Brassói Lapok, 1930. szeptember (36. évfolyam, 191-208. szám)

1930-09-01 / 191. szám

Ofcid 03 ei , s3 ' '‘"’Jir Mai számunk 12 oldal AHA 5 £EJ T­EL­EFON-INTERURBAN: Szerkesz­tőség és kiadóhivatal 1—?? és 82 szám --- f-----------------•*•t» - - i v - ,'JW - - J—J -1.: J—YJ---------N­------Uj_!!. *t*r«e*St“|r»- MM- y*r. £ POLTIKAI NAPILAP Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. IMIÉ—fflIltBWHHiUMaiMBaW Hétfő, 1930. szeptember­­ XXXVI. évfolyam 191 szám mB&s&fEsassBsm^ Szerkesztőség * Kiadóhivatal * Nyomda BRASSÓ. K­APU-UCC­A 64—66 SZÁM A FÉLTÉKENY CSENDŐR Tisztelet a csendőrségnek, amely őrzi a csen­det és a rendőrségnek, amely őrzi a rendet. — Csend és rend ikertestvérek, s az őreik is azok. Kötelességük, hogy szeressék, becsüljék és tá­mogassák egymást. Tűzön, vizen, tolóajtóson, rabláson, sőt jutalomdijon keresztül is. Járja­nak egymás kezére, s ne lépjenek egymásnak a tyúkszemére. Vigyázzanak, hogy neki ne fussanak egymásnak, mikor a tolvajt kergetik. Ne csináljanak zavart egymás közt, mikor za­vargást kell lecsendesíteni. Ne őrizzél a saját presztízsüket jobban, mint a közérdeket. A csik­szenttamási eset vádlóan illusztrálja ezt a melléje lépést a hivatásnak. — Amikor csendőrségnek és rendőrségnek közös erővel a kéznél levő betörőt kellene és lehetne is fü­lön fognia, s egymás hajába kapnak, féltékenysé­­gi­ drámát játszanak el, hiúsági és hatásköri összeütközéseket produkálnak, s a tolvaj fejé­re kitűzött jutalomdíjért készek az egymás fe­jét beverni. Látványnak is bántó, hát még csendészetnek és rendészetnek. Tudni, hogy micsoda fontos érdekek mennek veszendőbe az efféle kanapé­­perek miatt és hogy a holnap még sokkal sú­lyosabb problémáinál ez a kicsinyes vetélke­dés katasztrófát zúdíthat az országra. De amin legjobban feltorpan a jogsértő ér­zés, az a bámulatos indolencia, amivel a felet­tes hatóságok nézik, s elnézik ezt a csendőri és rendőri tragikomédiát, ezt a nevetségesen siral­­oomas vetélk­ést tszfunteig MUOE^ujÉPI viselet.fo­kozott, melleknek nem it­tonozott /ír­taimat, hanem az elrejtett másfél milliót kel­lene közös erővel nemes versenyben, megsze­rezniök. Az a tény, hogy még ez is lehetséges, messze sodor a konszolidáció kilátásától. i.e§15BíesszelíiíBSBe5i©e3i Nemcsak az adó­sok, hanem az is, amit az adóért csinálnak. Az pedig, hogy már a belügyminiszter is beavatkozik, s a csendőrséget is utasítja, hogy a .,leg­­m­esszebbmenően“ támogassa az adóbehajtást, főbb a soknál. A hatóságok eddig sem maradtak tétlenül, ha arról volt szó, hogy a renitens adóalanyt kötelessége tuda­tára ébresszék és a végrehajtót, az elébe tornyosult akadályok között, magasztos missziójában támogas­sák. De ilyenfajta kivezénylés a pénzügyi felhajtás­ra, az ilyenfajta legmesszebbmenő utasítás az adó­szedés körül való ténykedésre, újdonságszámba megy. Ez a rendkívüli belügyminisztériumi előzékenység a pénzügyi kolléga irányában (lám mégis van össz­hang és megértés a főhatóságok között!) annak a ta­núsága, hogy baj van a kréta körül. Ama dupla kréta körül, mellyel a szegény egzerválandó honpolgár adósságait a foglalások jegyzőkönyvébe befirkantot­­ták. Úgy látszik, nem olyan