Brassói Lapok, 1929. március (35. évfolyam, 48-73. szám)

1929-03-01 / 48. szám

3. oldal, ifi. szám: E 353. BIMSSOI LAJ’OK WITBVJ A tenger vízének teapolásával meg akartak nagyobbítani Európát Berlin, február 25. (A Brassói Lapok berlini tudósítójától.) Egész Európa területe, a Balkánt kivéve, ag­gasztóan zsúfolt népességű. Most két komoly szakember egymástól függetlenül lép elő két fantasztikus tervvel és mindkettő megegyezik abban, hogy Európát akarja növelni. Az első az Északi-tengert akarja az angol Hull-kikötőtől kezdve az Elba torkolatáig óri­ási kereszt­gáttal elrekeszteni. Ilyen módon Hollandia, Dánia és Anglia között északon új óriási birodalom emelkedne ki a tengerből. Az új északi ország háromszor akkora lenne, mint Hollandia tele természeti kincsekkel és sík földje olyan termékeny lenne, hogy a vi­lágon sehol sem találni hozzá hasonló talajt. A tervező tudós a következő érdekes nyilat­kozatot tette: — Amint ismeretes, az Északi-tenger igen sekély. Még a történelmi idők folyamán is né­mely része, amelyet ma már tenger borít, szárazföld volt. Az Elba torkolata is valószí­­nűleg a Doggerbanktól délnyugatra lehetett valamikor, tehát bent a jelenlegi tengerben. A régi szárazföld partvonala egykor a jelen­legi angol szénkikötőtől, Halitól kiindulva Limfjord felé Dánia nordjütlandi részéhez húzódott. A régi partvonal egész vonalán ma sem mélyebb 55 méternél, az átlagos mélység pedig mintegy 50 méter. Ezen a vonalon kel­lene a záró torlaszt emelni, ugyanekkor pe­dig a Lamanche-csatornán rövid keresztgátat összesen 500 kilométer hosszúságban és ilyen módon 12.000 négyzetki­lom­­éter földterületet hódíthatnának el a ten­gertől.­­ Aki az Északi-tenger vad, és nyugtalan vizét ismeri, első pillanatban fantasztikusnak találja ezt a tervet, de ez az aggodalom hely­telen, mert itt a tenger csak a felszínen ilyen viharos, csekély mélységben a tenger úgyszól­ván állandóan nyugodt, vagyis a nyílt tenge­ren levő keresztgát éppoly kevéssé van veszé­lyeztetve, mintha alapépítménye apálykor ál­landóan szárazon lenne. Vagy órást vasbeton­kannákat kellene a tengerbe helyezni szoro­san egymás mellé óriási láncként. Ezek a vas­beton-kamrák földdel lennének tömítve. A földtömítés nélkül 55 méter magasságban mé­terenként körülbelül 200 tonna lenne a vasbe­ton-kamra súlya. Vagy pedig óriási méretű földsáncot kellene építeni. Az első ilyen sánc 45 méter magasságban épülne, utána pedig egy második, biztosító sánc következne. A sáncok tetején állanának a szélhajtásos turbi­na­művek, amelyek az elsáncolt óriási új földterület vízellátását szolgáltatná.­­ A sáncok építéséhez 100 millió tonna beton vagy 6 milliárd köbméter föld kell. Ezt az óriási földtömeget a helyszínen előteremt­hetné egy 50.000 lóerővel dolgozó kotrógép és ebben az esetben a sánc 10 év alatt elkészül­ne. Az órási munka költségvetése is kiszámít­ható. A kettős tengergáton kívül még 6 belső gátra van szükség a folyóágyak és vízárkok részére. Számítsuk ehhez azt a költséget, ami­be az esővíz állandó leszivattyúzása kerül, mivel a föld a tenger színe alatt fekszik,akkor méterenként a tengeri gát és mögöttes bizto­sítása mintegy 6000 dollárba kerül. Minden folyóméter gát mögött azonban 250 kilométer átlagos hosszúságban nagyszerű termőföld fekszik. Egy méter gát mögött 25 hektáros kisbirtok terül el, amelynek egy-egy hektár­ja 240 dollárba került. Értéke azonban 400— 700 dollár körül mozog. Eddig az első terv. A második még fan­­tasztikusabb. Készítője így ismerteti: — Tervem szerint a Földközi-tenger szí­nének sülyesztéséről van szó. Az alapvető gondolat a következő: a föld kialakulásának története szerint az utolsó