Brassói Lapok, 1930. március (36. évfolyam, 49-74. szám)
1930-03-01 / 49. szám
BUTQIJ 16 minőségkép.. modernvitelben, talányos árban SZÉKELY SZBTI Bútorgyár RL-ital TÅRGU-MURESEN vásárolható Hitelképes egyéneknek kedvező fizetési feltételek Világmárkás zongorák nagy választékban! 4 Omladozik már a Szeszszindikátus bagolyvára Kik ragaszkodnál még a Szeszszindikátushoz ? Valaminek rossz illata van a szeszfronton Brassó, február 27. Tegnapi cikkünkben részletesen ismertettük a most érvényben levő szesztörvény és szeszrendszer által teremtett súlyos helyzetet. A Garoftic-féle szesztörvény nemcsak az ipari és mezajravisági szeszgyárakat tette tönkre, hanem lehetetlenné tette az alkoholfogyasztás ellenőrzését és azon címen, hogy a bor és gyümölcstermelők érdekeit védi, szabadjára engedte az alkoholtermelést, a „fekete szesz" és „sárga szesz" garázdálkodását, és a kincsőr számára milliárdos károkat okozott. Az új szesztörvény megszerkesztését és nyilvánosságra hozatalát épen ezért nem mindennapi érdeklődéssel várják nemcsak az érdekeltek, hanem az egész gazdasági élet. Úgy látszik ezt a felfokozott várakozást tartják alkalmasnak egyesek arra, hogy a maguk külön érdekkeinek megfelelő riasztó híreket beimportáljanak. Az egyik Kolozsváron megjelenő közgazdasági lap a napokban azt a hírt közölte, hogy a Garoflich-féle szesztörvény módosítására benyújtott törvénytervezetet a törvényelőkészítő bizottság kedvezőtlenül véleményezte és ezért Madgearu az eddigi szeszrendszer fenntartása mellett döntött.Madgearu elhatározását a lap szerint az is befolyásolta, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak által felhozott érveket a szesztörvény módosítására a külföldi szeszrendszerek tanulmányozására kiküldött bizottság nem tette megáévá, mert a szeszkontingenst az összes nyugati államokban az ipari szesz javára állapítják meg. Ezzel a megtévesztő hírrel szemben illetékes helyen a következőket állapítják meg: A cáfolat. Nem igaz, hogy a pénzügyminiszter nem tette magáévá a Garoflich-féle szesztörvény módosítására vonatkozó javaslatot, ellenkezőleg azoknak az ipari gyárosoknak, akik nála kihallgatáson jelentek meg, úgy nyilatkozott, ti érv a szeszkérdést nem részleteiben, hanem teljes egészében kívánja megoldani. A külföldi szeszrendszerek tanulmányozására kiküldött bizottság minden kétséget kizáróan megállapította, hogy mindazokban az országokban, ahol tanulmányozták a szeszrendszert, a mezőgazdasági szeszipar igen hatásosan van támogatva, mégpedig az ipari szeszgyárak terhére. Így elesik az a megállapítás is, hogy a nyugati államokban a szeszkontingens az ipari szeszgyárak javára volna megállapítva. Magyarországon például 1888 előtt a szesztermelés százszázalékban ipari gyárakban törtörtént Ezt a százszázalékot szisztematikusan leépítették, 1908-ban már csak 19,3 százalék volt az ipari kontingens és 80,7 százalék a mezőgazdasági szeszterrmelési arány. A mai területileg kisebb Magyarországon, ahol a mezőgazdasági szeszgyárak nem olyan nélkülözhetetlenek, még mindig kétharmad részben mezőgazdasági és csak egyharmadrészben ipari gyárak termelik a szeszt. Csehszlovákiában a szeszkontingensnek több mint kétharmad része a mezőgazdasági gyáraké és alig egyharmad része az ipariaké. A cseh kormány ezt az arányt is le akarja építeni új mezőgazdasági