Brassói Lapok, 1930. március (36. évfolyam, 49-74. szám)

1930-03-01 / 49. szám

BUTQIJ 1­6 minőségkép.. modern­­vitelben, talányos árban SZÉKELY SZBTI Bútorgyár RL-ital TÅRGU-MURESEN vásárolhat­ó Hitelképes egyének­nek kedvező fizetési feltételek Világmárkás zongorák nagy választékban! 4 Omladozik már a Szeszszindikátus bagolyvára Kik­ ragaszkodnál­ még a Szeszszindik­átush­oz ? Valaminek rossz illata van a szeszfronton Brassó, február 27. Tegnapi cikkünkben részletesen ismertettük a most érvényben levő szesztörvény és szesz­rendszer által teremtett súlyos helyzetet. A Ga­­roftic-féle szesztörvény nemcsak az ipari és mezajrav­­­isági szeszgyárakat tette tönkre, ha­nem lehetetlenné tette az alkoholfogyasztás ellenőrzését és azon címen, hogy a bor és gyü­mölcstermelők érdekeit védi, szabadjára en­gedte az alkoholtermelést, a „fekete szesz" és „sárga szesz" garázdálkodását, és a kincs­őr számára milliárdos károkat oko­zott. Az új szesztörvény megszerkesztését és nyil­vánosságra hozatalát épen ezért nem minden­napi érdeklődéssel várják nemcsak az érdekel­tek, hanem az egész gazdasági élet. Úgy látszik ezt a felfokozott várakozást tartják alkalmas­nak egyesek arra, hogy a maguk külön érdek­keinek megfelelő riasztó híreket beimportálja­nak. Az egyik Kolozsváron megjelenő közgaz­dasági lap a napokban azt a hírt közölte, hogy a Garoflich-féle szesztörvény módosítására benyújtott törvénytervezetet a törvényelőké­szítő bizottság kedvezőtlenül véleményezte és ezért Madgearu az eddigi szeszrendszer fenntartása mellett döntött.­­Madgearu elhatározását a lap szerint az is befolyásolta, hogy a mezőgazdasági szeszgyá­rak által felhozott érveket a szesztörvény mó­dosítására a külföldi szeszrendszerek tanulmá­nyozására kiküldött bizottság nem tette me­gáévá, mert a szeszkontingenst az összes nyu­gati államokban az ipari szesz javára állapít­ják meg. Ezzel a megtévesztő hírrel szemben illetékes helyen a következőket állapítják meg: A cáfolat. Nem igaz, hogy a pénzügyminiszter nem tet­te magáévá a Garoflich-féle szesztörvény módo­sítására vonatkozó javaslatot, ellenkezőleg azoknak az ipari gyárosoknak, akik nála ki­hallgatáson jelentek meg, úgy nyilatkozott, ti érv a szeszkérdést nem részleteiben, hanem teljes egészében kívánja megoldani. A külföldi szeszrendszerek tanulmányozásá­ra kiküldött bizottság minden kétséget kizáró­an megállapította, hogy mindazokban az országokban, ahol tanulmá­nyozták a szeszrendszert, a mezőgazdasági szeszipar igen hatásosan van támogatva, még­pedig az ipari szeszgyárak terhére. Így elesik az a megállapítás is, hogy a nyu­gati államokban a szeszkontingens az ipari szeszgyárak javára volna megállapítva. Magyarországon például 1888 előtt a szeszter­melés százszázalékban ipari gyárakban tör­­történt Ezt a százszázalékot szisztematikusan leépítették, 1908-ban már csak 19,3 százalék volt az ipari kontingens és 80,7 százalék a me­zőgazdasági szeszterrmelési arány. A mai terü­letileg kisebb Magyarországon, ahol a mezőgaz­dasági szeszgyárak nem olyan nélkülözhetet­lenek, még mindig kétharmad részben mezőgaz­dasági és csak egyharmadrészben ipari gyárak termelik a szeszt. Csehszlovákiában­ a szeszkontingensnek több mint kétharmad része a mezőgazdasági gyá­raké és alig egyharmad része az ipariaké. A cseh kormány ezt az arányt is le akarja építe­ni új mezőgazdasági gyárak