Brassói Lapok, 1930. szeptember (36. évfolyam, 191-208. szám)
1930-09-06 / 195. szám
KÖZGAZDASÁGI LAPOK A cukorkartell ás a gazdák Több, mint egy milliárdot keres évente a cikerkartell A gazda haszna: 6,7 százalék A kartell haszna: 30,86 százalék Brassó, szeptember hó 4. A cukorkartell, hogy a maga fantasztikus nyereségeit leleplezze, a magas répaárakról beszél és azokat szeretné leszállítani, ahelyett, hogy a cukor árát csökkentené. Előző cikkünkben kimutattuk adatszerűen, hogy a répatermelő gazda egy vagon répán mindössze 750 lejt keres. Ha azt a pénzt, amit egy vagon répának a termesztésére fordít, bankba tenné, több jövedelme lenne belőle. Most nem akarunk arról beszélni, hogy a répatermelés már magasabb intelligenciát, tudást és szakképzettséget kíván a gazdától, amit jobban kellene is megfizetni, csak azt jegyezzük még meg, hogy a gazda nem is kapja meg olyan könnyen ezt a jól kiérdemelt hasznot. Régebben az volt a helyzet, hogy a romániai cukortermelés nem fedezte a szükségletet és így fordult elő, hogy például 1928 őszén a cukor ára 16 lej volt, de már decemberben emelkedni kezdett és tavasszal elérte a 48 lejt. Ez minden évben megismétlődött. A magyarázata ennek az, hogy miután a cukorrépa ára mindig a cukoráraktól függött és nem megfordítva, ahogy a kartell most igyekszik beállítani a dolgot, a répakampány idején, vagyis amikor át kellett venni a répát, a kartell mindig lenyomta a cukorárakat, hogy ezáltal olcsóbbá tegye a répa árát is, mikor azután a répa átvétele megtörtént, rapid módon felemelte a cukorárakat. A gazdák évekig sérelmezték ezt a módszert és követelték, hogy ők is részesedjenek a cukorárak téli emelkedéséből, de a kartell erről hallani sem akart. Egy-két lejes árjavítást még megadott, sőt amikor egyszer a termelők egyszer energikusan léptek fel és kijelentették, hogy amennyiben a gyárak nem adnak emberséges árakat a répáért, bíróságilag fogják kérni a cukor termelési költségeinek helyszíni megállapítását, a gyárak egyszerre 15 százalékkal javították fel a répaárakat. Vajjon mit kereshetnek, ha ilyen arányú emelést szó nélkül meg tudnak adni? Amikor a cukortermelés elérte a belföldi szükségletet és a gyártás kontingentálásával a cukorárak stabilizálódtak, a cukorkartell nagylelkűen teljesítette a termelők régi kívánságát és úgy egyezett meg velük, hogy októberben a répa átvételekor kilónként 80 lejt fizet, a fennmaradó összeget pedig a téli kampány után. Ebből a termelőre csak hátrány származott, mert a cukorárak most már nem emelkedtek, tehát a répa ára is változatlanul lites maradt, ezzel szemben az átadáskor 80 lejt kapott kézhez és a fennmaradó kilónkénti 30 lej után tavaszig kell várnia, viszont a gyár ezt a pénzt kamatmentesen használja addig. Végeredményben tehát a gazda a vagononként 750 lej haszonért 1929 őszén felszántotta és bevetette a földjét, 1930 őszén átadja a termést, de csak 1931 tavaszán kapja meg az úgynevezett hasznát, vagyis másfél évig kell rá várnia. És mit csinál, ha egy hold föld nem hoz, 100 mázsa répát? Tavaly is a szárazság miatt csak 85 mázsa volt a termésátlag. Igaz, hogy ilyenkor a répának nagyobb a cukortartalma, de ezzel csak a gyár jár jól, mert minőségi prémiumot Romániában nem kapnak a gazdák. Az elmúlt évben tehát a répatermelők egy hold terméséért csak 9605 lejt kaptak, viszont a kiadásuk 10.550 