Brassói Lapok, 1930. szeptember (36. évfolyam, 191-208. szám)

1930-09-06 / 195. szám

KÖZGAZDASÁGI LAPOK A cukorkartell ás a gazdák Több, mint egy m­illiárd­ot keres évente a cikerkartell A gazda haszna: 6,7 százalék A kartell haszna: 30,86 százalék Brassó, szeptember hó 4. A cukorkartell, hogy a maga fantasztikus nyereségeit leleplezze, a magas répaárakról beszél és azokat szeretné leszállítani, ahelyett, hogy a cukor árát csökkentené. Előző cikkünk­ben kimutattuk adatszerűen, hogy a répater­melő gazda egy vagon répán mindössze 750 lejt keres. Ha azt a pénzt, amit egy vagon répá­nak a termesztésére fordít, bankba tenné, több jövedelme lenne belőle. Most nem akarunk arról beszélni, hogy a répatermelés már maga­sabb intelligenciát, tudást és szakképzettséget kíván a gazdától, amit jobban kellene is meg­fizetni, csak azt jegyezzük még meg, hogy a gazda nem is kapja meg olyan könnyen ezt a jól kiérdemelt hasznot. Régebben az volt a helyzet, hogy a romániai cukortermelés nem fedezte a szükségletet és így fordult elő, hogy például 1928 őszén a cu­kor ára 16 lej volt, de már decemberben emelkedni kezdett és tavasszal elérte a 48 lejt. Ez minden évben megismétlődött. A magyará­zata ennek az, hogy miután a cukorrépa ára mindig a cukoráraktól függött és nem megfor­dítva, ahogy a kartell most igyekszik beállíta­ni a dolgot, a répakampány idején, vagyis amikor át kellett venni a répát, a kartell mindig lenyomta a cukorárakat, hogy ezál­tal olcsóbbá tegye a répa árát is, mikor az­után a répa átvétele megtörtént, rapid mó­don felemelte a cukorárakat. A gazdák évekig sérelmezték ezt a módszert és követelték, hogy ők is részesedjenek a cu­korárak téli emelkedéséből, de a kartell erről hallani sem akart. Egy-két lejes árjavítást még megadott, sőt amikor egyszer a termelők egyszer energi­kusan léptek fel és kijelentették, hogy a­mennyiben a gyárak nem adnak emberséges árakat a répáért, bíróságilag fogják kérni a cukor termelési költségeinek helyszíni meg­állapítását, a gyárak egyszerre 15 százalék­kal javították fel a répaárakat. Vajjon mit kereshetnek, ha ilyen arányú eme­lést szó nélkül meg tudnak adni? Amikor a cukortermelés elérte a belföldi szükségletet és a gyártás kontingentálásával a cukorárak stabilizálódtak, a cukorkartell nagylelkűen teljesítette a termelők régi kíván­ságát és úgy egyezett meg velük, hogy októ­berben a répa átvételekor kilónként 80 lejt fizet, a fennmaradó összeget pedig a téli kam­pány után. Ebből a termelőre csak hátrány származott, mert a cukorárak most már nem emelkedtek, tehát a répa ára is változatlanul lit­­es maradt, ezzel szemben az átadáskor 80 lejt kapott kézhez és a fennmaradó kilónkénti 30 lej után tavaszig kell várnia, viszont a gyár ezt a pénzt kamatmentesen használja addig. Végeredményben tehát a gazda a vagonon­ként 750 lej haszonért 1929 őszén felszántotta és bevetette a földjét, 1930 őszén átadja a termést, de csak 1931 tavaszán kapja meg az úgynevezett hasznát, vagyis másfél évig kell rá várnia. És mit csinál, ha egy hold föld nem hoz, 100 m­ázsa répát? Tavaly is a szárazság miatt csak 85 mázsa volt a termésátlag. Igaz, hogy ilyen­kor a répának nagyobb a cukortartalma, de ezzel csak a gyár jár jól, mert minőségi pré­miumot Romániában nem kapnak a gazdák. Az­ elmúlt évben tehát a répatermelők egy hold terméséért csak 9605 lejt kaptak, viszont a ki­adásuk 10.550 lej