létesítése által. Jugoszláviában­ a kormány a mezőgazdasági gyárak termelési arányát több mint száz száza­lékkal emelte és az ipari gyárakkal szemben igen tekintélyi adóengedményt élveznek a me­zőgazdasági szeszgyárak. Lengyelországban a mezőgazdasági szesz­gyárak az összkontingens 93 százalékát, az ipariak alig hét százalékát bírják. Így Len­gyelországban a szesztermelés szinte kizárólag a mezőgazdasági gyárakban történik. Németországban, a szeszmonopólium ellené­re a mezőgazdasági szeszgyárak vannak túl­súlyban és a monopóliumtól jóval magasabb átvételi árakat kapnak, mint az ipari szesz­gyárak. Egyéni érdekről van szó. Ezek az itt felsorolt adatok száraz tények, amiket megdönteni nem lehet. Ehhez még hoz­zátehetjük, hogy Európában Románián kívül egyetlen olyan ország sincs, ahol az ipari gyá­rak volnának előnyben a mezőgazdasági nivis gyárakkal szemben. Hogy ennek­­ ellenet egyesek úgy akarják feltüntetni, mintha a külföldi tanulmánybizottság az ipari szem­­gyárak protekcionálását tapasztalták volna, a magyarázatát azokban az egyéni ambíci­ókban és érdekekben találjuk, amelyeknek egy új és a mainál igazságosabb szesztörvény nem kedvezne. De a mai helyzetet tovább fenntartani már semmilyen presszióval nem lehet. A létező 153 mezőgazdasági szeszgyár közül nincs egy­etlen egy sem, amely a szindikátusban bent kíván­na maradni. A mezőgazdasági szeszgyárakat annak idején ígéretekkel és szorult helyzetüknek kihaszná­lásánál sikerült a szindikátusba bevinni, de ez a szindikátus az ígéreteknek egy pará­nyiját sem váltotta be. A mezőgazdasági szesz­­gy­rak ma már tudják, hogy a törvényelőké­­szítő bizottság véleménye a kényszerszindiká­­tusról az, hogy alkotmányellenes, minden gyár, amely a szindikátussal nincs megel­égedve ki­léphet annak kötelékéből. Nem is ragaszkodnak a mezőgazdasági szeszgyárak a szindikátushoz. Mindössze négy ipari szeszgyár ragaszkodik még görcsösen a szindikátushoz, a többi tagok úgy az ipariak, mint a mezőgaz­daságiak, elégedetlenek ezzel a szervezettel, a­­mely már megalkotásának pillanatában meg­érett arra, hogy megszűnjön. ■f- V .. ­T?» VaSavnÍBvefí rossz iiíaéa van ? Nem is titok, hogy a szindikátushoz ragasz­kodó négy gyár közül az egyik a királyságbeli sivár anyagi helyzetének palástolására hasz­nálja fel a szindikátust. Ez a vezető tényező hol az iparnak, hol a me­zőgazdaságiak felé­ kacsint, amint a pillanatnyi helyzet és az 5 érdeke kívánja. Ez az ókirály­ságbeli ipari szeszgyáros csupán szeszadó hitelért 24 millió tejjel tar­tozik a kincstárnak és ennek a hatalmas ösz­­szegnek a leplezésére kell neki a szindikátus. Ugyanis a szindikátusi vezetőség hónapról­­hónapra prolongációt kér a pénzügyminiszté­riumtól, csak azért, hogy ez a gyáros továbbra­­ is élvezhesse a 24 milliót. Ez a szindikátusi ve­zető tag, aki több mint két éve, hogy bérbe­adta szeszgyári kontingensét és így nem is ak­tív szesztermelő, no piaijukul szed a szindikátusi pénztárból, koncokat oszt a rokonszenveseknek és bosz­­szul áll az ellenszenveseken. A­ szindikátushoz ragaszkodó másik három er­délyi ipari gyáros közöl kettő 107 400 hektoli­ter kontingenst erőszakolt ki a maga számára akkor, amikor Erdélybe­n 109 mezőgazdasági szeszgyár együttvéve csak 97.700 hektoliter kontingenst kapott A harmadik erdélyi ipari szeszgyáros, aki a szindikátushoz ragaszkodik, korábbi kontingensének