Brassói Lapok, 1929. december (35. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

címet is m­ e mteri ölni? Május 8-án éjjel 1 óra 20 perckor dörren­t el a fiú kezében a revolver amely megölte az anyát. Richard Corbett haldokló anyja véres teste mellett megvárta, áráig bekövetkezik a halál, aztán önmaga ellen fordí­totta a revolver csövét. Az anya, akit a rákbetegség iszonyú fájdalmaitól akart megszabadítani egy revolvergolyóval a fiú, meghalt. A fiú pedig életben maradt. Az esküdtszék most fel­mentette. Ez az első eset, amikor nemcsak a Bokát vitatott euthanasiá­nak­, az orvos gyilkoló jogának adott köz­vetve igazat az esküdtszék, hanem ezen túlmenően ártatlannak nyilvánította a könyörü­lejből gyilkolót, aki nem is orvos. Hogy az esküdtek verdiktje mögött levő véres eset annál drámaibb legyen, még­hozzá a felmentett gyilkos épp anyját ölte meg. Az angol származású Corbett ügye iránt feltűnően érdeklődött Shaw, Wells és Conan Hoyle. Az esküdtszék ítélete, bármennyire is megoszlanak a vélemények róla, két­ségtelenül nagy eseménynek számít abban a társadal­mi és tudományos mozgalomban, amelynek célja: törvényt alkotni és a törvényben jogot adni az or­vosnak, hogy megszabadítsa szenvedéseitől a gyó­gyíthatatlan beteget fájdalomtalan méreggel. A Corbett-ügy mindenütt, ahol a modern orvostudo­mány problémának ismeri el az authanasiát, rendkí­vüli feltűnést keltett. A francia esküdtszék ítélete , az egész Corbett-ügy azonban több mint orvosi vagy jogi kérdés. Az emberi élet ügye, amely megvitatásra és eldöntésre vár, s mindenkit érdekel, aki tudja, hogy gyógyíthatatlan betegek milyen rettenetes ki­nőtt között agonizálnak s várják a megváltó halált ! Megkérdeztük dr. Vimbéry Rutter­set, hogy mi a véleménye erről az ügyről. Dr. Vámbéry Rusztem a következőkben válaszolt: — Nansen beszéli, hogy a grönlandiaknál a súlyo­san szenvedő betegeknek a megölését erkölcsi köte­lességnek tartják. Hasonlóképpen a kaffereknél és a hottentottáknál a felnőtt gyer­mekeknek szent kötelességük, hogy megszabadítsák elaggott vagy reménytelenül szenvedő szüleiket fájdalmaktól. Természetes, hogy ezeknek a primitív társadalmak­nak az erkölcsi kódexéből a kérdés jelenkori megíté­lésére nem lehet következtetéseket levonni. Törvé­nyes gyakorlatunk szerint az önálló jog nem enged kétséget aziránt, hogy a büntetőtörvénykönyv 282. paragrafusa szerint — amely a megölt ember kíván­ságára elkövetett emberölést három évig terjedhető börtönnel sújtja — a cselekmény büntetendő. Más kérdés az, vájjon nem állapítha­tó-e meg büntetlensé­ge kizáró ok azon az alapon, hogy az jogos ér­dek védelmében történt, így akadnak a német biro­dalomban szaktekintélyek, akik bizonyos körülmé­nyei­ között a beleegyezés alapján jogosnak tartják, hogy az orvos a gyógyíthatatlan beteget reménytelen szenvedéseitől halálos gyógy­szerrel megváltja. De lege ferenda, a jövő jog szempontjából még olyan kiválóság is, mint a néhány évvel ezelőtt elhunyt Rinding & büntetlenség mellett foglalt állást. Rapp Erzsébet, a kiváló német jogásznő, Das Recht auf Elmondja: Vámbéry Rusztem dem Tod­oimfi 19­13-ban megjelent munkájában kö­vetelte azt a jogot, hogy az orvos büntetlenü­l meg­ölhesse szenvedő