volt. Miből akarja tehát a kartell leszállítani a répaárakat? A kartellnek, azonkívül, hogy a horribilis cukorárak miatti ódiumot el akarja hárítani magáról, azért fájnak a jelenlegi répaárak, mert nem tudja őket megváltoztatni. A hivata­­los átvételi árakat ugyanis legutóbb két esz­tendőre állapították m­eg, amibe a kartell csak azért ment bele, mert a gazdák becsapva érez­ték magukat és kellemetlen belső titkokat kezdtek feszegetni a minisztérium előtt. Azon­kívül a kartell bizonyos répam­enn­y­iséget köteles átvenni, ami szintén nem konveniál neki most, amikor körülbelül 4000 vagon cukor­­fölöslege van, amelyet nem tud értékesíteni. Belföldön a magas árak miatt, külföldön a nagy cukoriparral rendelkező államok gyil­kos konkurrenciája miatt. A kartell tavaly kísérletet tett az ekszporttal, de külföldön csak 10 lejért tudta eladni a cukrot. Senki sem kí­vánja a kartelltől, hogy belföldön is tíz lejért adja a cukrot, de feltétlenül rövid idő alatt el tudná helyezni 4000 vagonos fölöslegét, ha le­menne az árakkal. Mit keres a kartell a cukor kilójánál? Erre Ezzel a hamis kalkulációval szemben tény az, hogy a répa ára és a kész cukor költségei kilónként 20.33 lejt tesznek ki, viszont a cu­kor kereskedelmi ára 35,75 lej. A két tétel kö­zött 15.42 lej a differencia és itt van a kartell nyeresége! Ha feltesszük, — mert ezt még a kormány sem tudja igazolni, — hogy amíg a répából cukor lesz, vagyis a gyártási eljárás ugyanannyiba kerül, mint a nyersanyag, ami nagyon ritka eset az ipari termelésnél és mi nem is hisszük, hogy annyiba kerülne, akkor egy kiló cukor előállítási költségéhez újabb 7,29 lejt kell hozzáadni a többi költséghez, vagyis egy kiló cukor adóval, fuvarral, csomagolás­sal, stb. együtt körülbelül 27 lej 62 bánisába kerül a gyárnak. Ugyanezért a cukorért 35,75 lejt kap a kartell, vagyis kilónkért 10­13 lejt keres tisztán, mert a gyártási költségben már benne van a kamat, az amortizáció, a munkabér, a fizetések és a kartell fenntartásának költségei. Ilyenfor­mán tehát amíg a termelő gazda egy vagon ré­pa mellett esetleg megkeres 750 lejt, addig a kartell ugyanazon vagon répából előállított 1550 kiló cukornál 15.701 lej 50 bánit keres. Éppen most jelent meg a CFR hivatalos kommünikéje, amely szerint ebben a kampány­ban 64.388 vagon cukorrépa vár elszállításra. a kérdésre a kartellen kívül senki pontos fe­leletet nem tudna adni, de vannak adatok, amelyekből megközelítő pontossággal meg lehet állapítani a cukor­gyárak hasznát. Egy vagon répából, azint eme­lílettük 1400—1700 kiló cukrot lehet előállí­tani, vagyis átlagban 1550 kilót. A répa vagon­jáért 1300 lejt fizet a gyár, vagyis egy kiló cukor előállításához 7.29 lej értékű répa kell. A nyersanyag mellett még a következő össze­gek terhelik a kristálycukor költségeit: fo­gyasztási adó 10 lej, forgalmi adó 24 bani, fu­­vardíjátlag 1.85 lej, csomagolás 60 bani, juta­lék 25­ bani, ez összesen 12.94 lej . . A nyersanyag és a kész cukor költségei tehát 20.33 lejt tesznek ki, viszont a kristálycuk­rot a kereskedelem 35.75 lejért kapja, mert a kartell a cukor gyári árát nem tudni milyen alapon 22.81 lejben kalkulálja,­­ bele­értve a maga hasznát, amely ilyenformán a gyártási költségekkel együtt mindössze 2.48 lej volna. Ez még a laikus előtt is hihetetlen, mert azt az árut, amelynek a nyersanyaga és későbbi költségei 20.33 lejt tesznek ki, a cukor­gyár