lej volt. Miből akarja tehát a kartell leszállítani a répaárakat? A kartellnek, azonkívül, hogy a horribilis cukorárak miatti ódiumot el akarja hárítani magáról, azért fájnak a jelenlegi répaárak, mert nem tudja őket megváltoztatni. A hivatalos átvételi árakat ugyanis legutóbb két esztendőre állapították meg, amibe a kartell csak azért ment bele, mert a gazdák becsapva érezték magukat és kellemetlen belső titkokat kezdtek feszegetni a minisztérium előtt. Azonkívül a kartell bizonyos répamennyiséget köteles átvenni, ami szintén nem konveniál neki most, amikor körülbelül 4000 vagon cukorfölöslege van, amelyet nem tud értékesíteni. Belföldön a magas árak miatt, külföldön a nagy cukoriparral rendelkező államok gyilkos konkurrenciája miatt. A kartell tavaly kísérletet tett az ekszporttal, de külföldön csak 10 lejért tudta eladni a cukrot. Senki sem kívánja a kartelltől, hogy belföldön is tíz lejért adja a cukrot, de feltétlenül rövid idő alatt el tudná helyezni 4000 vagonos fölöslegét, ha lemenne az árakkal. Mit keres a kartell a cukor kilójánál? Erre Ezzel a hamis kalkulációval szemben tény az, hogy a répa ára és a kész cukor költségei kilónként 20.33 lejt tesznek ki, viszont a cukor kereskedelmi ára 35,75 lej. A két tétel között 15.42 lej a differencia és itt van a kartell nyeresége! Ha feltesszük, — mert ezt még a kormány sem tudja igazolni, — hogy amíg a répából cukor lesz, vagyis a gyártási eljárás ugyanannyiba kerül, mint a nyersanyag, ami nagyon ritka eset az ipari termelésnél és mi nem is hisszük, hogy annyiba kerülne, akkor egy kiló cukor előállítási költségéhez újabb 7,29 lejt kell hozzáadni a többi költséghez, vagyis egy kiló cukor adóval, fuvarral, csomagolással, stb. együtt körülbelül 27 lej 62 bánisába kerül a gyárnak. Ugyanezért a cukorért 35,75 lejt kap a kartell, vagyis kilónkért 1013 lejt keres tisztán, mert a gyártási költségben már benne van a kamat, az amortizáció, a munkabér, a fizetések és a kartell fenntartásának költségei. Ilyenformán tehát amíg a termelő gazda egy vagon répa mellett esetleg megkeres 750 lejt, addig a kartell ugyanazon vagon répából előállított 1550 kiló cukornál 15.701 lej 50 bánit keres. Éppen most jelent meg a CFR hivatalos kommünikéje, amely szerint ebben a kampányban 64.388 vagon cukorrépa vár elszállításra. a kérdésre a kartellen kívül senki pontos feleletet nem tudna adni, de vannak adatok, amelyekből megközelítő pontossággal meg lehet állapítani a cukorgyárak hasznát. Egy vagon répából, azint emelílettük 1400—1700 kiló cukrot lehet előállítani, vagyis átlagban 1550 kilót. A répa vagonjáért 1300 lejt fizet a gyár, vagyis egy kiló cukor előállításához 7.29 lej értékű répa kell. A nyersanyag mellett még a következő összegek terhelik a kristálycukor költségeit: fogyasztási adó 10 lej, forgalmi adó 24 bani, fuvardíjátlag 1.85 lej, csomagolás 60 bani, jutalék 25 bani, ez összesen 12.94 lej . . A nyersanyag és a kész cukor költségei tehát 20.33 lejt tesznek ki, viszont a kristálycukrot a kereskedelem 35.75 lejért kapja, mert a kartell a cukor gyári árát nem tudni milyen alapon 22.81 lejben kalkulálja, beleértve a maga hasznát, amely ilyenformán a gyártási költségekkel együtt mindössze 2.48 lej volna. Ez még a laikus előtt is hihetetlen, mert azt az árut, amelynek a nyersanyaga és későbbi költségei 20.33 lejt tesznek