jégkorszak megol­vadt jégmennyiség beömlött a mai Gibraltár vidékén volt mélyebb belső tengerekbe, mi­által a Földközi-tenger nagy mértékben kiter­jedt. A Földközi-tenger peremén majdnem közepéig 200 méter mélységet mutat, míg kö­zepén minden átmenet nélkül egyszerre 1000 és 1100 méter mélységet ér el. Emellett a ten­gerfenék jellege is egészen más, mint a széle­ken. Ez a tény vezetett arra a gondolatra, hogy a Gibraltár és a Boszporus beömlésűnek elrekeszt­ésével ezek a Talapéskor­­száraz terü­letek újra felszínre hozhatók. A Földközi-ten­ger magától elpárologna, mert a többi beomló Budapest, február 27. A néhány napig tartó lassú, de állandónak ígérkező enyhülést újból a legzavarosabb idő­járás váltotta fel. A szélsőségek egymást ker­getik s a meteorológusok valóban nem tudnak eligazodni az elindult légáramlatok között. Né­hol a hőmérő ugrásszerűen emelkedett, jelentve a közelgő árvízveszedelmet, máshol zuhanás­szerűen esett s most, február végén, közel a jégtörő március napjaihoz, Európa némely részén újból Teilendes fagy garázdálkodik. Tripoliszban hó esett olyan területen, ahol hat­van év óta nem láttak havat, a keleti tenger pedig annyira befagyott, hogy jégtörő hajók­kal sem lehet a tenger felől megközelíteni Skandináviát. Ugyanakkor Budapesten és Belgrádban plusz tíz fokig ugrott fel a hőmérő s az olvadás akkora erővel indult meg, hogy a szennyvíz csatornák nem tudják levezetni a hólevet. Az utcákon bokáig gázolnak vízben az emberek. Magyarország déli részein mindenütt gyors emelkedésben van a meleg. Sopronban és Szom­bathelyen azonban még dideregnek az embe­rek. Tegnap Szombathelyen mínusz tizenhá­rom fokot mértek, ami megint erős hidegként hatott a múlt napok megenyhült hőmérsékleté­hez viszonyítva. A gyors olvadásért megint előtérbe került az árvízveszedelem. A magyar földmivelésügyi minisztérium hivatalos jelentést adott ki, a­mely szerint Magyarország és Ausztria terüle­tén összefüggő rétegnek tekinthető a hótömeg. Az olvadás levezető csatornája a Duna. A mel­lékfolyók völgyeiben szinte elképzelhetetlen menyiségű hó halmozódott fel. A viszonyok te­hát a Duna áradása szempontjából nagyon kedvezőtlenek. Hírek szerint Magyarország is szorgalmazza, hogy Pozsonynál sürgősen kezdjék meg a Duna jégtorlaszainak a robbantását. Belgrádban nappal több, mint tíz fok a meleg, ami éjjel is csak a plusz hat fokig száll alá. A legközvetlenebbül Jugoszláviát fe­nyegeti a Duna áradása s azért a kormány sürgős megkeresést intézett a román kormány­hoz, hogy közösen igyekezzenek elhárítani a veszedelmet. A román és jugoszláv pionir­­csapatok hírek szerint már ki is szállottak a veszélyeztetett helyekre s szakértő mérnökök utasításai alapján ,kezdték meg a munkát. A legsürgősebb a Vaskapu jégtorlaszainak a fel­­robbantása, amire már minden előkészületet meg is tettek. A jugoszláv területek duna­­parti lakosságát a hatóságok állandó készenl­ét­ben tartják, hogy szükség esetén azonnal megkezdjék a falvak kiürítését. Z­á­g­r­á­b­i jelentések szerint a Száván ag­gasztóan­ megtorlódott a jég. A jégtömegek ugyan mozgásba jöttek, a hidaknál azonban újra összetorlódtak. Itt a robbantáshoz már nem folyamodhatnak a hidak veszélyeztetése nélkül s igy a Száva kiáradása elkerülhetet­len. A helyes hatalmas uradalmat már is a gá­tak folytonos emelésével tudják csak védel­mezni. Ha azonban a feltorlódott viz valami­képpen nem talál hamarosan lefolyást, úgy a gátemelés semmit sem ér. Róma. Trinolisban teljes egy napig ha­vazott. Tíz Centiméteres hóréteg borít olyan területeket, ahol hatvan év óta nem láttak havat. Bukaresti jelentés szerint a Fekete Ten­geren vihar dühöng, amely