Brassói Lapok, 1929. március (35. évfolyam, 48-73. szám)
1929-03-01 / 48. szám
1. oldal, 18. szám. BRASSÓI LAPOK iiiiiiiiiiiiiiiii!iii!ii!!iniiMii;;i:!:iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiii!iiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiii!iiliiiiiiii!niiiiiiiiiiii!iii>i|iiiiiiii ...................................................o Rossz időben amikor esik és viharzik, nagyon fontos az arcot és a kezeket minden este IWEI-KBEITMB bedörzsölni. Ebben az esetben semmiféle rossz időjárás nem árthat már az arcszínének és bárhol mutatja magát, meg fogják bámulni fiatalos friss kinézését. Kapható dobozokban és tubusokban. 3130-1 IlillIIs Az angol bankok drámái és romantikája Mikor a Bank of England régi tintatartóiból golyókat öntöttek. A bankár leánya és a lordi Bankrablók 200 évvel ezelőtt London, február 28. Mindenki tudja, hogy az angol bank a világ legtökéletesebb, legkomplikáltabb és legracionalizáltabb üzeme. De voltak idők, amikor az angol bankok még nem voltak ilyen tökéletes, másodpercnyi precizitással működő monstrum gépezetek. Még körülbelül két évszázaddal ezelőtt is az angol bankok és bankárok élete meglehetősen romantikus volt, tele színekkel és eseményekkel. Az egész angol bankrendszer magva, a Bank of England. Nézzük tehát először ennek az érdekesebb eseményeit. 1780-ban Lord George Gordon vezérlete alatt nagyszabású tömegtüntetések voltak Londonban egy törvényjavaslat miatt, amely katolikusoknak kedvezett. A felizgatott tömeg napokon át rombolt és gyújtogatott Londonban. Végül elhatározták, hogy megostromolják a Bank of Englandot, amely akkor már a mostani helyén, a Threadweedle Streeten volt. A bankban megtettek minden előkészületet, az ostrom elhárítására. Régi tintatartókból golyókat öntöttek és az összes tisztviselők felkészültek az ostromra. Ezenkívül katonaság is körülvette az épületet, valamint az önkéntes polgárőrség. Ezek a nagy előkészületek megtették hatásukat a tömegre. A katonák első sortüze már megzavarta soraikat. A második visszavert támadás után elmenekültek a tüntetők. Több halott maradt ott a bank előtt. SZERELEM ÉS KONKURENCIA Ma a Bank of England teljesen önzetlen, közhivatali szellemű intézmény, de nem volt mindig ilyen. Valamikor még erősen hadakozott a konkurensekkel. A XVIII. század közepén a Child Bank volt a Bank of England veszedelmes konkurense. Az angol bank erre úgy próbált harcolni vetélytársával, hogy titokban tömegesen gyűjtötte a Child Bankre szóló csekkeket abban a reményben, hogy majd egyszerre prezentálja valamennyit és így fizetésképtelenné teszi a konkurenst. A Child azonban résen volt. A Marlboroughi hercegnőtől 700.000 fontos csekket kért az Angol Bankra. Amikor tehát a Bank of England alkalmazottja átnyújtotta a Child Bankba az óriási értékű csekket, a Child embere átrohant az Angol Bankba, kiváltotta a 700.000 fontot, úgy, hogy a Child a Bank of Englandnak a csekkjeit még ugyanezekkel a bankjegyekkel kifizethette. Egy másik alkalommal, amikor a Child Bankot ismét „run“ fenyegette, a hercegnő mindenhonnan aranyat gyűjtött össze és kocsin küldte a szorongatott bank segítségére. Egyébként a Child bank nevéhez fűződik az angol banktörténet egyik legizgalmasabb eseménye. 1782- ben egy napon gróf Westmorland együtt ebédelt Robert Child-del. A gróf így szólt Childhez: — Mit tenne akkor, ha szerelmes volna egy leányba, de a leány apja nem egyeznék bele a házasságba? — Ez nagyon egyszerű: megszöktetném a leányt. Azon az éjszaka Robert Child leánya megszökött apja házából Lord Westmortlanddal. A bankár éktelen haragra gerjedt és mindenüvé üldözte a megszökött párt. Egészen a skót határig jutottak az üldözés közben. A fiatalok ekkor olyan szorongatott helyzetben voltak, hogy Child leánya azt mondta Westmorlandnak: — Lőjjön feléjük! Ekkor a lord revolverével lelőtte Robert Child kocsijának egyik lovát. Ennek köszönheti, hogy átmenekültek a skót határon és itt házasságot kötöttek. Később Child megbocsátott nekik. Jellemző, hogy 22 évvel később ennek a párnak a leánya megszökött Jersey grófjával. A HÁROMKEREKŰ ARANYKOCSI Anglia egyik leghíresebb vidéki bankja a Darlington Backhousen et Co. volt, amelyet 1774-ben alapítottak. Jonathan Backhouse sok drámai esemény hőse volt. Egy alkalommal differenciára támadt gróf Darlingtonnal. A gróf azt mondotta bérlőinek, hogy fizessenek neki a Backhouse ban csekkjeivel, így azt remélte, hogy több csekkje lesz, mint amennyit a bank ki tud fizetni. Backhouse azonban megtudta ezt és gyorsan Londonba ment, hogy aranyat szerezzen. Visszafelé jövet kocsijának egyik kereke levált. A bankár nem akarta megvárni, amíg a kereket