négyszeresét kapta. Ezek a megállapítások mindennél szebben be­szélnek. Már omladozik. A szesztörvény módosításáról nem most elő­ször esik szó. Úgy az ipari, mint a mezőgaz­dasági szeszgyárosok már a törvény életbelép­tetésének első hónapjaiban rámutattak ennek a törvénynek romboló hatásaira és sürgették a módosítást. De azok a szindikátusi vezetők, akiknek a jelenlegi állapotok fenntartása volt az érdekük, ,,kiéheztetési politikát" követtek a pénzügyi kormánnyal szemben, mert azt remélték, hogy időközben a többi gyárosok el fognak hullani. Ezeken a hullákon keresztül akarták elérni céljaikat. A­z dönös csak az, hogy a kormány elég rövidlátó volt ahhoz, é■ogy ezt a halogató tendenciát észre ne vegye. Végre azonban — igaz, hogy az utolsó óra legutolsó percében, — a kormány is ráeszmélt arra, hogy itt milliár­dos érdekek, magán és kincstári érdekek sü­­lyednek el egy rosszul alkalmazott „ideális" cél és néhány ember érdekei miatt. A szindiká­tus bagolyvára alatt már inog a talaj Az ösz­­szeomláshoz a kegyelemdöfést a most készülő új szesztörvény fogja megadni, hacsak az ipa­riaknak nem sikerül az utolsó pillanatban Mad­­gearyt a maguk szekerébe fogni. Március 1 Attancó& Letanóztatják, megverik, átteszik, haza kítködik, letartóztatják — és igy mindig élőbről Nagyvárad, febr. 27. A Brassói Lapok nemrég foglalkozott Ba­lázs Emil nagyváradi ifjúmunkásnak az ügyé­vel. Balázsot a Budapesten törvényesen meg­jelenő 100°/o című folyóiratnak a terjesztésé­ért a nagyváradi rendőrség letartóztatta és egy hetes éjszakai vallatás és félholtra­ kínzás után átadta a fiatalkorúak bíróságának, amely megállapította, hogy Balázs semmi tör­vényte­­len cselekedetet el nem követett és ezért az alaposan megnyomorított 17 éves ifjúmunkást felmentette. Balázs Emil édesapja, aki tekintélyes nagy­váradi fakereskedő, fia felmentése után feljelentést tett Pojar, Szóbel és Vik­ig rend­őrkomiszárok ellen, akik fiát bántalmazták. A feljelentés beadása után Balázs fakereskedőt felhívták a rendőr­ségre és kapacitálni próbálják arra, hogy fel­jelentését vonja vissza, azonban erre nem volt hajlandó. Ettől a pillanattól fogva Balázs Em­illel a nagyváradi rendőrség megkezdte a kálvária­­járatást. Nem múlik el hét, hogy le ne tar­tóztassák és 1­2 éjszaka ott ne tartsák a vá­rosháza hideg, salétromos pincéjében. Ugyan­ekkor minden alkalommal lakásán házkuta­tást tartanak és az egész házat fenekestől fel­­fordít­ják. Hogy a rendőrség bosszúja Balázsék ellen meddig megy el, azt eklatánsan jellemzi a kö­vetkező eset. Most vasárnap a váradi Dolgo­zók Blokkja népes gyűlést tar­ott, a hatóság engedélyével és jelenléte mellett. A gyűlésen mindenkit megmotoztak és 60 munkást előállí­tottak. Ezek közül 59-et már vasárnap este elengedtek. M­­­hil Balázst, aki pedig sem nem tűn­­­te­­ett és akinél semmi'«‘le manife 't min­d nem találtak, tartották fogva és kisérték át az ügyészséghez. Hogy Balázs­ mennyire bűnös, azt mutatja, hogy a vizsgálóbíró az átkisérés után azonnal szabadlábra helyezte. Balázs periodikus letartóztatását az egész városban élénken pertraktálják, mert hisz a 17 éves ifjú minden bűne az, hogy a 100° 6-ot árusította és hogy az ezért kapott örökemlékű bikacsököket és gyomortaposásokat családja nem volt hajlandó lenyelni, hanem a bíróság­hoz fordult, hogy kötelezze a váradi rendőr­séget a törvények betartására

Next