könnyű simán behajtani az adót. Akikről már a szerencsétlen son lehúzta a bőrt, hogyan juttasson még az adóvégrehajtónak is. S ha mégis mindenáron húzni akar, nem húzza-e ki esetleg a lutrit! Erre kell a csendőrsegédlet, de ha kell, annak nem a nemfizetős adófizető az ok­a, hanem az a politika, mely nem gondoskodott róla, hogy a népnek legyen miből megfizetnie az adót. Lám, az adópolitika és ami ezt csinálta a nagy politika már odáig vitte, hogy a munkanélküliséget automatikus utón termeli ki. Ahová csendőrt nem küldhet, oda adóeltitkolást kiszimatoló és kipréselő közegeket küld, akik aztán olyan pompásan oldják meg a feladatukat, hogy a m­egregzált vállalatok összeroppannak és adómilliók helyett, mint hamu né­mely egyiptomi síremlékben, ahol kincseket kutat­nak, csak néhány zsaroló adótisztviselő marad hátra. Most már csendőröket csak azokhoz a munkanél­küliekhez kell kivezényelni, akiket az adóeltitkolás címén megrohant vállalatok bocsátottak közforga­lomba, az elbocsátott alkalmazottakból. Ezek nehe­zen akarnak majd adót fizetni s talán olyan mozdu­latot is tesznek, mintha tiltakoznának az eben, hogy tőlük végrehjtható értéket lehetne foglalni. Lassanként az egész adóprocedurából csak egyet­len érték marad: a foglaláshoz kivezényelt csendőr- szurony. Danila és Totu szabadlábon Máris megkezdődtek az inxullusoki Csernovicz, augusztus hó 30. A campolungi törvényszék tegnap szabadlábra helyezte Danila, Totu és Jeremia antiszemi­ta vezéreket, akiket nemrégiben az ottani ügyészség fogházába szállítottak és akiknek a tör­vényszék a napokban erősítette meg a letartóztatását. A három vasgárdista vezér szabadon bocsátásának a hírére Csernoviczban nagy izgalom keletkezett, mert Danila és Totu hívei tüntető fogadtatás készítettek elő vezéreiknek Jasi­­ba való utazásuk alkalmával. Nem minden ok nélkül, mert a diákvezérek Iasiba való át­utazásuk során a vonaton több zsidót inzultál­tak. rvw'îf’ewv'JT'8'V­i,VTvy'­VT'vyy,rfTTs,vyv?vvr7'7V'?vT'r#vyvvv7^7W7YyTvv'fVvvvy'»TT Mironescu aST de sileai ÍB©sséSiíek Prezán láb®risiokr*66 is Bukarest, augusztus 30. Noha kormánykörök a leghatározottabban megcáfolták azokat a­ híreket, mintha Mirones­­cu k­ü­lü­gymini­szter hirtelen hazaérkezése t "T­. ’összefüggésben volna a belpoltikai helyzettel, ezt a körülményt a sajtó egy része továbbra is jelentő­ségteljesnek minősíti a kormányváltozási lehető­ségek szempontjából is. A hivatalos beállítás sze­rint Mironescu az eredeti tervek ellenére azért jött vissza az országba, hogy előkészítse a szükséges ■Mironescu anyagot a Népszövetség küszöbön levő ülésszakára . Maniu miniszter­­elnökkel és az uralkodóval megtárgyalja a ro­mán delegáció teendőit. Az Omul­ Liber, Florescu volt igazságügymi­niszter lapja, mégis úgy találja, hogy­­ Mironescu néhány napra való hazatérése egyik jelentős­­láncszeme a szina­mai tárgya­lások óta érlelődő fejleményeknek s hogy a a Maniu-kormányzás a végét járja. A lap megbízható forrásra hivatkozva tudni véli, hogy Titulescuval a Lidón folytatott meg­beszélése alkalmával Mironescu hajlandónak nyilatkozott Titulescu közreműködésével vál­lalni Maniu után a kormányalakítást. Ezt a