és halálraítélt páciensét. "— Humanitárius szempontból kétségtelenül óhaj­tandó volna ez. Az ellenvetés, hogy az ember lemond­hat ugyan az életről, de nem rendelkezhetik másva­lakié fölött, túlságosan jogászt és megfeledkezik ar­ról, hogy a büntetőtörvény­könyvben — sajnos — az emberi élet nem abszolút parancs, minthogy egyrészt a halálbüntetés, másrészt a háborúban elkövetett em­berölés is kivételt állapít meg. Véleményem szerint nem is elméleti, hanem gyakor­lati aggályok zárják ki, hogy az euthanasia feltét­len jogosultságát elismerjük. Kizárja ezt maguknak az orvosoknak a vonakodása, akik esküjükre hivat­kozva azt mondják, hogy az ő kötelességük minden esetben az emberi élet megmentése, nem lehet joguk az ölés. Kizárja azonkívül az orrnál töredének a lehetősége, amelyet utólag nem mindenkor lehetne megállapítani. Ilyen körülmények között érthető és talán helyeselhető is a francia esküdtek verdiktje, csak épp jogszabályt nem lehet belőle kovácsolni.­­ Tudvalevő, hogy az esküdtbíráskodásnak egyik értékes eleme éppen abban rejlik, hogy az eset sajátos etikai körülmé­nyeit mérlegelve, a törvény szavaival szembehe­lyezkedhet. Ezáltal kifejezést adhat annak az ellentétnek, amely a „ius strictum“ és a társadalom uralkodó erkölcsi felfogása közt mutatkozik. Felmentő verdiktjével utólag igazolhatja azt, aki erkölcsi álláspontjának öntudatában vállalta a kockázatot, hogy a törvény jojnalisztikus érdekeivel egy magasabb erkölcsi ér­deket helyezzen szembe. Ez a közvélemény elnézheti, de erre a törvény jogot nem adhat.. Ebből a néző­pontból a Corbett.eset azt is bizonyítja, hogy az esküdtbí­­ráskodás mégsem olyan teljesen elavult és haszon­talan, mint amilyennek hivatalos tudósok azóta hirdetik, amióta a magyar kormány elfelejtette azt visszaállí­tani. [Azonnali koiMiyefofosilés ,ni­grén Ideges fajdalmak jíjeuraiaia Derékfáj és fajdalmas menstruáció h w I VJ ^LGOCRATINE­ ­ LObaplJres. t.Unco&me. > /lAve*w«Vlc*or £ T.cnouuel ÜL PAl.Li f-J­ Hophote gyógyazeHorakbon ta drcxjAri‚}!•$‹›,^,1 Vezérképviselet Románia részére: I. mum, București, Star. Pita Moşu 4. Istisáfeb Sá5*zsé­p birónal*, mintf­i&vrt­ományfönök­inek ! Bocu Sever jellemző nyilatkozata a Brassói Lapoknak Bukarest, november 29. A január elsejével létesítendő tartományfő­nöki, vagy amint hivatalosan mondják: minisz­teri igazgatói állásokba a kormány tudvalévő­en az eddigi tartományi minisztereket szándék­szik beültetni, miután ezek úgyis leépítésre kerülnek. Ismeretes, hogy az erdélyi, bánsági, bukovinai, és besszarábiai miniszterek nem va­lami nagy örömmel fogadják ezt a degradálás­­nak látszó tervet s többjük már be is jelentet­te, hogy a miniszteri tárca helyébe nem fogad­ja el a tartományfőnöki tisztet. A kamara miniszteri szobájában alkalmunk volt beszélgetést folytatni Bod­t Sever bánsági miniszterrel, akit a­ kormány a temesvári direk­­torátus élére akar állítani. Arról a kérdésről, hogy hajlandó-e elfoglalni ezt az állást, Baca miniszter a következőket jelentette ki: — Csak abban az esetben fogadom el a bán­sági tartományfőnöki állást, ha ezzel hatáskört is kapok. Amennyiben a tartományi direkto­rátus csupán közvetítő hivatal lesz a központ és a vidék között, akkor nem