felteszik, ezért a kocsi hátulsó felében egyenletesen elszórta az aranyat, úgy, hogy ez a három kerék ellenére is megtartotta az egyensúlyt és így robogott haza, éppen az utolsó percben, hogy kifizethesse Darlington csekkjeit. Backhouse, ez a quaker-bankár, amilyen egyszerű és igénytelen külsejű volt, éppen olyan raffináltan értette a mesterségét. Egy alkalommal egy vendéglőben ült és újságot olvasott. Volt ott egy kereskedelmi utazó is, ki állandóan nagy vagyonával kérkedett. Elővett a zsebéből egy óriási bankjegy csomót és felszólította Backhouse-t, hogy fogadjon vele öt fontba, hogy őnála nincs ennyi pénz. Backhouse kijelentette, hogy nem fogad, de felajánlotta azt, hogy a tűzbe dob egy öt fontos csekket, ha a kereskedelmi utazó is megteszi, így is történt. A bankár felajánlotta ekkor, hogy ismételjék meg a produkciót, erre azonban a kissé leforrázott utazó már nem vállalkozott. Ekkor a bankár mosolyogva közölte az utazóval, hogy a csekk, amit ő elégetett, a saját bankjára szólt, úgy, hogy az az ő számára nem ér többet, mint egy darab papiros. A XVIII. században sok gondot okozott az angol bankároknak a levelek, csekkek és a pénzszállítások. Akkor a levelet az úgynevezett postásfiúk szállították. Ezek a kisfiúk végelgyengülésben szenvedő tevéken utaztak, természetesen nagyon hosszadalmasak Az útonállók gyakran kirabolták ezeket a fiukat, sőt az is megesett, hogy a postásfiuk szövetségesei voltak a rablóknak. Még 1894-ben egy öreg bankár felesége így írt férjének: — Sohasem fogom elfelejteni azt az izgalmas londoni utazásomat a postakocsiban, amikor valamennyiünk két pisztolyt tartott a kezében, mert az útonállás akkor még közkeletű dolog volt. 1929. március 1. ' ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼VTTTVTTTTTTTTTTTTVTVTTTTTVTTTTTTTTTVTTTTTTTVTt ▼VVTVVVVVTTT'r? A Csíkszeredai Hargita vasgyár botrányos közgyűlése Lábbal tiporják a törvényeket, az alapszabályokat és hiteles feltár nélkül csinálnak mérleget Csíkszereda, február 27. A Csíki Lapok 1929 január hó 20-iki számában felhívás jelent meg a Hargita vasgyár rt. igazgatóságától, amelyben közlik, hogy 1929 február hó 5-én közgyűlés lesz, amelyen a mérleget is bemutatják. A felhívás nagy meglepetést keltett miután a mérleg elkészítéséhez — mint kiderült, — nem hívták mi és sem Posner Zoltán igazgatósági tagot, sem Péter Sándor felügyelőbizottsági tagokat, sem. Posner Zoltán január hó 22-én megjelent a gyár irodájában és aziránt érdeklődött, hogy a kereskedelmi törvény 199-ik paragrafusa és az alapszabályok 41 pontja értelmében ki van-e függesztve a mérleg? Kiderült, hogy sem mérleg nincs, sem hiteles leltár nem készült. Moldován János és Popescu Virgil igazgatósági tagok egyebekben minden felvilágosítást megtagadtak. Posner Zoltán erélyes állásfoglalása után a Csiki Lapok 1919 január hó 27-én mégis közzétette a mérleget, amelynek hitelesítését a felügyelőbizottág tagjai megtagadók és Posner Zolán sem írt alá, mert meg sem hívták. A felügyelő bizottsági tagok nevében — jótalanul és törvénytelenül — Octavian Raceanu kisegítő könyvelővel iratják alá a mérleget. A közgyűlés megtartása ellen ezek után írásbeli tiltakozást jelentett be úgy Posner Zoltán, mint a felügyelőbizottság nevében Péter Sándor is. A tiltakozó jegyzék hatása alatt dr. Vasú Alexandru elnök a közgyűlésen február hó 5- én meg sem jelent, megszökött a közgyűlésről Popescu Virgil ig. alelnök is. A meghiúsult közgyűlés így február 15-ére halasztódott, amely a legbotrányosabban zajlott le, Posner Zoltánnak nem adtak szót, nem olvasták fel és nem vették fel a jegyzőkönyvbe az tiltakozását, amelyben követeli, hogy indiferens könyvszakértők vizsgálják felül a könyveket, mert a 59 ezer lej kimutatott tiszta haszon helyett körülbelül 720—750 ezer lej volt a haszon, s ezzel a beállítással a kisebbségi részvényeseket rövidítik meg. Nem vették be a felügyelőbizottság jelentését sem teljes egészében a közgyűlési jegyzőkönyvbe, dacára, hogy ezt Péter Sándor elnök követelte. A közgyűlésen újra követelték a hiteles leltárt, mely alapját képezné a mérlegnek — de azt most sem mutatják be. A részvényeseket azzal ütötték el a szótól, hogy a közgyűlést nem 20 nappal megelőzőleg kérték az engedélyt, noha a közgyűlés előtt csal nyolc nappal tették közzé a jóváhagyotlan szabálytalan mérleget!? Ennek a furcsa közgyűlésnek még nagy visszhangja lesz, most csak kérdezzük dr. Vasú Axanduru volt főispán elnöktől, hogy milyen lelkiiszerettel fedezi saját tekintélyes nevével az elkövetett bűnös manipulációkat, melyekért szintén felelős regei tartozik. A „Teáskanna“ védjegyű tea a középeurópai lakosok itala reggel, délután, este