Brassói Lapok, 1930. november (36. évfolyam, 242-266. szám)

1930-11-06 / 245. szám

4 B. L. HA MEGEMLÉKE RÓLAM, Budapest november 4. Műkifejezés is van rá: sírkerti laikus. A Ke­repesi-temető igazgatójától tanultam. Közis­mert figurák, ott bolyonganak a kövek kö­zött és noteszükbe bejegyzik a sírfeliratokat. Minden cél és haszon nélkül. A mánia egyik neme. Magam is efféle temetői műkedvelő vagyok. Középeurópai távlatokban szakértőnek érzem magam. S ezért joggal cáfolhatom azt a tévhi­tet, hogy a kerepesi­ temető — itt nyugszik a múlt század Magyarországa — a legszebb a világon. Hol van az a fiumei hegyoldalba épí­tett, pálma- és ciprusligetes sírkerttől? Ez az első. Ezután következik a nápolyi, legyen bár még oly világhírű is. A harmadik a kolozsvá­ri. De a történelmi patina szempontjából az első. Ezerötszáznemtudomhánytól kezdődőleg amikor a keleti rész, a pestis végigpusztított Erdélyen és megharmadolta a lakosságok ide­temetkezett mindenki, aki élt, számított 6s al­kotott valamit a legdélkeletibb Európában. — Csak ismerni kell az utakat, rejtekeket, om­­ladékokat, s az ember ötödfél század nagysze­rű történetét olvashatja le a sírkövekről. De azért a Kerepesi-temető sem utolsó, sőt bizonyos szempontból valószínűleg első is — igaz, mindössze 100 éves. Sőt annyi sem. 18­19. április elsején nyitotta meg kapuit. De e perc­ben, amikor a sorok íródtak, már 301 ezer a lakóinak száma. 1849-től kezdődőleg már jónéhányszor ki­cserélődött Pest lakossága. S a háromszázezer halott e dem­ográfiai forgalom szine-javát al­kotja. Politikai, irodalom, közgazdaság, te­átrum: olvassad el történetét a köveken, miniszterelnök, akit az elbukott szabadság- Gróf Batthányi Lajos, az első magyar felelős harc után agyonlövetett az osztrák reakció, időrendben az első nagy vendég, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Szilágyi Dezső, Wekerle Sán­dor követték. Azután Jókai, Arany, Vass Ge­reben, Ady, Blaha Lujza... ki győzné a neveket sorolni? Halottak napján megrázó, gigantikus lát­vány a Kerepesi-temető. Az éjszakában millió és millió mécs pislog a csendes utakon, fák­lyák füstölnek az ég felé, virághalmok dom­borulnak a sírok mellett. A gyertyák vaksi lámpáinál ki lehet betűzni Jókai síremlékén az egyszerű sorokat: — Ami bennem lélek veletek megy, ott fog köztetek lenni. Mindig megtalálsz virág­jaid között, amikor elhervadnak. Megtalálsz a falevélben, mikor lehull. Megtalálsz az esti harangszóban, mikor elenyészik s mikor meg­emlékezel rólam, mindig arcra! szemközt fo­gok veled állani. Szemközt Jókaival edy tunikás, hófehér márványszobra. Mögötte a régi debreceni fej­­fa. Itt nyugszik az Urban néhai való Ady Endre... A sír hátoldalán törpe babérfák. A szobor tövében néhány őszi rózsa A poéta komor arccal bámul előre. Nem azért, mert Nékám professzor úr néhány hét­tel ezelőtt azt mondotta róla, hogy sok bántó vonást letörülhetünk arcáról, ha számbavesz­­­zü­k, milyen betegsége volt. Hanem csak azért, hogy halottéiban­­ szimbolizálja a Magyar Géniusz klasszikus tragédiáját." A Halottak Napja, mely kétségtelenül minden ünnepek legfinomab­­ja, és legembe­­ribbje, drámai jellegű. Hangulatában várta az elmúlás patinája. De vannak egyéniségek, akik még a Léthe sötét vizén is a derű vakító evezőjével igye­keznek keresztül. Például Krúdy Gyula. Az ő ünnepi no­vellája csupa