vállalkozom erre a szerepre. Én ugyanis sohasem voltam hiva­talnok-ember s ezután sem akarok az lenni. Bennem önállóság szellem van s ha a direktori állás módot fog nyújtani arra, hogy tehessek is valamit, akkor elmegyek tartományi igazga­tónak. Nem adok én semmit a stílusokra, a miniszteri rangra. Elmegyek szívesen községi bírónak is, ha megfelelő hatáskört kapok, amelyben alkotni, teremteni tudok. Bennem nincs hiúság s bevallom, hogy szívesebben va­gyok odahaza akármilyen kin­állásban, mint másutt valami méltóságban, ha a szerény állás megfelel a temperamentumomnak. Ebben a pil­lanatban tehát még nem tudom határozottan megmondani, elfogadom-e a temesvári direk­tori állást, vagy sem, minden attól függ, hogy a tartományfőnököknek milyen lesz a hatáskö­rük. Mel steli marieni Erzfóspest a MtovinaS csángólak­akat f­ a Üijén a sarkára az erdélyi római katketikus egyház Bukarest, november 29. Megírtuk, hogy az a hármas bizottság, mely a konkordátum végrehajtása kapcsán megálla­pítja az egyházmegyék új határait, a napok­ban tartja meg az első ülését Azt is említet­tük, hogy ez alkalommal döntenek véglegesen arról, hogy a bukovinai öt csángó-magyar köz­ség a sassyi püspökség jogara alá kerüljön? Egy katholikus magyar parlamenter az aláb­bi feltűnést keltő nyilatkozatot adta bukaresti munkatársunknak erről a nagyjelentőségű kér­désről: — A konkordátum a püspökségek határaira vonatkozólag azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azok megváltoztatása a Vatikán és a ro­mán kormány közös megegyezésének van fenn­tartva, kivéve egyes plébániákat. Ebből az kö­vetkezik, hogy csekély számú egyházközség hová­tartozásának a megállapítása az egyházi főhatóság hatáskörébe tartozik, amely a kon­kordátum végrehajtása során önállóan intéz­kedhet . Bukovinának öt magyar községe van: Is­­tensegits, Fogadjisten, Andrásfalva, Józseffal­­va és Hadikfalva. E községeket kivándoroltak alapították 1765-ben a Bukov-féle véres tragédia után. Több ezer csoki székely otthagyta házát, erdejét és minden fekvő vagyonát, kivándorol­tak Moldovába, ahonnan néhány év múlva Bu­kovinába kerültek és ott végleg letelepedtek.­­ Az osztrák uralom alatt megtartották nyelvüket, szokásaikat és gazdaságilag is erő­södtek. E tiszta magyar egyházközségek a konkor­dátum szerint az erdélyi püspökséghez vol­nának csatolhatók. Egyházi főhatóságunknak tehát meg kell ten­nie mindent e cél érdekében, hogy ezek a köz­ségek ne jussanak a jassy-i püspökség alá, mely igyekszik romanizálással szolgálatot ten­ni a mindenkori kormánynak. A magyar parlamenternek ez a­ nyilatkozata kétségtelenül nagy feltűnést fog kelteni és biz­tosra vesszük, hogy az erdélyi katholikus kö­rökben mély visszhangot fog kelteni. Még van idő arra, hogy ezt az öt magyar egyházközsé­get megmenthessük! HWWjMMBWBMWiWW—I­F Értesítés I Mesbftil SnlíMedbm a Veneţia szálló a főváros közepében, Str. Pictor Grigo- i résen 12. (prin Calea Victoriei) 100 szoba, modern kényelemmel, köz­ponti fűtés, hideg-meleg víz minden szo­bában , lift, fürdő, telefon a­­ vendégek rendelkezésére áll Alacsony árak. Uta­zók 25°/o engedményben részesülnek. Teljes tisztelettel a Veneţia szártz Igazgatóssága 5240 tulajdonos December 1

Next