz az a sok pénz, arra lehetetlen felvilágosítást nyerni, a munkásbiztosító titokzatossága mellett. Még kevésbbé van szó ezek után a viszszamenőleges különbözetek folyósításáról. Ilyen címen az első osztályú bányász-nyugdíjasoknak több, mint húsz-húsz ezer lejjel tarozik már fejenként a munkáspénztár. Ez az összeg úgy szaporodott fel ennyire, hogy 1925. októberétől 1926. áprilisáig bezárólag a pénztár az első kategóriákba tartozó nyugdíjas bányamunkásoknak 1200 lej helyett csak 60, mondd hatvan lejt fizetett, 1926. májusára semmit, azóta pedig a summa felét, azaz hatszáz lejt. Magától értetődik, hogy a második és harmadik osztályú nyugdíjasok akik csupán 1000, illetőleg 800 lejre jogosultak, megfelelően kevesebbet kaptak. Ha jól meggondoljuk, ezek a különbözeti összegek úgy keletkeztek, hogy a Munkásbiztosító Pénztár kényszerkölcsönt vett fel a nyomorgó bányász-nyugdíjasoktól, persze kamatkötelezettség és lejárati határidő nélkül. Olyan eljárás ez, amelynek kultúrátlanban aligha találjuk párját Az elsőosztályú bányász nyugdíja a valósággal fehér-holló számba megy, miután a bányamunkások nyolcvan százaléka a munkából dől ki a sírba. A többi nyugdíjas bányász rokkant, a túlnyomó többség pedig bányász özvegy és árva. A könyörtelenséggel határos már az a csűrés-csavargatás, amellyel száraz kenyeren és ezer szenvedésen számtalanszor megszolgált járandóságokat a Munkásbiztosító visszatartja. Ha ez így megy, tovább is, jobb lesz átkeresztelni a Munkásbiztosító nevet Munkásnyomorgatóra, mert tényleges szerepe mindinkább ebben merül ki. Igazán itt az ideje már, hogy a pénztár központi igazgatóságának nyugdíjosztálya megszüntesse ezeket az áldatlan állapotokat és ténylegesen is rendezze a nyugdíjas állami bányászok minden jogos igényét összes adósságainak kifizetésével. Avagy sohasem lesz vége annak a rendszernek, amely a nyugdíjasokat könnyű hitelezőknek tekinti? .Emui ÓVAKODJUNK AZ UTÁNZATOKTÓL 31 FŐLERAKAT STOENACHITA VĂCĂRESCU S.BUCAREST 1 na a a a ■-ann a-aman mararm-rart