nem tudja előállítani 2.48 lejért, hogy azon még haszna is legyen, amiből a hatalmas befektetett tőkék kamatait, a gyárberendezé­sek amortizációját, a munkabéreket, a tisztvi­selői fizetéseket és a kartellszervezet fenntar­tásának óriási költségeit kell fedeznie. Ezt senki sem hiheti el. Egyszerűen abszurdum. Ennek a mennyiségnek az értéke 727 millió 584.400 lej, amiből az összes termelők hasz­na alig 48 millió 291 ezer lej, tehát nem egé­szen 6,7 százalék. Ennél nagyobb kamatot akármelyik banknál el lehetne érni, ha a ré­patermelésbe fektetett tőkét a gazdák gyü­­­mölcsöztetnék. Ebből a répamennyiségből 9900 vagon cukor lesz, pontosabban 99 millió 801.400 kiló, vagyis 3000 vagonnal kevesebb cukrot fog­nak gyártani 1930—31-ben, mint amennyi az ország szükséglete (13.000 vagon), hogy az eladatlanul heverő fölösleget ebben a kam­pányban értékesíthesse a kartell. A mostani kampányban termelendő cukor ér­téke körülbelül 3 milliárd 567 millió 900 ezer lej, amiből a kartell megközelítőleg egymilli­­árd és 101 millió lej hasznot kap, vagyis a cu­korgyártás 30,86 százalékos nyereségre dolgo­zik M ilyen fantasztikus számok mellett csoda-e, ha a cukorkartell mindenkinél nagyobb ha­talom ebben az országban. Amikor 400 mil­lióval több a haszna, mint amennyit az or­szág egész répatermelése megér? Ezek után már könnyű megválaszolni azt a kérdést, hogy ha olcsóbbá akarják tenni a cuk­­rot, mit kell leszállítani, a cukorrépa árát,­­ vagy pedig a cukorkartell hasznát? Románia egész iparter­­melésének az értéke 400 millióval kevesebb, mint a cukorgyárak nyeresége Azzal szemben, ahogy ők kalkulálnak io­a­L Hó a Mjlan­on mi??? Képtelen intézkedések az új úttörvény végrehajtásánál Bukarest, szeptember 4. Az új úttörvény végrehajtási utasítása hos­- s szabb várakozás után végre megjelent, de nincs­­ köszönet benne. A végrehajtási utasítás olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyekre aligha van példa, sőt nálunk is, ahol már megszok­hattuk a rossz törvényeket és helytelen tör­vényintézkedéseket, valósággal unikumnak te­kinthető. Egyelőre csak néhány kiragadott intézkedé­sét ismertetjük a törvény végrehajtási utasítá­­sának. Először is félmunkát végez az utasítás, a­mennyiben csak a teherautókra állapítja meg a fizetendő útiilletéket mégpedig tonnánként 1000 lej­ben. Az autóbuszokra és luksz­usautókra vonatkozó­lag az utasítás úgy intézkedik — és szinte egyedül áll a törvényes intézkedések történeté­ben — hogy ezeknek tulajdonosai tegyenek javaslatot az I­t és Államépítészeti hivatal útján a mun­kaügyi minisztériumnak, hogy mennyi util- tetéket hajlandók fizetni,­­ és erről a minisztérium fog dönteni. Addig is azonban, amíg ez megtörténik, úgy a lukszus, mint az autóbusztulajdonosok kötelesek 5000 lej kauciót befizetni. A másik csodabogár az, hogy ha az Uigazgató­­ságnak valami kifogása van az autó soffőrje ellen, mert az a hajtással az utat a kelleténél jobban rongálja, akkor az autótulajdonos köteles a soffőrjét állásá­ból elbocsátani. Talán még ennél is különösebb az az intéz­kedés, amely kimondja, hogy úgy a lukszus, mint a teherautó, valamint az autóbusz, ha az nagyobb kárt tesz az utakban és ezért eljárás alá kell vonni, a járművek kincstár tulajdoná­nak tekintendők és mint garanciák kezelendők az eljárás lefolytatásáig. Egy kis csokornak egyelőre ennyi elég ebből a törvényből. _ Szeptember 6

Next