lehetetlenné teszi a hajók kifutását. Constanca előtt még min­dig nagy jégtömegek állják el a kikötő bejá­ratát. Az Etovi nevű angol kereskedelmi hajó megpróbálta kitörni a jégtömbök közül, de sú­lyos sérüléseket szenvedett. Hasonló sors érte az Ovidiu hajót is. Pár nappal ezelőtt megír­tuk, hogy a Palpetro nevű román kereske­delmi hajót, amelynek a kapitánya Viktor József, magyar ember, katasztrófa érte a ten­geren és elsülyedt. A hir ilyen formában nem felelt meg a valóságnak. A hajót a Boszporusz­ban érte a vihar s annyira megrongálta, hogy féloldalára dőlt. Ennek ellenére megmenekült, a konstantinápolyi kikötőben rendbehozatta sérüléseit s már meg is érkezett Constancába. Athén, Kréta sziget környékén szörnyű viharok dúlnak. Kanta kikötő közelében két hajó a sziklákon összetört, negyven kisebb vitorlás felfordult és a tengerbe veszett. A vi­harnak számos halálos áldozata van. Newyorki jelentés szerint Missouri­ államban rettenetes tornádó pusztít, amely a kábeleket is megsemmisítette s igy a borzalmas katasztrófáról csak töredékes hírek érkeznek. A halottak és sebesültek száma fel­becsülhetetlen, mert az irtózatos erejű katasz­­trófa alig hagyott meg épületeket. A retentő erejű szél nyomában petró­leum eső esett, ami csak fokozta a szerencsétlen lakosság kö­zött kitört pánikot. Az influenzajárvány egész Európában csökkenőben van. Budapesten a kórházakban már csak régi betegeket ápolnak, új megbete­gedés­re napok óta nem fordultak elő. A statisz­tikusok megállapítása szerint az idei spanyol az utóbbi hetek számos halálos áldozata elle­nére is enyhébb lefolyású volt az 1918-as jár­ványnál. Brassóban most konstatálnak az orvosok tömeges influenza megbetegedés­kor. Vannak családok, ahol hárman-négyen feküsznek ma­gasabb lázzal. A betegség lefolyása azonban minden esetben könnyű, komplikáció még nem fordult elő, hosszú idő alatt. Az úgynevezett Casse szi­vattyú segítségével óriási vízművet kellene létesíteni és az így kiszattyúzot vizet a Sza­hara öntözésére kellene fordítani. Így két le­gyet ütnénk egy csapásra. Olaszország és a Balkán között így óriási földterület emelkedne ki a tengerből enyhe klímával, hegyek nélkül, pompás tájánál. Az egész terület olyan nagy lenne, mint Olaszor­­szágszág és Európa éléstárává váln­a. Ugyan­ekkor azonban Európa közvetlen szárazfi­ú­i összeköttetésbe lépne az afrikai kontinenssel, mert Sicilia egyenesen beletartozna a tenger­ből kiemelkedő új Északnyugatainkéba. Ez az új Északnyugatafrika nagyobb lenne Németországnál és terméke­nyebb minden más földterületnél. Érdekesnek tartottuk mindkét tervet is­mertetni, mert a technikai haladás korában semmi sem utópia és Európa népeinek való­ban szükségük van új területekre. vízmennyiség sokkal kevesebb, mint amennyit a tenger maga elpárologtat. — Természetesen ez nem egy emberöltőre való munka, azonban egyáltalán nem lehetet­len. A Boszporust aránylag könnyen el lehet zárni, nehezen kérdés a Gibraltárt elrekeszte­­teni. Ez ugya­nis 15 kilométeres tengeri út. Az építendő torlasz céljaira legjo­bb volna, a Si­erra Nevada hegység egy részét évek hossziv munkájával Gibraltártól nyugatra a tengerbe ömleszteni. A kettős elzárás révén a tenger színe magától leapadna, de természetesen igen TTV7WTmyvmvTwm?mmT?0T?577mm7n Twm rvrr vv rrTvw vv▼ v nemet í^eeeo­ é Trigí©!íszSza­ni havazott, a Shanshináv-félszigetet elzárja a befagyott ifesigep, Középeurópában pet­eg ugrásszerűsén ezne­kesSüh a hőmérő­­— Az egész Dunamedencét fenyegeti az árvíz — Óira rohhad­tanak Pozsonyb­ól és a Vaskapunál — Eszonyu vihar dühöng a görög partvidéken laissouri-áfraznicá eljr-Msziiteáda sa domáció 1929. március 1.

Next