kombinációt a jelenlegi kormány tagjai közül Junián és Manoilescu is támogatják, akik fél­lábbal már a következő kormányban is ben­ne érzik magukat. szívósan fenntartja azt az érte­sülését, miszerint az eddigi vi­ták során végleg kikristályoso­dott az a felfogás, hogy a követ­kező kormánynak koncentrációs kormánynak kell lennie. A fő­favorit Titulescu, miután azon­ban egyes politikai körökben még mindig tartózkodással vi­seltetnek személye iránt, ismét előtérben van Prezan marsall is, akinek első kabinet-alakítási kísérlete csak a liberálisok ellenállásán hiúsult meg. Azóta Tatarescu brosúrája révén a liberális párt zöme is a koncentráció mel­lett foglalt állást s így ennek már egyetlen pártban sincsen komoly ellenzője. Ilyeténképpen a jelenlegi kormány bukása után bizonyosra vehető, hogy a Prezán-kor­­mánynak meg lesz minden esélye a sikerre. Ez esetben a Titulescu-kabinet későbbre marad, amíg a pártok közötti viszony lényegesebben felcsighül. Másodszor is átmeneti Mirones­­cu-kabinet? A kormányhoz közelálló Lupta beavatott helyről úgy tudja, hogy idő előtti kormány­­válság esetén feltétlenül Mironescu van hivat­va a kormányalakításra. Az újabb Mironescu­­kabinetnek az volna a feladata, hogy azokkal a kiváló összeköttetésekkel, amelyekkel Miro­nescu a Nyugaton rendelkezik leszerelte a külföldi pénzügyi körök bizalmatlanságát az országgal szemben s így lehetővé tegye újabb kölcsönök felvételét a jövendő koncentrációs kormány számára. A Mironescu-ko­rmánynek tehát ezúttal is csak átmeneti jellege lesz. Maniu a pénzügyi tárca élén Maniu miniszterelnök ma Madgearu távollé­tére átvette a kereskedelmi és pénzügyi tár­cák ideiglenes vezetését. Madgearu tudniillik Popovics pénzügyminiszter is helyettesítette. A miniszterelnök elrendelte, hogy a pénz­­ügyminisztérium haladéktalanul folyósítsa a tűzkárosultak felsegélyezésére megszavazott 12 millió lejt, amelynek egy részét Borsának jut­tatják, s hogy ezzel egyidejűleg adófizetési haladékot adjanak a tűzkárosultaknak Duca behódolt Vintilának. Bratianu Vintila visszaérkeztével a liberális méhkas nem hogy elcsendesedett volna, hanem még jobban zajlik, mint távollétében. Amíg Bratianu Vintila közvetlen hívei fegyelmi el­járást követelnek Tatarescu ellen amiatt, hogy a párt­vezetőség engedélye nélkül a koncent­ráció mellett tört lándzsát, a Vintila-ellenesek most Dacának támadnak neki, mert állítólag nem lépett fel olyan erélyesen a vezérrel szem­ben, mint ahogyan az utóbbi tárgyalások során kötelezte magát. A reform­frakció tagjai azt hangoztatják, hogy most már nincs többé he­lye az alkudozásnak és kompromisszumoknak s ha Vintila nem azonosítja magát százszázalé­kosan a pártban kialakult új felfogásokkal, akkor a szeptember 5-ére összehívott végre­hajtóbizottsági ülésen Ducával együtt elejtik. A liberális berkek zúgásával kapcsolatban annak is híre kelt, hogy Argetoianu ki akar lépni a pártból Argetoianu egyébként tegnap hosszasan tárgyalt Iorga professzorral a poli­tikai helyzetről. A zűrzavarból mindenesetre megállapítható, hogy Duca ellene foglalt állást Bratianu Vinti­la kibuktatásának a Mihaesti­ben lefolyt meg­beszélések során. Prezán

Next