Anatole France-i megnyugvás, felülemelkedés, csillogás, enyhe vidámság. A temetőből is az emberi lélek harmóniájának szivárványait keresi ki. Írása az egyetlen ra­gyogó pasztellfolt az ünnep­ében fekete vász­nán. Íme, a nagy magyar hárfás nyomán egy sírfelirat a gégérnyi temetőből: Meghalt a kis Fü­työk­, Nem fog többet fütyülni. Fütyülve ment az égbe. Nem jó lakni Gégényben. Az alábbit egy nyirbogáti kövön találta Krúdy Gyula-Itt nyugszom Vass Illés Vármegyei pandúr, Mivel képen karmolt Egy megveszett kandúr. Ki balga dühében Nem Inda jó törvényt. •S mindig arccal szemközt fogok veled állani! Hála Istennek, hogy Nem a feleségemmel történt A köv­etkező vers a linkei temető költészeti büszkesége: Itt nyugszik Peski, Ki a sirból les ki. Nem kell neki túróscsusza, Mert ő már a sirba csusza. S végül egy ladányi idézet: Nem jó a legénynek Fokossal járnia, Te mondád, jó néném, Bodó Amália. Azzal verék fejbe, öcséd, Bodó Gergelyt, Bár a kezdet engem, A néhait terhel. * Ugyanazon a terecskén, ahol Jókai és Ady nyugosznak, még egy érdekes síremlék: ma­gas, oszlopos szarkofágon hófehér márványból ssaragva fekszik Blaha Lujza. A „nemzet csalogánya." A szarkofág négy oszlopát 5—5 angyal tartja. A grandiózus, művészi szobor­­művet ellepik az őszi rózsák. A közelben Batthányi Lajos mauzóleumán a következő felirat: Nagy küzdés volt egész élete, Sokak által félreértve. Ó, de oly szent volt halála, Életét megmagy­arázta. Anyaszínésznő volt. Akik emlékét állították, elhagyták a ne­vét. Azt hitték, örök időkre szól ez magától is. Ugyan, kedves Polgártárs, nem tudja ki le­hetett? (m. i.) Szemben a mauzóleummal márvány sírkő: Brassói báró Szterényi-család Báró Szterényi Józsefné, Ákosi Makoldy Ida, 1849. III. 26-1927. . I. 11. Pár lépésnyire Bartha Miklós sírja. Élet­­nagyságú szobra lepellel letakarva fekszik a gránitkockán. Kezében zászló és toll.­­ Ugyanaz a toll, melyet most Erdély ki­­sebbségei forgatnak­ . S ha talán nem is akkora képességekkel, de az ő örökében forgatják. Ezért ilyen távlatból furcsa az a törekvés, mely ezt a tollat ki akarja ütni a kezéből. Deák Ferenc kriptája körül a magyar tör­ténelem ragyogó korszakai együtt: Szilágyi Dezső, Klapka György, Trefort Ágoston, Erkel Ferenc, Irányi Dániel, Kerkápoly Károly, Salamon Ferenc, Ábrányi Emil, Hieronymi Károly, Falk Miksa. Egy oldaluton egyszerű kőkoporsó. Rajta: .Arany. Egy kereszten: Hegyi Aranka. „Édes jó Mám­uskánknak". Hátul, az ismeretlenek között a földön ket­tétört kőoszlop, gondozatlan sir. Ide nem ju­tott őszi rózsa. Gyufalángnál böngésztem ki a nevet: Egressy Gábor. A magyar színjáték legnagyobb figurája. Hozzá már nem ér a kegyelet. Egy omladozó sírkövön nincs név. Csak ennyi felírás: Itt alussza örök álmát a haza legnagyobb „mam­á'­-ja ?TTTTyTTTTTTT­ TTTTTWTTTTTTT?YTmmTTTTTTTTTyTmWTW tTTTVfTtTTTTfl Anglia dezavuálta a Palesztína-kérdésben gyarmatügyi miniszterét Lord Passfield Palesztina-jelen­­tése a kormány india nélkül ke­rült nyilvánosságra? London, november 4. Ismeretes az a hatalmas vihar, amelyet az angol gyarmatügyi miniszter palesztinai jelen­tése támasztott a világ zsidó közvéleményében. A jelentés tudvalevőleg egyértelmű volt azzal, hogy a zsidóknak Palesztinába való bevándor­lását egyelőre neon engedélyezik tovább. A vá­ratlan megszorításnak az lett a következmé­nye, hogy prof. Weizmann, a