ki, a cukorgyár nem tudja előállítani 2.48 lejért, hogy azon még haszna is legyen, amiből a hatalmas befektetett tőkék kamatait, a gyárberendezések amortizációját, a munkabéreket, a tisztviselői fizetéseket és a kartellszervezet fenntartásának óriási költségeit kell fedeznie. Ezt senki sem hiheti el. Egyszerűen abszurdum. Ennek a mennyiségnek az értéke 727 millió 584.400 lej, amiből az összes termelők haszna alig 48 millió 291 ezer lej, tehát nem egészen 6,7 százalék. Ennél nagyobb kamatot akármelyik banknál el lehetne érni, ha a répatermelésbe fektetett tőkét a gazdák gyümölcsöztetnék. Ebből a répamennyiségből 9900 vagon cukor lesz, pontosabban 99 millió 801.400 kiló, vagyis 3000 vagonnal kevesebb cukrot fognak gyártani 1930—31-ben, mint amennyi az ország szükséglete (13.000 vagon), hogy az eladatlanul heverő fölösleget ebben a kampányban értékesíthesse a kartell. A mostani kampányban termelendő cukor értéke körülbelül 3 milliárd 567 millió 900 ezer lej, amiből a kartell megközelítőleg egymilliárd és 101 millió lej hasznot kap, vagyis a cukorgyártás 30,86 százalékos nyereségre dolgozik M ilyen fantasztikus számok mellett csoda-e, ha a cukorkartell mindenkinél nagyobb hatalom ebben az országban. Amikor 400 millióval több a haszna, mint amennyit az ország egész répatermelése megér? Ezek után már könnyű megválaszolni azt a kérdést, hogy ha olcsóbbá akarják tenni a cukrot, mit kell leszállítani, a cukorrépa árát, vagy pedig a cukorkartell hasznát? Románia egész ipartermelésének az értéke 400 millióval kevesebb, mint a cukorgyárak nyeresége Azzal szemben, ahogy ők kalkulálnak ioaL Hó a Mjlanon mi??? Képtelen intézkedések az új úttörvény végrehajtásánál Bukarest, szeptember 4. Az új úttörvény végrehajtási utasítása hos- s szabb várakozás után végre megjelent, de nincs köszönet benne. A végrehajtási utasítás olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyekre aligha van példa, sőt nálunk is, ahol már megszokhattuk a rossz törvényeket és helytelen törvényintézkedéseket, valósággal unikumnak tekinthető. Egyelőre csak néhány kiragadott intézkedését ismertetjük a törvény végrehajtási utasításának. Először is félmunkát végez az utasítás, amennyiben csak a teherautókra állapítja meg a fizetendő útiilletéket mégpedig tonnánként 1000 lejben. Az autóbuszokra és lukszusautókra vonatkozólag az utasítás úgy intézkedik — és szinte egyedül áll a törvényes intézkedések történetében — hogy ezeknek tulajdonosai tegyenek javaslatot az It és Államépítészeti hivatal útján a munkaügyi minisztériumnak, hogy mennyi util- tetéket hajlandók fizetni, és erről a minisztérium fog dönteni. Addig is azonban, amíg ez megtörténik, úgy a lukszus, mint az autóbusztulajdonosok kötelesek 5000 lej kauciót befizetni. A másik csodabogár az, hogy ha az Uigazgatóságnak valami kifogása van az autó soffőrje ellen, mert az a hajtással az utat a kelleténél jobban rongálja, akkor az autótulajdonos köteles a soffőrjét állásából elbocsátani. Talán még ennél is különösebb az az intézkedés, amely kimondja, hogy úgy a lukszus, mint a teherautó, valamint az autóbusz, ha az nagyobb kárt tesz az utakban és ezért eljárás alá kell vonni, a járművek kincstár tulajdonának tekintendők és mint garanciák kezelendők az eljárás lefolytatásáig. Egy kis csokornak egyelőre ennyi elég ebből a törvényből. _ Szeptember 6