gyárak létesítése által. Jugoszláviában a kormány a mezőgazdasági gyárak termelési arányát több mint száz százalékkal emelte és az ipari gyárakkal szemben igen tekintélyi adóengedményt élveznek a mezőgazdasági szeszgyárak. Lengyelországban a mezőgazdasági szeszgyárak az összkontingens 93 százalékát, az ipariak alig hét százalékát bírják. Így Lengyelországban a szesztermelés szinte kizárólag a mezőgazdasági gyárakban történik. Németországban, a szeszmonopólium ellenére a mezőgazdasági szeszgyárak vannak túlsúlyban és a monopóliumtól jóval magasabb átvételi árakat kapnak, mint az ipari szeszgyárak. Egyéni érdekről van szó. Ezek az itt felsorolt adatok száraz tények, amiket megdönteni nem lehet. Ehhez még hozzátehetjük, hogy Európában Románián kívül egyetlen olyan ország sincs, ahol az ipari gyárak volnának előnyben a mezőgazdasági nivis gyárakkal szemben. Hogy ennek ellenet egyesek úgy akarják feltüntetni, mintha a külföldi tanulmánybizottság az ipari szemgyárak protekcionálását tapasztalták volna, a magyarázatát azokban az egyéni ambíciókban és érdekekben találjuk, amelyeknek egy új és a mainál igazságosabb szesztörvény nem kedvezne. De a mai helyzetet tovább fenntartani már semmilyen presszióval nem lehet. A létező 153 mezőgazdasági szeszgyár közül nincs egyetlen egy sem, amely a szindikátusban bent kívánna maradni. A mezőgazdasági szeszgyárakat annak idején ígéretekkel és szorult helyzetüknek kihasználásánál sikerült a szindikátusba bevinni, de ez a szindikátus az ígéreteknek egy parányiját sem váltotta be. A mezőgazdasági szeszgyrak ma már tudják, hogy a törvényelőkészítő bizottság véleménye a kényszerszindikátusról az, hogy alkotmányellenes, minden gyár, amely a szindikátussal nincs megelégedve kiléphet annak kötelékéből. Nem is ragaszkodnak a mezőgazdasági szeszgyárak a szindikátushoz. Mindössze négy ipari szeszgyár ragaszkodik még görcsösen a szindikátushoz, a többi tagok úgy az ipariak, mint a mezőgazdaságiak, elégedetlenek ezzel a szervezettel, amely már megalkotásának pillanatában megérett arra, hogy megszűnjön. ■f- V .. T?» VaSavnÍBvefí rossz iiíaéa van ? Nem is titok, hogy a szindikátushoz ragaszkodó négy gyár közül az egyik a királyságbeli sivár anyagi helyzetének palástolására használja fel a szindikátust. Ez a vezető tényező hol az iparnak, hol a mezőgazdaságiak felé kacsint, amint a pillanatnyi helyzet és az 5 érdeke kívánja. Ez az ókirályságbeli ipari szeszgyáros csupán szeszadó hitelért 24 millió tejjel tartozik a kincstárnak és ennek a hatalmas öszszegnek a leplezésére kell neki a szindikátus. Ugyanis a szindikátusi vezetőség hónaprólhónapra prolongációt kér a pénzügyminisztériumtól, csak azért, hogy ez a gyáros továbbra is élvezhesse a 24 milliót. Ez a szindikátusi vezető tag, aki több mint két éve, hogy bérbeadta szeszgyári kontingensét és így nem is aktív szesztermelő, no piaijukul szed a szindikátusi pénztárból, koncokat oszt a rokonszenveseknek és boszszul áll az ellenszenveseken. A szindikátushoz ragaszkodó másik három erdélyi ipari gyáros közöl kettő 107 400 hektoliter kontingenst erőszakolt ki a maga számára akkor, amikor Erdélyben 109 mezőgazdasági szeszgyár együttvéve csak 97.700 hektoliter kontingenst kapott A harmadik erdélyi ipari szeszgyáros, aki a szindikátushoz ragaszkodik, korábbi kontingensének