Cionista Világ­­szervezet elnöke lemondott állásáról és ugyan­csak lemondott tisztségéről lord Melchett is. Az angol kormány úgy látsziik nem számított ezekre a konzekvenciákra, mert, mint most 7V»TTWTTTVVTTTTT7TTTVTVTVWTVVVVW1 értesülünk,­­ váratlanul dezavuálta Passfield gyarmatügyi minisz­tert, amennyiben, egy ma kiadott kommüni­kében azzal védekezik, hogy a miniszter nem terjesztette be előzőleg jelentését jóváhagyás végett, amely így az angol birodalmi kor­mány approbációja nélkül került nyilvá­nosságra. Politikai körökben ezzel szemben azt hiszik, hogy az angol kormány csupán azért táncol most vissza, mert az egyik londoni kerületben lefolytatandó választásokra biztosítani kíván­ja a maga számára a zsidó szavazatokat. timmvmn imm­mrmt November­­­ Brassó weis**** ** a mi­ikos nélküliekéről Egy és két lejes taxákból teremtik meg a segélyalapot Brassó, november 4. Brassó város vezetősége attól a perctől kezdve, amikor még a nyár végén Szele Béla dr., az Országos Magyar Párt Brassói Tagoza­tának elnöke, a munka nélkül álló kisiparosság és munkásság érdekében leendő akcióbalépést javasolta és megsürgette, állandóan foglalko­zik a mai gazdasági élet legnagyobb problé­májával, a munkanélküliség által teremtett nyomor leküzdésének és az önhibájukon kívül vál­ságos helyzetbe sodródottak segélyezésének kérdésével. A gazdasági és jótékonysági szervek bevoná­sával nagy bizottságot alakított, és ez a bi­zottság a lehetőségek számbavételével a leg­messzebbmenő intézkedéseket tette a kitűzött cél érdekében. Mindenek előtt anyagi erőfor­rások megnyitásáról kellett gondoskodnia, hogy megfelelő tőke álljon a segélyakció ren­delkezésére. A megállapított tervek szerint a szükséges tőkét részben a városi, kereskedelmi és iparkamarai és az államtól kisürgetendő segélyek, részben az önkéntes adomá­nyok, részben pedig az életbeléptetendő se­gély­taxák fogják biztosítani. Brassó város állandó választmánya erre való tekintetre, a részére biztosított törvényes joggal élve, teg­nap délutáni ülésében elhatározta, hogy a mun­kanélküliek segélyalapja javára életbelépteti a­ következő járulékokat: a látványossági be­lépőjegyeknél 2 és 1 lejt, első és második osz­tályú vendéglőkben minden számla után 2 lejt, harmadik osztályunkban 1 lejt, szállodai ven­dégek után naponként 2 lejt, mérlegautomaták után havonta 20 lejt, cukorka-automaták után havi 10 lejt és a piaci helypénzek után­­ lejt. A segélybizottság megkeresi a kormányt, hogy bocsásson ki segélybélyegeket és a ta­­noncotthonok részére országosan beszedett összegekből fordítson megfelelő nagyságú ösz­­szeget a segélyezés céljaira. Határozatba ment, hogy a munkásbetegsegélyzőnél visszamaradt különbözetek is erre fordíttassanak. A munka­adóktól és munkásoktól hetenként 2 lej hozzá­járulás szedendő. A vállalatok és műhelyek által alkalmazottaiktól bevételezett büntetés­pénzek is a segélyalap javára engedendők át. Ezekből a jövedelmekből teremti elő Brassó város segélybizottsága azt a jelentős összeget, amellyel a munkanélküliek helyzetén kivan és fog segíteni. A segélybizottság kimondotta, hogy csak brassói lakosok nyerhetnek támogatást és ezek közül is azok, akik tényleg a munkanéküliek kategóriájába tartoznak. Ezek azonban aztán tekintet nélkü­l arra, hogy szervezettek-e vagy nem szervezettek, jogosultak a segélyre

Next