négyszeresét kapta. Ezek a megállapítások mindennél szebben beszélnek. Már omladozik. A szesztörvény módosításáról nem most először esik szó. Úgy az ipari, mint a mezőgazdasági szeszgyárosok már a törvény életbeléptetésének első hónapjaiban rámutattak ennek a törvénynek romboló hatásaira és sürgették a módosítást. De azok a szindikátusi vezetők, akiknek a jelenlegi állapotok fenntartása volt az érdekük, ,,kiéheztetési politikát" követtek a pénzügyi kormánnyal szemben, mert azt remélték, hogy időközben a többi gyárosok el fognak hullani. Ezeken a hullákon keresztül akarták elérni céljaikat. Az dönös csak az, hogy a kormány elég rövidlátó volt ahhoz, é■ogy ezt a halogató tendenciát észre ne vegye. Végre azonban — igaz, hogy az utolsó óra legutolsó percében, — a kormány is ráeszmélt arra, hogy itt milliárdos érdekek, magán és kincstári érdekek sülyednek el egy rosszul alkalmazott „ideális" cél és néhány ember érdekei miatt. A szindikátus bagolyvára alatt már inog a talaj Az öszszeomláshoz a kegyelemdöfést a most készülő új szesztörvény fogja megadni, hacsak az ipariaknak nem sikerül az utolsó pillanatban Madgearyt a maguk szekerébe fogni. Március 1 Attancó& Letanóztatják, megverik, átteszik, haza kítködik, letartóztatják — és igy mindig élőbről Nagyvárad, febr. 27. A Brassói Lapok nemrég foglalkozott Balázs Emil nagyváradi ifjúmunkásnak az ügyével. Balázsot a Budapesten törvényesen megjelenő 100°/o című folyóiratnak a terjesztéséért a nagyváradi rendőrség letartóztatta és egy hetes éjszakai vallatás és félholtra kínzás után átadta a fiatalkorúak bíróságának, amely megállapította, hogy Balázs semmi törvénytelen cselekedetet el nem követett és ezért az alaposan megnyomorított 17 éves ifjúmunkást felmentette. Balázs Emil édesapja, aki tekintélyes nagyváradi fakereskedő, fia felmentése után feljelentést tett Pojar, Szóbel és Vikig rendőrkomiszárok ellen, akik fiát bántalmazták. A feljelentés beadása után Balázs fakereskedőt felhívták a rendőrségre és kapacitálni próbálják arra, hogy feljelentését vonja vissza, azonban erre nem volt hajlandó. Ettől a pillanattól fogva Balázs Emillel a nagyváradi rendőrség megkezdte a kálváriajáratást. Nem múlik el hét, hogy le ne tartóztassák és 12 éjszaka ott ne tartsák a városháza hideg, salétromos pincéjében. Ugyanekkor minden alkalommal lakásán házkutatást tartanak és az egész házat fenekestől felfordítják. Hogy a rendőrség bosszúja Balázsék ellen meddig megy el, azt eklatánsan jellemzi a következő eset. Most vasárnap a váradi Dolgozók Blokkja népes gyűlést tarott, a hatóság engedélyével és jelenléte mellett. A gyűlésen mindenkit megmotoztak és 60 munkást előállítottak. Ezek közül 59-et már vasárnap este elengedtek. Mhil Balázst, aki pedig sem nem tűnteett és akinél semmi'«‘le manife 't mind nem találtak, tartották fogva és kisérték át az ügyészséghez. Hogy Balázs mennyire bűnös, azt mutatja, hogy a vizsgálóbíró az átkisérés után azonnal szabadlábra helyezte. Balázs periodikus letartóztatását az egész városban élénken pertraktálják, mert hisz a 17 éves ifjú minden bűne az, hogy a 100° 6-ot árusította és hogy az ezért kapott örökemlékű bikacsököket és gyomortaposásokat családja nem volt hajlandó lenyelni, hanem a bírósághoz fordult, hogy kötelezze a váradi rendőrséget a törvények betartására